Jön a következő válság, és Magyarország nincs felkészülve

szerző
Keller-Alánt Ákos
publikálva
2018. szept. 12., 15:20
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Küszöbön áll a visszaesés a világgazdaságban, és bár sok a kockázati tényező, messze nem biztos, hogy nagy válság lesz a vége.

Magyarország nem készült fel a várható visszaesésre, de a helyzetünk sokkal jobb, mint 2008-ban volt. A Zsiday Viktor befektetési szakemberrel készült teljes interjút a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatják.

MN: Magyarország felkészült a várható visszaesésre?

ZSV: Magyarország – szemben sok feltörekvő országgal – a svájci­frank-hitelek magas aránya miatt kénytelen volt 2008 után drasztikusan leépíteni a hitelállományát, ez pozitívum. Emellett mindent összeadva a GDP 1 százalékát elérő tartalék van a költségvetésben, ami egy erős fellendülési időszakban elegendő kell, hogy legyen. Úgy látom, a kormányban értik, hogy van kockázat, valamennyire foglalkoznak is vele, és tény, hogy sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint 2007–2008-ban. Ugyanakkor nem tartom elégségesnek a felkészülés mértékét sem monetáris, sem fiskális oldalról. A nagy világgazdasági válság óta a gazdaságpolitikusok szavakban igyekeznek követni a keynesi gazdaságpolitikát, aminek az a lényege, hogy amikor fellendülés van, akkor a költségvetés összehúzódik, amikor pedig baj van, akkor kitágul, azaz költ az állam, hogy segítse a gazdaságot. Az összehúzódás, a költségvetés visszavonulása azonban nem nagyon szokott a legtöbb helyen menni, nálunk sem. Ennek egyik rossz magyar példája, hogy az állam épp akkor köti le az építőipari kapacitások jelentős részét, amikor a magánszektor is vadul építkezne, vagy hogy év végén a költségvetésben keletkezett maradványokat azonnal szétosztják, ahelyett, hogy félretennék a pénzt, és esetleg majd akkor építkeznének, amikor a magánszektor nem tud. A jelenlegi helyzetben, többévi komoly fellendülés után a magyar költségvetésnek már egyensúlyban kellene lennie, hogy fel legyen készülve egy komolyabb problémára. Egy nagyobb válság esetén az adók visszaesése és a szociális kiadások hirtelen megugrása miatt a költségvetés hiánya könnyen automatikusan 3 százalék fölé menne, ami uniós tagországként korlátot jelent. Ha ez megtörténne, az államnak akarata ellenére vissza kellene fognia a költekezését, és megint oda jutnánk, hogy válságban szorítunk meg fiskálisan és monetárisan is, így mélyítjük, nem pedig enyhítjük a válságot. Monetáris oldalról sincs felkészülés, mert elmarad a kamatemelés, tehát nem azt látom, hogy igazán fel lennénk készülve a válságra – ami persze lehet, hogy csak két-három év múlva jön.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Nemcsak nem emelt kamatot az MNB, de azt kommunikálják, hogy jó ideig nem is fognak.

ZSV: A jegybank elsődleges feladata az árszínvonal stabilitásának biztosítása. A Magyar Nemzeti Bank álláspontja az, hogy amíg komolyabb infláció nincs az országban, addig inkább az állam gazdaságpolitikáját támogatja. Azt gondolják, ha alacsonyan tartják a kamatokat, olcsóbb lesz az államadósság finanszírozása, és az olcsóbb hitelek miatt jobban pörög a gazdaság is. Ez elvileg így is van, ám ha ma emelne kamatot a jegybank, annak hatása csak 6–18 hónap múlva jelentkezne a gazdaságban, ugyanis a monetáris politikának ennyi az átfutási ideje. Nem akkor kell kamatot emelni, amikor már beindult az infláció, hanem amikor már látni azokat a folyamatokat, amelyek később inflációhoz vezethetnek, és lelassíthatják a gazdaságot. A magyar és a régió gazdaságai pedig szerintem már eléggé túlfűtöttek ahhoz, hogy lépni kelljen. A másik probléma, hogy hiába tartja alacsonyan a kamatszintet az MNB, a hosszú állampapírok kamatai ettől függetlenül megemelkedtek az elmúlt egy évben. A jegybanki kamat alacsonyan tartása önmagában nem garantálja az olcsó finanszírozást.

A teljes interjút a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatják.

Magyar Narancs - Archívum részletes

A LIBE, az Európai Parlament állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottsága Magyarországról szóló jelentésének, közkeletű nevén a Sargentini-jelentésnek az elfogadásáról vagy elutasításáról sajnos nincs módunkban beszámolni, miként lapzártánk után lesz Orbán találkozója a néppárti bajtársakkal is - az azonban elég jól látszott, hogy a magyar miniszterelnök kedd délutáni strasbourgi fellépésén a lovak közé dobta a gyeplőt.

szerző
Keller-Alánt Ákos
publikálva
2018. szept. 12., 15:20
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1
    fyredun
    2018. szeptember 12., szerda 15:46
    Az a zsibbasztó valóság, hogy most kevésbé vagyunk felkészülve egy válságra, mint 2008-ban.
    Akkor 1000 milliárd forintnyi FORINT kötvény (azaz nem deviza kötvény) zúdult a piacra, majd ez a forint mennyiség a deviza piacra, hogy dollárt és eurót vásároljanak a rajta. Akkor a külföldiek kezében 2,2 ezer milliárd forintnyi államkötvény volt, amelynek közel fele távozott a tőkekivonás alkalmával. Nem a devizában való adósságunk vert fejbe minket, hanem a forint adósságunk, ami külföldi spekulánsok kezében volt. Mert a legrosszabb adósság az, amit a spekulánsoktól vesz fel az ember. Azok bármelyik pillanatban kivonhatják a pénzt, mert ők is hitelt vettek fel, hogy aztán nekünk tovább adják ... azon spekulatív meggondolásból, hogy a különbséget majd zsebre teszik.
    Na, ez a baj!
    Mert 2008-ban se volt semmi gond a magyar gazdasággal. Most sincs gond. De a monetáris politika hülyesége miatt most sokkal inkább ki vagyunk téve annak, hogy ha az USA-ban beüt a ménkű, és emiatt a spekulánsoknak sürgősen pénzre van szüksége, akkor kénytelenek lesznek rólunk lecibálni még a gatyát is... És most még kevésbé vagyunk felkészülve ilyen eshetőségre, mint 2008-ban. Csak az öntelt pöffeszkedés megy, hogy megszabadultunk a deviza adósság nagy részétől... De akkor tulajdonképpen kik hiteleznek ennek az országnak? Mert nem az a valódi dilemma, hogy forintban vagy euróban vagyunk-e eladósodva... Az a dilemma, hogy a hazai hitelezők, vagy pedig a külföldi hitelezők felé vagyunk-e eladósodva. És Jóska bácsi, Juliska néni nem vásárol több államkötvényt, ha megemelik a nyugdíjat, vagy megemelik a béreket... Ha államkötvényt vásároltak volna belőle, akkor nem nőtt volna a kiskereskedelmi forgalom... De akkor honnan is van a pénz? Kik nyerészkednek a lakossági kötvények piacán? Kik is spekulálnak ezer milliárdos tételekben?...

  2. 2
    rworse
    2018. szeptember 13., csütörtök 01:57
    fyredun

    Majd Matolcsy visszahívja az IMF-et. :)
  3. 3
    Dzsaszti
    2018. szeptember 13., csütörtök 17:26
    Na most akkor mi van? Zsiday szerint sokkal jobban állunk mint akkor, aztán a végére meg nem vagyunk felkészülve semmire sem!? Azt hiszem fyredun közelebb jár az igazsághoz.
    Az állampapírokat bizony nem azok veszik akik vadul költik a pénzüket, pláne ingatlanba öntenek minden jövedelmet. Aztán arról már ne is szóljunk, hogy akkor - a legutóbbi "átkosban" - volt tartalékunk: bármennyire is hihetetlen, de ott volt a 3000 milliárdos MANYUP pénz! Aztán az IMF hitel nagy része ment a tartalékba, sosem került felhasználásra. Államadósság meg mintha tizedre ott állna mint régen! És fyredunnak abban is igaza van, hogy a gazdaság túlnyomó - magyar - többsége akkor sem volt sem jobb sem rosszabb állapotban! Az viszont igencsak gond, Zsidayval egyetértve, hogy az állam teljesen lefoglalta az építőipari kapacításokat, senkinek egy talpalatnyi helyet sem hagyva. Ráadásul nagyrészt ostoba, presztizs beruházásokat preferálnak, igen csekély hatásfokkal elköltve az adópénzeket. (ami persze tudjuk, hogy úgyis elveszíti közpénz jellegét ;-))

Komment írásához