"Be kell rúgni a motort" - Kárpáti György Mór filmrendező

szerző
Rényi Pál Dániel
publikálva
2011/18. (05. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Erdő című vizsgafilmje az idei Berlinale rövidfilmprogramjának egyetlen magyar darabja volt. Most a 42. Magyar Filmszemlén látható.

Erdő című vizsgafilmje az idei Berlinale rövidfilmprogramjának egyetlen magyar darabja volt. Most a 42. Magyar Filmszemlén látható.

*

Magyar Narancs: Az Erdő egy hallgatag, rideg és töredékes fikció.

Kárpárti György Mór: Két osztálytársam is, amikor megmutattam nekik a film nyersvágott változatát, azt mondta, hogy olyan az egész, mint egy emlék. Az osztályvezető tanárnőnk, Enyedi Ildikó szerint pedig a képi világa 70-es évekbeli fotókra emlékeztet. Ez a két megjegyzés jól közelít a film hangulatához. Épp azért tettük a hetvenes évekbe a sztorit, mert a tábor mint közösségi létforma, a számháború, az elképzelt helyszínelés körülményei mind egy korábbi korszakra jellemzőek - és ez önkéntelenül is távolságot teremt. Szeretem úgy vezetni a történetet, hogy maradnak üresen hagyott fejezetek, elvarratlan szálak, ezért tűnhet töredékesnek. Már az előző vizsgafilmemben, az Éjfélben (megtekinthető a www.daazo.com archívumában - R. P. D.) is csak a színészek ismerték a karakterek háttértörténeteit. Annak forgatása közben jöttem rá, hogy nem kell mindent megmutatni, még elmondani sem - elég, sőt izgalmasabb csak egy-egy momentumot megvillantani. Ebben persze semmi forradalmi nincs. Nemrég néztem meg Antonioni Foglalkozása: riporter és Cassavetes Egy hatás alatt álló nő című filmjét. Mindkét film jó példa, hogyan lehet továbbgondolásra késztetni a nézőt. Rávenni, hogy magában egészítse ki a cselekményt, teremtse meg a filmhez a saját fikcióját.

MN: Hogy áll össze egy filmterved?

KGyM: Amikor megvan az alapötlet, sokat jegyzetelek szabadon, mielőtt szinopszist vagy treatmentet kezdek el írni, és ezt a gyűjtőmunkát nagyon szeretem. Aztán a munkatársaimmal beszélgetek kocsmaasztalnál, sok mindent közösen pontosítunk. De akkor válik igazából láthatóvá a filmterv, amikor megtaláljuk a helyszíneket, és odamegyünk próbálni a színészekkel.

MN: Honnan tudtatok az Erdőre pénzt szerezni?

KGyM: Eddig az egyetem minden évben beadta a vizsgafilmek forgatókönyveit az MMKA éves kisjátékfilm-pályázatára, és mindig nyertünk valamennyi támogatást. A legutóbbi pályázatot a kiírás után visszavonták, azóta bizonytalan a helyzet. Ehhez a filmhez még volt egy kisebb összeg, amivel el tudtunk indulni, kábé 250 ezer forint, ami maximum egy-két nap forgatási költségeit fedezi, ehhez a történethez viszont minimum négy-öt napi forgatásra volt szükségünk. Csináltunk egy bookletet, szinopszissal, forgatókönyvvel, helyszín- és színészfotókkal, referenciákkal - ezzel az anyaggal kerestük meg a beszálló filmgyártó cégeket. És persze alapvetően fontos volt a stáb lelkes jelenléte, mert fizetni nem tudtunk gyakorlatilag senkinek. Én úgy látom, hogy ma csak így lehet hatékonyan filmet csinálni: nagyobb összefogásban.

MN: És elvileg csak a diplomafilm van hátra.

KGyM: Jó esetben már a helyszíneket és a szereplőket kellene keresnünk a diplomafilmhez, viszont fogalmunk nincs, honnan lesz rá pénz. Nemcsak a papír miatt van a diplomafilmnek jelentősége, fontos lenne még egyszer élesben gyakorolni, nekem például a plánozást vagy a színészvezetést. Más minőség ezt iskolai keretek között csinálni, konzultációs lehetőségekkel, közösségben, ráadásul az egyetemen keresztül egyes szervizcégeknél vannak kedvezményeink is, ami komoly segítség.

MN: Karrier előtt álló rendezők vagytok, de mégiscsak fiatal felnőttek. Mennyire problémás a megélhetés?

KGyM: Nagyon. Néha egy-egy céges referenciafilmre vagy egyéb melóra felkérnek, de ez is nagy ritkaság. Nem keresnek minket, sem reklám-, sem dokumentumfilmekhez. Van, aki az osztályból néha eljár asszisztálni forgatásokra, de ennyi. Azt sem tudjuk, hol tudnánk felajánlani a szolgálatainkat. Az egyetem nagyon jó szakmai és szellemi műhely, de nem tudja segíteni az elhelyezkedést. Nagyon tanácstalan mindenki, és többnyire fogalmunk nincs, hogyan fogunk ebből megélni. Aki teheti, külföldi ösztöndíjakat vagy munkalehetőségeket keres.

MN: Megvan már az alapötlet az első nagyjátékfilmhez?

KGyM: Road movie lesz. Négy nap sűrű története. A treatmentet írom most, és szeretném benevezni majd több európai forgatókönyv-fejlesztő programra. Be kell rúgni a motort, el kell ezzel most indulni, mert nagy munka lesz, két-három évig fog tartani. Most vagyok a rajtnál.

Rényi Pál Dániel

Erdő

Húsz év körüli táborozók indulnak számháborúzni az erdőbe, egyikük egy tisztásra téved, ahol női holttestet és helyszínelő rendőröket lát. Döbbenetét csak fokozza, hogy nem sokkal korábban, magányos futása közben egy férfi túszaként már látta a nőt. Hamarosan a gyilkos is előbukkan a fák közül. A fiú visszalohol a táborba, hang alig jön ki a torkán, rosszul alszik, majd másnap arra kéri a barátnőjét, hogy nyaralásukat félbeszakítva menjenek haza.

Többrétegű fekete-fehér képi világban, kihagyásos technikával dolgozó, 12 perces szerzői rövidfilmről lévén szó igazából a lehetséges értelmezések teszik izgalmassá a művet: amit a főhős lát, mind valóság, vagy egyes elemei a képzelete szüleményei? A gyilkosság nem csupán alkalmat teremt neki, hogy mindennapi tudathasadásához, közösségi léte viszontagságos megéléséhez konkrét ürügyet találjon magának? Mit - kit - idézhet föl benne a gyilkos alakja? S vajon a történet tényleg az előző rendszerben játszódik - amire a rendőrzsiguliból és a helyszínelők Kádár-címeres sapkájából következtethetünk -, avagy a jelenben, s a fiú döbbenetét épp a szembesülés váltja ki a diktatúra (jelenvalóságának) abszurditásával? Nagy talányok egy kisfilm kapcsán.

Pályi Márk

szerző
Rényi Pál Dániel
publikálva
2011/18. (05. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához