„Harminc éve tanítok, de soha nem osztályoztam senkit”

szerző
Pálos Máté
publikálva
2018. szept. 12., 15:55
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az iskola szörnyűséges intézmény, erőszakot tesz a gyereken, mondja az alternatív pedagógiai program szerint működő egyik legismertebb alapítványi iskola pedagógiai vezetője, Horn György, akivel az iskola 30 éves évfodulójáról és változatlan alapelvéről – a gyerek nem az életre készül, hanem él – beszélgettünk.

A teljes interjú a csütörtökön megjelenő Narancsban olvasható.

„MN: Nyilván nem véletlen, hogy egy személy- és személyiségközpontú iskola vezetése is személy- és személyiségközpontú.

HGY: Tény, hogy a látásmódom, gondolkodásmódom átment a rendszeren. Ettől még sokan másként gondolkoznak, komoly vitáink vannak, ami főként abból fakad, hogy én az iskolát általában véve egy szörnyűséges helynek tartom. Az iskola kényszer, erőszak, ha rajtam múlna, nem lenne tankötelezettség sem, akkor menne iskolába a gyerek, amikor a családja akarja. Alapvető oktatásügyi, oktatáselméleti kérdésekben gondolok radikálisan mást, mint ami az AKG-ban, pláne a közoktatásban történik. Például harminc éve tanítok társadalomismeretet, de soha nem osztályoztam senkit: nálam minden gyerek magának ad jegyet év végén, én csak szöveges értékelést és százalékos visszajelzést adok. Így fejezem ki az osztályozással szembeni utálatomat, tiltakozásomat. Ezt még az AKG-ban sem így csinálja a többi tanár, de magát az alapelvet, vagy­is hogy a gyerek önértékelése, önreflexiója, szabadsága és felelőssége alapvető érték, azt mindenki osztja. Ez az, ami átment, ezért vagyok én itt.

false

 

Fotó: Siór

MN: Játsszunk el az elméleti lehetőséggel: mit nyernénk azzal, ha eltörölnénk a tankötelezettséget?

HGY: A gyerekeknek biológiai­lag és társadalmilag is kódolva van a legfontosabb kapcsolódásuk a világhoz; ez a kapcsolat a legfontosabb számukra, és ők a legfontosabbak a világon a kapcsolat másik elemének, vagyis a szüleiknek. Nem szükséges ebbe külső, bürokratikus figurákat be­építeni. De ott vannak a rossz, a gyereküket tönkretevő szülők, hangzik máris az ellenvetés, ami jogos is. De ez az állam, a gyermekmentő szolgálatok feladata, nem az iskoláé. Emiatt nem kellene az ország összes szülőjét és gyerekét belekényszeríteni egy olyan nagyrendszerbe, ami kényszereken alapul – mintha minden autót apró darabjaira szednének a határon, csak mert léteznek drogcsempészek. Az állam, a bürokrácia szükségszerűnek vélt jelenléte a rendszerben rengeteg kárt, bánatot, keserűséget okoz.

MN: Nem hullana ki sok gyerek ebből a jól-rosszul működő, de létező oktatási nagyrendszerből?

HGY: Ezt nem tudjuk. Az emberiség történetének 99,9 százalékában az oktatást, a gyerek beilleszkedését a társadalomba megoldották a családok, csak 150 évesek a népiskolai törvények. Hatékonyabb lenne anyagilag érdekeltté tenni a családokat, és nem negatívan, büntető jelleggel, mint most: legyenek konkrét előnyei az iskolába járásnak. Nem annyira valóságidegen egyébként az, amiről beszélek, az önálló tanulócsoportok száma mostanában radikálisan megnőtt Magyarországon. Összeállnak szülők, és megszervezik a gyerekük oktatását, és akkor az állam rákényszeríti őket egy kiskapu keresésére, hiszen egy létező iskolának be kell vállalnia a gyerekeket álmagántanulóként. Ráadásul vizsgázniuk kell fél­évente egy olyan rendszerben, amiben nem vesznek részt semmilyen módon, és még állami támogatást sem kapnak mindehhez, a szülők állnak minden költséget! De miért kap több állami támogatást egy bármilyen iskolába járó gyerek annál, mint az a család, amelyik ezt maga megoldja a saját értékei alapján, saját rendszerben? Ezek nagy oktatáselméleti viták, és jobbára már nélkülem fognak lezajlani a jövőben. Öregnek érzem magam ahhoz, hogy ilyen szinten próbáljam érvényesíteni a véleményemet, és azt is belátom, hogy az alapelveim egy nagy rendszerben másként csapódnak le. Az 1990-es, 2000-es években, ha nem is főszereplőként, részt vettem az oktatáspolitikában, és mindig kisebbségben voltam a véleményemmel. A közoktatás megújításáról szóló, úgynevezett zöld könyvet jegyző 24 szakember között voltam 2008-ban, az anyagot 23:1 arányban fogadták el. Én voltam az az egy. Az alapelveimmel a liberálisok között is, pláne az erős államban gondolkozó szocialisták körében mindig radikális kisebbséget képviseltem. Ha mindenképp kellene a látásmódomra ilyen címke, akkor az anarchia állna a legközelebb hozzá, egyszerűen azért, mert leginkább a közösség erejében hiszek. Úgy látom, hogy ez működik legjobban a gyakorlatban.”

A teljes interjút keresse a friss Narancsban!

Magyar Narancs - Archívum részletes

A LIBE, az Európai Parlament állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottsága Magyarországról szóló jelentésének, közkeletű nevén a Sargentini-jelentésnek az elfogadásáról vagy elutasításáról sajnos nincs módunkban beszámolni, miként lapzártánk után lesz Orbán találkozója a néppárti bajtársakkal is - az azonban elég jól látszott, hogy a magyar miniszterelnök kedd délutáni strasbourgi fellépésén a lovak közé dobta a gyeplőt.

szerző
Pálos Máté
publikálva
2018. szept. 12., 15:55
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1
    kapusi
    2018. szeptember 13., csütörtök 11:30
    Hogy szörnyűséges hely-e az iskola, az csak a tanítóktól, tanároktól függ.
    Rengeteg ember emlékszik vissza egész életében a kedvenc tanárára, úgy emlegetve, mint akitől a legtöbb jó útravalót kapta. Rengeteg ember emlékszik vissza frusztráltan az iszonyúan buta, felkészületlen, alkalmatlan és agresszív tanáraira, akik kiölték belőle a motivációt.

    Bármilyen rendszerben léteznek nagyszerű tanárok, és vannak csapnivalóak. A gyerekek által végzett irdatlan mennyiségű iskolai munkát látva (a gyerekek többet dolgoznak, ha tényleg tanulni is akarnak, nem csak jelen lenni az oktatási intézményben, mint az átlagos munkahelyeken a felnőttek – főleg azokban a valóban szörnyű iskolákban, ahol még délután is kötelező bennmaradni, nehogy már a családjával tölthesse a kevéske szabadidejét a gyerkőc), és hozzávéve, hogy mindez mekkora lelki teher is, mi másra gondolhat az ezzel folyamatosan együtt élő szülő, nagyszülő (azaz az átlagember, nem szakértő), mint hogy a legfontosabb a tanárképzés megreformálása lenne. Hogy ne verbális bántalmazók és gyerekgyűlölő, a pályájukat csupán végigkamuzó vs. a gyerekeket idióta versenyszellemben "nevelő" pedagógusok kerüljenek ki a tanárképzőkből. Mindenütt olyan tanítókra és tanárokra lenne szükség, akik képesek meglátni és megbecsülni minden egyes gyerekben a hatalmas értéket, a megismételhetetlen csodát, egyediséget.

    Hogy ennek eléréséhez mi minden kellene, azt lenne jó kitalálniuk és megvalósítaniuk azoknak, akik tényleg értenek hozzá.

    A magántanulóság sem való minden gyereknek (és pláne nem minden szülőnek), sok gyerek szeret iskolába járni, ez tény, bármennyire iskolaellenes is néhány "neves szakértő". Ahol rendes tanárok vannak, ott jól érzik magukat a gyerekek, ilyen egyszerű ez. Ahol biztatást, megértést, elfogadást, derűt és igazságosságra törekvést tapasztalnak, ahol a tanerők nem gyakorolják napi szinten a kivételezősdit, ott a gyerekek magukkal és egymással is egész jól el tudnak lenni, és még tanulni is van kedvük.





  2. 2
    rworse
    2018. szeptember 13., csütörtök 14:00
    A tankötelezettséget első- másod- és harmadsorban is vívmánynak tartom. Legalább 14éves korig.
  3. 3
    yoyo
    2018. szeptember 13., csütörtök 16:27
    nevelésről, oktatásról általában beszélni mindig problematikus, nincs abszolút érvényű állítás, ahogy igen, a tankötelezettségre vonatkozó kijelentés itt és most abszurd.
    Az iskoláskorú népességnek egyre nagyobb hányada roma és / vagy rossz szociális helyzetű, márpedig ezt a sokaságot csak az iskolázottság, az érvényesüléshez szüséges kompetenciák megszerzése emelheti ki a nyomor körforgásából.
    Ugyanakkor persze sajnos hiába van tankötelezettség, abban a formában, ahogy a magyar iskolarendszer működik, ez a küldetés csak nagyon kis részben is alig teljesül.

    A legerősebb állításokkal - hogy az iskola szörnyű intézmény, hogy az osztályzás nemcsak mellőzhető, de mellőzendő, és hogy az igazi a közösségi szemléletű és önkéntes szabad iskola volna -, elvi szinten teljesen egyet értek.
  4. 4
    kanálgép
    2018. szeptember 13., csütörtök 17:47
    Bizonyára kiváló pedagógus lehet, azonban néhány elve kifejezetten vérfagyasztó:
    "minden gyerek magának ad jegyet év végén"
    -> az I. Bergman által lefestett posztmodern és a M. Weber által kiválóan érzékeltetett puritán rettegés
    -> saját tapasztalat: nem kívánom senkinek ezt a szembesítést, még valahai jó tanulóként sem

    "nem lenne tankötelezettség sem, akkor menne iskolába a gyerek, amikor a családja akarja"
    -> kiváló jobboldali program felső középosztályi családok számára
    Ne felejtsük el, hogy a tankötelezettség nem kizárólag a gyerek és szülei számára kötelezettség, hanem az állam számára is. És közérdek, mint az átoltottság. A mások gyerekeinek a tanulása a mi elemi érdekünk is. Hol akarunk élni?

    "Az iskola kényszer, erőszak"
    -> a társadalom tükre az iskola, egy egészséges és szabad, egyenlő társadalom/állam nem hoz létre elnyomó intézményeket
  5. 5
    yoyo
    2018. szeptember 13., csütörtök 18:31
    Kanálgép, a gyerekeket az önmaguk értékelésével megbízni - ezt én magam is problematikusnak tartom, és vannak alternatív iskolák, amelyeknek az ilyen és hasonló gyakorlatával nem értek egyet.

    Abszolút igaz, hogy az iskola a társadalom tükörképe, amilyen egy közösség, olyan az iskola - szabad egyének, önkéntes és felelős társulása esetén az iskola sem elnyomó, torzító, személyiségcsorbító, rosszul szocializáló intézmény. De ahhoz, hogy ebbe az irányba forduljon a világ, ahhoz az iskolának kellene először változnia, ezért vallom, hogy egy igazán felelős politikának társadalmi konszenzust kell teremtenie abban, hogy az oktatásügyet legalább 20 évre ki kell emelni a mindenkori kormányzat hatásköréből, az állam egyedüli feladata az autonóm oktatásügy és az oktatási reform anyagi feltételeinek a biztosítása, illetve a társadalom folyamatos megerősítése abban, hogy ez a nagy közös vállalkozás hatalmasan megtérül mindenki javára.
  6. 6
    kanálgép
    2018. szeptember 14., péntek 01:48
    re: yoyo

    Hogy minek kell először változnia, az ebben a kérdésben és máskor is nehéz kérdés, szokták az archimédeszi pont kifejezést használni (nem fizikai értelemben). De az bizonyos, hogy mi ketten egy irányba megyünk. Előző hozzászólásom csak a kritikákat tartalmazta, de ez nem jelenti, hogy a lényegével sem értettem volna egyet. És ha bárhol nekilátnak a megtárgyalt értelemben jó oktatást csinálni, támogatásra méltó lesz, bár rendszeridegen és ezért veszélyeztetett. Elszigetelésre van szüksége az ilyen intézménynek, az https://hu.wikipedia.org/wiki/Immunszupressz%C3%ADv_gy%C3%B3gyszerek -hez hasonlóra. Csak hát épp ezek ellen folytat a junta háborút.
  7. 7
    Rumata
    2018. szeptember 15., szombat 18:43
    Nem az iskola, hanem Horn György pedagógiai rögeszméje a szörnyűséges.


    1. Minden ember holtig tanul.
    Tehát minden emberre igaz, hogy nem csak "él", hanem folyamatosan az életre (a még hátralevőre) készül.

    2. Az iskola valóságos édenkert az élethez képest.
    Az élet nemcsak folyamatosan vizsgáztat és osztályoz, hanem bukás esetén még ismétlésre sincs lehetőség.

    3. A "százalékos visszajelzés" és a "szöveges értékelés" pont ugyanolyan osztályozás, mint bármi más.
    Sőt, a szöveges értékelés adott esetben nagyobb megrázkódtatást okozhat, mint a szimpla osztályzat.

    Tehát Horn György saját mag.


    Amúgy egyetértek az előttem szólókkal:


    1. Rengeteg jó iskola és jó tanár van, tehát nem HGY-től kell megtudnunk, milyen a jó oktatás.

    2. A tankötelezettség nem teher, hanem állampolgári jog a gyerek számára.

    3. A legjobb az volna, ha minden gyerek addig maradhatna az oktatási rendszerben, amíg a képességei kibontakoztatásához és a társadalomba való sikeres beilleszkedéshez szükséges tudát meg nem tudja szerezni.

    4. A tankötelezettségnek legalább a középfokú gimnáziumi vagy szakmai végzettség szintjéig, tehát legalább 18 éves korig kéne tartania. Mert ez az egész társadalom érdeke.
  8. 8
    Rumata
    2018. szeptember 15., szombat 18:45
    Jav: tehát Horn Gyorgy saját magát cáfolja.

Komment írásához