„Minden a szexuális forradalommal kezdődött” - Stellan Skarsgård színész

szerző
Köves Gábor
publikálva
2017/40. (10. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Lars von Triertől az amerikai és a brit tévésorozatokig megfordult már sokfelé; most Björn Borg edzőjét alakítja a Borg/McEnroe című filmben. A svéd filmsztárral telefonon beszélgettünk.

Magyar Narancs: Borg vagy McEnroe mentalitása áll közelebb önhöz?

Stellan Skarsgård: Nem vagyok egy McEnroe-típus, ahhoz túlságosan is skandináv vagyok. Nem hagyom, hogy az érzéseim kitörjenek és szabadon pusztítsanak.

MN: Ezzel a skandináv visszafogottsággal születni kell, vagy elsajátítható?

SS: A mi kultúránk a kompromisszumok kultúrája. 1932-ben a svéd szociáldemokraták egy asztalhoz ültek az ország vezető kapitalistáival, és megállapodtak abban, hogy a nép is részesüljön a profitból. Nem is volt egyetlen­egy sztrájk sem vagy harminc éven keresztül. Ez a jóléti államunk alapja. Az amerikaiaknál ennek éppen az ellenkezője, a riválisod legyőzésének a hagyománya dívik. És hát hidegek a teleink, egymástól távol laknak az emberek, úgyhogy itt, északon könnyen elszokhatsz az érzések kimutatásától. Nem úgy mennek itt a dolgok, mint az olaszoknál, mi nem ordibálunk egymásra úton-útfélen.

MN: Jól forgatja a teniszütőt?

SS: Amikor A mi emberünk című Le Carré-regény filmváltozatát forgattam, két teniszezőjelenetem is volt. Három hónapon át minden áldott nap gyakoroltam, de három hónap elteltével sem tudtam a pályán belül tartani a labdát. Ugyanilyen eredményt tudtam volna elérni, ha karok nélkül állok a pályára.

false

 

Fotó: Alberto E. Rodriguez

MN: Nyolc gyermeke van (közülük Alexander Skarsgård és Bill Skarsgård ismert színészek – a szerk.). Hagyta őket nyerni valaha is?

SS: Nem vagyok az a sportos apa, nem sportoltam velük soha. Az egyetlen sport, amit együtt csinálunk, a kártya. Természetesen nem hagyom őket nyerni. Nem hinném, hogy ismerné a Skarsgårdéknál nagy múltra visszatekintő kártyajátékot; Vörös szakállnak hívják. Ennél jóval komplikáltabb a Vira nevű svéd kártyajáték, az is népszerű a családban.

MN: Pénzben folyik a családi kártya?

SS: Senkit nem érdekel a pénz ebben a családban.

MN: Diplomata szeretett volna lenni, mielőtt a színészetet választotta. Egy jó edzőnek, mint Borg edzőjének, nem árt némi diplomáciai érzék sem.

SS: Amikor gyerek voltam, Dag Hammarskjöld volt az ENSZ főtitkára, úgyhogy jó ideig abban a hitben éltem, hogy diplomatának lenni annyit tesz, mint bejárni a világot és békét teremteni. Akkoriban még nem tudtam, hogy a legtöbb diplomata csupán a saját országa álláspontját harsogja. Lennart Bergelinnek, Borg edzőjének aligha a diplomácia volt az erőssége. Egyfajta Salieri-figura volt. Hosszú időn keresztül ő volt a legjobb svéd teniszező, háromszor is bejutott a negyeddöntőbe Wimbledonban. Sikeres volt, de nem elég sikeres. Amikor meglátta Borg tehetségét, az olyan felismerés lehetett, mint amikor Salieri felismerte Mozartban a zsenit.

MN: Az élsportban tevékeny edzőktől nem idegen a diktátori hajlam, ugyanez elmondható némely rendezőre is. Bergmannal szemben is ezért voltak ellenérzései?

SS: Bergman a maga módján biztos szerette a színészeit, de az is biztos, hogy csak egyvalaki érdekelte; saját maga. A legtöbb filmrendező, akit ismerek, igazán kedves ember, csak a gyermekkoruk alakult furcsán. Ültek a maguk kis fantáziavilágában távol a többi gyerektől, és ezt a világot építgették. És tudja, mit csinálnak felnőttként? Igen, ugyanezt. Bergman igazi sármőr tudott lenni, de nagyon nagy manipulátor is volt. Ha akarta, karriereket tudott kettétörni.

MN: Saját bőrén is megtapasztalta Bergman sötét oldalát?

SS: Kétszer is dolgoztam vele, és mindkétszer nagyon élveztem a munkát. A rendezői nagyságához nem fér kétség. Ugyanakkor mindenki rettegett tőle, de megvolt erre is a maga ellenszere: reggel megjelent a forgatáson, elmondott néhány nagyon rossz viccet, és azonnal megnevettetett mindenkit. De a félelem is ott volt e túlzott nevetések mélyén.

MN: Állandó alkotótársa, Lars von Trier (interjúnk vele itt) hol helyezkedik el a diktátorhajlamú rendezők skáláján?

SS: Sehol, ő minden, csak nem diktátor. Hagyja, hogy azt csináljam, amit csak akarok. Az sincs nála, hogy mindent ötvenszer kell felvenni; ha ötször veszünk újra valamit, azzal már sokat mondtam. Az ötvenes ember nem ő, hanem David Fincher, nála tényleg nem ritka, hogy ötvenszer kell megismételni egy jelenetet. Nekem ez is bejön. A huszadik felvételnél már mindenki olyan laza, hogy a kezdeti stressznek nyoma sincs.

MN: Borg és McEnroe rivalizálásának idején a húszas éveiben járt, és olyan szexfilmjellegű svéd produkciókban szerepelt, mint a Tabu vagy az Anita.

SS: Minden a hatvanas évekkel és a szexuális forradalommal kezdődött, aztán jöttek a filmek, Bergmannál is megjelent a meztelenség, és persze voltak, akik az egészből pénzt akartak csinálni, nem művészetet. Az Anita és a Tabu is e célból született, művészfilmnek beállított pucérkodós dolgok voltak. Ha volt is bennük valami kis művészet, arra a kutya sem volt kíváncsi. Amire mindenki kíváncsi volt, az a pucér testek látványa volt.

MN: Úgy nyilatkozott, hogy az Anita forgatásán beleszeretett a címszereplőbe, Christina Lindbergbe…

SS: Tényleg ezt mondtam volna? Ne higgyen el mindent, amit olvas! Bár ez esetben elhiheti, mert tényleg beleszerettem a főszereplőbe.

MN: A privát érzelmek jót tesznek a színészi teljesítménynek?

SS: Épp ellenkezőleg. De amikor húszéves az ember, még könnyen összekeveri a valóságot a film fiktív világával. Nem hiszem, hogy valaha is lefeküdtem volna akár egyetlen partneremmel is. A forgatásközi románcok nem vezetnek semmi jóra, csak komplikálják a helyzetet.

MN: Shia LaBeouf, aki McEnroe-t alakítja, szereplőtársa volt A nimfomániás című filmben is. A gyermekei megtekintették, mit csinált a papa Lars von Trier remekében?

SS: Nem hiszem, hogy az ötéves megértené. A szado-mazo jelenetek, az erőszak ijesztő lenne neki, és nem akarom, hogy a gyerekeim azt higgyék, hogy a szex valami ijesztő dolog. De ha a nyolcéves rendes pornófilmet akar nézni, nyugodtan megteheti.

MN: Nem korai ez egy nyolcévesnek?

SS: Nem korai, ha azt bámulja egy nyolcéves, hogy hogyan ölik halomra egymást az embe­rek a filmekben? A szeretkezés jobb, mint a gyilkosság.

MN: Nincs benne Lars von Trier készülő filmjében. Barátok még?

SS: Persze. Imádom a pasast. Felhívott, és elmondta, hogy egy Skarsgård-mentes filmre készül, én meg áldásomat adtam rá, amúgy sem kell, hogy örökké egymás nyakán lógjunk. Nincs harag, haverok vagyunk. Ha hív, megyek.

MN: Tagja a Marvel-univerzumnak, de addig nem volt hajlandó aláírni a Disney szerződését, amíg ki nem vették belőle az aláírót jó magaviseletre kötelező klauzulát. Mint mondta, az utolsó leheletéig harcolni fog a jogáért, hogy bármikor letolhassa a gatyáját a kocsmában. Ez a kedvelt időtöltései közé tartozik?

SS: Túlságosan is szó szerint értelmezi a mondanivalómat, és ezt nem helyeslem. Persze csak vicceltem, de a vicc mélyén nagyon is komolyan gondoltam a dolgot. Jogomban áll olyat mondani, amivel megsérthetem Salt Lake City teljes lakosságát. Jogomban áll mindenkit megsérteni Kabulban. Ezért a jogomért szálltam síkra.

Korábbi interjúnk Stellan Skarsgårddal itt olvasható.

szerző
Köves Gábor
publikálva
2017/40. (10. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. október 19., csütörtök 18:13
    Összevissza beszél a pasi. Például azt mondja, hogy csak viccelt, de nagyon is komolyan gondolta a dolgot. Viccelt vagy komolyan gondolta? Más helyütt meg azt mondja, „Ne higgyen el mindent, amit olvas! Bár ez esetben elhiheti, mert tényleg igaz”. Most akkor elhiggyük vagy ne higgyük el?
    Ne tessék rébuszokban beszélni, művész úr! A magyar emberek egyenes válaszokhoz vannak szokva!

Komment írásához