Interjú

"Időként csend"

Szkárosi Endre költő
szerző
Szõnyei Tamás
publikálva
2005/12. (03. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Hangköltészeti pályámon elõrehaladva egyre jobban láttam, hogy ehhez a rádió az ideális terep. A Magyar Rádió irodalmi osztályán valamikor 1992-ben javasoltam Varga Lajos Mártonnak, Katona Imre Józsefnek és Magos Györgynek, hogy csináljunk egy ilyen mûsort.

Magyar Narancs: Több mint tíz év és vagy száz adás után véget ér rádióműsorod, a Világgége. De hogyan kezdődött?

Szkárosi Endre: Hangköltészeti pályámon előrehaladva egyre jobban láttam, hogy ehhez a rádió az ideális terep. A Magyar Rádió irodalmi osztályán valamikor 1992-ben javasoltam Varga Lajos Mártonnak, Katona Imre Józsefnek és Magos Györgynek, hogy csináljunk egy ilyen műsort. Abszolút nyitottak voltak rá. Világhang-költészeti Revue címen indult fél órában, Kőrösi Zoltán volt a belsős szerkesztője, aki később az irodalmi osztály vezetőjeként is pártolta. '95 körül fél évre leállt ugyan a műsor, de aztán Világgége címmel immár egy órában újraindult, négyhetente, a Petőfin. Hortobágyi László stúdiójában vettük fel a műsorokat, legtöbbször Korányi Tamás közreműködésével, aki kortárs zenei szakértelmével segített, és máig Turai Tamás lett a belsős szerkesztője. A nagyobb terjedelem a koncepció kibővülésével is járt, a hangköltészeten túl zenei, hangművészeti műsorrá vált a Világgége, minden megjelent benne, ami a művészetből hangban megnyilatkozni képes, a képzőművészet határeseteitől a filmig, amiben Bakács Tibor segítségét bírtuk. Rengeteg új és régi, magyar és nemzetközi művet mutattunk be ezekben a hangfolyamokban, a történeti avantgárd felvételektől a legfrissebb kortárs produktumokon keresztül az alternatív, elektronikus popzenékig, némi értelmező kommentárral, egy-egy avantgárdművész-interjúval.

MN: Most meg szóltak, hogy itt a vége, csináljatok egy búcsúadást?

SZE: Nem egészen. Amikor megtudtam, hogy meg kell szakadjon ez a folytonosság, én javasoltam egy ideiglenes búcsúszámot. De sem a művészeti főszerkesztőség, sem mi nem mondtunk le végleg a műsorról. Miközben természetesen rettenetesen sajnálom, ami most történik, tudom, milyen anyagi körülmények között, mennyi belső és külső szempontnak eleget téve dolgoznak. Egy képzőművészeti műsort szeretnének elindítani, aminek időt kellett találni. Nem túl szerencsés és rádióbarát, hogy egy hangművészeti adás látja ennek a kárát, de jelenleg nem találtak más megoldást.

MN: Tizenöt-húsz rövid blokkból álltak össze a műsorok. Egy alkalommal, Katona Imre halálakor egyperces csendet adtatok, ami nagyon radikális megoldás a rádióban, ahol tíz-tizenöt másodperc némaság esetén a hallgató már azt hiszi, valami hiba keletkezett. Nem volt nehéz ezt keresztülvinni?

SZE: Nem. Mindig is teljesen megbíztak bennünk, másrészt mindenképp meg kellett emlékezni Imréről, aki kiemelkedő háttérmunkása volt az irodalomnak, ha a közönség nem ismerte is. Döntésképes és határozott, ugyanakkor kedves, barátságos és őszinte ember volt, akinek az élete az irodalom rádiós megjelenítéséről szólt. De messze nem ez volt a leghosszabb hallgatás a Világgégében: egyszer betettük John Cage nagy "slágerét", a 4'33"-et, a Frank Zappa-féle változatban. Ez ugye pontosan négy perc harminchárom másodperc csend, legfeljebb a szék nyekereg meg a zongorafedél nyílik-csukódik, szóval a hallgatóinknak már lehetett ilyen csendélményük. És ez már túlmutat a rádión. Az életünket és a mai művészetet is meghatározó, állandó információdömpingben, a ránk zuhogó képek és hangok közepette, amikor csak a gyors és hangos beszédnek van nyilvánossága, a nyugodt közlés lehetősége mintha kikerült volna a kultúránkból: ilyen körülmények között nagyon hatásos tud lenni az, ha időnként csönd van. Ez átvezet a saját művészi gyakorlatomhoz is. A 80-as években a Konnektor együttessel nagyszabású dolgokat csináltunk: totális művészeti koncertszínházi munkánkban látványos színpadképekkel, dinamikus akciókkal, nagy energiák mozgósításával, expanzív, már-már támadó jelleggel dolgoztunk. A mai kulturális környezetben viszont magamon veszem észre, hogy ösztönösen minimalista eszközökkel dolgozom. Mert most a kevés jobban szól.

MN: Nemrég megjelent CD-tek az előző korszakot idézi fel. Ennek legenergikusabb darabjai között volt A walesi bárdok és a Nemzeti dal. Nagyon hatásos, de miért mondod visszafelé Petőfit?

SZE: Számos hangköltészeti antológián és nemzetközi projektben, különböző lemezeken szerepeltem, Márta Istvánnal és Bernáth(y) Sándorral csináltuk a Támad a szél, a Towering Infernóval a Kaddish című albumot, de a két éve megjelent Szkárosicon volt az első saját hangköltészeti lemezem. Ha régebbi fölvételekkel is, de ennek szerves folytatása a Konnektor-CD, amin A walesi bárdok és a Nemzeti dal is hallható, a Tűzfal - magyar irodalmi hallgatókönyv című műsorunkból. Mindkét lemezt kézbe vehető műtárgyként, hangzó anyagként és két nyelven olvasható librettóként készítettük el. A Nemzeti dalt az ember ismerni véli iskolai tanulmányaiból, miközben fogalma sincs róla. Amikor újra fölfedeztem magamnak, rájöttem, ez egy iszonyúan erős punk vers volt a maga korában. Ezt a szilaj, ugyanakkor féken tartott energiát akartuk visszaadni egy kemény, punkos, egyszerű zenei motívummal. Hirtelen jött az ötlet, hogy a végéről, soronként visszafelé haladva mondjam. A vers ezt lehetővé teszi, tartalmilag is, ritmikailag is. Nem változik az értelme, csak az elemi ereje szakad fel, szinte új műként jelenik meg. Fölkapod a fejed, hogy mi van? Én ezt eddig máshogy hallottam. Az is volt a szándékunk ezekkel a feldolgozásokkal, hogy leporoljuk és szálirány ellenében frissítsük fel őket, mint egy régi, szép, de már kopott gobelint. Arany versét hallottam Latinovits Zoltán egyik utolsó előadásában: máig emlékszem, milyen zseniális nonkonformizmussal bontotta ki A walesi bárdok dramaturgiáját. A mi előadásunk előtte is tiszteleg. A CD füzetében olvasható angol verzió Bernard Adams kortárs walesi költő munkája, hihetetlenül jól követi a metrumot, a ritmust - majdnem úgy szól, mint az eredeti, pedig az szinte lehetetlen. Ez a kiváló műfordítás itt lát először napvilágot, erre a filológiai tettre külön is büszke vagyok.

 

A Világgége utolsó adása április 11-én, hétfőn lesz a Petőfin. A CD-k: Szkárosicon (2002, Bahia), Szkárosi & Konnektor & Bernáth(y) (2004, A38).

szerző
Szõnyei Tamás
publikálva
2005/12. (03. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Szkárosi Endre
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához

  • Talán úgy lett volna logikus (és Saramagóról írott nekrológomban - MaNcs, 2010. június 24. - magam is felültem ennek), hogy Az elefánt vándorútja legyen a portugál Nobel-díjas utolsó regénye, ez az emberiség szörnyű botlásait, gonoszságát és megátalkodott, még az állatokat sem kímélő rosszaságát némi megbocsátó, a reménytelen eseteknek kijáró keserű mosollyal nyugtázó bölcs szatírjáték. De nem. José Saramago még nyolcvanhét évesen (!) sem fogta be pörös száját, portugálul 2009-ben megjelent regénye lett a végső üzenete, újabb vádakkal a Biblia, a katolicizmus és egyáltalán az Isten nevét gonosz célokkal szájukra vevők ellen. A botrány - bár nem érte el a Jézus Krisztus Evangéliuma 1991-es megjelenésekori habzó szájú szintet - ezúttal sem maradt el, hiszen Saramago egy rövid, de annál velősebb regénykében utoljára még jól odapörkölt azoknak, akiket egész életében utált és megvetett, az álszenteknek, az Isten nevében hullahegyeket emelőknek. De nem is annyira nekik, hanem egész egyszerűen Istennek, aki sokak szerint ugyebár a történelem ura. Ugyanakkor persze Káint se kíméli a regény.

    Szerző
    Bán Zoltán András
    Posztolva
    2011/22. (06. 02.)
    Kommentek
    0
  • rap: Miért fontosak neked a mesék? Berg Judit: Világéletemben lenyűgöztek a mesék, felnőttként is szívesen olvasok jó mesekönyveket, kalandregényeket. A mesékbe legelemibb emberi vágyainkat, félelmeinket és harcainkat sűrítjük, nem véletlen, hogy az archaikus népmeséket gyógyításra is használják.

    Szerző
    .
    Posztolva
    2011/22. (06. 02.)
    Kommentek
    0
  • "Mert hol irodalom van, ott irodalom van, előszivárog DNS-ből vagy honnan." (Lackfi János: Egy mondat) csütörtök június 2. 16.30 Rakovszky Zsuzsa és Parti Nagy Lajos dedikál Az írónő VS című friss kötetét ajánlja, majd egy óra múlva Az étkezés ártalmasságáról című kötetet lehet a szerzője tolla alá tolni. (Líra Könyv-Magvető stand, Bp. V., Vörösmarty tér) 17.00 Az Írók boltja rendezvényeinek megnyitója A 82.

    Szerző
    .
    Posztolva
    2011/22. (06. 02.)
    Kommentek
    0
  • Az igen termékeny esztéta tanulmánygyűjteményében önmagát egy helyütt a műtárgypiaci szereplőkkel szemben "jóindulatú szerzőként" aposztrofálja - ez a megértés vagy elfogadás (elfogultság?) pedig abból fakad, hogy korábbi írásai és könyvei leginkább a (magyar) műgyűjtőkre és gyűjteményekre fókuszáltak. Így nem csoda, hogy a kultúra és a magántőke, a közgyűjtemény és a magángyűjtő viszonyrendszerét körbejáró, az utóbbi öt évben publikált tanulmányainak és előadásainak újraszerkesztéséből összeállított, "leegyszerűsítő ítéletek helyett árnyaltan, több szempont felől közelítő" könyve elsősorban helyzetleírásként értelmezhető, amelyben szinte alig találunk a szerző által kárhoztatott jelenséget.

    Szerző
    Dékei Kriszta
    Posztolva
    2011/21. (05. 26.)
    Kommentek
    0
  • Szerző
    Ruprech Dániel
    Posztolva
    2011/20. (05. 19.)
    Kommentek
    0
  • A metróban láttam meg, bőrgatyában olyan volt, mint Ryan Idol vagy Ken Ryker, vagy egy kitömött ágyékú popsztár. Nem tudtam nem továbbgondolni a testét egyre beljebb, beljebb, a bőr alá egészen." Az Anti-Pygmalion első sorai már felvillantják azt a tekintetet, amellyel a kötet beszélője a világot nézi - és mindenhol becserkészendő férfitesteket lát.

    Szerző
    - urfi -
    Posztolva
    2011/20. (05. 19.)
    Kommentek
    0
  • Az egyszer csipkelődő, másszor maró politikai humor, az ellenzéki vagy éppen kormánypárti szatirizáló kedv már másfél évszázada is virult a hazai sajtóban. S ami különös, a tárcázó és röpiratozó humoristák java részét mindkét oldalon Kákay Aranyosnak hívták.

    Szerző
    László Ferenc
    Posztolva
    2011/19. (05. 12.)
    Kommentek
    0
  • A németül először 1995-ben megjelent kötet a legkevésbé szépirodalmi vagy fikciós jellegű W. G. Sebald művei közül.

    Szerző
    Bán Zoltán András
    Posztolva
    2011/19. (05. 12.)
    Kommentek
    0
  • 19 halott, de nem ám elszórtan, a bűnügyi elbeszélés ilyen-olyan setét sikátoraiban, hanem rögtön az első oldalakon, egy kupacban, felaprítva.

    Szerző
    - köves -
    Posztolva
    2011/18. (05. 05.)
    Kommentek
    0
  • Maigret felügyelő magyarul eddig még ki nem adott eseteivel kezdte Simenon-sorozatát az Agave Kiadó, de a tervezett megjelenések között szerepelnek a szerző - magyarul ugyancsak kiadatlan - pszichológiai bűnregényei is. Maigret és megalkotójának viselt dolgairól a liége-i egyetem professor emeritusát, Jacques Dubois Simenon-szakértőt kérdeztük.

    Szerző
    Köves Gábor
    Posztolva
    2011/15. (04. 14.)
    Kommentek
    0
  • A 2008-as válságról szóló könyvek között speciális helyet foglal el az Animal Spirits. George Akerlofnak, a Berkeley Nobel-díjas professzorának és Robert Shillernek, a Yale tanárának kötete nem áll meg a válság sztenderd "neoklasszikus" értelmezésénél.

    Szerző
    Muraközy Balázs
    Posztolva
    2011/15. (04. 14.)
    Kommentek
    0
  • A magyar gyerekkönyvek világszínvonalúak, íróink és illusztrátoraink sok irányban kísérleteznek - azonban az olvasók többsége még inkább maradna a jól bevált, régi szerzőknél. Irodalomtörténész interjúalanyunkat, a Prae.hu gyerekrovatának szerkesztőjét a honi és nemzetközi trendekről kérdeztük.

    Szerző
    Urfi Péter
    Posztolva
    2011/14. (04. 07.)
    Kommentek
    0
  • Richard Scarry: Tesz-vesz a világ A többségnek valószínűleg édes mindegy, ki adja ki a kedvenc sorozatát, de a könyvkukacok kedvéért elmondjuk, hogy a Tesz-vesz sorozat a Gulliver/Lilliput kiadónál eltöltött sok év után a közelmúltban visszakerült a Mórához, amely az 1980-as években először kezdte kiadni Richard Scarry Busytown-történeteit. A magyar kötetek fordítója hagyományosan Réz András: Lucerna gazda, Uborkáék, Cicó meg a többi besózott, emberforma kecske, macska, leopárd és mosómedve keresztapja, akinek határozottan jól állt a vicces, enyhén didaktikus, moralizáló stílus.

    Szerző
    Orosz Ildikó
    Posztolva
    2011/14. (04. 07.)
    Kommentek
    0