Hogyan vette át Schmidt Mária a milliárdos ingatlancéget: a gazda áldásával

szerző
Keller-Alánt Ákos
publikálva
2017/29. (07. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az egyik legfontosabb hazai ingatlanfejlesztő cégért, a BIF-ért folytatott küzdelem a múlt héten zárult le. Gazdag és befolyásos férfiak estek el, a csatát Orbán Viktor bizalmasa és főideológusa nyerte. Az alábbiakban áttekintjük a cég intrikákkal teli történetét, amelynek legutóbbi fejezetében Mészáros Lőrinc neve is felmerült.

A szocializmusban az állami vállalatok ingyen használták a szintén állami tulajdonban lévő irodahelyiségeket. A rendszerváltozás után a privatizációt levezénylő Állami Vagyonügynökségnél (ÁVÜ) úgy döntöttek, hogy a cégeket és az irodaházakat külön adják el. A fővárosi irodaházakat az ÁVÜ a Belvárosi Ingatlan Kft.-be vitte be, és a vállalatok ettől kezdve akkor maradhattak helyükön, ha bérleti díjat fizettek. Ebből a különösen értékes, többnyire belvárosi ingatlanokból álló portfólióból első körben azok az irodák kerültek ki, amelyeket az újonnan létrejött állami hivatalok kaptak meg. Ezt követően két ingatlanalapot (Pillér 1 és 2) hozott létre az ÁVÜ, az állam pedig a befektetési jegyeit kárpótlási jegyekre cserélte (ezek az alapok csak a kétezres évek elején zártak be).

A maradék 8-10 ingatlant viszont nem egy újabb ingatlanalapba tették 1994-ben, hanem a Budapesti Ingatlan Hasznosítási és Fejlesztési (BIF) Rt.-be. A BIF privatizációját 1997-ben hirdette meg a vagyonkezelő, akkori nevén az ÁPV.

 

Felfutás

A kormány fel szerette volna gyorsítani a kárpótlási jegyek kiszívását a piacról, ezért a BIF részvényeit csak kárpótlási jegyért adták. A Manager Magazin egy korábbi cikke szerint a társaságot a BIF menedzsmentje is szerette volna megszerezni, ám nekik nem volt annyi pénzük, hogy megvegyék az egész céget. A kiírás szerint a pályázatban az intézményi kárpótoltak előnyt élveztek az alanyiakkal szemben, ennek ellenére a BIF vezetői arra számítottak, hogy a részvények nagy részét kisbefektetők szerzik meg. Így egy elaprózódott tulajdonosi struktúra jött volna létre, ami mellett egy 20-25 százalékos tulajdonrész már kényelmes többséget biztosított volna. Bizakodásukat az táplálta, hogy a szóba jöhető nagybefektetők csak kárpótlásijegy-hasznosító cég segítségével vásárolhattak volna a BIF részvényeiből, e cégek viszont a privatizáció időpontjában már nem rendelkeztek a megfelelő mennyiségű papírral: a jegyfelvásárláshoz tőkét kellett volna emelni, ám a BIF-részvények jegyzési határidejébe az már nem fért volna bele. A Katlan Rt.-nél azonban a közgyűlés helyett az igazgatótanács is dönthetett egy gyors tőkeemelésről, ezért a Katlant vezető Móricz Gábort találta meg a BIF privatizációjára régóta készülő Ungár András és Nobilis Kristóf. A Katlanon keresztül meg is tudták szerezni a BIF 55 százalékos többségi pakettjét. Ungár és Nobilis nem csupán jókor voltak jó helyen és rendelkeztek a szükséges információkkal, de egyik forrásunk szerint a pályázat kiírásának részleteire is volt ráhatásuk. Az ügylet ismerője szerint nem volt véletlen, hogy a rövid határidővel kiírt pályázatnál az intézményi befektetők élveztek előnyt, és az sem, hogy csak kárpótlási jegyeket fogadott el az állam – Ungár és Nobilis ugyanis már előtte elkezdtek kárpótlási jegyeket vásárolni.

A BIF-hez ráadásul meglehetősen nyomott áron jutottak hozzá: az 1000 forint névértékű részvények minden 3 darabjáért nagyjából 2000 forint piaci árfolyamú kárpótlási jegyet kellett adniuk. Ami azt jelenti, hogy az amúgy is alulértékelt cég névértékének is csak a kétharmadát kellett megfizetniük.

Ungár András szociológus (a volt fideszes, majd SZDSZ-es politikus, Ungár Klára testvére) az egyetemi évek alatt műtárgyakkal kereskedett, a rendszerváltás után pedig felesége, Schmidt Mária beszélte rá, hogy kezdjen komolyabb üzletbe. Komlós Gáborral közösen kezdtek lakásokat felvásárolni, hogy azokat aztán kiadják irodáknak. Így került össze a később sikkasztás, csalás és magánokirat-hamisítás miatt elítélt nagyvállalkozóval, Lupis Józseffel. Ungáréknak összejött néhány nagyobb üzlet (az ÉVOSZ-székház megvásárlása a Döbrentei téren, a MOM budai területének konszolidálása), ezek révén szakmai kapcsolatba is kerültek a budapesti ingatlanokat kezelő, és később a BIF-et is privatizáló állami vagyonkezelővel. A legnagyobb üzletbe, a BIF megvásárlásába Ungár mégsem akkori üzlettársaival vágott bele, hanem a nem sokkal korábban megismert Nobilis Kristóffal. A jogász végzettségű, jobboldali kötődésű Nobilis a 80-as években a bankszektorban dolgozott, a rendszerváltás után pedig az elsők között kezdett értékpapír-kereskedelemmel foglalkozni. A CA-IB brókercégnél – ahol olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Bajnai Gordon, vagy a később a BIF-ben is felbukkanó Lantos Csaba és Simor András – Nobilis jókora vagyonra tett szert.

A BIF piacképes ingatlanokat tartalmazó portfóliójához tehát kapcsolataikat kihasználva és viszonylag olcsón jutott hozzá az Ungár–Nobilis-páros, a befektetésük pedig szinte azonnal meg is térült. A cég legértékesebb épületét, az Ajtósi Dürer sor és a Hungária körút sarkán lévő volt Metalimpex–Konzumex irodaházat hamar eladták, méghozzá meglehetősen jó áron. Az első években azonban a pénzt bennhagyták a tőzsdére már 1998-ban bevezetett cégben. A tulajdonosok megengedhették maguknak, hogy 10-20 éves távlatban gondolkodjanak, és fő céljuk nem a magas osztalék elérése, hanem a cég értékének a növelése volt. A BIF, noha vásárolt és el is adott irodaházakat, az ingatlanfejlesztés helyett főleg meglévő épületek hasznosítására koncentrált. Az első években ez az üzletpolitika nem is tetszett a magas osztalékban reménykedő kisrészvényeseknek, őket azonban idővel sikerült leszerelni. A részvényesek felé a konszenzuskereső Ungár tartotta a hátát, de sokat segített az is, hogy a közgyűléseket kivitték Budapesttől 60 km-re, valamint az évek során a fő tulajdonosok fokozatosan kivásárolták a kisrészvényeseket, és így néhány év alatt alig 10 százalékra csökkent a közkézhányad. Ungár kezdeményezésére a különböző hátterű és eltérő világnézetű igazgatótanács gyakorlatilag csak konszenzusos döntéseket hozott, és ez a felállás csak az ő személyisége miatt tudott működni, állítják ismerői. A cég az ezredfordulóra rendre több száz milliós nyereségeket ért el, a tulajdonosok pedig – akiknek sorában eddigre felbukkant Küllői Péter, a volt OTP-s Lantos Csaba, valamint a most a Centrál Médiát birtokló Varga Zoltán is – már ki-kivették a haszon jelentős részét a cégből.

AA BIF irodaháza a Madách téren

A BIF irodaháza a Madách téren

Fotó: Sióréti Gábor

A cég motorja szakértelmével, üzleti érzékével, jó kapcsolatteremtő képességével egyértelműen Ungár András volt, a második ember pedig Nobilis lett. Hiába erős vezető Lantos és Varga is, ők háttérbe húzódtak a társaságban. 2006-ban Ungár váratlan halála mindenkit sokkolt, és ez volt az első törés a cég életében. Ungár nélkül a korábban olajozottan működő tulajdonosi felállást ugyanis nem lehetett egyben tartani. Úgy tudjuk, ekkor történt kísérlet a BIF eladására is, ám végül az örökösök és Nobilis meggondolták magukat. Ungár 25 százalékos tulajdonrészét Schmidt Mária és két gyerekük, a jogász Ungár Anna és a manapság az LMP-ben politizáló Ungár Péter vitték tovább családi cégükön, a Pió 21 Kft.-n keresztül. Noha a Pió 21-et névleg Ungár Anna vezeti, és ő került be a BIF igazgatótanácsába is, a családi céget valójában Schmidt Mária irányítja azóta is. Tulajdonos maradt a BIF-ben Nobilis Kristóf is, aki akkor a cég egyharmadát birtokolta, és kifejezetten jóban volt Ungár özvegyével. „András nemcsak üzlettársam, hanem a barátom is, Máriát pedig nagyon szeretem” – nyilatkozta Nobilis alig egy évvel Ungár halála előtt a Napi Gazdaságnak. Kiszállt viszont Varga Zoltán, Lantos Csaba és Küllői Péter is, az ő rész­vé­nyei­ket részben az Aegon vette meg, de egy jelentős rész került Spéder Zoltánhoz is, aki a tőzsdén is elkezdett BIF-részvényeket vásárolni. Spéder ekkoriban hagyta ott az OTP alelnöki székét, és kezdett a saját pénzén üzletelni. A három nagy tulajdonos (Pió 21, Nobilis, Spéder) birtokolta a BIF mintegy 90 százalékát. A cég vezetését Nobilis vette át, a Schmidt–Ungár család pedig hátrébb szorult.

 

Spéder és Nobilis vs. Schmidték

A 2008-ban beütött válság az ingatlanpiacot érintette a leginkább, így azt a BIF annak ellenére megszenvedte, hogy bérbe adott ingatlanjaiból folyamatosan komoly bevétele származott. Míg a korábbi években rendszeres volt a 10 százalékos osztalékfizetés, a BIF 2008 óta nem fizetett osztalékot. A társaság amúgy is alulértékelt árfolyama a válság előtti csúcsévhez képest 2014-re alig 20 százalékára olvadt, és ez idő alatt mintegy 2 milliárd forint veszteséget halmozott fel. Nobilis mellett Spéder szakértelmének is komoly szerepe volt abban, hogy 2015-re sikerült talpra állítani a céget, ráadásul az utolsó években már csak a válság alatt felvett hitelek törlesztése rontotta az eredményt. Az is sokat segített a BIF-nek a válság alatt, hogy két nagy projektet is sikeresen befejeztek: az Üllői út 48. alatt felépített irodaház az FHB székhelye lett, míg a Flórián Udvarba az Indexet is kiadó CEMP költözött. Ekkoriban az FHB és a CEMP is Spéder Zoltán irányítása alatt állt, akinek a BIF-ben közvetlenül (és az FHB-n keresztül közvetve) meghatározó tulajdonrésze volt.

Csakhogy közben a tulajdonosok baráti viszonya megromlott. Míg Schmidt Máriát korábban kedves és okos emberként jellemezték beszélgetőpartnereink, személyisége alapvetően megváltozott a kétezres évek első felében. Az őt ismerők szerint ebben szerepet játszott, hogy már az első Orbán-kormány idején közel került a hatalomhoz (megkapta például a Terror Háza főigazgatói posztját), valamint férje korai, váratlan halála és az utána maradt hatalmas örökség is hozzájárult Schmidt átalakulásához. (A BIF ügyeiről számos szereplővel beszéltünk, ám mindegyikük csak név nélkül volt hajlandó szóba állni lapunkkal. Egyikük például azzal hárított, hogy „akár három szóért is beperelnek, nagyon forró most a helyzet”.)

A nagyhal

A nagyhal

Fotó: MTI-Balogh Zoltán

Nobilis és Schmidt viszonya ezzel párhuzamosan romlott meg. Ungár András halála után Ungár Anna került a BIF igazgatótanácsába, de ahogy egyik forrásunk fogalmazott, „Mária közismerten elég erős egyéniség, neki nem kell ahhoz az igazgatóságban ülni, hogy a hangja hallatszon”. Schmidt ráadásul többségi tulajdonos a család BIF-részvényit birtokló Pió 21-ben, így Ungár Anna akár előre egyeztetheti is anyjával, milyen álláspontot képviseljen a BIF-ben. Ungár Anna belépése „új stílust hozott a cégvezetésbe” – mondta a Narancsnak az akkori BIF ügyeit ismerő forrásunk.

Az első nagyobb konfliktusra 2015 második felében került sor a tulajdonosok között, amikor egy komoly érdeklődő fel szerette volna vásárolni a céget. A potenciális vásárló az a Jászai Gellért volt, aki tavaly óta már Mészáros Lőrinc cégbirodalmának egyik irányítója, ám akkor még állítólag külföldi befektetők ügynökeként jelentkezett. Nobilis és Spéder hajlott is volna arra, hogy egy éven belül eladják a céget, ám a Schmidt–Ungár család ragaszkodott az örökséghez. Úgy tudjuk, a három tulajdonos komoly tárgyalásokat folytatott Jászai­val, de az adásvétel végül nem jött össze.

A tulajdonosok közötti konfliktus tovább éleződött 2015 végén, amikor a Pió 21 vehette meg a BIF-nek azt az 5,2 százalékos részvénycsomagját, amely a magánnyugdíjvagyon államosításakor került a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz (MNV). Az ügyet nyilvánosságra hozó hvg.hu azt is megtudta, hogy az MNV tender nélkül adta el a részvénycsomagot Schmidtéknek, 380 forintos darabáron. A részvényekre más vevő is lett volna, sőt, a BIF-nek érvényes közgyűlési határozata volt arra, hogy akár 500 forintos áron is vásároljon a saját részvényeiből. Így egyrészt 160 millió forintos kár érte az államot, másrészt Schmidték pozíciója erősebb lett cégen belül. A hátuk mögött lezajlott ügyletnek érthető módon sem Nobilis, sem Spéder nem örült, de az Átlátszó szerint még Ungár Péter is ellenezte az állami részvények ilyetén átvételét.

A következő, immáron nyílt ütközetre a 2016. áprilisi 1-jei közgyűlésen került sor. Ekkor, talán az állami részvények megvétele miatt, Spéder és Nobilis szavazataival visszahívták az igazgatóságból Ungár Annát. A korábban a kormánnyal szorosan együtt dolgozó Spéder ellen ekkor még nem indult be a lejárató hadjárat, de a bizalmi körből már kieshetett. A Fidesz támogatását élvező Pesti Srácok ugyanis 2015 decemberétől kezdve neki-neki támadt Spédernek, és az áprilisi közgyűlés során őt kergették kamerájukkal, majd megjelentettek egy Spédert lejárató anyagot. (Spéder Zoltán portréját lásd: Az osztó, Magyar Narancs, 2016. február 25. és Célegyenesben, 2016. március 17.)

Mivel a cégen belüli helyzetet fenntarthatatlannak ítélték, Nobilis és Spéder azt találták a legjobb megoldásnak, ha egyenként értékesítik a BIF ingatlanjait, majd felszámolják a céget. Számításaik szerint így 12–16 milliárd forint osztalék üthette volna a tulajdonosok markát. Ennek megfelelően két értékes telket (Királyhágó tér, Sas utca) el is adott a BIF, amiből nem csak azért lett konfliktus, mert Schmidték „családi ezüstként” tekintettek a társaságra. 2008-ban a Királyhágó téri ingatlant Nobilistól, a Sas utcait pedig Spédertől vásárolták meg, ráadásul magasabb áron, mint ahogyan azt nyolc évvel később eladták. Schmidték átverve érezték magukat, Nobilisék pedig azzal védekeztek, hogy nyolc évvel korábban nem láthatták előre, mekkora összeomlás jön az ingatlanpiacon. A Schmidt–Ungár család minden lehetséges fórumon megtámadta az eladásokat és a nélkülük felálló igazgatótanács döntéseit. Új, kizárólag a saját embereikből álló menedzsmentet szerettek volna a BIF élére, de a közgyűléseken rendre leszavazták őket. A Figyelő erről az időszakról azt írta, hogy az MNB is vizsgálódni kezdett: több felügyeleti eljárás indult bennfentes kereskedelem, áreltérítés és összehangolt magatartás ügyében. Az MNB tanúmeghallgatásokat tartott és iratokat is lefoglalt, s végül összesen 20-20 millió forintra meg is büntette Nobilis két cégét (a BIF-részvényeket birtokló DonaDöme Kft.-t és a Halmi út 46. Kft.-t) a BIF részvényeire vonatkozó nyilvános ajánlattételi kötelezettségük elmulasztásáért.

 

Spéder és Schmidték vs. Nobilis

Tavaly május elején a Fidesz korábban soha nem tapasztalt lejárató kampánnyal hozta az ország tudtára, hogy Spéder kegyvesztett lett. Bizonyos körökben ez azt is jelentette, hogy be lehetett jelentkezni az üzletember vagyoná­ra, Schmidt Mária ebből a BIF-részvényeket szerette volna megszerezni. Spéder az ellene folyó hadjárat hatására tartott a korábban megindult vizsgálatoktól, noha biztos volt benne, hogy nem követett el szabálytalanságot. A nyomás ellenére még pár nappal az augusztus 26-ra összehívott rendkívüli BIF-közgyűlés előtt is ellenállt Schmidtéknek, és úgy tűnt, kitart Nobilis és az eredeti elképzelések mellett. A Figyelő arról írt, hogy kettejüknek ekkor „erős ígérete volt” Mészáros Lőrinc körétől arra, hogy folytassák az eladási stratégiát, mert biztosan lesz jó vevő a BIF ingatlanjaira. A lap szerint Mészáros egyik intézője, Csík Zoltán ezt telefonon többször is megerősítette Spéderéknek. A közgyűlésen – amelyen Spédert és Schmidtet is ügyvédek képviselték – viszont olyan fordulat történt, amire máig nehéz magyarázatot találni. Indításként Schmidték és Spéder szavazataival Nobilist azonnal leváltották a közgyűlést levezető elnök tisztéről. Aztán Spéder és egyik régi embere, Mártonné Uhrin Enikő lemondtak a BIF igazgatótanácsában betöltött pozíciójukról, majd Spéder gyakorlatilag minden napirendi pontban maga ellen szavazott. Visszahívták Nobilist és a többi hozzá köthető embert is a cégvezetésből, az új igazgatótanácsba pedig csak Schmidték embereit választották be, köztük a pár hónappal korábban leváltott Ungár Annát, valamint férjét, Berecz Kristófot. Spéder pálfordulására senki nem számított, erre utal az is, hogy az FHB részvényeivel szavazó Oláh Márton vezérigazgató a szavazásoknál többnyire tartózkodott, majd távozott is a közgyűlésről, annak vége előtt.

Arról, hogy végül ki vagy mi győzte meg Spédert, hogy álljon Schmidt oldalára, keveset tudni, de valószínűtlennek tűnik, hogy Spéder és Schmidt ne egyeztettek volna. A részvényesek között elterjedt, hogy állítólag Orbán Viktort is sikerült elérni, aki legalábbis nem ellenezte, hogy Schmidték átvegyék a hatalmat. A közgyűlés után a kisrészvényesek választott bírósághoz fordultak, mert szerintük egy részvényesi kör összehangolt magatartással, a tőkepiaci törvényt öt különböző módon is megsértve vette át a társaság irányítását.

A viharos közgyűlés után négy nappal derült ki, hogy aznap Spéder Zoltán 15 százaléknyi BIF-részvényt is eladott, részesedése ezzel 4,8 százalékra csökkent. Spéder az akkor 461 forintos tőzsdei ár alatt, 400 forintért vált meg részvényeitől, így 1,5 milliárdot kapott értük. A vevő a Varga Mihállyal és Fazekas Sándor miniszterekkel is jó barátságot ápoló Horváth László volt. A Fidesz-közeli milliárdos Horváth nem a semmiből bukkant fel, volt kazah tiszteletbeli konzul, és a L.A.C. Holding tulajdonosaként kiterjedt céghálót vezet. Felbukkant a kereskedőházaknál, épp jó helyen volt az online pénztárgépek kötelező cseréjénél, övé az egyetlen nagyobb magán vasúti fuvarozócég Magyarországon, és komoly agrárüzletei vannak. Újabban fideszes rendezvényeken is felbukkan az érdekeltségébe tartozó őrző-védő cég, de az éjszakában sem ismeretlen, övé például a Rudas Romkert. A BIF-ben azonban egyértelműen Schmidték strómanjának tartják Horváthot, ugyanis van egy közös borászati cége Ungár Anna férjével, a BIF igazgatóságában is bent ülő Berecz Kristóffal. Berecz emellett felügyelőbizottsági tag Horváth legfontosabb – vasúti – cégében, a CER Hungaryben. Horváth ráadásul nem Spédertől szerezte első BIF-részvényeit, korábban 0,12 százaléknyit vásárolt az LMP-s Ungár Péter saját részvényeiből, így részesedése a nagy bevásárlás után 15 százalék fölé nőtt. Ungár Péternek és a Pió 21-nek feltehetően azért volt szüksége Horváthra, hogy a család részesedése ne lépjen át egy bizonyos mértéket. Ha ugyanis az egyik tulajdonos részesedése 33 százalék fölé nő, kötelező vételi ajánlatot kell tennie, ezt viszont Schmidték ekkor még nem szerették volna megtenni.

Ungár Péter az LMP politikusaként rendre elhatárolódik a BIF körül zajló ügyektől, mondván, ő csak kisebbségi tulajdonos, és a döntéshozatalban egyáltalán nem vesz részt. Ungár azonban személyesen is birtokol 3 százaléknyi részvényt, és a közgyűléseken megbízottja révén rendre együtt szavaz a családdal. Ráadásul, amikor Spéderék kiszavazták a nővérét az igazgatótanácsból, ő is feljelentést tett, amit lapunknak korábban azzal indokolt, hogy megpróbál törvényesen és jól gazdálkodni a vagyonával. A botrányok ellenére azért nem válik meg részesedésétől, mert azt az apjától örökölte. Egyébként állítása szerint nem szokott üzleti ügyekről beszélni a nővérével és az anyjával.

Idén május elején aztán Nobilis is feladta, és kiszállt az általa is felépített ingatlancégből. Részvényeit a tőzsdei árfolyamnál és a BIF sajáttőke-értékénél is alacsonyabb áron adta el, összesen majdnem 4 milliárd forintért – ez mintegy 680 millió forinttal alacsonyabb a részvénycsomag valós értékénél. A tavaly augusztusi közgyűlés óta úgy volt Nobilisnak majdnem 33 százalékos tulajdonrésze a BIF-ben, hogy a cég irányítására már semmi ráhatása nem volt, így logikus lépés lehetett az eladás. Nobilis mindezt úgy fogalmazta meg a hvg.hu-nak, hogy „szél ellen azonban nem érdemes pisilni”.

 

Csak egy maradt

A vállalkozó felidézte a közgyűlést is, ahol szerinte Schmidték és Spéder jogszerűtlenül szorították ki őt a cégvezetésből, ám ennek ellenére semmiféle hatósági eljárás nem indult. Nobilis részvényeit a zürichi székhelyű BFIN Asset Management AG vásárolta meg. A BFIN-t kevesebb mint egy hónappal a tranz­akció előtt jegyezték be Svájcban, mindössze 100 ezer svájci frankos (28 millió forint) alaptőkével. Azt, hogy ki áll az alapkezelő mögött, a svájci szabályozás miatt nem tudni. A piacon mindenesetre sokan tudni vélték, hogy a vevő Mészáros Lőrinc, aki korábban is felbukkant a BIF környékén. Egyik forrásunk szerint eleve csak két potenciális vevőjelölt lehetett Nobilis részvényeire. Az egyik Schmidt Mária és köre, a másik pedig Mészárosé; a magát hátba támadottnak érző Nobilis viszont valószínűleg nem szívesen adta volna el Schmidtnek a tulajdonrészét. Az elmúlt hónapokban tehát feltehetően komoly küzdelem folyt a társaságért. Schmidt Máriát erős érzelmi szálak is kötik a BIF-hez, és a Terror Háza igazgatója ennél jóval jelentéktelenebb ügyekbe is keményen bele szokott állni. Nobilis kiszállása után Schmidték próbálták tovább erősíteni pozíciójukat a társaságban. Néhány héttel a rejtélyes svájci tulajdonos felbukkanása után a Pió 21 nyilvános vételi ajánlatot tett a részvényekre 600 forintos áron (Nobilis 468 forintért adta el papírjait). Július elsején aztán jött a bejelentés: Schmidték gyakorlatilag megszerezték a BIF egészét. Az FHB eladta 10 százalékos tulajdonrészét, a Pió 21 összesen 2,4 milliárdért vásárolt részvényeket, ezzel a közvetlen részesedése 45 százalék fölé nőtt. Schmidt családi cége megvette a svájci alapkezelőt is, a BIF pedig vásárolt saját részvényeket is. A Pió részesedése így már majdnem 72 százalék, és ehhez jön a családi barát Horváth László 17 százaléka, valamint Ungár Péter 3 százaléknyi BIF-részvénye. Schmidt győzelme tehát teljes; igen erős ellenfeleket sikerült így vagy úgy lenyomnia. A BIF jegyzett tőkéje 2,6 milliárd forint, eszközértéke 19,5 milliárd. Egy sor értékes ingatlannal – ezen belül jól kihasznált irodaházakkal és két parkolóházzal – rendelkezik, tavalyi nyeresége 1,4 milliárd forint volt.

Mije van a BIF-nek?

A BIF főleg budapesti irodaházakat ad bérbe, ezek többnyire B kategóriás, jó elhelyezkedésű, szinte teljesen kihasznált épületek. A portfólióba tartozik a Bajcsy-Zsilinszky 57., a Madách téri 1939-ben épült műemlék irodaház, a Déli pályaudvarnál lévő Városmajor Irodaház, a XIII. kerületi Victor Hugo Irodaház, valamint a hármas metró Ecseri úti megállójánál lévő Bihari Irodaház. A társaságé az Aranykéz utcai parkolóház, a világörökségi Andrássy út 82., valamint a Rákóczi út 57. szám alatti műemlék Luther-ház, amelynek belső udvarán egy egykori templom áll. A társaságé a fővárostól 60 km-re lévő Fenyőharaszt Kastélyszálló is. A BIF saját fejlesztései közé tartozik a Budapest Duna-parti Castrum Ház, az Üllői úti Ü 48 (az FHB székhelye), az óbudai Flórián Udvar és Parkolóház (CEMP-központ). Nobili­sék építették a Pasa Parkot is, amely arról híresült el, hogy később ott vett lakást többek közt Varga Mihály és Rogán Antal is.

A társaság 1999-ben vásárolt egy 37 hektáros telket az óbudai Harsány-lejtőn, ahová 175 családi házat terveztek felhúzni. A többmilliárdos beruházás azonban évtizedes csúszásba került, a válság nyomán a telkek egy részét a tereprendezés és közműfejlesztés után a BIF kénytelen volt eladni. Idén májusban aztán újra lendületet vett az immár részben társasházi lakásokat kínáló projekt, miután a BIF a Mészáros Lőrinccel szoros üzleti kapcsolatban lévő Szijj László cégét bízta meg a generálkivitelezéssel.

szerző
Keller-Alánt Ákos
publikálva
2017/29. (07. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához