A kisgömböc innovációja

Kormányzati támadás az MTA és a független kutatóközpontok ellen
szerző
Szalai Anna
publikálva
2018/25. (06. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az Orbán-kormány „pitbullját” ráküldték az Akadémiára és a független kutatóközpontokra – de futtában összeszedte mellé az autópálya-építéseket, a szakképzést, a Modern Városok Programot, a panelfelújítást, a szemétügyet és amihez csak hozzáfért.

Ötvennégy percet kapott a Magyar Tudományos Akadémia (MTA), hogy észrevételezze saját függetlenségének felszámolását. Az újonnan létrehozott Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) a múlt héten röpke e-mailben értesítette az Akadémiát a működését meghatározó jogszabály átírásáról, és a véleményüket tudakolta. A kedves érdeklődés eléggé álságosnak tűnik annak fényében, hogy a Palkovics László vezette tárca kevesebb  mint egy órát adott arra, hogy az MTA illetékesei megforgassák magukban a hazai tudományos finanszírozást alapjaiban felforgató javaslatot. Az elsőre technikainak tűnő változtatás az MTA kutatóhálózatának működtetésére eddig közvetlenül kapott állami forrást az Innovációs és Technológiai Minisztérium költségvetési fejezetébe utalja.

A kassza kulcsa

Így a 40 milliárd forintos MTA-előirányzatból a jövő évtől 28 milliárd forint a minisztériumhoz kerülne. Az összeg nagyobbik része – 20 milliárd forint – egyébként az Akadémia kutatások témájától független bér- és működési költségeinek fedezete. Az MTA vezetése ennyi idő alatt érdemben nem tudott állást foglalni, ezért azt kérte, hogy a törvényjavaslatok ne kerüljenek az Országgyűlés elé, de ez senkit se érdekelt. A másnap benyújtott 2019. évi költségvetési javaslatban a minisztérium során virított az összeg.

A neves akadémikusokból álló Stádium 28 Kör tagjai azonnal hevesen tiltakoztak, mondván, „a CEU-ügy után ez újabb súlyos támadás a tudomány autonómiája ellen”. De Palkovics László következetes: oktatási államtitkárként elsőként állt ki az egyetemet ellehetetlenítő lex CEU mellett. Az akadémikusok most puccsot kiáltottak, mivel a költségvetési tárgyalások idején bedobott elképzelés eleve védekező helyzetbe kényszerítette az MTA-t és a „minisztérium a kutatóintézetek költségvetéséről rendelkezve jogot formálhat arra, hogy kutatási programjuktól személyzeti döntéseikig minden anyagi vonatkozású kérdéssel kapcsolatban feltételeket szabjon”. Palkovics erőltetett flegmával azzal hűtötte a „tudóshisztit”, hogy a forrást az MTA meg fogja kapni, csupán megállapodnak majd „bizonyos nagyobb ügyekben”.

Lovász László, az MTA elnöke rendkívüli elnökségi ülést hívott össze, amelyre meghívták Palkovics minisztert is, aki egyébként maga is akadémikus. A tárca kedélynyugtatónak szánt közleményétől azután még idegesebb lett mindenki. Kiderült, hogy a helyzet rosszabb, mint ahogy az a tervezetből elsőre kiolvasható volt. A tárca ugyanis közölte, döntés született arról, hogy a jövőben az innovációs tárca osztja szét az állami intézményeknél lévő, kutatásra fordítható valamennyi forrást – összesen csaknem 70 milliárd forintot. Így az MTA kutatásra kapott 28,1 milliárdja mellett a felsőoktatási intézmények kutatás-fejlesztésre fordítható jelenlegi 29,1 milliárd forintos támogatása és az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram 12,7 milliárd forintos teljes költségvetése is az ITM egységes koordinációja alá kerül. Az intézmények ugyan a jövőben is a korábbiakkal megegyező módon igényelhetnek támogatást projektjeikre, de a pénzosztáskor figyelembe veszik a kutatási területek prioritásait, méghozzá a vállalatok érdekeit szem előtt tartva.

„Ez azt jelenti, hogy a minisztérium fogja megmondani azt, hogy mit mire költhetnek a kutatóintézetek, és így nem a tudomány logikája fog érvényesülni, hanem egyfajta kormányzati értékrend” – fordította le a tárca közlését Mellár Tamás akadémikus, egyetemi tanár, független országgyűlési képviselő, a Párbeszéd-frakció tagja. Palkovics az akadémiai ülésre érkezve próbálta bagatellizálni az ügyet: „Nem történik államosítás, nem lesz kevesebb pénze az Akadémiának és kontrollálni sem akarja a kormány.” Később árnyalta a képet: egy tudósbizottság dönti majd el, hogy „a pénzek kinek, hogyan és hova mennek”.

A tudományos közösség nem nyugodott meg. Lovász László továbbra sem lát garanciákat arra, hogy ezentúl is megőrizhetik az MTA és a tudományos élet függetlenségét. Az elnökség ragaszkodik ahhoz, hogy az intézethálózat fenntartását szolgáló, a kutatások témájától független bér- és működési költségek az Akadémiánál maradjanak, továbbra is az MTA döntsön a kutatási témákról, ezek támogatásáról, az intézetigazgatók, vezető kutatók kinevezéséről. Azt sem szeretnék, ha az alapkutatásokat megnyirbálnák a vállalati érdekek miatt, és fontosnak tartják, hogy a támogatások odaítélésénél csak a nemzetközi mércével mért kiválóság számítson. Lovászra hárul a kormánnyal való egyeztetés – ami minden bizonnyal a Palkoviccsal való alkudozásra szűkül.

A miniszter és emberei

Az államtitkárból miniszterré emelt Palkovics Lászlót Orbán pitbulljaként emlegetik a Fidesz belső köreiben. Nem véletlenül. Elődei többéves harca után akkor még oktatásügyekért felelős államtitkárként néhány hónap alatt a saját karámjába terelte a felsőoktatási vezetőket, majd lecsendesítette a lázongó pedagógusokat. Bár azt vallja, hogy sokat segít a megoldásban, ha megértjük a másik szempontjait, a tárgyalás számára inkább taktikai elem. A partner meghallgatása nem erőssége, a meggyőzés művészetét viszont kiválóan gyakorolja.

Az MTA különösen rossz pillanatban került az útjába: Palkovics nyerni akar, mert nyernie kell. Tárcavezetőként ez az első megmérettetése, nem engedhet mindjárt az elején. Egyébként sem az a meghátrálós típus; a feszítő, korlátok nélküli ambíció űzte a BME legfiatalabb tanszékvezetőjeként a vállalatvezetői karrier felé, majd a politikai küzdőtérre. De az államtitkárság csupán belépő volt, amit az előző ciklus végére világosan értésére is adott mindenkinek. Még azt is megmondta, hogy nem akar korábbi főnöke, Balog Zoltán nyomdokaiba lépni. Az oktatás túlságosan konfliktusos területét köszönte szépen, de nem kérte miniszterként sem. A hatékonyságot és a lojalitást nagyra tartó Orbán Viktor így gründolt neki egy új minisztériumot, amibe Palkovics besöpört mindent, amire nagy hirtelen módja volt. Hozzá kerültek egyebek mellett a közlekedési fejlesztések, a kereskedelmi ügyek, az uniós kohéziós források menedzselése, az energia- és klímapolitika (a problémás Paksot azért sikerült leráznia magáról), a szakképzés, a Modern Városok és a hamarosan induló Modern Falu Program, az infokommunikáció és a fogyasztóvédelem, az állami vállalatok ellenőrzése és persze az innováció és a kutatóintézetek irányítása.

Komolyan veszi magát és a feladatot: négy órákat alszik, az első megbeszélése hajnali 5 órakor kezdődik, elvégre „minisztériumot kell alapítania”. Az is árulkodó, kiket vett maga mellé. Parlamenti államtitkára, a Nagykanizsán – a választókerületében – megkerülhetetlennek számító Cseresnyés Péter, aki a gazdasági minisztérium munkaerőpiacért felelős államtitkára volt az előző ciklusban. (Rokonai gazdasági társaságok tulajdonosai között, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatalban, illetve a Főtáv-kommunikációban is feltűnnek.) A gazdasági tervezésért és szabályozásért György László, a Századvég vezető közgazdásza felel, aki szerint az „értelmiségi nem az, akinek mindenre van egy kritikai észrevétele”. 2017 áprilisa óta a PADMA (a Matolcsy vezette Magyar Nemzeti Bank egyik alapítványa) igazgatójaként vett részt a – lánykori nevén Pallas Athé­né – Neumann János Egyetem építésében, majd az 1,5 milliárd forinttal támogatott képzőhely docense lett. (A kecskeméti Matolcsy-egyetemről lásd: Hírösök és gazdagok, Magyar Narancs, 2018. május 24.) A fenntarthatósági államtitkárság vezetőjének igazi profit igazolt Palkovics: Weintgartner Balázs a leginkább számlázási képtelenségéről elhíresült nemzeti kukaholding vezérigazgatója volt eleddig. A közlekedési, illetve infokommunikációs ügyeket két fejlesztési minisztériumból jött államtitkárra bízta, míg az energia- és klímapolitika irányítása Kaderják Péterre marad, aki már az első Orbán-kormány idején is energiaügyekkel foglalkozott. Áder János húga is befért a csapatba: Pölöskei Gáborné a Klik éléről való rapid eltávolítása után a nemzetgazdasági tárcánál tett rövid kitérőt, mígnem az új miniszter meglátta benne a szakképzési ügyek kezelésére legalkalmasabb személyt. Az új helyettes államtitkár a július elejére hirdetett Mesterpedagógusok IV. Sonkádi Szabadegyeteme programfüzetében Platónt idézi előadása mottójaként: „Nem az a tragédia, amikor egy gyermek fél a sötétben. Az igazi tragédia az, amikor a felnőttek félnek a fénytől.” Vélhetőleg ez jár Pölöskeiné fejében akkor is, amikor Palkovicsot támogatja azon törekvésében, hogy a diákok már az iskolában megtanulják az alaptechnológiákat, miáltal a szakgimnáziumok valódi versenytársai lehetnek a gimnáziumoknak (az utóbbiak férőhelyszűkítése mellett). Felgyorsítaná a szakközépiskolák és szakgimnáziumok fejlesztését és ösztöndíjjal vonzaná ide a tanárokat. A tudás- és innovációmenedzsment államtitkárságát viszont Palkovics megtartotta magának. Helyetteséül az Óbudai Egyetemet két év alatt kancellárként padlóra küldő Szigeti Ádámot nevezte ki, akiről úgy tartják, fő erőssége, hogy bármilyen kérdésre tud nullabájtos választ adni.

És van, ami nem változik. Az ITM első – igaz, még a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által kiírt, de már az új vezetés által jegyzett eredményű – Zöldkarikás Játékok Komplex Szemléletformálási Programjára vonatkozó 240 millió forintos tendert a Trinity International Communications nyerte. A cég a Szijjártó Péter külügyminiszter barátjaként ismert Kuna Tiboré.

Mindent bele

Palkovics érkezésével nem csupán kutatói szinten pörögtek fel az események. Az uniós támogatások várható csökkenése miatt a kormány – azonnali határidővel – felülvizsgáltatja vele a korábban tervezett autópálya-beruházásokat. De lapunk információi szerint jövőre központosítanák a hivatásos – a közösségi közlekedésben, mentőknél, tűzoltóknál, rendőrségnél, magánfuvarozóként stb. dolgozó – sofőrök képzését és vizsgáztatását is. Palkovics minisztériuma irányítaná a városi villamosok és esetleg a MÁV, illetve a városi busztársaságok és a Volán két külön holdingba való összevonását. A HVG szerint ennél is tovább mennének, és a két rivalizáló társaságot – a Volánt és a MÁV-ot – vonnák össze valamilyen formában. A BKV-nál szinte bizonyosra veszik, hogy a buszágazat kikerül a cégből. De még itt sem áll meg Palkovics. A lakásán üzemelő cégtemetőről elhíresült Bártfai-Mager Andrea nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter feladata lesz az állami vállalatok irányítása, de a megrendelő az ITM lesz, mint ahogy a teljesítmény számonkérése is a tárca dolga – ehhez újraírják a szerződéseket és mérhetővé teszik a vállalatok teljesítményét.

A fő csapásirány azonban a tárca tájékoztatása szerint a gazdaság versenyképességének fokozása, a hazai vállalkozásokat sújtó termelékenységi hátrány ledolgozása, elsősorban a cégek innovációs tevékenységének erősítésével. Ehhez egy „új, a hazai egyetemek köré épülő innovációs ökoszisztémát” alakítanak ki, amely a felsőoktatási intézmények nemzetközi kapcsolatait mozgósítva kutatás-fejlesztési kapacitással, szakmai és üzleti tanácsadással hatékonyan tudja majd segíteni a magyar vállalatok exportképességének fejlesztését. A hangsúly a vállalati kutatás-fejlesztési tevékenységre kerül. Az állam a források fókuszálásával, a vállalati, egyetemi és kutatóintézeti szereplők együttműködésének ösztönzésével kívánja elősegíteni a támogatások jobb hasznosulását. Ennek fényében érthető kormányzati lépés az MTA forrásainak elvétele, és nem is annyira váratlan.

A tudományos élet megregulázása, a kutatóintézetek és a források központosítása már évekkel ezelőtt megkezdődött. A kormány a kancellária intézményének megteremtésével elsőként az egyetemeket hozta függőségi viszonyba, majd hozzákezdett az alternatív tudományos intézethálózat megszervezéséhez. A kormány céljait elfogadó, azt kiszolgáló lojális kutatóintézeteket azonban hiába tömték ki pénzzel, a várt eredmény elmaradt. Így a kormány a meglévő, prosperáló kutatóműhelyeket kívánja bekebelezni, de legalábbis a források központosítása révén kezesebbé tenni.

Az innovációs források központosítása is elindult már évekkel korábban. Mint arról a Magyar Narancs annak idején beszámolt: 2015-ben minden központi kutatási, fejlesztési és innovációs pályázati forrás, illetve a nemzetközi tudományos intézményben és tudományos programban való részvétel koordinálása, finanszírozása az akkor létrehozott Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs (NKFI) Hivatalhoz került. Az új intézmény bekebelezte az 1991 óta független alapként működő, 7,9 milliárdos főösszegű Országos Tudományos Kutatási Alapprogramokat, az OTKA-t, amely az egyetlen kifejezetten alapkutatási forrás volt Magyarországon, magába olvasztotta a Nemzeti Innovációs Hivatalt és vele a 74,1 milliárdos Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapot is. A hivatal élére Pálinkás Józsefet nevezték ki. A kutatóközösséget akkor is átjárta a rémület: az alapkutatások megnyirbálásától, a pályázati elbírálás politikai mezsgyére terelésétől és a függetlenség elvételétől tartottak. (Lásd: Tudományos kézrátétel, Magyar Narancs, 2015. február 26.) Ma vélhetőleg visszasírják ezt. Az NKFI már az induláskor kialakította versenypályázati rendszerét, amely a felfedező kutatási projektek, az innovatív vállalkozások, a kutatási infrastruktúra és a kutatási-ipari együttműködések támogatását egyaránt biztosította. Az elmúlt három évben több mint 4 ezer projekt összesen 640 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást nyert a hazai és uniós finanszírozású innovációs tendereken. A független kutatóhelyek és az innovatív vállalatok megközelítőleg egyenlő arányban, mintegy 300-300 milliárd forintból gazdálkodhattak. Pálinkás erősen központosított, de a tudományos kiválóságot szem előtt tartó rendszere azonban rá volt szabva. Nélküle semmi garancia nincs a szakmai szempontok érvényesítésére.

Palkovics első döntései közé tartozott Pálinkás menesztése, akinek az utódjáról még nincs döntés. És egyelőre az MTA elnöke is a helyén maradhat, feltéve, hogy nem gördít túl sok akadályt a Fidesz buldózerének útjába.

szerző
Szalai Anna
publikálva
2018/25. (06. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1
    harcolj
    2018. július 07., szombat 11:17
    Be kell látni, hogy Orbán politikáját megérteni teljesen felesleges bármi logikát, vagy jövőbeli víziót keresni. A kisgömböc lényege a szarevés. Ha valaki erre hajlandó akkor jöhet. Ha valaki csak ímmel-ámmal falatozza megy a süllyesztőbe, ahol azért függőségben marad nehogy belepofázzon. Ez a Palkovics is nagy falatozó, mert értelmes dolgot akkor sem képes kiröfögni ha percenként 49864 mondat hagyja el a száját. Ebben a rendszerben logikát találni éppoly lehetetlen, mint Orbánra normális nadrágot szabni.
  2. 2
    rworse
    2018. július 08., 08:31
    harcolj

    A logika a mindent saját kézbe vétel. Hatalom, pénz. A kisgömböci szarevés erről szól, következetes logika szerint. Mindent saját kézbe. Orbán és mamelukjai saját kezébe - Orbán saját keze persze strómanokon keresztüli.

Komment írásához