Szabálytalan keret

szerző
Tóth Krisztina
publikálva
2017. nov. 08., 12:00
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Tóth Krisztina írása.

Hetedik osztályos voltam, amikor az iskolai folyosón váratlanul megütötte a fülemet egy megjegyzés.

Nem fordultam hátra, de éreztem, tudtam, hogy rólam van szó. Felismertem a szakállas tanár hangját, és meglepett az odabökött mondatból felcsapó megvetés. Maszek az apja – hallottam. Körülbelül úgy hangzott, mintha azt mondták volna rám, hogy egy köztörvényes bűnöző gyereke vagyok. A maszek akkoriban szitokszónak számított, és nagyjából mindenki tudta, mit kell érteni rajta: érdemtelenül meggazdagodott gebinesek, gátlástalan zöldségesek és bunkó butikosok újgazdag, gyülevész hadát.

Nemrégiben eszembe jutott ez a szó, pontosabban a hangsúly, ahogyan kiejtették. Bizonyos körökben ma a maszek szerepét a civil vette át. A civil is szitokszó lett, izgága lázítót jelent, vagy ezek szervezett tömegét, olyanokat, akiknek semmi se jó, még annál is jobbat akarnak, de a rendet és szervezettséget, pláne az ellenőrzést, na, azt nem tűrik.

Csámpai Rozi jutott rögtön eszembe, a legcivilebb civil, akit ismerek. A férje tavaly halt meg. Elképesztő tömeg verődött össze a Kerepesi úti temetőben a búcsúztatón. Fiatal férfiak és nők, aki nemcsak Sanyi miatt jöttek, nemcsak azért, hogy tőle örökre elköszönjenek, hanem azért is, hogy Roziba lelket öntsenek valahogy. Mindnyájukat tanította, vagy segített nekik valamiben. Roziék vidékről kerültek Budapestre a férjével, ahol ő rögtön munkába állt, és hosszú évtizedekig betegek ápolásával foglalkozott. Későn, csak negyvenévesen kezdett festeni, és a festés mellett másokat rajzra oktatni. A nyolcadik kerület legszegényebb, legelesettebb gyerekei járnak hozzá, hogy örömet találjanak a Kesztyűgyár zenés, rajzos foglalkozásain. Újabban Rozi már autista gyerekeket is szeretget a csoportban, mert ösztönös pedagógiai érzékkel képes kapcsolatot teremteni még a legzártabb kisfiúval vagy kislánnyal is.

Hogy mindebből neki mi haszna van? Anyagilag biztosan semmi. A saját süteményeit, festékeit viszi be az órákra, a saját életének napjait, heteit tölti mások gyerekeivel, akik még évek múlva, felnőttként is visszajárnak hozzá. Mindenki kap valamit, ami segít neki a következő évtizedekben élni. Segít annak, aki itt marad, segít annak is, aki továbblép, és segít azoknak is, akik még innen is kihullanak, le a mélybe, zuhannak megállíthatatlanul.

Rozi soha nem panaszkodik, nem morog, nem tesz szemrehányást a sorsnak, csak teszi a dolgát. Természetes kedvességgel, természetfeletti energiával.

Sanyi az utolsó időben már nagyon beteg volt, de még táncolt egy nagyot a feleségével azon a legutolsó születésnapon. Kifulladt a táncban, sokáig pihegett utána. Ahogy ott ültem mellette, mesélt az első időkről, amikor Rozi festeni kezdett, és arról, hogyan tanulta meg elkészíteni a kereteket és kifeszíteni a vásznakat.

Van nekem otthon egy gyönyörű képen Rozitól. Most már azt is tudom, hogy Sanyi készítette a keretet. Azt a képet sehogy se lehet egyenesbe hozni, mert akárhogy akasztom fel, valamelyik oldalra mindig lejt egy icipicit. Jönnek a barátok, megállnak vele szemben, és elnémulnak a csodálattól. Aztán amikor felocsúdnak, igazgatni kezdik hol jobbra, hol balra. A múltkor aztán váratlanul azt mondta nekem valaki, miután összehúzott szemmel, percek óta állt a fal előtt: Te Kriszta, ez a keret csámpás.

Elmosolyodtam, és gondolatban összekacsintottam Sanyival, a hajdani keretezővel, civilben gondnokkal.

Csámpai Rozi festménye

Csámpai Rozi festménye

Fotó: Csámpai Rozi

____

Az írókat viszonylag nagy figyelem övezi, nyilatkoznak, kíváncsiak a véleményükre, megnyilvánulásaik gyakran komoly visszhangra találnak a médiában – miközben a civil szervezetek képviselői és az általuk elvégzett munka majdhogynem láthatatlan. A magunk eszközeivel szeretnénk tenni azért, hogy felhívjuk rájuk a figyelmet. Ezért jött létre a Civilekről írók oldal, ahol magyar írók, költők teszik közzé személyes élményeiket, történeteiket, gondolataikat a civil társadalommal, a civilség fogalmával kapcsolatban. A Civilekről írók projekt eredetileg a Facebookon indult, egészen pontosan itt.


szerző
Tóth Krisztina
publikálva
2017. nov. 08., 12:00
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 11 Kovacs
    Kovacs
    2017. november 09., csütörtök 17:40
    Jó, jó, nekem például a szóval (maszek) kellett küzdenem évekkel ezelőtt, mert nyugaton mindenki "maszek". Hosszú vita során valahogy dűlőre jutottam, mert az is egy féreértés akkor, hogy Magyarország éppen ezért a "félkapitalista" struktúrák miatt könnyebben tudott(volna) váltani. (Mivel te és Grr is "negatívan" éli át ezt a "maszekságot", legyen úgy, hogy te a bekezdés nélkül olvasod)
  2. 10 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. november 09., csütörtök 17:01
    Kovacs

    Nekem tetszik ez a blog. Tóth Kriszta írása is tetszik, de én a maszekos első részt kihagynám a helyében, mert szerintem a maszek ember és a civil ember között túl nagy a különbség.
    Csak ennyi volt, vagy ennyi akart lenni, amit írtam.
  3. 9 Kovacs
    Kovacs
    2017. november 09., csütörtök 12:12
    6: Kétszer is elolvastam a bejegyzésedet. Tiszapolgári, ezúttal is túlterheled egyszerű gondolkodásomat. Valószínűleg olyan intellektuális magasságokban szárnyalsz, hogy nem tudlak követni. Életem folyamán nekem például csak "maszekokkal" volt dolgom, akik civil szervezetekben is dolgoztak. Jól kijöttünk egymással.
    Szóval: A haldokló reál szocializmus melléktermékei: a fusi, a maszek meg a gebin.
    A haldokló nyugati kapitalizmus pedig maga a maszek meg a gebin. Fusi nélkül. Melléktermékei pedig a civil szervezetek.
    Így?
  4. 8 rworse
    rworse
    2017. november 09., csütörtök 06:22
    Az ellentét ugyebár abban feszül - mondom előre a húsgyuricának - hogy köz és magán hasonlóképpen taszíttatik ki.
  5. 7 rworse
    rworse
    2017. november 09., csütörtök 06:19
    Tóth egy ellentétet hoz létre. A közért - alkalmasint önzetlenül - tevő civilekről manapság bizonyos körökben olyan megbélyegző tónusban beszélnek (a "fusizók"), mint annak idején a magánzókról (a fusizók).
  6. 6 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. november 08., szerda 22:30
    A maszek önmagáért dolgozik. Maszekol. Egyébként az állami és a szövetkezeti szektorban dolgozók is saját magukért dolgoztak, csak ők nem maszekoltak, hanem fusiztak.

    Ezzel szemben a civil ember közösségi lény. A civil a NER-en kívüli világ alappillére.
  7. 5 Kovacs
    Kovacs
    2017. november 08., szerda 21:36
    4: Az a bekezdés jól van úgy, ahogy van. Én például ezt olvastam valamikor (most a kedvedért megkerestem) a beszélőn:
    "A dadusok sokáig emlegették egymás között a nagymama látogatását. Hiába járt a gyerek tiszta ruhában, megfésülve, befont copffal: a gondozónőkben fészket ütött valami homályos gyanakvás, hogy ezek azért mégse rendes emberek. Az apja maszek. – Piacozik! Zöldséges! – suttogta váltáskor az egyik óvónő az öltözőszekrény fémajtaja mögött, mindezt arra válaszul, hogy a kislány nem aludt alvási időben, csak a plafont bámulta. A másik óvónő, aki számíthatott rá, hogy a gyerekért megint késve jönnek majd, fojtott hangon hozzáfűzte:
    – Ki tudja, miből szedte össze a pénzét az is." (Tóth Krisztina: Tetves, rohadt kurvák)
    A maszek jelentése "rövidülve" pedig magán szektor. (Elfelejtetted?) Úgyhogy a formális szójáték is oké.
    Én például így olvastam.
  8. 4 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. november 08., szerda 20:48
    Én szimpatizálok Tóth Krisztával, és tetszik, amit írt, ezért nagy-nagy tisztelettel és szeretettel azt javasolnám neki, hogy az első részt hagyja el, és a szöveg kezdődjön úgy, hogy „Csámpai Rozi a legcivilebb civil, akit ismerek…”
    Sajnos a maszekokról tényleg él bennünk valamilyen rosszalló, negatív kép, én például nem szerettem volna maszek fröccsöntő kisiparos vagy lángossütő veje lenni.
    Ezzel szemben a civilséget nagyon fontosnak, sőt ma az egyik legfontosabb dolognak tartom.
    Nagyon jól csinálták, akik ezt a blogot kitalálták.
  9. 3 rworse
    rworse
    2017. november 08., szerda 17:59
    Itt főleg nem akarnám, de kénytelen vagyok.

    A grrreselyű egy idomtalan lelki működésű seggfej. A seggfej kitétel egy tudományos laboráns stílusú megállapítás vele kapcsolatban.

    És persze, szokásához híven hazudik. Megint úgy tesz, mintha.
  10. 2 rworse
    rworse
    2017. november 08., szerda 17:55
    Szép.

Komment írásához