Tisztújítás az LMP-ben

Egy furcsa párt belügyei

szerző
Magyar Krisztián
publikálva
2017/3. (01. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Látszólag sima volt a Lehet Más a Politika januári tisztújítása, de az LMP jövője így is kétesélyes: ha tovább finnyáskodik, marad a meg nem értett, kicsit béna sufnipárt pozíciójában, ha viszont rendezi sorait, 2018-ban eséllyel harcolhat a parlamentbe jutásért.

A Schiffer András formális távozása utáni első kongresszusát tartotta a hétvégén az LMP. A látszólag csendes, éles vitáktól mentes rendezvénynek nagyobb tétje volt annál, mint az első ránézésre tűnhetett. Ahhoz, hogy a megválasztott, részben új vezetéssel az LMP kilépjen korábbi vezére és a saját árnyékából, a mostaninál markánsabb döntésekre lesz szüksége. Például le kellene bontania azt a belső szervezeti struktúrát, ami a kezdettől oka jelenlegi, a közvélemény számára olykor teljesen érdektelen arculatuknak. Ha erre nem lesznek képesek, akkor hiába a viszonylag stabilnak tűnő új elnökség, és a két társelnök, Szél Bernadett, illetve Hadházy Ákos helyzetének megerősítése, a következő országgyűlési választáson is azért imádkozhatnak, hogy bekövetkezzék az újabb csoda, és ismét átugorják az 5 százalékos küszöböt.

Felállt az elnökség

Felállt az elnökség

Fotó: Németh Dániel

Az, hogy egy hét éve alakult párt szombaton immár a 37. kongresszusát tartotta – a Fidesz 1989 óta 26-ot tudott le, az LMP-nél alig valamivel idősebb Jobbik pedig 14-et –, jól szimbolizálja az LMP működési nehézségét. A nyugati zöldektől importált bázisdemokrácia lassú és körülményes döntéshozatali rendszert eredményezett: mindenki beleszól mindenbe, a tagok megkapják erre a lehetőséget még akkor is, ha speciel fogalmuk sincs az adott témakörről. Mindez parttalan vitákat eredményez és azt, hogy a szervezeti töketlenkedés miatt rendre az LMP arcainak kell elvinni a balhét. Mindeközben a társelnököknek jószerivel szavuk sem lehet abban, hogy kikkel akarnának együtt dolgozni. Erre utalt Schiffer András is nemrég a hvg.hu-nak: „Ha vissza lehetne fordítani az idő kerekét, akkor ez a bázisdemokrata nevű idiotizmus számomra töréspont lenne. Mert az, hogy egy pártban szitokszó legyen az informális befolyás, a hatalomkoncentráció meg az instrumentális kapcsolatépítés, az paródia. Lehet finnyáskodni, de ezek nélkül egy garázscéget sem lehet irányítani!”

Betett a titkár

Több nyugati példa is azt mutatja, hogy a törvényhozásba jutott zöld pártok mindig változtattak az addigi kollektív vezetési struktúrán. A belső működés átalakításának – a jelenlegi és a korábbi pártvezetés valamely szintjén szerepet vállaló forrásaink szerint – egyik legnagyobb korlátja Vida Attila, a párt titkára volt, aki a mostani tisztújító közgyűlésen el sem indult, szerintük nem véletlenül. „Attilának óriási érdemei vannak abban, hogy a pártszakadás után az a kevés egyben maradt az LMP körül, de az utóbbi időszakban a működést kimondottan hátráltató húzásai nagyon sok konfliktust okoztak” – mesélte a Narancsnak név nélkül a párt egyik alkalmazottja. Úgy tudjuk, a volt titkár összerúgta a port a parlamenti frakció több tagjával, többek között Hadházy Ákossal is, de a párt szellemi holdudvarához tartozó Róna Péter közgazdász is őmiatta lépett hátrébb. A tagok be- és kiléptetését is felügyelő titkárral kapcsolatban az is felmerült, hogy ha valaki nem fizette rendesen a havi 500 forintos tagdíjat, simán kirakta vizsgálat nélkül, még ha az illető választási kampány során aktívan plakátolt is vagy gyűjtött aláírásokat. „Volt több olyan szimpatizánsunk is, aki házról házra járt kopogtatókat gyűjteni, a saját pénzéből dolgozott nekünk, feláldozta az idejét, erre kitették pár ezer forintos elmaradás miatt. Őket már az életben nem léptetem vissza” – mesélte az egyik megyei szervezet vezetője. Ráadásul házon belül az a pletyka is járta, hogy ezek a szabályok szigorúbban érvényesültek azon megyei szervezetek esetében, amelyek megerősödését a titkár és a hozzá köthető klikk nem tartotta kívánatosnak. És mivel ezeken a helyeken a beléptetés sem ment egykönnyen, ezek a megyék kevesebb küldöttet delegáltak a kongresszusokra. Ezek a húzások kívülről igen furának tűnnek egy olyan pártnál, amelynek a taglétszáma az ezret sem éri el.

A mostani kongresszus előtt és közvetlenül a tisztújítás után tucatnyi párttaggal, köztük vezetőkkel is beszéltünk, mindenki azt hangsúlyozta, hogy a titkár személye minimum olyan fontos, mint a társelnökök kiléte. Azzal, hogy Sallai Róbert Benedek lett az új titkár – a posztra a párt fiatal szóvivője, Gál József is pályázott –, az LMP-sek szerint eggyel kevesebb a potenciális belső konfliktusforrás. Bár többen aggódnak, hogy Sallai képes lesz-e titkárként az LMP apró-cseprő dolgaival foglalkozni és ugyanakkor az országgyűlési képviselői feladatait is ellátni, továbbá az egyik legismertebb arcként a vidéki bázis építésében segédkezni. Főleg az utóbbira nagy szükségük lenne ahhoz, hogy jelölteket tudjanak állítani minden választókerületben 2018-ra.

Egy belsős dokumentum szerint a pártvezetés szintjén felmerült, hogy a jövőben csökkentsék a titkár jogkörét és több szabadságot kapjanak a társelnökök, akik a pártszervezetet érintő döntések előkészítésében is nagyobb szerephez juthatnának. Mindez elsőre jelentéktelennek tűnhet, ám abszurd, hogy egy párt társelnökei azt sem láthatják, milyen előkészítő anyagok és hogyan készülnek a legfontosabb szervezeti kérdésekben. Az is sokat elárul az LMP belviszonyairól, hogy a társelnököknek gyakorlatilag semmilyen extra beleszólásuk nincs abba, hogy kik legyenek a párt képviselőjelöltjei, vétójoguk sincs, ha valakit nem tartanak megfelelő jelöltnek. Információink szerint Hadházy szorgalmazza leginkább a változtatásokat, de az új elnökség, illetve Szél Bernadett is támogathatja törekvését a párt belső hatékonyságának növelésére.

 

Házon belül is ekézték

Nem lesz könnyű dolguk. A még csak kilátásba helyezett változtatások – például a társelnöki jogkör szélesítése – hírére az ellenzők rögtön támadni kezdték Hadházyt elsősorban azzal, hogy a korrupciógyanús ügyeket több mint egy éve hetente bemutató politikus szerintük nem fogalmaz egyértelműen akkor, amikor az LMP és a baloldali ellenzék együttműködése kerül szóba. Azzal is vádolják, hogy a parlamentbe kerülése óta olyan magánakciókat kezdeményezett, amelyekről nem dönthetett volna egymaga. Ilyen volt a Népszabadság bezárása után a Lopják a szabadságunkat! Repüljenek! szlogennel meghirdetett budapesti tüntetés, amire úgy fogadta el a meghívást az LMP-társelnök, hogy senkivel nem beszélt róla a pártban. Azért is kritizálják néhányan, hogy elment bizonyos háttérbeszélgetésekre, és egyeztetett más pártok vezetőivel. Hadházy kihívója, Csárdi Antal a kongresszusi szavazás előtt kijelentette, hogy nem tartja elfogadhatónak azokat a nyilatkozatokat, amelyekben a társelnök megengedőbb hangnemben beszél a baloldali pártokról. A Fővárosi Közgyűlés LMP-s képviselője a tisztújítás előtt a tagságnak írásban is vázolta elképzeléseit, amelyekből egy­értelműen látszik, hogy Hadházyval szemben pozicionálta magát, a társelnöki jogkörök kiszélesítését pedig kapásból elutasította. Csárdi végül a szavazatok ötödét sem kapta meg, érdemi vita nélkül, elsöprő többséggel választották Szél Bernadett mellé társelnöknek Hadházy Ákost. Hadházy több mint 80 százalékos támogatottsága azt is jelzi egyúttal, hogy a párton belül nem volt érdemi hatása annak az olykor röhejes lejárató kampánynak, amelybe a tisztújítás előtt kezdett a kormányközeli média: a Tv2, a Magyar Idők, az Origo, a Lokál vagy éppen a 888.hu.

A pártot a közvélemény számára sokáig Schiffer András testesítette meg. Távozása után most stabilizálódhat az LMP helyzete, újabb, szakadáshoz vezető belső viták nincsenek, a megválasztott vezetés összezár. De a neheze csak most jön: az LMP-nek nincs pénze és nagy szponzora, nagyjából 200 millió forintból gazdálkodnak egy évben – ez a költségvetési támogatásból, a minimális tagdíjakból és a sokszor a saját képviselőitől érkező felajánlásokból áll össze. A párthoz szorosan kapcsolódó aktivistabázis hiánya is gondot okozhat 2018-ban, különösen egyes vidéki szervezeteknél. A nyilvánosság sem a párt erőssége: az LMP-nek a korrupciókutatáson kívül alig van olyan kézzelfogható ügye, amelyet a közvélemény a párthoz kötne, a párt neve az utóbbi hónapokban az alkotmánybírák megválasztásának támogatásával, a baloldali összefogás elutasításával és az ezekhez kapcsolódó kritikákkal összefüggésben került elő. Úgy tudjuk, párton belül is felmerült, hogy változtatni kellene a kommunikációs stratégián, mivel potenciális választóikhoz alig jutnak el azok a pozitív üzenetek, amelyekre később a kampányt is építhetnék. „Az egész helyzet olyan, mintha egy tésztaszűrővel eveznénk felfelé a folyón. Sokszor azt hisszük magunkról, hogy egyes szakpolitikai kérdésekben megmondtuk a tutit, és nem annyiból állunk csak, hogy Orbán meg Gyurcsány takarodj! De azzal, hogy – és most ironizálok – jószerivel még a nyúlszaporításról is volt pár keresetlen szavunk, teljesen tévútra tereltük a kommunikációnkat. Jöttünk mindenféle szakpolitikai kérdéssel ahelyett, hogy érthetően, tervezetten és eredményesen közöltük volna, mit is gondolunk a világról” – vélekedett egyik belső forrásunk.

Fél lábbal a semmiben

Az sem segít rajtuk, hogy több, elvileg vezető szerepben lévő politikusuk finoman szólva sem áll a helyzet magaslatán. Például a Schiffer András után frakcióvezetőnek kinevezett Schmuck Erzsébet tavaly októberben alaposan felsült, amikor Orbán napirend előtti felszólalására kellett volna reagálnia. A politikus azt hitte, hogy Szél Bernadett megkaphatja helyette a szót, ám ilyenkor a frakcióvezetőké a lehetőség – úgyhogy inkább nem mondott semmit. Schiffer parlamenti fölszólalásaihoz képest mindenképpen visszalépés a frakcióvezető teljesítménye. A párt nem lehet különösebben elégedett az LMP európai parlamenti képviselőjével, Meszerics Tamással sem, akiről 2014-es székfoglalása óta szinte alig hallani. Az EP külügyi bizottsági tagjaként biztos sokat dolgozik, de az uniós „zöld” témák többsége a PM-es Jávor Benedekhez köthető (aki ráadásul tudatosan kommunikál a magyarországi választók felé).

Mindezek ellenére az LMP önbizalommal beszél a kormányváltásról, sőt a kongresszus másnapján Szél Bernadett rögtön kijelentette: maradnak a korábbi iránynál, vagyis esély sincs arra, hogy összeálljanak bárkivel is a következő választások előtt. Hadházy Ákos azt fejtegette, hogy a kormánypárti szavazókat is meggyőznék a változás fontosságáról. Arra azért utaltak, hogy „ügyek mentén” várható némi párbeszéd az ellenzék többi tagjával, de szerintük a választási együttműködés lejárt lemez.

Az új elnökség

Az LMP elnökségébe társelnökként Szél Bernadett és Hadházy Ákos, illetve az új titkár, Sallai Róbert Benedek automatikusan bekerült. Friss tag Schmuck Erzsébet, az LMP parlamenti frakciójának vezetője, Ábrahám Júlia egészségügyi szakszóvivő, Jancsó Andrea IX. kerületi önkormányzati képviselő, valamint Komlósi Csaba kulturális szakszóvivő, egri önkormányzati képviselő. A régiek közül maradt Ungár Péter II. kerületi képviselő, külpolitikai szakszóvivő és Ferenczi István közösségi képviseleti szakszóvivő.

szerző
Magyar Krisztián
publikálva
2017/3. (01. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
tisztújítás
LMP
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 3 reuters
    reuters
    2017. február 02., csütörtök 21:04
    Egy furcsa (kekk) írás az LMP-ről.
  2. 2 Világos
    Világos
    2017. február 02., csütörtök 15:32
    A 2018-as választást meg akarják nyerni Zöld módra mint Litvánia.
    Nem alkusznak. Új programot kinálnak.
    Pénz nélkül?
    Még az 5 % elérése is kérdéses. Ennyit csak a kökénybokrok tudnak
    fanyalogni.
  3. 1 rworse
    rworse
    2017. február 02., csütörtök 14:46
    Az LMP a semmi ágán hangosan vacog.

Komment írásához