A bűvész visszaél helyzetével

Paulik Móni – Vincze Zsuzsi: Lili és a bátorság
szerző
Czenkli Dorka
publikálva
2017/47. (11. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Hiánypótló, hasznos, szép történet jelent meg közösségi finanszírozás segítségével, hogy szülők és gyerekek könnyebben beszélhessenek olyan témákról, amelyek elősegíthetik a szexuális visszaélések megelőzését.

Nemcsak akkor, amikor a média hírei miatt aktualitása van a témának, hanem bármikor. Kisgyerekekkel sajátos módon, de muszáj beszélni szexualitásról, a szexuális abúzusról, hogy pontosan értsék, miért és hogyan rendelkezhetnek a saját testük felett. Fontos, hogy tudják, a felnőtteknek nemet is lehet mondani. A prevenciós mesekönyv az intim testrészekre vonatkozó, úgynevezett fehérneműszabály mellett olyan általánosabb érvényű szabályokra és lehetőségekre is hangsúlyt fektet, amelyek bár magától értetődőek, mégsem árt újra meg újra beszélni róluk.

false

Lili története a súlyos témák ellenére kedves, érzékeny mese, amely a sztori alakulása szerinti természetességgel tár fel tabukat. Nem közvetít rémisztő realitást, visszafogott, de konkrét. Mindehhez Varsányi Pál szép, szolidan kifejező, minimalista illusztrációi a mese legmeghatározóbb momentumait jelenítik meg. A főszereplő kislány egy vándorcirkuszban él, anyukája a Cirkusz Királynője, kötéltáncosnő és a bűvész segédje. Lili már egészen fiatalon hasonló babérokra törne, de nem tud élni az adandó alkalommal, hiába a sok gyakorlás, nincs elég bátorsága. A kislány, akinek a bohóctól az állatidomárig, az oroszlántól a póniig még a bűvész is a barátja, némi varázslattól remél változást, ám a bűvész, visszaélve helyzetével olyasmit tesz, amit nem volna szabad. Mindezt a kislány is érzi, de nem tudja kezelni a helyzetet, titkától pedig csak nehezen szabadul.

A 6 éven felüli gyerekeknek szóló mesekönyv szociológus szerzői a hatalmi pozícióval való visszaélés ábrázolása mellett elhallgatási mechanizmusokat tárnak fel. Paulik Móni és Vincze Zsuzsi pszichológusok és gyermekjogi szakértők közreműködésével és ajánlásával létrejött meséje viselkedési mintát is nyújt a gyerekek számára egy esetleges kritikus helyzetre. Ám a könyv több mint egy mese, rövid, lényegi információs és oktató anyagot is tartalmaz – a többi közt a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) kiadványának részletét –, hogy a felnőttek esetleges idegenkedése vagy félelme ellenére ennek a történetnek a továbbadása is épp olyan természetes legyen, mint akármelyik más elbeszélésé. Mert ennek a könyvnek a története sajnos bárkivel megeshet, kisfiúval vagy kislánnyal, de nagyobb gyerekekkel is.

Az egyszerűen befogadható, nem mindennapi mesekönyv olvastán egy megválaszolatlan kérdés maradt bennünk: hol van Lili apukája, miért hiányzik a példaként szolgáló történetből az apakép?

 

Lakmusz könyvek, 2017, 62 oldal, 2960 Ft

szerző
Czenkli Dorka
publikálva
2017/47. (11. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1
    rworse
    2017. december 17., 09:51
    Most függetlenül attól, hogy már eleve gyanús, ha a recenzens azzal kezd, hogy "hiánypótló", kétségeim vannak.

    Én a cucilizmusban nőttem fel, persze, teljesen más világ, de alapélményem, hogy mennyivel másabb dolgok voltak erkölcsileg természetesek, mint a múlt és jelen kápitalizmusában. Gyerekként nem is hallottunk olyanról, hogy létezik, létezhet szexuális abúzus, pedofília, hasonlók, és jellemzően a felnőttek se gondolták, hogy ezek lehetségesek - igaz, cölibátusban élő papok se voltak a környéken, és akciófilmek, thrillerek, sorozatok se foglalkoztak ilyesmivel. Isaura meg Kunta-Kinte sorsa volt a legnagyobb társadalmi trauma, illetve, hogy Jirkát korrekciós osztályba kell íratni (Kórház a város szélén, nem sokat láttam belőle, de örökre megjegyeztem a feleség drámai bejelentését a férje felé, hogy az iskolában az a tantestület véleménye, hogy a kis Jirkát korrekciós osztályba kell íratni). Tudom, zárt, operettvilágban éltünk, de hogy bizonyos dolgok témaként is elképzelhetetlenek voltak, biztos visszahatott arra, hogy potenciális tettesek számára tettként is. Azazhogy, bizonyos bűnök valószínűleg sokkal ritkábban fordultak elő amiatt (is), hogy még témaként is elképzelhetetlenek voltak. A rendszerváltás környékén kellett megtanulnunk sokmindennek a lehetségességét, amitől addig tematikailag is "el voltunk zárva".
    Szóval nem tudom, hogy akkor jobb-e a gyerekeink gyermekkora, ha minden lehetséges borzadályra felkészítjük őket, vagy ha minél tovább olyan környezetet teremtünk, amelyben témaként is elképzelhetetlenek bizonyos borzadályok. Másrészt, amit gyerekként lehetségesnek hallunk, azt felnőttként is nagyobb eséllyel gindoljuk megtehetőnek.

    Vannak struccpolitikai hajlamaim, tudom. És persze, régi közhely a téma, lásd Grimm-meséktől kezdve a játékpisztolyokon át az FPS videojátékokig...

Komment írásához