Zoltán Gábor: Szomszéd

A nemzetieknek túlzottan liberális, a liberálisoknak túlzottan nemzeti

szerző
Antal Nikolett
publikálva
2018. jún. 13., 11:22
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az Orgia után sikerült emelni a tétet.

Zoltán Gábor új regénye, a Szomszéd – Orgia előtt és után súlyos kérdésekkel szembesít. Az Orgia után nehéz volt elképzelni, hogy lehet még emelni a tétet, de ez sok szempontból sikerült. A személyessé tétel ugyanis alkalmas erre, s az esszéregény műfaja is innen érthető meg igazán, hiszen a Szomszéd főhőse Zoltán Gábor maga. Minden mondatának tétje van, mert újra és újra tükröt tart elénk, már-már csúcsra járatva a húsba maró kérdést: hol vannak a saját határaink, észleljük-e a gyilkos figyelmeztetést, hogy egy rendszer naiv kiszolgálói vagy éppen áldozatai lehetünk?

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A tétet a szerző azzal is emeli, hogy amíg az Orgia lezárul a múltban, addig a Szomszéd a jelenig ér, az ezúttal is valós néven említett szereplők sok esetben ismert emberek, közéleti személyiségek. Az egyik legambivalensebb példa Szécsényi Ferenc operatőr. A rendkívül szegény, nyomorú sorsú kisgyerek, aki az atyai szívósságnak köszönhetően Budapestre kerül, kertészként dolgozó apja mellett egy zsidó arisztokrata családnál lel otthonra. Később a filmgyárban kap munkát, a ranglétrán egyre feljebb lépeget, s jómódú barátai egyik teniszpartiján éppen a baronesse-szel hozza össze a sors. A kisasszony, meglátva kertészük fiát, sarkon fordul, nem hajlandó vele párost játszani. Később a fiú belép a Nyilaskeresztes Pártba, hűen énekli az indulókat, pártgyűlésekre jár, ám a frontra kerül. Hazatér, s a háború után a Kossuth-díjig jut. Zoltán kíméletlenül ítéletmentes ugyan, de végül fölteszi a kérdést: mi lett volna, ha nincs a front, ha a fiú Pesten marad? Min múlik egy ember sorsa?

false

Zoltán saját életében is meglehetősen későn jön a saját környezet felé való fordulás: nem a klasszikus értelemben vett pályakezdő saját hangra találásáról van itt szó, noha kiváló színházi szakemberről és jó szépíróról beszéltünk eddig is, hanem egy érett szerző önmagára találásáról és irodalmi bravúrjairól. A szembenézésről a környezetével, melyről a korábban hallott félinformációk, elengedett félmondatok most hihetetlen erőteljes esszenciát alkotnak. Ebben benne van a saját élet, a saját sors fölötti ítélőszék is, amit metaforaként végigvisz a regény egészén, hiszen ahogyan mondja, az írás nem más, mint ítélőszéket tartani önmagunk felett.

Amikor ugyanis Zoltán elkezd körülnézni, akkor olyan borzalmat és szörnyűséget tapasztal, amiről nehéz egyetlen szót is szólni a személyközi kapcsolatokban. Erre nincs más reakció, mint világgá kürtölni a magyar történelem egyik legdermesztőbb korszakának történéseit. S hogy ki az elkövető, és ki az áldozat? A szomszéd. Zoltán nem használ a címben se határozott, se határozatlan névelőt, ugyanakkor nélkülözi a többes számot is. Egyszerre általánosít és egyénít, s ezzel az ismerősségében ismeretlen gesztussal végképp padlóra küldi az olvasót. „A nézőpontom maga lett a vizsgálatom tárgya. Ahonnan vizsgálódom, oda szeretnék belátni. Arra irányul a figyelmem, hogy honnan is figyelek. (…) Ez az újfajta, szokatlan figyelem okozza, hogy sok olyasmiről szerzek tudomást, ami korábban elkerülte a figyelmemet.” Ez az egyszerre kifelé és befelé irányuló voyeurizmus tehát mindent megváltoztat. A polgári közegből származó konzervatív, saját bevallása szerint a nemzetieknek túlzottan liberális, a liberálisoknak túlzottan nemzeti. Így a vizsgálódás, a szembenézés valamiféle kényszerhelyzetnek is az eredménye, melynek szüksége addig szinte föl sem tűnt. Éppen ezzel a hiánytapasztalattal írja le az áldozatok emlékezőközösségét is, mely mindig gyengébb, mint a tetteseké.

A Zoltán által leírt folyamatok tragikusak, embert próbálóak, gyilkosak. Ezeket az eseményeket a nyelv hozza létre, a főszereplő-szerző föl is teszi a kérdést: „Az enyém ez a nyelv? A gyilkosok nyelvén beszélek a gyilkosokról?” De erre már nincs válasz, és fölötte ítélet sincs.

Kalligram Kiadó, Budapest, 2018, 392 oldal, 3990 Ft

szerző
Antal Nikolett
publikálva
2018. jún. 13., 11:22
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához

  • A magyar társadalom érthető félelmeiről, a média elbutulásáról, a propaganda korlátairól és a pitiáner pártharcokról beszélgettünk a népszerű tévéssel.

    Szerző
    Urfi Péter
    Posztolva
    2016/48. (12. 01.)
    Kommentek
    13
    „Most már féltünk eleget” - Kepes András író, újságíró
  • Csütörtökön megjelenő karácsonyi szuperszámunkban megszólal Mark Frost, a Twin Peaks atyja, David Lynch alkotótársa. Törpe, pite, Trump és természetfeletti jelenségek Köves Gábor interjújában.

    Szerző
    narancs.hu
    Posztolva
    2016. dec. 14., 06:44
    Kommentek
    5
    Sokan lélekben még ma is Twin Peaksben élnek
  • Krasznahorkait istenről faggatta, Thomas Mann-nál az erotikát kereste, Philip Rothnak engedelmeskedett. Trumptól tart, Nick Hornbytól nem tart, Almodóvarral a kreatív csöndjeit gyakorolja.

    Szerző
    Köves Gábor
    Posztolva
    2016/47. (11. 24.)
    Kommentek
    0
    „Hallgatás övezte a tetteiket” - Colm Tóibín író
  • Könyv

    Kiszámíthatóbb lehet a folyóiratok támogatása

    Lé és idő

    Az NKA ismét hároméves folyóirat-támogatási rendszert vezet be a nagy hagyományú, kivételes értéket képviselő folyóiratoknak. Ez jó hír a megtépázott magyar folyóiratoknak, de a kissé homályos közlemény kérdéseket is felvet.

    Szerző
    Pálos Máté
    Posztolva
    2016/45. (11. 10.)
    Kommentek
    0
    Lé és idő
  • Elolvastunk két világszerte hírhedtté vált könyvet a menekültválságról. Tévképzeteket, csúsztatásokat és szakmai dilettantizmust találtunk bennük.

    Szerző
    Teczár Szilárd
    Posztolva
    2016/44. (11. 03.)
    Kommentek
    98
    Hülyeségimport
  • 350 kiállító, 18 nemzet, majd’ 430 rendezvény és rengeteg gyerek. Így nézett ki a bécsi könyvvásár.

    Szerző
    - ma -
    Posztolva
    2016. nov. 18., 12:12
    Kommentek
    0
    Bécsi könyvvásár: muszlimok, magyarok, gyerekek, nyitottság
  • Hol pelenkázik és a férfiasságáért aggódik, hol Hitlert akarja megérteni és Breiviket. A kortárs irodalom legnagyobb sztárjával beszélgettünk.

    Szerző
    Köves Gábor
    Posztolva
    2016/43. (10. 27.)
    Kommentek
    1
    „Az irodalom fontosabb, mint a jó hírnév” - Karl Ove Knausgård író
  • Ladik Katalin mesél a múltról és a jelenről.

    Szerző
    Pálos Máté
    Posztolva
    2016. nov. 02., 10:30
    Kommentek
    7
    „A meztelenség a dackorszak eredménye volt, el is értem a célomat vele”
  • A világhírű íróval teniszről, irodalomról, pornóról, politikáról és Kirk Douglas őszinte vallomásáról is beszélgettünk.

    Szerző
    Köves Gábor
    Posztolva
    2016/40. (10. 06.)
    Kommentek
    1
    „A maradás a B tervem” - Martin Amis író
  • Művei színreviteléről, a hazai színjátszás rákfenéjéről, az idiótának nézett nézőkről, a szerzői utasításokról beszélgettünk az egyik legtöbbet játszott magyar drámaíróval.

    Szerző
    Urfi Péter
    Posztolva
    2016/39. (09. 29.)
    Kommentek
    1
    „Nem tudsz kívülről nézni” - Háy János író
  • Martin Amist a manhattani bombamerénylet után kerestük fel, hogy Trump és Hillary színészi képességeiről és a pornóipari tapasztalatairól is kérdezzük.

    Szerző
    narancs.hu
    Posztolva
    2016. okt. 07., 11:19
    Kommentek
    0
    Trump egy hatalmas ripacs
  • Egy antiszemita francia, aki leleplezte az antiszemita franciákat. Egy katona, aki nélkül Alfred Dreyfus az Ördögszigeten végzi. Egy hős, aki Roman Polanskit is lenyűgözte.

    Szerző
    Köves Gábor
    Posztolva
    2016/35. (09. 01.)
    Kommentek
    4
    „Egy ember, aki nem változik” - Robert Harris író
  • A világhírű szerző a fejben futkosó mondatokról, a szórakoztatásról, a gyávaságokról és a megváltó szakállról, de még Mészáros Lőrincről és Donald Trumpról is beszélt.

    Szerző
    Kőrizs Imre
    Posztolva
    2016/37. (09. 15.)
    Kommentek
    1
    „Nem vagyunk fölkészülve a valóságra”