Közpénzégetés az Ormánságban – 1 milliárdért építettünk valamit, de lövésünk sincs, mire jó

szerző
Katus Eszter
publikálva
2017. ápr. 27., 06:04
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Közmunka, átláthatatlanság, titkolt pénzügyek. Az Ős-Dráva Program szaporcai zászlóshajóját látogattuk meg.

„Nem segélyről, nem politikai mézesmadzagról van szó, hanem olyan programról, amely révén az Ormánságban élők kezükbe vehetik sorsukat” – így dicsekedett Tiffán Zsolt fideszes országgyűlési képviselő a 25 milliárdos költségvetésű Ős-Dráva Program kapcsán. Ennek zászlóshajója a szaporcai látogatóközpont, amelyet Tiffán miniszteri kísérettel avatott fel két évvel ezelőtt.

Baloldalon Tiffán Zsolt, középen Fazekas Sándor

Bal oldalon Tiffán Zsolt, középen Fazekas Sándor

Fotó: MTI

 

A látogatóközpontot – az Ős-Dráva Program ékessége, bizonyítéka stb. – nemrég mi is megtekintettük, és azt követően próbáltuk megfejteni, hogy mégis, mi értelme volt erre közel egymilliárdnyi közpénzt költeni. Nem voltunk könnyű helyzetben, tudniillik egyelőre – kis túlzással – az látszik a legbiztosabbnak, hogy a szaporcai látogatóközpontban dolgoznak közmunkások. Emellett nem tudni semmi biztosat:

–         a pontos látogatószámról

–         azt sem tudjuk tájékoztatás hiányában, hogy tételesen mire ment el az uniós forrásból érkező egymilliárd forint

–         nem sokat tudunk a térségre gyakorolt pozitív hatásokról

–         vagy arról, hogy fenn tudja-e tartani magát a létesítmény, vagy sem.

De ne rohanjunk ennyire előre! Térjünk vissza Tiffán Zsolthoz, amikor ugyanis azt kérdezték, mire futja majd a 25 milliárd forintból, a Fidesz baranyai képviselője optimistán azt felelte: „Valóban nagyon sok pénzről van szó, példa nélküli (sic!) az országban, hogy ennyi jusson vidékfejlesztésre egy térségnek. Bár természetesen nem erről van szó, de hogy érzékeltessem a nagyságrendet, a területen élő 12 500 lakos mindegyikének jutna belőle kétmillió forint.”

A környék

Az Ormánság egy 52 településből álló tájegység Dél-Baranyában, a Dráva árterületén. Aprófalvas vidék, legnagyobb települései az 1800 lakosú Vajszló és a 2600 lakosú Sellye. Az Ormánság az ország egyik legelmaradottabb térsége, fejlődési problémái évtizedekre nyúlnak vissza. Az 1800-as évek elején még virágzó ártéri gazdálkodás folyt a térségben, amelynek azonban a Dráva szabályozása véget vetett. Ezután az Ormánság gyors hanyatlásnak indult. Jelenleg a gyenge infrastrukturális ellátottságú aprófalvas térségben nagyon magas a munkanélküliség, és az alacsony életszínvonalból, a foglalkozási lehetőségek hiányából adódóan igen jelentős az elvándorlás. A Magyar Nemzet cikke rámutat arra, hogy a legfejletlenebb járások az ország periferikus részein helyezkednek el, jórészt a keleti határ mentén, de a Dél-Dunántúlon is összefüggő sávot alkot a három horvát határ menti járás: a csurgói, a barcsi és a sellyei – amely egyben az Ormánságot is lefedi.

Hogy jelenleg holt tart az Ős-Dráva Program, mi valósult meg és mi nem, mit és hogyan profitált belőle az Ormánság, azt egy cikksorozat keretében vizsgáljuk meg. A hivatalosan 2010-ben induló, 45 ezer hektárt érintő, térségfejlesztő Ős-Dráva Programból 2015-ben még csak a turizmusfejlesztés zászlóshajója, a szaporcai látogatóközpont készült el – a következőkben ezt mutatjuk be.

Az Ős-Dráva Látogatóközpont

Szaporca, ez a 220 fős falu Pécstől 40 kilométerre fekszik. Idefelé jövet úgy láttuk, hogy nem hirdetik táblák az új turisztikai látványosságot (kivéve a Harkány–Szaporca szakaszt), egyedül a faluban van útirányjelző a látogatóközpont felé. Aki lekanyarodik a megfelelő helyen, az út végén megtalálja a két éve átadott látogatóközpontot. A 17 hektáron elterülő ökoturisztikai létesítmény Szaporca község külterületén kapott helyet a magyar állam tulajdonában és a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében lévő területeken, kiegészítve a szaporcai önkormányzati úttal.

A létesítmény több részből áll: egy az ökológiai gazdálkodást és szemléletet ismertető ökoturisztikai látogatóközpontból, az őshonos növénybemutató és állatbemutató telepből, valamint három tanösvényből. A hivatalos tájékoztató szerint a központnak alapvetően két célja van: bemutatni a helyi természeti adottságokat, valamint vonzerejének köszönhetően növelni a vendégéjszakák számát a környéken.

A látogatóközpont (vagyis a főépület) hozza a kötelezőt: kicsit hagyományőrző, kicsit modern, és közben akadálymentesített. Előtte köves parkoló, karbantartott gyep. A főépületben a látogatók interaktív kiállításon ismerhetik meg a térségre jellemző élőhelyeket, az élővilágot, valamint a terület kultúrtörténeti, néprajzi értékeit. A bemutatók magyar, angol, német és horvát nyelven is elérhetők, a látássérültek számára audioguide áll rendelkezésre ugyanezeken a nyelveken. A főépületben 60 fő befogadására alkalmas multimédiás, interaktív oktatóterem található.

false
false

 

A főépülettől 600 méterre található a major. A látogatók szürkemarhákat, mangalica sertéseket, hucul lovakat, régi juh- és baromfifajtákat tekinthetnek meg, valamint az egykori paraszti gazdaságokban az állattartáshoz, szénabetakarításhoz, gyümölcsfeldolgozáshoz használt munkaeszközöket.

false

 

A major és a főépület közt gyümölcsfás áll, azonban sok cserje mintha nem jutna egyről a kettőre – az ott dolgozók szerint többet pótolni kellett, mert az ültetés után elpusztultak. Március végén így nézett ki a tervezett gyümölcsös:

false

 

A főépület előtt visszavágott bokor/virágkezdeményezések is láthatók, névre szólóan, amikből sok már olvashatatlan.

false

 

A fűszernövények helye is hiányos, ám ennek valószínűleg a kora tavasz az oka.

false

 

A főépület melletti játszótéren egy fiatal párral találkoztunk, akik kisbabájukkal keresték fel a látogatóközpontot. Fő szempontjuk az volt, hogy olyan szállást találjanak, ahol rossz idő esetén is tud játszani a kicsi. Ezért választották Harkányt, a fürdővel. Az Ős-Dráva Látogatóközpontról – bár elnyerte 2015-ben „Az év látogatóközpontja” címet – korábban nem hallottak, a harkányi szálló recepciós pultján látták meg a prospektust. Mivel tavaszias lett az idő, úgy döntöttek, megnézik. Magával a látogatóközponttal meg voltak elégedve, még azt sem bánták, hogy a tűző napon egyetlen árnyékos helyre sem tudtak behúzódni az egész játszótéren.

false

 

A főépület és a major utána a komplexum harmadik eleme a tanösvények. Ezek mentén többek között a hagyományos állattartás, a rétgazdálkodás, a gyümölcstermesztés, a méhészkedés, a kosárfonás, a fűszer- és gyógynövénytermesztés eszközei és szakmai fortélyai ismerhetők meg. Emellett a régi tájhasználatot, a folyószabályozást és az élővilágot bemutató táblákat/eszközöket/szövegeket is találni.

Az egyik ilyen tanösvényen még télen jártunk – már ameddig el lehetett menni, mert balesetveszély miatt egy szakaszát lezárták. A földes út mellett valóban lehetett tájékoztató táblákkal találkozni, de mintha nem döntötték volna el pontosan, kikhez szólnak: hol felnőtteknek, hol gyerekeknek való a szöveg. Interaktív elemek csak elvétve bukkannak fel, és néhol a látvány sem volt túl sok.

false

A madárodúk elhelyezése közvetlenül az ösvények mellett szintén furcsa látványt nyújtanak, nem igazán érteni a funkciójukat.

Mire és mennyit?

Ez a komplexum kicsivel több mint 1 milliárd forintból épült fel. (Azt kell gondolnunk, hogy ez az összeg szinte „divat lett” manapság: ha látogatóközpont épül valahol, akkor azt egymilliárd forint körüli összegből oldják meg. A Kis-Balatonnál például 958 millióból, Őriszentpéteren 734 millióból, Dömsödön 1,3 milliárdból, Miskolcon is 1,4 milliárdból épül látogatóközpont.)

false

 

A kedvezményezett Duna–Dráva Nemzeti Parknál kérdésünkre elmondták, hogy az építési munkákra (ebbe tartozik a látogatóközpont, az állattartó telep, az út, a víz és a villany bevezetése, valamint a tanösvényekre épített létesítmények) 772,6 milliót költöttek. A látogatóközpont működtetésével kapcsolatos eszközbeszerzés 117,2 millióba, a projekt előkészítése 70 millió forintba került. Szolgáltatásokra 60 milliót, „belső projektmenedzsmentre” pedig 17,3 millió forintot fordítottak. Ennél részletesebb listát többszöri és nyomatékos kérésünkre sem küldtek, így nem tudhattuk meg, hogy például a 70 milliós projekt-előkészítés mire ment el, vagy hogy a tanösvényeket mennyiből alakították ki.

Rákérdeztünk arra is, hány munkahelyet teremtett a beruházás, és mennyit költenek programokra, amelyekkel odacsalogathatják a látogatókat. Utóbbinál feltűnő, hogy a látogatóközpont 2017-re hivatalosan mindössze hat programot tervezett, holott a nyitás évében még 15 programjuk volt, tavaly pedig 14 darab. A környéken élők úgy tudják, ennek az az oka, hogy az intézmény nem kap elég pénzt programszervezésre, így legfeljebb olyan eseményeket tervezhetnek, amelyek szinte anyagi ráfordítás nélkül is kivitelezhetők. Ilyen például az állatok világnapja, amelynek részeként a látogatók „bepillantást nyerhetnek az állattartó telep lakóinak életébe”, és megismerhetik a felelős állattartás szabályait. Azaz lényegében pontosan ugyanazt tehetik, mint bármelyik másik nap, ha arra járnak. Ugyanez igaz a többi eseményre is: víz világnapja, madarak és fák napja, környezetvédelmi világnap, nemzetközi hulladékgyűjtő nap. (Az egyetlen olyan esemény, amely nagyobb érdeklődésre tarthat számot, az a magyar pásztorkutyák terelőversenye augusztusban.) A Duna–Dráva Nemzeti Park ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az igazgatóság összes programja közös keretből valósul meg, nincs elkülönített keret egyik létesítmény esetében sem.

A DDNP tájékoztatása szerint 17 főt foglalkoztatnak, amellyel „a térség egyik legjelentősebb munkaadójának” számítanak. Ehhez képest egy 2013-as interjúban Tiffán Zsolt még azt mondta, az Ős-Dráva Látogatóközpont harminc embernek ad majd munkát. Az ott dolgozók béréről, pontos feladatköréről akkor és most sem esett szó – hiába kérdeztünk rá több alkalommal is.

A DDNP szerint mindenesetre a „dolgozók kormánytisztviselők, alkalmazottak, és lehetőségük van közmunkaprogram igénybevételére is”. Ottjártunkkor csak utóbbival találkoztunk: ők éppen füvet nyírtak, illetve a főépületen belül fogadták a látogatókat. Saját bevallásuk szerint az Ős-Dráva-közmunkaprogram keretében foglalkoztatják őket havi nettó ötvenezer forintért. Ugyanennyiért dolgoznak a környező falvakban is a „sima közmunkások”: igaz, a 220 fős Szaporcán nem 17, hanem 40 főt foglalkoztatnak. Igen, a falu ötödét. (Mint írtuk, hiába próbáltunk pontos számot kiszedni a munkáltatóból, nem jártunk sikerrel.)

Amikor március végén meglátogattuk az intézményt, épp munkálatok zajlottak a főépület mellett. Az ottaniak szerint a kivitelező cég emberei a térburkolatot javítgatják. Állítólag erre azért volt szükség, mert a talaj vizenyős, a föld mozgása miatt pedig széttöredeznek a kövek. Természetesen megkerestük a kivitelezőt és a DDNP-t is, hogy ennek mennyi a valóságalapja. Utóbbi szerint az épület környezetében kisebb garanciális felújítások folytak és folynak, ezek azonban nem befolyásolják a működtetést.

false

Arra a kérdésre, hogy a munkálatoknak bármi köze lehet a vizes talajhoz, egyik fél sem reagált, pedig a szóbeszéd erősen tartja magát. Több polgármester – köztük a szaporcai – megerősítette, hogy a talaj vizenyős lehet. Egy általunk megkeresett szakember szerint ha megfelelő volt az alapozás, akkor elvileg nem okozhat problémát a talaj, mivel a terület holtág, és bár mélyebb fekvésű, nincs kapcsolata az élő vízzel. A kérdés az, hogy az alapozás és a csatornázás rendben lezajlott-e. Erre azonban nem kaptunk választ.

A vállalat

A látógatóközpont építését kivitelező Aktív Ipari, Építőipari és Kereskedelmi Kft. a rendszerváltás idején, 1990-ben, a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát felszámolása során alakult meg. A magyar tulajdonú kft. fő profilja az építőipari, szakipari és épületgépészeti kivitelezés, valamint a kohászati és épületgépészeti anyagok, szerszámok kereskedelme. A kft.-nek több telephelye van, így Hajós-Hilden, Baján, Bácsalmáson, Kalocsán, Kiskőrösön és Kiskunhalason. Baranyában nincs. Ennek ellenére végeztek máskor is építési munkákat a megyében, például a siklósi kórházban 2009-ben (425 millió forint értékben), majd 2014-ben ugyanitt (148 millió forint értékben), és a szigetvári kórházban is 2015-ben (626 millió forint értékben).

 

Nincsenek pontos adatok

Tiffán Zsolt 2015 decemberében még tízezer fős látogatottságról beszélt, de megemlítette, hogy 8000 belépő mellett már rentábilisan működhet az intézmény.

Nagyjából ugyanezt ismételte el két évvel később a DDNP is nekünk: az Ős-Dráva Látogatóközpontban a „támogatási szerződésben vállalt látogatószám évente 8000 fő. Ezt mind a megnyitás évében (2015), mind a tavalyi évben (2016) jelentősen meghaladta a látogatók létszáma.”

Hogy pontosan mennyivel, azt az igazgatóság indoklása szerint azért nem tudta megmondani, mert a látogatóközpont vendégeinek csak egy része vesz belépőjegyet. A látogatóközpont két tanösvényét végigjáró turistákról és kerékpározókról ugyanis nem vezetnek nyilvántartást, mivel ezek az utak ingyen látogathatók. Ha ez így van, úgy felmerül a kérdés: ebben az esetben honnan tudják, hogy a látogatók száma biztosan meghaladta a 8000 főt? Ha pedig csak a fizetős vendégek létszáma volt több mint 8000, miért nem adható ki a pontos adat? Hónapos lebontást nem láthattunk a látogatókról, így az sem derült ki, egy-egy nagyobb program (például a Bőköz Fesztivál, a megyei vadásznap vagy éppen a nemzetközi hidrobiológus konferencia) önmagában mennyivel növelte meg a látogatói számot. (Hozzátéve: ezek oda szervezett események voltak, azaz nem feltétlenül a vendégek fizettek a belépőért, már ha erre szükség volt.)

false

 

Fotó: MTI

És hogy mennyi bevételt hoznak a fizetős vendégek? Hogy a belépőjegyek ára fedezi-e a létesítmény fenntartási költségeit? Hogy mennyi az éves bevétel/kiadás? Újabb kérdések, amelyekre nem kaptunk kielégítő választ. Csak ezt: „a látogatóközpont – és egyéb bemutatóhelyeink – működtetését az igazgatóság biztosítja. Az ökoturisztikai feladatok ellátása az egyik legfontosabb nemzeti parki feladat, kiemelt jelentősége van az elmaradott térségek felzárkóztatásában, így az Ormánságban is.”

Az árlista szerint a felnőttek belépőjegye 1500 forint. Ha az előírt 8000 fő látogatóval számolunk, ez éves szinten 12 millió forint bevétel, vagyis havonta egymillió. Ahhoz, hogy meglegyen az éves nyolcezres látogatói létszám, az év minden napján 21-22 főnek kellene teljes árú belépőjegyet váltani. Ez elsőre nem tűnik soknak, azonban a téli időszak szinte teljesen kieshet, plusz az ünnepnapok és egyéb időpontok, amikor a létesítmény zárva tart. A látogatók nagy része ráadásul diák, akiknek csak kedvezményes, 800 forintos belépőt kell váltani. A környéken élők szintén kedvezményben részesülnek. Aki csak a majorba megy, annak 700, illetve 400 forintot kell fizetni, az ösvények ingyenesen bejárhatók. Hogy mennyi lehet mindebből az éves bevétel, hivatalos adatok hiányában lehetetlen megmondani.

Lesz-e folytatás?

Felmerült, hogy a látogatóközpontot jurtatáborral, vadasparkkal, szállással és vízi turisztikai elemekkel bővítenék. Rákérdeztünk, mindez mennyibe fog kerülni, milyen forrásból biztosítják, és mikor készülnek el. A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság tájékoztatása szerint valóban van terv a létesítmény bővítésére, a szolgáltatások számának további növelésére és azok színvonalának emelésére, ami által lehetővé válhat újabb célcsoportok megszólítása. Ennek a tervnek egyik kulcseleme a szálláshely-létesítés lenne. A szükséges pályázati források, támogatások azonban még nem állnak rendelkezésre, azok „felkutatása folyamatban van”.

Arról azonban már nem mondott semmit az igazgatóság, hogy mit lehet tudni a tervezett további hasonló létesítményről. Tiffán Zsolt ugyanis még az Ős-Dráva Program ötéves évfordulóján utalt rá, hogy két újabb látogatóközpontot hoznának létre az Ormánságban. „Az egyik az Ormánság erdeinek vad- és erdőgazdálkodását mutatná be, a másik új intézmény a Dráva mentén mutatná be a folyószabályozást és a halászati hagyományokat.”

Tiffán Zsolt

Tiffán Zsolt

Fotó: MTI

Sajnos, a fenti kérdésekre nemcsak a DDNP, de más sem tudott válaszolni. Felkerestük az Ős-Dráva Programirodát, ahonnan azt a választ kaptuk, hogy „az Ős-Dráva Programiroda a Széchenyi Programiroda Nonprofit Kft. keretein belül működik, így a sajtómegkeresésekre a Széchenyi Programiroda belső szabályozása szerint van lehetőségünk válaszolni”. Később a programiroda úgy reagált: kérdéseink megválaszolásában nem illetékesek. De akkor vajon ki az? A kérdés persze csak költői.

Csak átmennek rajtuk

Szerettük volna megtudni, mi a véleménye az Ős-Dráva Látogatóközpontról a környező falvaknak, mit tapasztaltak, mennyit profitáltak a létesítményből, amióta elkészült.

Elsőként Szaporca polgármesteréhez, Pál Csabához tértünk be, aki elmondta, hogy amióta megépült a látogatóközpont, azok a turisták, akik oda elmennek, gyakran a faluban is megállnak. „A tájházunknak így lehetett kétezer látogatója egy évben, holott korábban csak pár száz volt. Igaz viszont, hogy jelenleg nem vagyunk felkészülve ilyen forgalomra” – teszi hozzá. A faluban csak két vendégház van, ezekben néhány főnek tudnak szállást biztosítani. Nincs étterem, nincs semmi, ami akár napokra a faluban tarthatná a turistákat, a kerékpárosokat. Így aztán a forgalom csak átmenő. Hogy ne így legyen, ahhoz többre lenne szükség.

Ahogy a szomszédok látják

Hasonló a helyzet a környéken is, így például Kémesen, Cúnban vagy Tésenfán.

Kémes közvetlenül Szaporca mellett fekszik, az egyik legnagyobb település a környéken a maga 484 lakosával. A helyi iskolától nem messze működik egy helyi termékek boltja, amely 7 és 13 óra között tart nyitva. Szolykóné Pfeifer Gabriella polgármester elmondta, csak ebben az időszakban tudják működtetni az üzletet; hosszabbított vagy ettől eltérő nyitvatartáshoz pluszforrás kellene. A forgalom ugyan náluk is nőtt a látogatóközpont miatt, de mivel nincs szálláshely a faluban, nem tudják ott tartani a turistákat. Érdeklődtünk arról is, vannak-e pályázatok, amelyekkel változtathatnának ezen, de a polgármester erre is nemmel válaszolt. Egy EFOP-pályázat ugyan van a tarsolyukban, ez azonban képzésekről, oktatásról szólna. A faluból néhányan dolgoznak a látogatóközpontban, ezenkívül náluk is jobbára csak a közmunka marad.

Tésenfa Szaporcától keletre, egy kilométerre található, a lakosság létszáma 185 fő. Hideg József polgármester szerint érzékelhetően nőtt a kerékpáros forgalom a falu mellett a kerékpárút hatására, 15-20 fős csoportokban érkeznek a biciklisták Harkány vagy épp Villány felől. A faluba is betérnek, mert érdekli őket az épített kultúra. Ahhoz azonban, hogy ott tarthassák őket, szállásra lenne szükség. Egyelőre annyi előnyük van a kerékpárútból, hogy a helyi őstermelők el tudják adni a termékeiket. Szeretnék ezért lebetonozni azokat az utakat, amelyek összekötik Tésenfát Szaporcával, vagy éppen Tésenfát a Fekete-víz hídjával. „Mert amíg ezeken a földutakon traktorok járnak, addig a kerékpárosok nem fognak tudni. Pedig az egyik lehetőség a kerékpárosok becsalogatása lenne, hiszen a vállalkozások már Pécsig is alig mennek el, nem ám Tésenfáig” – véli Hideg József.

A 230 fős Cúnból senki nem dolgozik a látogatóközpontban – pedig csak négy kilométerre van Szaporcától –, és egyéb más hozadékát sem érzékelték eddig a helyiek. Volt, aki még nem is látta a pár kilométerre lévő épületet – igaz, a gyerekek egy részét gyermeknapon átvitte a faluvezetés. Ennek azonban nem volt jó visszhangja, hiszen voltak gyerekek, akik nem is mentek, a szülők pedig nem kísérhették el azokat, akik igen.

A Magyar Közlöny tavaly december 23-i számába utaltak egy fejlesztésre, amely talán épp ezt a „többet” jelentheti. Eszerint: Szaporcán az Ős-Dráva Látogatóközpont szomszédságában egy ingatlanon „legalább 50 fő befogadására alkalmas, a vendégeknek közösségi főzési és étkezési lehetőséget is biztosító turistaszállás megépítésére” 2017-ben 30, míg 2018-ban 270 millió forintnyi többlettámogatást kell kerítenie a nemzetgazdasági miniszternek a központi költségvetés terhére. Erről a helybéliek is hallottak.

„Van a közelben egy az 1700-as évek elején keletkezett tó, a Hétöles” – mutat rá Szaporca polgármestere. „Mi azt szeretnénk, ha ott egy tájba illő vendéglő lenne helyi ételekkel, a tervezett szállás pedig a faluban épülne meg. Nekünk az a célunk, hogy a beruházásokból először a lakosság profitáljon, hogy az idelátogatók és a pénz itt maradjanak a községben.”

A csárdát azonban nem kívánná az önkormányzat működtetni: a terv az, hogy vállalkozónak adnák ki a helyet, ők csak a szükséges infrastruktúrát építenék ki – főként pályázati pénzből. Egyúttal abban is bíznak, hogy a vendéglő több főnek adna munkát, szakácsoknak, felszolgálóknak, takarítóknak, akik mind a faluból kerülnének ki – és többet kereshetnének, mint közmunkásként. Pál Csaba szerint vannak a településen olyanok, akik rendelkeznek a megfelelő szakképzettséggel, csak most Harkányban vagy Siklóson dolgoznak. Szaporca lakosságának egyébként 45 százaléka idős, 35 százaléka munkaképes korú – nagy részük (negyven fő) közmunkás. Ők épületeket újítanak fel, tereket alakítanak ki, és kismértékben növénytermesztéssel is foglalkoznak. A településvezetőtől megtudtuk azt is, hogy jellemző, hogy egy-egy nagyobb beruházáshoz annyi önerő kell, ami több évre kényszerpályára állítja a kis település költségvetését. Ilyen volt például az a 100 millió forintos útépítés is, amire az Ős-Dráva Látogatóközpont miatt volt szükség: háromévi pénzt kötött le a falu költségvetésében.

Összegzés

Bár vitathatatlan, hogy az Ős-Dráva Látogatóközpont elkészült és bizonyos elvárásoknak megfelel, ám a tapasztalatok alapján a kitűzött célok jelentős részét egyelőre nem teljesíti.

Az egymilliárdos Ős-Dráva Látogatóközpont jelenleg nem vagy csak minimálisan növeli a térségben eltöltött vendégéjszakák számát, mivel a létesítmény környezetében nincsenek szálláshelyek. Bár a falvak beszámolói szerint láthatóan több turista érkezik a térségbe, ez csak átmenő forgalom, szinte semmilyen vagy legalábbis minimális jövedelemnövekedést okoz a településeken. Szálláshelyek és vendéglátó egységek hiányában sem az idegenforgalmi adó nem nőtt (jelenleg nincs is bevezetve sok helyen), sem új munkahelyek nem jöttek létre (már ha a közmunkát nem tekintjük annak). A központ látogatóinak nagy része vélhetően Harkányban, Siklóson vagy Villányban száll meg, így ezekben a városokban költik el a pénzüket.

Olyan jellegű pályázatok, amelyekkel segíthetnék az önkormányzatokat vagy a helyi vállalkozókat a hiányzó infrastruktúra kiépítésére, a tapasztaltak szerint nincsenek, önerőből pedig (helyi adóbevételek hiányában) aligha lesz módjuk. Munkahelyeket teremtett ugyan a látogatóközpont, de tapasztalataink szerint a bérezés nem vagy csak alig különbözik a hagyományos közmunkaprogramétól. (A tisztánlátást nem segítette az üzemeltető, amely erre a kérdésünkre sem válaszolt.) Látszik ugyanakkor, hogy a környékbeli települések vezetői próbálják kihasználni a lehetőségeket és ráépülni a csírázó turizmusra, törekvéseik azonban megfelelő állami támogatás hiányában kudarcba fullad(hat)nak.

Épp ezek miatt látjuk úgy, hogy az Ős-Dráva Látogatóközpont önmagában elszigetelt jelenség, kevés a kapcsolódási pontja a környék esetleges látnivalóihoz. Az is figyelmeztető jel lehet, hogy a tervezett további két hasonló létesítményről három éve egy szó sem esett, és hogy a lehetséges fejlesztések forrásait még keresik. Holott az Ős-Dráva Programra összesen elvileg 25-30 milliárd forint áll(t) rendelkezésre.

A cikk elkészítéséhez a Független Médiaközpont nyújtott támogatást „Az újságírás újraindítása – oknyomozó újságírás támogatása és inkubációs szolgáltatások a digitális médiában” című projekt keretében, amelyet a Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány finanszíroz.

szerző
Katus Eszter
publikálva
2017. ápr. 27., 06:04
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 3 Romanbol
    Romanbol
    2017. július 11., kedd 13:05
    A tésenfai közmunkaprogramban több szabálytalanságot fedeztek fel ezért az összegét sokkal csökkentették
  2. 2 Romanbol
    Romanbol
    2017. július 11., kedd 12:58
    Pál Csaba szaporcai polgármestert azóta felfüggesztették több tízmilliós tartozása miatt!
  3. 1 Mikulka
    Mikulka
    2017. április 28., péntek 16:54
    naná, hogy fanyalognak, ha egyszer Soros.

Komment írásához