Szociális farm

Piros szalag a paradicsomon

szerző
Csendes-Erdei Emese
publikálva
2015/32. (08. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Miskolc külsőn, a Baráthegyi Otthon majorságában fogyatékos emberek végeznek változatos munkát az állattartástól a sajt­készítésig. Külföldön egy sor hasonló szociális farm van, itthon a működtetés jogi feltételei sem egyértelműek.

„Fél hatkor kelek, elviszem a piacra az árut, aztán megyek a sajtkonyhára dolgozni. Munka után ebédelek, feljövök a szobámba, takarítok és magnózok. Segítek a mosogatásban és a kutyákat is etetem, de legjobban magnózni szeretek” – meséli egy átlagos napját Imi, az otthon értelmi fogyatékos lakója.

Miskolc diósgyőri városrészében, a Bükk keleti kapujában járunk, már az 1300-as években is gazdálkodtak itt pálos szerzetesek. „Az 1999 óta működő alapítvány komplex szolgáltatási modellt hozott létre. Fő célcsoportunk az autizmussal élők és értelmileg akadályozottak, de különféle szolgáltatásokat nyújtunk más fogyatékossággal élők számára is. Elsősorban az észak-magyarországiak ellátását próbáljuk megoldani” – mondja Jakubinyi László, a Szimbiózis Alapítvány elnöke, hangsúlyozva, hogy már az alapításkor az újszerű megközelítés, a kliensek teljes értékű partnerként kezelése volt a céljuk, innen ered a szimbiózis elnevezés is. „Arra törekszünk, hogy olyan élettereket és szolgáltatásokat hozzunk létre, ahol minden érintett képességeihez mérten értékteremtő tevékenységet végezhet, hogy a közösség hasznos tagjává váljék.”

Lelkesek és hálásak

A majorságban minden ott élő megtalálja a neki megfelelő feladatot. Azzal, hogy hozzájárul az ökotudatos farm működéséhez, megbecsült embernek érezheti magát, és még keres is vele. Az otthon lakói – képességüktől függően – napi 4–7 órát dolgoznak, és ezért a mindenkori minimálbér arányos részét kapják. „Folyamatosan követjük a bentlakók fejlődését, és különböző felméréseket végezve találjuk meg a nekik megfelelő munkakört. A leg­egyszerűbb feladatoktól az állatok etetésén át egészen a sajtkészítésig, mindenki kiveszi a részét valamiből. A legsúlyosabb autizmussal élő lakók például a papírkosár-készítés első fázisát csinálják, de fonni már nem tudnak, ezért ez átkerül a nappali ellátottainkhoz. A fonás után ismét visszakerül ide a kosár, amit lefestenek. Tehát több ellátotton és több műhelyen keresztül jön létre egy-egy termék” – mondja Kovácsné Ferencsák Zita szociálpedagógus, a majorság vezetője.

Házimunka

Házimunka

Fotó: Draskovics Ádám


Baráthegyre 2009-ben költöztek be az első lakók, ma tizennégyen laknak itt, heten autisták, a többiek mozgáskorlátozottak vagy értelmi fogyatékosok. A lakóotthonon kívül van egy nappali ellátó is, az 24 személy részére biztosít nappali felügyeletet, terápiás foglalkozásokat és persze munkát. „A nappali ellátottjaink reggel jönnek, és délután mennek haza. Egyebek mellett ajándéktárgyakat készítenek, amelyeket Miskolc város rendezvényein tudunk értékesíteni, de kapcsolatban állunk egy nagyáruházzal is, ahol karácsony környékén árulhatunk” – mondja az otthon vezetője, miközben elindulunk felfedezni az öthektáros területet. „Tartunk lovat, tyúkot, kacsát, van két szamarunk, nyulaink, úgy nyolcvan kecskénk, tavaly óta két alpakánk is” – sorolja Tóth Annabella, az intézmény gyógypedagógusa. Velünk tart Gyuszi is, akit úgy követ a majorság két kutyája, mintha kötelező lenne. Gyuszi autista, ha egyszerű és pontos kérdést teszünk fel neki, tömören válaszol. Annak ellenére, hogy problémái vannak a kommunikációval, nagyon sokat dolgozik. Nagyon szereti az állatokat, eteti a nyulakat, gondoskodik a kutyákról és a kertben is segít. „Jó velük együtt dolgozni, mert nagyon lelkesek és hálásak. Persze az elején mindig vannak nehézségek, de ha az ember türelmes, sok mindenre meg lehet őket tanítani. Munka közben pedig éheznek a dicséretre és mindig megkérdezik, hogy megfelelő-e az, amit csináltak” – mondja Zoltán, a kertész, aki felügyeli és szervezi a kinti munkát. „Nagyon fontos, hogy pontosan lássák egy növény fejlődési fázisait, az ültetéstől egészen a terméshozásig. Ha már bevontuk őket és megtanítottuk rá, hogy mit kell csinálni, lelkiismeretesen és precízen végzik el a rájuk szabott feladatot. Van, aki már egyedül tud palántázni, locsolni, gyomlálni, vagy segítség nélkül végzi az üvegház karbantartását” – mondja Zoltán. „A felmerülő nehézségeket is könnyen tudjuk orvosolni, például egy időben gyomnak nézték a paradicsomot és kitépték a földből, ezért piros szalagot kötöttünk a tőre, így értették meg, hogy ezeket a növényeket gondozni kell, nem gyomlálni” – teszi hozzá Ferencsák.

Szabad földön főként hagymát termesztenek, de van egy gyümölcsös is, az üvegházban pedig paradicsomot, paprikát és uborkát. Az itt termelt zöldségek és gyümölcsök látják el a lakóotthon konyháját, illetve a Miskolc belvárosában működő, szintén a Szimbiózis Alapítványhoz tartozó Batyu-Téka éttermet. (Erről már írtunk: Van, aki mosogat, van, aki törölget, Magyar Narancs, 2015. január 22.)

Állatkert

A délelőtti munkák után az otthon lakói különböző foglalkozásokon vesznek részt, például „állatos” terápiákon. „Van kutyás, lovas, illetve alpakaterápia.
A dél-amerikai lámaféléket tavaly szereztük be és egy külföldi tanulmány­úton, a szakirodalom alapján képeztük ki magunkat az ilyen segítségnyújtásra” – mondja Bohus Viktória agrármérnök, az alpakaterápia vezetője. „Hogy éppen milyen állat segítségével próbáljuk fejleszteni a mozgásukban vagy értelmükben akadályozott embe­re­ket, az attól függ, hogy milyen súlyos az állapotuk. A kutya és a ló már egy magasabb szint… Azért örülünk nagyon az alpakáknak, mert ezek az állatok a legalkalmasabbak a súlyosabb autizmussal élők terápiáztatására” – részletezi Bohus. Az autisták nagyon nehezen teremtenek kapcsolatot a külvilággal, olyan állat kell melléjük, ami nem rémíti meg, nem támadja le őket. „A kutyák közvetlenek, egyből belemásznak a kliens intim szférájába, a ló túl nagy, és ez kezdetben riasztóan hat a sérült emberekre. De az alpaka tökéletes, mert megvárja, amíg az ember közeledik felé” – mondja a gyógypedagógus, aki szintén részt vesz az állatterápiákon, ugyanis sok olyan gyakorlat is van, ami a mozgás fejlesztését segíti elő. „Az alpaka főleg az autisták állapotára van jótékony hatással. Az állat közelsége miatt könnyebben tudnak koncentrálni a feladatra, aki túlzottan pörög a hétköznapokban, az megtanul egy kicsit nyugodtabban élni, és miután sikerült kapcsolatot teremteniük az állattal, az emberek felé is nyitottabbak lesznek. Az alpakaterápiára a lovas terápia előzményeként is tekinthetünk, hiszen utánuk már más álla­tokkal is egyszerűbben tudnak majd együttműködni” – mondja Bohus. Az alpakának a gyapja is értékes, tervezik, hogy később ezt is feldolgozzák és értékesítik. A kecskét viszont már évek óta „hasznosítják”, ugyanis működik itt egy sajtmanufaktúra, ahol sajtot készítenek, amit Miskolc egyik piacán árusítanak. Igyekeznek a természeti adottságokat is felhasználni a fenntartható fejlődés érdekében: szélkerék húzza a kútból a vizet, a papírhulladékból ajándéktárgy készül, az erdei nyesedékből pedig az asztalosműhelyben energiahordozót állítanak elő, s ezzel fűtik a legtöbb épületet. Amit a gázszámlán spórolnak, a munkabérbe csoportosítanák át.

Ház körüli munka

Ház körüli munka

Fotó: Draskovics Ádám

Felmennek a miniszterhez

A Baráthegyi-majorság úgynevezett szociális farm, ami külföldön már törvénybe foglalt mezőgazdasági forma, jogosítványokkal és lehetőségekkel. Itthon azonban nincsenek meg a jogi feltételei az ilyesminek. „Alapítottunk egy mezőgazdasági céget – hárommillió forintunkba került –, mert csak így bérelhetünk földet és dolgozhatjuk fel a saját kertészetünkben megtermelt növényeket” – mondja Jakubinyi, noha már tíz éve ott vannak. Mindezt a módosított földtörvénynek „köszönhetik”, emiatt nem hosszabbították meg velük a korábbi bérleti szerződést, mezőgazdasági cégként kellett pályázniuk, hogy folytathassák a munkát. „Nekünk szerencsénk volt, tudtunk céget alapítani, de ez olyan megoldás, amitől csak elrettennek a további kezdeményezők – vázolja a helyzetet Jakubinyi, aki szerint módosítani kellene a törvényt. – Külföldön, például Norvégiában vagy Angliában a törvényhozók figyelembe vették a szociális farmok működését, és megteremtették a működésükhöz szükséges jogi feltételeket. A szociális farm ugyanis olyan piaci alapon működő, mezőgazdasági tevékenységet folytató vállalkozás, amely elsősorban mentális és fizikális jóllétet, ismeret­átadást elősegítő szolgáltatásokat nyújt a mezőgazdasági munkába történő bevonással” – mondja az alapítvány elnöke, hangsúlyozva, hogy ezek nem a mezőgazdasági vállalkozások versenytársai, nem piacot zavaró tényezők. „A mezőgazdasági típusú tevékenységeink elsősorban terápiás jellegűek, amit intézményünk finanszíroz, ám ha e tevékenységet fejleszteni és fenntarthatóvá szeretnénk tenni, akkor lehetőséget kell biztosítani a megtermelt termékek értékesítésére. A probléma ott kezdődik, hogy az itt dolgozók – amíg rehabilitációjuk folyik, szociális vagy egyéb segítségre szorulnak – képességbeli és kompetenciahiányuk miatt nem lehetnek őstermelők vagy kistermelők, noha a közösségi termelési folyamat végén akár önfoglalkoztatóvá is válhatnak” – mondja Jakubinyi.

A Szimbiózis Alapítvány a Norvég Civil Alap támogatásával és több egyetemmel együttműködve dolgozik egy tanulmányon, amely a szociális farm koncepcióját mutatja be olyan törvénymódosító javaslatokkal, amelyek zöld utat adnának hasonló kezdeményezésekhez. S alakulóban van egy országos lobbiszervezet is, a Magyar Szociális Farm Szövetség. „Külföldi tanulmányútjainkon mindenhol azt láttuk, hogy a törvényhozók addig nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel, amíg egyetemi tanulmányok nem születtek a témában. Norvégiában ma már 1000 szociális farm működik legálisan, hiszen a döntéshozók együttműködnek a kezdeményezőkkel” – mondja Jakubinyi. A tanulmány nyár végére készül el, ősszel pedig egy konferencián mutatnák be, ahová illetékes államtitkárokat is meg szeretnének hívni. „A tanulmányt és a javaslatokat elküldjük véleményezésre az Emminek és a Földművelésügyi Minisztériumnak. Kérdés, hogy melyik érzi majd feladatának azt, hogy foglalkozzon a szociális farm ügyével.”

szerző
Csendes-Erdei Emese
publikálva
2015/32. (08. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2015. augusztus 22., szombat 14:46
    Nagy szimpátiával olvastam a riportot, őszintén drukkolok, hogy az agrárminisztériumtól megkapják a remélt segítséget. (A konferencia időpontját majd nagyon körültekintően kell belőni, nehogy ütközzön valamelyik birkafesztivállal, ahol a miniszter úr a díszvendég.)

Komment írásához