Interjú

"Időként csend"

Szkárosi Endre költő
szerző
Szõnyei Tamás
publikálva
2005/12. (03. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Hangköltészeti pályámon elõrehaladva egyre jobban láttam, hogy ehhez a rádió az ideális terep. A Magyar Rádió irodalmi osztályán valamikor 1992-ben javasoltam Varga Lajos Mártonnak, Katona Imre Józsefnek és Magos Györgynek, hogy csináljunk egy ilyen mûsort.

Magyar Narancs: Több mint tíz év és vagy száz adás után véget ér rádióműsorod, a Világgége. De hogyan kezdődött?

Szkárosi Endre: Hangköltészeti pályámon előrehaladva egyre jobban láttam, hogy ehhez a rádió az ideális terep. A Magyar Rádió irodalmi osztályán valamikor 1992-ben javasoltam Varga Lajos Mártonnak, Katona Imre Józsefnek és Magos Györgynek, hogy csináljunk egy ilyen műsort. Abszolút nyitottak voltak rá. Világhang-költészeti Revue címen indult fél órában, Kőrösi Zoltán volt a belsős szerkesztője, aki később az irodalmi osztály vezetőjeként is pártolta. '95 körül fél évre leállt ugyan a műsor, de aztán Világgége címmel immár egy órában újraindult, négyhetente, a Petőfin. Hortobágyi László stúdiójában vettük fel a műsorokat, legtöbbször Korányi Tamás közreműködésével, aki kortárs zenei szakértelmével segített, és máig Turai Tamás lett a belsős szerkesztője. A nagyobb terjedelem a koncepció kibővülésével is járt, a hangköltészeten túl zenei, hangművészeti műsorrá vált a Világgége, minden megjelent benne, ami a művészetből hangban megnyilatkozni képes, a képzőművészet határeseteitől a filmig, amiben Bakács Tibor segítségét bírtuk. Rengeteg új és régi, magyar és nemzetközi művet mutattunk be ezekben a hangfolyamokban, a történeti avantgárd felvételektől a legfrissebb kortárs produktumokon keresztül az alternatív, elektronikus popzenékig, némi értelmező kommentárral, egy-egy avantgárdművész-interjúval.

MN: Most meg szóltak, hogy itt a vége, csináljatok egy búcsúadást?

SZE: Nem egészen. Amikor megtudtam, hogy meg kell szakadjon ez a folytonosság, én javasoltam egy ideiglenes búcsúszámot. De sem a művészeti főszerkesztőség, sem mi nem mondtunk le végleg a műsorról. Miközben természetesen rettenetesen sajnálom, ami most történik, tudom, milyen anyagi körülmények között, mennyi belső és külső szempontnak eleget téve dolgoznak. Egy képzőművészeti műsort szeretnének elindítani, aminek időt kellett találni. Nem túl szerencsés és rádióbarát, hogy egy hangművészeti adás látja ennek a kárát, de jelenleg nem találtak más megoldást.

MN: Tizenöt-húsz rövid blokkból álltak össze a műsorok. Egy alkalommal, Katona Imre halálakor egyperces csendet adtatok, ami nagyon radikális megoldás a rádióban, ahol tíz-tizenöt másodperc némaság esetén a hallgató már azt hiszi, valami hiba keletkezett. Nem volt nehéz ezt keresztülvinni?

SZE: Nem. Mindig is teljesen megbíztak bennünk, másrészt mindenképp meg kellett emlékezni Imréről, aki kiemelkedő háttérmunkása volt az irodalomnak, ha a közönség nem ismerte is. Döntésképes és határozott, ugyanakkor kedves, barátságos és őszinte ember volt, akinek az élete az irodalom rádiós megjelenítéséről szólt. De messze nem ez volt a leghosszabb hallgatás a Világgégében: egyszer betettük John Cage nagy "slágerét", a 4'33"-et, a Frank Zappa-féle változatban. Ez ugye pontosan négy perc harminchárom másodperc csend, legfeljebb a szék nyekereg meg a zongorafedél nyílik-csukódik, szóval a hallgatóinknak már lehetett ilyen csendélményük. És ez már túlmutat a rádión. Az életünket és a mai művészetet is meghatározó, állandó információdömpingben, a ránk zuhogó képek és hangok közepette, amikor csak a gyors és hangos beszédnek van nyilvánossága, a nyugodt közlés lehetősége mintha kikerült volna a kultúránkból: ilyen körülmények között nagyon hatásos tud lenni az, ha időnként csönd van. Ez átvezet a saját művészi gyakorlatomhoz is. A 80-as években a Konnektor együttessel nagyszabású dolgokat csináltunk: totális művészeti koncertszínházi munkánkban látványos színpadképekkel, dinamikus akciókkal, nagy energiák mozgósításával, expanzív, már-már támadó jelleggel dolgoztunk. A mai kulturális környezetben viszont magamon veszem észre, hogy ösztönösen minimalista eszközökkel dolgozom. Mert most a kevés jobban szól.

MN: Nemrég megjelent CD-tek az előző korszakot idézi fel. Ennek legenergikusabb darabjai között volt A walesi bárdok és a Nemzeti dal. Nagyon hatásos, de miért mondod visszafelé Petőfit?

SZE: Számos hangköltészeti antológián és nemzetközi projektben, különböző lemezeken szerepeltem, Márta Istvánnal és Bernáth(y) Sándorral csináltuk a Támad a szél, a Towering Infernóval a Kaddish című albumot, de a két éve megjelent Szkárosicon volt az első saját hangköltészeti lemezem. Ha régebbi fölvételekkel is, de ennek szerves folytatása a Konnektor-CD, amin A walesi bárdok és a Nemzeti dal is hallható, a Tűzfal - magyar irodalmi hallgatókönyv című műsorunkból. Mindkét lemezt kézbe vehető műtárgyként, hangzó anyagként és két nyelven olvasható librettóként készítettük el. A Nemzeti dalt az ember ismerni véli iskolai tanulmányaiból, miközben fogalma sincs róla. Amikor újra fölfedeztem magamnak, rájöttem, ez egy iszonyúan erős punk vers volt a maga korában. Ezt a szilaj, ugyanakkor féken tartott energiát akartuk visszaadni egy kemény, punkos, egyszerű zenei motívummal. Hirtelen jött az ötlet, hogy a végéről, soronként visszafelé haladva mondjam. A vers ezt lehetővé teszi, tartalmilag is, ritmikailag is. Nem változik az értelme, csak az elemi ereje szakad fel, szinte új műként jelenik meg. Fölkapod a fejed, hogy mi van? Én ezt eddig máshogy hallottam. Az is volt a szándékunk ezekkel a feldolgozásokkal, hogy leporoljuk és szálirány ellenében frissítsük fel őket, mint egy régi, szép, de már kopott gobelint. Arany versét hallottam Latinovits Zoltán egyik utolsó előadásában: máig emlékszem, milyen zseniális nonkonformizmussal bontotta ki A walesi bárdok dramaturgiáját. A mi előadásunk előtte is tiszteleg. A CD füzetében olvasható angol verzió Bernard Adams kortárs walesi költő munkája, hihetetlenül jól követi a metrumot, a ritmust - majdnem úgy szól, mint az eredeti, pedig az szinte lehetetlen. Ez a kiváló műfordítás itt lát először napvilágot, erre a filológiai tettre külön is büszke vagyok.

 

A Világgége utolsó adása április 11-én, hétfőn lesz a Petőfin. A CD-k: Szkárosicon (2002, Bahia), Szkárosi & Konnektor & Bernáth(y) (2004, A38).

szerző
Szõnyei Tamás
publikálva
2005/12. (03. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Szkárosi Endre
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához

  • Lanczkor Gábor Hétsarkúkönyv című gyűjteményét terjedelme és összetettsége miatt nehéz végigolvasni, szemezgetni a versek közül viszont nem igazán érdemes.

    Szerző
    - urfi -
    Posztolva
    2011/26. (06. 30.)
    Kommentek
    0
  • Szerző
    Svébis Bence
    Posztolva
    2011/26. (06. 30.)
    Kommentek
    0
  • A Március 15. tér környéke Budapest geometriai közepe, mostanáig mégis fekete lyukként sötétlett a belváros nyüzsgő univerzumában. Az ELTE bölcsészkara 1992-ben elhagyta a térre néző épületet, a Contra-Aquincum romjait bemutató süllyesztett Duna-parti térség így végleg elhagyatottá vált. A 2006-os Budapest Szíve tervpályázaton felmerült a terület beépítése, de végül a köztérrendezési koncepció győzött - látható sikerrel: az alig egy hónapja átadott tér visszafoglalta az őt megillető helyet. A terület építéstörténete jó példája a századokon átívelő városi metamorfózisnak, tanulságai pedig túlmutatnak az urbanizáció szakterületén, és a kulturális hagyatékhoz fűződő viszonyunk alapvető változását sejtetik.

    Szerző
    Zöldi Anna
    Posztolva
    2011/25. (06. 23.)
    Kommentek
    0
  • A zavar és az ijedség, ezekkel kellene kezdeni valamit, amikor mintegy akaratunk ellenére végiggondoljuk: mi is volt ez a mozdulat.

    Szerző
    Urfi Péter
    Posztolva
    2011/24. (06. 16.)
    Kommentek
    0
  • Százhuszonkilenc éve és két hónapja nem tudjuk, mi történt Solymosi Eszterrel, a tiszaeszlári kamaszlánnyal. Kövér György vaskos, helyi társadalom- és politikatörténeti, antropológiai kontextust és a nemzetközi kitekintést sem mellőző nagymonográfiájából, A tiszaeszlári drámából sem tudjuk meg ezt. Sok minden mást igen. A könyvet az Osiris adta ki.

    Szerző
    Barotányi Zoltán
    Posztolva
    2011/22. (06. 02.)
    Kommentek
    0
  • Esterházy, Örkény, Parti Nagy és Zilahy Péter többszörösen díjazott fordítója. Elismert német író, akinek harmadik könyve, egy businessman hét napjának regénye nemrég jelent meg magyarul - fordításban. A két nyelvről és a két országról egy berlini kávézóban beszélgettünk.

    Szerző
    Urfi Péter
    Posztolva
    2011/22. (06. 02.)
    Kommentek
    0
  • Olvasói levelében (MaNcs, 2011. május 19.) Bojtár Endre megdorgálja Radics Viktóriát, a lap szerkesztőit és engem, hogy tovább éltetjük a helytelen gyakorlatot, miszerint idegen nyelvű kötetek recenzeálásakor egy vak hangot sem szólunk a fordító teljesítményéről. Ehhez fűzök megjegyzéseket a következőkben, előrebocsátva, hogy csak a magam nevében beszélhetek, noha a kommentárom részben a szerkesztőségi munkát is érinti, hiszen korábban e lap editoraként is folyamatosan elkövettem a Bojtár Endre által joggal kárhoztatott hibát. Mert Bojtárnak igaza van, nem kérdés. De

    Szerző
    Bán Zoltán András
    Posztolva
    2011/22. (06. 02.)
    Kommentek
    0
  • 1-2. György Péter: Apám helyett (Magvető, 2011) 76 pont Rakovszky Zsuzsa: VS (Magvető, 2011) 76 pont 3. Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz (Magvető, 2011) 66 pont 4. Farkas Péter: Johanna (Magvető, 2011) 48 pont 5. Egressy Zoltán: Szaggatott vonal (Kalligram, 2011) 45 pont 6. Grendel Lajos: Négy hét az élet (Kalligram, 2011) 29 pont 7. Kiss Ottó: A másik ország (Palatinus, 2011) 27 pont 8. Térey János: Protokoll (Magvető, 2010) 25 pont 9. Szijj Ferenc: A nereidák délutánja (Jelenkor, 2010) 24 pont 10. Lanczkor Gábor: Hétsarkúkönyv (Kalligram, 2011) 23 pont 11. Kovács András Ferenc: Bohócöröklét (Magvető, 2011) 21 pont 12. Kukorelly Endre: Reggel az egyik istennő (Kalligram, 2011) 16 pont Szavazóink:Ambrus Judit, Bazsányi Sándor, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Benedek Anna, Bojtár Endre, Csáki Márton, Darvasi Ferenc, Faragó Kornélia, Gács Anna, Horváth Györgyi, Jánossy Lajos, Kálmán C. György, Kiss Noémi, K.

    Szerző
    Vári György
    Posztolva
    2011/22. (06. 02.)
    Kommentek
    0
  • "Akkor most Vay Sándorból lett Vay Sarolta? Vagy Vay Saroltából lett Vay Sándor? Ki vagy mi volt előbb? A nő vagy a férfi? És melyik lett később?" Az elmúlt napokban ilyen és ehhez hasonló párbeszédekben volt részem, amikor kiderült, hogy Rakovszky Zsuzsa vadonatúj regényét, a VS-t olvasom.

    Szerző
    Szegõ János
    Posztolva
    2011/22. (06. 02.)
    Kommentek
    0
  • Van a realizmus, és hallottam már mikrorealizmusról is. Nem beszélve a mágikus realizmusról; na, ebben már van valami, s ha akarunk, találunk is valamilyen fokú hasonlóságot Hrabal egykori és Grendel jelen dolgai közt - alkalmasint előadás-, hanghordozásbéli egyezéseket, de ettől függetlenül a Négy hét az élet mikromágikus realista regény. Tényleg, emlékeznek még a mikromágusra? Arra a mikromágusra. Tudom én azt, hogy a mikromágia a bűvészetművészet egy önálló ága, de, hogy úgy mondjam, ez nem képezte eleve, az elejétől fogva a magyar köztudat részét. Tehát nézett nagyot itt mindenki az 1977-es Ki Mit Tud?-on, amikor egy csávó - ránézésre szolidan kétes egzisztencia a sok tisztán csillogó szemű kiszista között - aszonta, hogy ő itt a mikromágus, és akkor a kamera ráközelített a kezére, ami valami kis kempingasztalszerű alkalmatosság fölött osztotta a csodákat. Eltűnt, ami volt, kicsike szivacslabdacsok, és hirtelen ott lett helyette, ami nincs. Aztán ugyanígy, csak fordítva.

    Szerző
    - turcsányi -
    Posztolva
    2011/22. (06. 02.)
    Kommentek
    0
  • Könyv

    Elsüllyedt szerzők XXVIII.

    Aki nem szerette Kucserát

    Volt világsikerű drámaíró és nagy hatású publicista, lefogott kommunista és elítélt antikommunista egyaránt. Egykoron Brechttel rivalizált, de ma jószerint csak 1956-ról szólván említik a nevét.

    Szerző
    László Ferenc
    Posztolva
    2011/22. (06. 02.)
    Kommentek
    0
  • Richly Zsolt: A kékpötytyös elefánt Ki ne irigyelte volna gyerekként a Kockásfülű nyulat, amiért minden áldott nap legálisan alhat bőröndben? Aki emellett sajnálta is, gondolván, hogy anyátlan-apátlan árva, az örömmel konstatálhatta, hogy a 7. Gyermekirodalmi Fesztivál fővédnöke maga a nyúlpapa, Richly Zsolt volt.

    Szerző
    Orosz Ildikó
    Posztolva
    2011/22. (06. 02.)
    Kommentek
    0
  • Beengedték a nőket, a Nyugat óta van nőirodalom. Osvát Ernő szerkesztő ilyen ügyekben a szenvedély megszállottja volt, "dilettánsok légióját" engedte publikálni, aztán még beléjük is szeretett.

    Szerző
    Kiss Noémi
    Posztolva
    2011/22. (06. 02.)
    Kommentek
    0