"Nem vágja haza a mobilszolgáltatókat" – Kis Gergely (Corvinus Egyetem) a roamingdíjak eltörléséről

szerző
Ujvári Sándor
publikálva
2014/30. (07. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A hagyományos izzók betiltása után épp ideje volt, hogy az Európai Bizottság az unió lakosságának kedvére tegyen. A roamingtarifák csökkentésével - majd jövő évi eltüntetésével - ez alighanem sikerül, két állhatatos asszonynak, Viviane Redingnek és Neelie Kroesnak köszönhetően. A változás hatásairól dr. Kis Gergelyt, a Corvinus Egyetem oktatóját, az eNET partnerét kérdeztük.

Magyar Narancs: Eddig mivel indokolták a szolgáltatók, hogy - Neelie Kroes EU-biztos szavaival élve - 1000 euróért adnak egy doboz kólát, azaz rendkívül magas roamingszolgáltatási díjakat számítanak fel?

Kis Gergely: Az Európai Bizottság biztosainak régóta komoly fejfájást okozott, hogy az uniós ügyfél külföldről hazatérve brutális telefonszámlákkal találkozott, különösen, ha adatroamingot vett igénybe. Sokáig nem volt sem korlát, sem szabály az árak féken tartására. A cégek az egymás közötti elszámolás nehézségével indokoltak, igaz, információs termékről lévén szó, az ár meghatározása igen szubjektív. Tény, hogy ha egy szolgáltató kilép a saját hálózatából, akkor el kell számolnia azzal a szolgáltatóval, amellyel az ügyfél létrehozza a kapcsolatot. Ha egy magyar kimegy Spanyolországba, és a Telefónica hálózatát veszi igénybe, akkor a háttérben a magyar szolgáltatónak költsége támad, mert a spanyolok benyújtják a számlát. El lehet képzelni, hány kétoldalú szerződés szabályozza ezt csak az Európai Unión belül - minden mobilszolgáltatónak kapcsolatban kell lennie a többiekkel, és egymás között számlázniuk. A roamingdíjak letörésére az első lépés 2007-ben történt. Erre az adott jogi lehetőséget, hogy a mobilszolgáltatókat jelentős piaci szolgáltatónak lehet tekinteni, saját hálózatukban ugyanis monopolhelyzetük van. Így olyan kötelezettséget lehetett kiróni rájuk, amit aztán a tagállamok hatóságai tartatnak be, Magyarországon ilyen szervezet a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH). 2007-től tehát folyamatosan csökkentek a roamingdíjak a hangátvitelnél és az SMS-nél. A szolgáltatók az adatroaming-korlátozásról szóló döntés ellen lobbiztak, de Kroes asszony hajthatatlan volt: 2014. július 1-jétől életbe lépett a korlátozás a mobil-adatforgalomra is. 2014. július 1-jétől a mobilhívások díja 19 százalékkal, a fogadott hívásoké megközelítőleg 27, míg az SMS-küldési díj 23 százalékkal csökkent. Az adatforgalomban az 54 százalékos árcsökkentés után 1 megabyte adat küldése vagy fogadása 78,3 forintba kerül. Nemcsak az árakat limitálják, de arra is kötelezték a szolgáltatókat, hogy SMS-ben jelezzék az ügyfélnek, amikor számlájuk eléri az 50 eurónak megfelelő összeget, és csak az ügyfél kérésére lehet ezt a limitet feloldani. Ha minden tervszerűen megy, 2015. december 15-én megszűnnek a roamingfelárdíjak az EU-ban.

MN: A szolgáltatók honnan vették egyáltalán a tarifáikat az adatroamingban?

KG: Nehéz kérdés, mert a rendszer működtetése nem kerül sokba. A költséget leginkább a hálózat(ok) kiépítése és a frekvenciadíjak jelentik. Ez örök vitatéma, a költségalapúság nehezen mérhető, de a szolgáltatók az NMHH felé kötelesek az üzletágak közötti transzferek költségeit és bevételeit kimutatni. A mobilszolgáltatók a roamingbeszélgetésekre mindössze 4,64 forint költséget tudtak kimutatni percenként, miközben még ma is majdnem 60 forintot számláznak némelyek. De a mobilszolgáltatók álláspontját is érteni kell. Nagy a nyomás rajtuk az új technológiák bevezetésére, Magyarországon jelenleg is építik a negyedik generációs hálózatot, ahol nagyjából kétszer sűrűbben kell a bázisállomásokat telepíteni, mint a 3G esetében, plusz meg kellett vásárolni a frekvenciákat. Jelentős beruházási költségeik vannak tehát, beleértve a frekvenciadíjakat, és emellett jelentős adóterheik is. Érdemes a mostani frekvenciatender számait megnézni, ahol a 2014. évi költségvetésbe 100 milliárd forint feletti bevétel van betervezve csak a frekvenciaeladásokból. Az Európai Bizottság mindenesetre összehasonlította az egyes tagállamok mobiltarifáit, és azt találta, hogy például a legolcsóbb Litvánia és a legdrágább Hollandia között nyolcszoros volt az eltérés, míg például a tejnél csak 40 százalékos. A tarifacsökkentés egyébként óriási kísérlet is, nem tudják, mi lesz, ha a roamingdíjak megszűnnek. A felmérések szerint a felhasználók 94 százaléka most egyáltalán nem használja külföldön a telefonját, sokan inkább vesznek egy ottani SIM-kártyát, vagy WiFi-t keresnek internetelérésre.

MN: Gondolom, eddig azon országok szolgáltatói profitáltak a drága roamingdíjakból, ahol élénk a turizmus.

KG: Igen, és ha a roaming ingyenes lesz, akkor nyilván az ő rendszerüket terheli meg a megnövekedett forgalom. De ezek egyelőre csak feltételezések. Hogy mi fog történni, arra nem lehet előre felméréseket készíteni.

MN: Azért nem nehéz kitalálni. Ha én Görögországban mindenért ugyanannyit fizetek, mint itthon, és például korlátlan csomagban vagyok, akkor órák hosszat beszélhetek.

KG: Itt jön ki a nagyság előnye. A Vodafone például majdnem minden uniós országban jelen van saját tulajdonú szolgáltatóval, ahogyan a Deutsche Telekom is sokat fektetett a minél nagyobb területi lefedésbe. Nekik könnyebb a saját belső elszámolás, és így jobb tarifacsomagokat tudnak kialakítani, szemben azokkal, akik csak néhány országban vannak jelen. A Telenornak ennek megfelelően nehezebb a helyzete nemzetközi szinten.

MN: Akkor megint jöhetnek az összeesküvés-elméletek, mert a szabályozás a nagy, Európa-szintű szolgáltatóknak fog kedvezni, a kicsik pedig elbuknak majd.

KG: Elméletek mindig születnek, de az Orange és a Vodafone vezérigazgatója tiltakozott talán a legélesebben az uniós szabályozás ellen. De valóban ki lehet jelenteni, hogy összességében az új szabályozás nyomán a pálya a nagyoknak lejt a mérethatékonyság miatt. Ugyanakkor hangsúlyozni kell azt is, hogy ezzel a fogyasztók jól járnak.

MN: Hogyan lehetséges, hogy a nagy európai mobilszolgáltatók nem tudták sem pénzzel, sem befolyással elérni, hogy a roamingdíjak fennmaradjanak? Miközben például a Deutsche Telekomban 32 százalékos állami tulajdon is van.

KG: 2004-től Viviane Reding lett az információs társadalomért és a médiáért felelős uniós biztos, majd 2010-től Neelie Kroes vette át tőle a digitális agenda területét. A luxemburgi, majd a holland hölgy kellően vehemens és kitartó volt: ellenálltak a lobbinak, és szent meggyőződésük, hogy sokat tesznek a roamingdíj csökkentésével az európai közösségnek. Valószínűleg sok igazságuk van ebben. Az unió filozófiájának megfelel, hogy a távközlésben is bontsuk le a határokat. A roamingdíjak első csökkentésétől a teljes eltörlésig nyolc év telik el. A biztosok nagyon keményen végigvitték az akaratukat, és állampolgári szempontból ez valóban tipikusan olyan dolog, amiben az unió előnyeit élvezhetjük. És Liechtenstein, Svájc, Norvégia is részét képezi a díjcsökkentésnek, annak ellenére, hogy nem EU-tagállamok. A Vodafone Törökországra is speciális csomaggal rukkolt elő, a Magyar Telekom pedig a foci-világbajnokságra időzítve Brazíliára is adott ajánlatot.

MN: Mi van akkor, ha a nullaforintos roaming életbe lépésekor egy román vagy litván telefonszolgáltató elmegy Dániába, és ott kínálja a saját, olcsóbb szolgáltatását a dánoknak? Lehetséges, hogy ugyanolyan folyamatok indulnak el ezen a piacon, mint a fuvarozóknál vagy a légitársaságoknál?

KG: Az Európai Bizottságnak nyilvánvalóan ez az egyik fő célja, versenyt akarnak ösztönözni. De a történet attól nehezített, hogy példánkban a román szolgáltatónak nincs Dániában saját hálózata, tehát megállapodást kell kötnie a dán szolgáltatókkal. Gyanítom, hogy olyan árat fog kapni, ami mellett már nem éri meg Nyugaton vitézkedni.

MN: Vagyis ez nem lehet teljesen szabad piac. Alapvetően nyilván azért, mert a frekvenciákat nemzetállamok árulják. De hogyan lehet pénzzé tenni ezt a jogosultságot? Mit adnak el ilyenkor az országok?

KG: A világ minden országában egyes frekvenciatartományok használatáért a nemzetállamok díjat kérnek. Ha mindenki olyan frekvenciát használna, amilyet akar, abból káosz lenne, megszűnne a légiirányítás stb. Az államoknak helyes frekvenciagazdálkodás esetén jelentős bevételük származhat a használati jogosultság időtartamra vonatkozó értékesítéséből. Rádióhullámoknál, ahogyan haladunk az egyre magasabb tartományú sugárzás irányába, például a megaherz felől a gigaherzre, annál jobb az adatátvitel minősége. Az adatátviteli képesség a távolság függvényében viszont romlik, vagyis mobilhálózat esetében egyre közelebb kell vinni a bázisállomásokat a felhasználókhoz. Ennek a kiépítése folyamatosan zajlik Magyarországon. A korábban földfelszíni műsorszórásra használt frekvenciatartományból pedig a digitális átállással egy jelentős rész felszabadult - ez a digitális hozadék -, amit egy döntés nyomán mobilszolgáltatásra kell felhasználni. Az internethez kapcsolódó - főleg mobil - eszközök száma robbanásszerűen nő, és így a "frekvenciaéhség" is adott.

MN: Van arról becslés, hogy mennyi pénzt kerestek az egymással nyilvánvalóan összejátszó szolgáltatók az extramagas roamingtarifákkal?

KG: Nincs. És nehéz is volna megmondani, hogy az árbevétel hány százalékát teszi ki. A roamingdíj egyébként a bevételük töredéke, az 5 százalékot sem éri el, igaz, az árrés ez esetben jóval magasabb, mint az országon belüli hang- és adatforgalomnál. Az Európai Bizottság is azért volt bátrabb, mert a roaming eltörlése nem vágja haza a cégeket.

MN: Elképzelhető, hogy a hazai tarifák emelésével fogják kompenzálni a cégek a külföldi bevételkiesést?

KG: Láttunk már ilyet, a magyarországi cégek részben a távközlési adót hárították tovább. A kormányzatok célja jó esetben az, hogy a felhasználók számára minél alacsonyabb legyen a mobiltarifa. Másfelől viszont a szolgáltatók iszonyatos pénzeket fizetnek ki az államnak. A mobilszolgáltatói adózási mutató (az ún. TCMO) mutatja ezt a legjobban, amelyben Magyarország az előkelő harmadik helyet tartja Törökország és Gabon után, 111 ország adatai alapján. Vagyis a Magyarországon működő mobilszolgáltatók adóterhe jelentős, nem véletlen, hogy magasabbak a mobil- és internetes tarifák.

MN: Nem furcsa, hogy az adókat a magyar állam határozza meg, a mobiltarifák egy részét viszont az Európai Unió korlátozza?

KG: A mobilszolgáltatóknak ilyen viszonyok között kell megtalálniuk az optimumot.

MN: Tehát könnyen lehet, hogy továbbra is drágább lesz nálunk telefonálni, mint Ausztriában?

KG: Igen. Bár ez egy tyúk-tojás probléma, mert a kormányzat azzal érvel, hogy ameddig a mobilszolgáltatók 40 százalék körüli adózás előtti eredményrátával dolgoznak, addig ne sírjanak. A magyarországi mobilszolgáltatókat viszont nem érheti az a kritika, hogy ne ruháztak volna be: nálunk az európai átlagnál jobb a mobilszolgáltatások lefedettsége, minősége, és a jelenlegi tender lezárultával ez még javul is.

MN: Igaz, hogy a mobilszolgáltatók megakadályozzák a Skype, a Viber és egyéb internetes hangtovábbító programok használatát?

KG: A szolgáltatók ezt nem mindig ismerik el, de a valóságban a világon mindenhol nehezítik ezek használatát. Általában zavaró, minőségrontó programokat működtetnek, például a Skype-ot tíz másodperc múlva szakadozottá teszik, zavarják. Van, ahol egyszerűen felhívják az előfizető figyelmét, hogy az ilyen programok használata nem engedélyezett. Ez egy igazi szabályozói kihívás, szerintem ez lesz a következő nagy ügy a roaming után, hiszen e szolgáltatásoknak a mobileszközökön is kiválóan kellene működniük, és tudjuk, hogy nem így van. Minden mobilszolgáltató próbál keresztbe tenni az úgynevezett VoIP-rendszereknek, hiszen ezek egy nagyon jól fizető szolgáltatás rovására működnek. A hangbiznisz jól kiépített, jól jövedelmező szolgáltatás, magas árréssel: jóval magasabbal, mint az adatforgalmazás.

MN: Hányszoros a különbség?

KG: Erről nehéz felelősséggel számot mondani; ha mondanék, kitörne a vulkán, de az tény, hogy rendkívül magas a hangszolgáltatás árréstartalma. Hozzáteszem: nincs szabály arra, hogy a Skype-nak működnie kell. Volt olyan szolgáltató külföldön, amelyik azzal reklámozta magát, hogy ő nem zavarja a VoIP-használatot. Talán egyszer uniós jogszabály akadályozza majd ezt meg, de nem lehet a mobilszolgáltatók piacát sem a végtelenségig sanyargatni, mert a Skype, Viber stb. sem jótékonysági intézmény.

MN: Arra egyébként nincs terv, hogy világszinten csökkentsék a roamingdíjakat, mint korábban a vámtarifákat?

KG: Nincs ilyen kezdeményezés. A telefonszolgáltatók világszinten fenntartják árazási politikájukat, nincs rajtuk nyomás. Ráadásul, ha világszinten csökkennének vagy eltűnnének a roamingdíjak, akkor a költségeket minden előfizető együtt fizetné meg azok érdekében, akik földrészek között utaznak. Ezt nehéz lenne megmagyarázni.

Barangoló

Az első nemzetközi roamingszerződés 1992. június 17-én jött létre a Telecom Finland és az angol Vodafone között. Azóta szinte minden nagyobb cég szerződést kötött egymással szerte a világon. Amióta a mobiltelefont külföldön is lehet használni, a szolgáltatók folyamatosan számláznak egymásnak, és a roamingdíjakat a fogyasztókra terhelik.

Roaming minden olyan hívás, amelyet a külföldön tartózkodó fogyasztó indít vagy fogad: bárhova is irányuljon a hívás - haza, abba a külföldi országba, ahol tartózkodik, vagy egyéb országba -, és bárhonnan is érkezzen, azt a szolgáltató roaminghívásként számlázza. A külföldön küldött, illetve fogadott SMS-ek is roamingszolgáltatásnak minősülnek csakúgy, mint a külföldi mobilinternet-használat.

A külföldi roamingfelárat mindig az fizeti, aki külföldön tartózkodik. Ha valaki Magyarországról felhívja külföldön nyaraló rokonának magyar mobilját, csak belföldi tarifát fizet, a külföldi roamingdíjat a külföldön tartózkodó fizeti. Mivel korábban a roamingdíjak pofátlanul magasak voltak, az Európai Unió a saját területén belül limitálni kezdte ezeket. 2007 óta folyamatosan csökkennek a díjak, és 2015 decemberétől el is tűnnek.

A folyamatos csökkentések egyik hatása, hogy mára a külföldön tartózkodó számára a hívás fogadása sokkal olcsóbb lett, mint a hívás kezdeményezése. Ezért ha valakinek külföldről mondandója van, jobb, ha csak megcsörgeti a magyarországi rokont, és az hívja őt vissza. Így közel harmada lesz a költség.

 

 

szerző
Ujvári Sándor
publikálva
2014/30. (07. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához