A nagy budapesti rabbicsata: az első menet

szerző
Toronyi Zsuzsanna
publikálva
2018. márc. 06., 20:15
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Miként kellene jó zsidóként élni itt és most, a 21. századi Magyarországon?

Ideje van, itt az ideje a vitának. Vagyis dehogy, most éppen azt kellene megszoknunk, hogy a viták ideje lejárt. Mert – mondja, aki szerint lejárt – ez „állandó értékvitákat, megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál”. Hát, nem tudom, szerintem ez nagyon nem így van.

Lassan egy hónapja is van, hogy a Talmud nem csak nőknek címen futó programsorozat részeként vitát moderálhattam két – a mai mainstream magyarországi zsidó közösségben nagyon eltérő véleményeket megfogalmazó – Mazsihisz-rabbi, Frölich Róbert és Fináli Gábor között. Egyikük az országos főrabbi, a másik pedig a legfiatalabb, éppen tavaly rabbivá avatott rabbink. A programot egy nemzetközi támogatásokat élvező civil kezdeményezés szervezte, melynek alapvető célja, hogy a judaizmus ősi tanításait a kortárs jelenségekre fókuszálva értelmezze: általában van egy kis szövegtanulás, beszélgetés; ahogy ez ezer éve megy a zsidó tanházakban. Vitatkozunk persze, mert mint tudjuk a régi viccből, egy zsidó egy lakatlan szigeten is legalább két zsinagógát épít, hogy legyen, ahová a lábát sem teszi be, amelyikkel örök vitában maradhat.

Most sem volt másként, Frölich és Fináli vitatkozni ültek le a nagy nyilvánosság előtt, hatalmas érdeklődés mellett. Hamar kiderült, hogy a vita helyszínét kinőttük, az utcán is állnak, és több ezren nézik az online közvetítést is, ami nem csoda, hiszen ez a vita olyan volt, mintha az esztergomi érsek ült volna le vitázni egy pályakezdő kis plébánossal. De ez nem számít, az számít csak, hogy mindkettőnek alaposan végiggondolt, megélt véleménye van a „hogyan tovább?”-ról, arról, hogy miként kellene jó zsidóként élni itt és most, a 21. századi Magyarországon. Elsőre kábé ennyi tűnt közösnek, azaz hogy itt és most, de hogy hogyan?

Óriási szerencse, hogy a zsidó hagyomány szerint egy ilyen vitában senki sem maradhat magára, hiszen velünk voltak/vannak mindazok a bölcsek, korábbi véleményalkotók, akikre hivatkozhatunk. Akik hasonló problémákkal szembesültek, mint mi ma, és az ő korábbi véleményük, vitáik is támpontjaink lehetnek. Segítségül felidézhetjük egy 12. században élt bölcs, Rabbi Smuel ha Nagid módszertani összefoglalóját: a vitában, problémaértelmezésben néha szükségünk lehet magyarázatra, kiegészítésre, cáfolatra, az eddigi hagyomány felidézésére is. Ki kell mondanunk, és nem szabad a szőnyeg alá söpörni a nehézségeket, a szükség diktálta eseteket és az ellentmondásokat sem. Ugyanakkor rá kell mutatnunk és egy vita hevében is ki kell mondanunk a támogató véleményeket és a megoldásokat is. Hiszen nem egymás diadalmas legyőzése, hanem az örök tanítások, az életmód helyes útjának megtalálása a cél, nem a győzelem és a diadal.

A beszélgetés első része a fentiek szellemében meglehetősen simán ment, hiszen sikerült megtalálni azokat a közös pontokat, elvi egyezéseket, melyek alapján nyilvánvalóvá válik, hogy meddig tart a vélemény-egyezés, és hol kezdődik a két rabbi világlátásában az eltérés. A jó hosszúra nyúló vita második részében a közönség kérdései is megjelentek, remekül argumentálva a mai budapesti zsidó közösséget foglalkoztató problémákat. Itt és most talán a legérdekesebb és legfontosabb a nők zsinagógai szerepének megvitatása volt. Vulgárisan leegyszerűsítve Frölich ragaszkodna az évszázadok alatt kialakult hagyományhoz, melyben a nők elsősorban a családi hátország zsidó légköréről gondoskodnak, míg Fináli a zsinagógában is azonos jogokat garantálna a nőknek. Véleményük radikálisan eltér, valószínűleg sosem fognak közös nevezőre jutni, de végül is a vitáknak nem ez az egyetlen lehetséges értelme és megoldása. Jó összegyűjteni az érveket, megismerni a másik döntésében szerepet játszó szempontokat, tudni, hogy mit miért állít és tesz. Jól tudták ezt már az ókori bölcsek is, és talán a béke fenntartása érdekében, vagy talán egyszerű belátásból bevezették a viták lezárásának egy zseniális módszerét: a null-nullt. Mondanom sem kell, mi is erre hoztuk ki ezt a vitát, de előtte lejátszottuk a meccset – csak hogy így azok is értsék, akik szerint a viták ideje lejárt.

Ma héberül a kosármeccs, a focimeccs és bármi egállal végződött küzdelem végén azt mondják be a sporthírekben, hogy téku: döntetlen. A szent nyelveknek minden szava „csordultig tele van” a hagyomány korábbi értelmezéseivel, magyarázataival – írta 1926–ban Gershom Scholem az akkoriban újra beszélt nyelvvé váló héberről, s a szavakban megbújó zsidó tradícióról. Ott bújik a null-null mélyén is egy rabbinikus réteg, melyet természetesen nem csak a viták lezárásának módszereként, hanem egész gondolati rendszerként alkalmaztak.

A mi neológiánk (ennek definiálása persze minden vita az elmúlt másfél évszázadban) vitáinak is egyik lehetséges hivatkozott szerzője a 18–19. század fordulóján élt haszid mester, a berdicsevi caddik, Rabbi Levi Jicchák (1740–1810). Ő azt írta erről a döntetlent jelentő „Teku”-ról, hogy a szó egy rövidítésként is felfogható, és betűiből mondatot alkotva azt olvashatjuk, hogy a nagyon bonyolult kérdéseket csak Elijáhu próféta oldja majd meg. Élijáhu, aki a Messiás előhírnöke lesz egyszer majd. Jó kis zsidós megoldás, nem? De működik: itt az a feladat, hogy érveket gyűjtsünk pro és kontra, ezredszerre is tanulmányozzuk végig az eddig véleményeket – azokat is, amelyekkel végül nem fogunk egyetérteni! – és aztán cselekedjünk úgy, ahogyan alaposan megfontolt véleményünk diktálja. Erre van hagyomány a pesti neológiában is, elég arra gondolnunk, hogy ehhez a nagy pesti hitközséghez tartozott a Dohány utcai zsinagóga a maga orgonás, a korszakban forradalmi újításokat bevezető istentiszteleti gyakorlatával, meg a Rumbach is, azoknak, akik a lábukat sem szívesen tették volna be a Dohányba, no meg a Teleki téri haszid imaház is. (NB: volt a Teleki téren egy másik haszid imaház is, akik meg azt ellenezték, hogy emezek a pesti hitközséghez tartoznak, de ez egy hosszú és másik mese.)

Szóval mi egy jó hangulatú vitában nem semmire sem jutottunk, hanem a két jeles rabbi megfogalmazta igencsak eltérő véleményét, ami alapján a közösség dönthet, hogy melyikükkel imádkozik egy zsinagógában. Minden más csak kommentár, vita, azt meg folytatjuk, nyilván. Mert arra tanít a hagyomány, hogy vannak viták, melyek eldöntetlenek maradnak, de jó róluk gondolkodni, vitázni, tanulmányozni, és beletörődni abba, hogy ezek megoldása a messiási jövőbe tolódik. Ahogyan a Misnának az Atyák Tanításai nevű traktárusában olvashatjuk: „minden olyan vita, amely az ég nevében zajlik, végül megoldódik” (Avot 5:17).

Vita van, legyen is, hiszen az a közösség, amelyik lezárja a vita lehetőségét, megmerevedik, és a merev rendszer mindig eltörik a végén. Erre szeretném felhívni azok figyelmét is, akik szerint a viták ideje lejárt.

szerző
Toronyi Zsuzsanna
publikálva
2018. márc. 06., 20:15
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 21
    tiszapolgári
    2018. március 08., csütörtök 21:12
    Cyrano

    Hozzájuk képest én egy névtelen senki vagyok.
  2. 20
    Cyrano
    2018. március 08., csütörtök 20:04
    tiszapolgári (15)

    Német Szilárd?
    Lázár János?
    Netalántán a magasságos Fényestekin tetű?
  3. 19
    Kovacs
    2018. március 08., csütörtök 19:28
    16: Aha. A hangsúly a "tribunálon"lenne, nem a túrós buktán. De fenét se ér egy bejegyzés, ha lábjegyzetelni kell. (különösen utólag)
  4. 18
    tiszapolgári
    2018. március 08., csütörtök 15:17
    Stimmel, de nem Jeruzsálembe, hanem Polgárra.
  5. 17
    rworse
    2018. március 08., csütörtök 14:27
    tiszapolgári

    Úgyis tudom, mivel foglalkozol. A Szorgos Népünk Győzni Fog Csoport vezetésével a Hórebet akarjátok Jeruzsálembe csempészni, és átnevezni Netanjahu-hegyre.
  6. 16
    tiszapolgári
    2018. március 08., csütörtök 13:19
    15 a 12-13-ra (nem a túrós druszára).
  7. 15
    tiszapolgári
    2018. március 08., csütörtök 13:16
    Nagyon kedves vagy, hogy megkérdezted, és csak azért nem válaszolok rá normálisan, mert annyira ritkaságszámba megy az, amivel foglalkozom, hogy oda lenne az inkognitóm.
  8. 14
    Kovacs
    2018. március 08., csütörtök 13:11
    Fórumtribunal. tiszapolgari szemophil bejegyzéseinek tárgyalása. 2018.03.08.
    Tribunal: "Van valami megfogalmazható, például családi, baráti köri vagy egyéb oka a mély érintettségednek és a kétféle tiszapolgárinak?"
    tiszapolgári: Én például nem szertem a "túrós csuszát". Következésképpen a "túrós csuszákat" sem.
  9. 13
    rworse
    2018. március 08., csütörtök 12:09
    10
    Mondjuk inkább másfélféle tiszapolgárinak, mert azért nem élesen kétféle.
  10. 12
    rworse
    2018. március 08., csütörtök 12:06
    tiszapolgári, 10
    "Én nem vagyok zsidó és vallásos sem vagyok..."

    Mitől van az, hogy éppen zsidó vallási (és zsidó kulturális-közéleti, és néha más vallási) témákban beszélsz olyan zárt, etnocentrikus jellegű, alkalmasint archaizáló gondolkodásmódban, amely meglepő, mert éles ellentétben áll azzal, amilyen nyitottan gondolkodsz (szinte?) minden másról? Már ha van(nak) ennek a különbségnek megfogalmazható oka(i). Márminthogy a zsidótematikai (és néha a keresztény- vagy más vallástematikai) tiszapolgári jellemzően nagyon más habitusú, mint az általános tiszapolgári. Ahogyan ezekről a tematikákról beszélni szoktál, sokkal erősebbnek tűnik annál, mintha csak méltányossági prókátori, afféle hallgattassék meg a másik fél is hozzáállás lenne mögötte. Ugyebár utaltunk már arra, hogy elfogult vagy zsidósági etnikai-vallási (és néha más vallási) témákban, mégpedig én azt gondolom, hogy néha olyan mértékig elfogult és hagyománytisztelő, ahogyan egy vallásos zsidóról gondolná az ember - bár volt már szó róla, hogy nem vagy az, és más vallású sem. Meg a mély ismeretanyag. Van valami megfogalmazható, például családi, baráti köri vagy egyéb oka a mély érintettségednek és a kétféle tiszapolgárinak? - már ha egyetértesz a kétféle tiszapolgáriról szóló megállapítással.

Komment írásához