A nácik nem értették, mit keresnek ott a pingvinek

szerző
Szabó Sz. Csaba
publikálva
2018. márc. 18., 10:04
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Degenerált, dekadens, deviáns és dodekafón: az 1937-es operában simogatja a dobhártyát a zwölftontechnik, és pingvinek kommentálják az antarktiszi expedíciót. Csoda, hogy nem lett siker?

1937 novemberében egy olyan, meglehetősen szokatlan darabot mutattak be a Hamburgi Állami Operaházban, ami még a hibbant vizionáriusokban, ártalmatlan és közveszélyes dilinyósokban és egyéb gyakorló elmebetegekben egyébként sem szűkölködő Németországban is keltett némi értetlenséget. Árulkodó (vagy nem), hogy a Das Opfer (Az áldozat) librettójának szerzőjeg, a viszonylag ismert expresszionista költő, a korábban az NSDAP-ből amúgy kizárt Reinhard Goering egy évvel a premier előtt öngyilkos lett, előtte pedig, hűen a kor szelleméhez, máglyára vetette saját kéziratait.

A zenét a maga korában igen népszerű komponista és zeneteoretikus Winfried Zillig írta, aki jó Schönberg-tanítványként a görög drámák, illetve az azokat idéző wagneri hagyományok szellemében fogant, ám modernista lendülettel előadott operát álmodott meg, amelynek központi szervező eleme természetesen a dodekafónia (zwölftontechnik!) volt. Ez utóbbi, bár izgalmas újdonságnak számított ekkoriban, azért

nem örvendett osztatlan népszerűségnek a Harmadik Birodalomban, legalábbis ami a hivatalos kultúrpolitikát illeti;

degeneráltnak, dekadensnek és deviánsnak (és még mennyi d betűs szó van erre) bélyegezték, ahogy még egy csomó minden mást is, ami túlságosan zsidósnak bizonyult.

Azonban a Das Opfer nemcsak az aberrált dodekafón törekvései, hanem angolbarát témaválasztása miatt sem passzolt a posztromantikus pángermán nacionalizmus világképébe.

Az opera Scott kapitány és más halálra fagyott angol úriemberek hősi tragédiába fulladt, 1912-es antarktiszi expedícióját dolgozta fel, egy egészen furcsa csavarral. Goering és Zillig változtattak egy kicsit a lehangoló történeten, és az ő verziójukban a kapitány és a többiek nem vesznek oda egytől egyig a sarkvidéken, hanem az egyik tag, Lawrence Oates önfeláldozásának köszönhetően végül megmenekülnek. Azt viszont talán a szerzőpáros is érezte, hogy az ezer vész között is diadalmaskodó brit felfedező szellem, helytállás és bajtársiasság zenés emlékműve nem reprezentálja hűen 1937 Németországát,

így aztán beleírtak a darabba még egy rakás pingvint. Egy egész kolóniát.

false

 

Fotó: Herbert Ponting 1911 Antarktisz/The National Archives UK Flickr CC

Egy éneklő, táncoló és az eseményeket az antik görög drámák modorában néha gúnyosan, néha dühösen kommentáló pingvinkórust, amely nem örül a betolakodóknak, így az elemekkel vakmerően dacoló angolok már inkább gátlástalan hódítókként tűntek fel a darabban.

Normális esetben bízvást számíthatna kirobbanó sikerre egy olyan opera, amiben a pusztulás küszöbén is tökéletes gentlemanként viselkedő Scott kapitány és hű emberei áriáznak a sűrű, áthatolhatatlan hóviharban, Oates drámain haldoklik a tépetten, de büszkén lobogó brit zászló alatt, harsog a kortárs dodekafón zene, és közben ott totyog, ugrál és énekel a Táncoló Talpak egész szereplőgárdája (sajnos valójában nem igazi pingvinek, hanem jelmezes kórustagok).

De Németország valahogy még nem állt készen erre, és az Opfert pár előadás után levették a műsorról. Valószínűleg azóta sem állították újra színpadra, pedig itt lenne az ideje leporolni.

szerző
Szabó Sz. Csaba
publikálva
2018. márc. 18., 10:04
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 6
    rworse
    2018. március 19., hétfő 17:46

    Jól van, akkor nem jegesmedve, hanem déli jeti.
  2. 5
    tiszapolgári
    2018. március 19., hétfő 15:27
    Magellán: – Mit mondott a srác?
    Kolumbusz: – Hogy éppen a groteszket próbálja gúnyolni.
    Magellán: – És a másik mit válaszolt rá?
    Kolumbusz: – Hogy humorban nem ismeri a tréfát.
  3. 4
    rworse
    2018. március 19., hétfő 14:23
    Eközben Délen:

    Jegesmedvekar:
    "Nem érti a modernet a tiszapolgáriii!
    Éppen a groteszket próbálja gúnyolniii!
    Beleköt abba, hogy medvék itt nincseneeek!
    De abba nem köt be, hogy miért énekelneeek!"




  4. 3
    tiszapolgári
    2018. március 19., hétfő 12:26
    Ezalatt Északon…

    Peary: – Hi, everybody!
    Amundsen: – God dag!
    Peary: – Mind itt vagyunk?
    Amundsen: – Majdnem. Scotty még nem ért ide.
    Peary: – Az meg hogy lehet? Még januárban elindult otthonról.
    Amundsen: – Mi legyen, várjunk még rá, vagy induljunk el ketten?
    Peary: – Induljunk. Mindjárt július vége, nem akarnék tök sötétben odaérni.
    Amundsen: – Rendben. Hát akkor, Isten és a király nevében… bocs, jött egy sms-em… De hiszen ez szörnyű! Scotty véletlenül a Déli sarkvidékre ment!
    Peary: – Baszki, az csak jövőre volt betervezve!
    Amundsen: – Ja, de legalább nyugta lesz a jegesmedvék karától, azok ugyanis csak itt, az Arktiszon élnek… hopsz, emlegetett szamár, pont egy bocsait féltő anyamedvén állunk. Ááááh!
    Peary: – Roald, vigyázz! Jaj, ne, ááááh!
    Jegesmedvekar: – Ha ezek elfogytak, jó lesz az Oáteees!
  5. 2
    rworse
    2018. március 19., hétfő 11:04
    Scott kapitány:
    "Kutatók, zsákomban hiába kutatoook!
    Szümtükhel láttyátuk, élelmünk elfogyooott.
    Sírunk e jégmező: testünkön hideg vééért,
    Sírunk vagy megtartjuk az angol hidegvééért?"

    Pingvinkar:
    "Elfogyott, elfogyott. Angol hidegvééér.
    Jégmezők lovagja, ha Eizenstein ideééér!"

    Első Pionír, a'la Bárdos (a Lajos):
    "Mér' poénkodsz Scotty, e dalmű céloz fritzeeet,
    Jól tudjuk, hogy nem szeretik, nem értik a vicczeeet!
    Egy dolog, hogy élelmünk teljesen elfogyooott,
    Nagyobb baj, hogy pöcsömben a vér is elfagyooott!"

    Pingvinkar:
    "Elfagyott, elfagyott, angol hidegvééér.
    Lesz Heves jeges, ha Molinaro ideééér!"

    Második Pionír a'la Bárdos:
    Jég veled!, barátaim, amikor indultuuunk,
    Tudtuk, hogy Vékony jég, amin táncoltuuunk.
    Tudtuk, hogy itt csak Tomboló jég fogaaad,
    Ég és jég között otthagyod a fogaaad."

    Pingvinkar:
    "Itt hagyod a fogad, nem húz már a fogaaat.
    Nem lesz Lángoló jég, Seagal nem itt forgaaat!"

    Oates:
    "Mondok én valamit, s bár egészen elfagytaaam,
    Ne gondoljátok, hogy eszemet elhagytaaam.
    Ez nem görög dráma, nem kell a Pingvinkaaar,
    Együnk szárnypecsenyét, tápláljon pingvinkaaar."

    Pingvinkar:
    "Halljátok, mint mond Oates, görögül Oáteees?
    Szaladjunk, de gyorsan, ma nem kell a Pilateees!"

    Jegesmedvekar:
    "A pingvin lassan fut, mindet megettééék,
    A pionírok így magukat mentettééék.
    S bár mi úgy terveztük, vacsira pingvin leeesz,
    Ha azok elfogytak, jó lesz az Oáteees!"

    Apostolok kara (dodekafón egy tucat):
    "Mi már nem is kellünk, mindent itt is hagyuuunk,
    Ne írjál már bele, csak mert dodeka vagyuuunk!"
  6. 1
    tiszapolgári
    2018. március 18., 20:00
    Oates: – Érzem, időm lejárt, szívem megszűnik dobogni.
    Scott kapitány: – Tarts ki, már közel a cél.
    Oates: – Erőm elhagy… lecsukódik szemem.
    Scott kapitány: – Egy gentleman soha nem adja fel.
    Oates: – Összeszorítom hát fogam… hah, mi zajt hoz a süvítő szél?
    Scott kapitány: – Egy csapat pingvin közeledik… Mit csináltok itt, ahol a madár se jár?
    Pingvinkórus: – Délután öt óra van, gondoltunk, velünk tartotok egy teára.
    Oates: – Tej van-e?
    Scott kapitány: – És milyen tea, ha szabad kérdeznem?
    Pingvinkórus: – Ó, a legfinomabb indiai keverék.
    Oates: – Bátorkodom megismételni: tej van-e?
    Pingvinkórus: – Magától értetődő. Nem a sivatagban vagyunk.

Komment írásához