Interjú

"Időként csend"

Szkárosi Endre költő
szerző
Szõnyei Tamás
publikálva
2005/12. (03. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Hangköltészeti pályámon elõrehaladva egyre jobban láttam, hogy ehhez a rádió az ideális terep. A Magyar Rádió irodalmi osztályán valamikor 1992-ben javasoltam Varga Lajos Mártonnak, Katona Imre Józsefnek és Magos Györgynek, hogy csináljunk egy ilyen mûsort.

Magyar Narancs: Több mint tíz év és vagy száz adás után véget ér rádióműsorod, a Világgége. De hogyan kezdődött?

Szkárosi Endre: Hangköltészeti pályámon előrehaladva egyre jobban láttam, hogy ehhez a rádió az ideális terep. A Magyar Rádió irodalmi osztályán valamikor 1992-ben javasoltam Varga Lajos Mártonnak, Katona Imre Józsefnek és Magos Györgynek, hogy csináljunk egy ilyen műsort. Abszolút nyitottak voltak rá. Világhang-költészeti Revue címen indult fél órában, Kőrösi Zoltán volt a belsős szerkesztője, aki később az irodalmi osztály vezetőjeként is pártolta. '95 körül fél évre leállt ugyan a műsor, de aztán Világgége címmel immár egy órában újraindult, négyhetente, a Petőfin. Hortobágyi László stúdiójában vettük fel a műsorokat, legtöbbször Korányi Tamás közreműködésével, aki kortárs zenei szakértelmével segített, és máig Turai Tamás lett a belsős szerkesztője. A nagyobb terjedelem a koncepció kibővülésével is járt, a hangköltészeten túl zenei, hangművészeti műsorrá vált a Világgége, minden megjelent benne, ami a művészetből hangban megnyilatkozni képes, a képzőművészet határeseteitől a filmig, amiben Bakács Tibor segítségét bírtuk. Rengeteg új és régi, magyar és nemzetközi művet mutattunk be ezekben a hangfolyamokban, a történeti avantgárd felvételektől a legfrissebb kortárs produktumokon keresztül az alternatív, elektronikus popzenékig, némi értelmező kommentárral, egy-egy avantgárdművész-interjúval.

MN: Most meg szóltak, hogy itt a vége, csináljatok egy búcsúadást?

SZE: Nem egészen. Amikor megtudtam, hogy meg kell szakadjon ez a folytonosság, én javasoltam egy ideiglenes búcsúszámot. De sem a művészeti főszerkesztőség, sem mi nem mondtunk le végleg a műsorról. Miközben természetesen rettenetesen sajnálom, ami most történik, tudom, milyen anyagi körülmények között, mennyi belső és külső szempontnak eleget téve dolgoznak. Egy képzőművészeti műsort szeretnének elindítani, aminek időt kellett találni. Nem túl szerencsés és rádióbarát, hogy egy hangművészeti adás látja ennek a kárát, de jelenleg nem találtak más megoldást.

MN: Tizenöt-húsz rövid blokkból álltak össze a műsorok. Egy alkalommal, Katona Imre halálakor egyperces csendet adtatok, ami nagyon radikális megoldás a rádióban, ahol tíz-tizenöt másodperc némaság esetén a hallgató már azt hiszi, valami hiba keletkezett. Nem volt nehéz ezt keresztülvinni?

SZE: Nem. Mindig is teljesen megbíztak bennünk, másrészt mindenképp meg kellett emlékezni Imréről, aki kiemelkedő háttérmunkása volt az irodalomnak, ha a közönség nem ismerte is. Döntésképes és határozott, ugyanakkor kedves, barátságos és őszinte ember volt, akinek az élete az irodalom rádiós megjelenítéséről szólt. De messze nem ez volt a leghosszabb hallgatás a Világgégében: egyszer betettük John Cage nagy "slágerét", a 4'33"-et, a Frank Zappa-féle változatban. Ez ugye pontosan négy perc harminchárom másodperc csend, legfeljebb a szék nyekereg meg a zongorafedél nyílik-csukódik, szóval a hallgatóinknak már lehetett ilyen csendélményük. És ez már túlmutat a rádión. Az életünket és a mai művészetet is meghatározó, állandó információdömpingben, a ránk zuhogó képek és hangok közepette, amikor csak a gyors és hangos beszédnek van nyilvánossága, a nyugodt közlés lehetősége mintha kikerült volna a kultúránkból: ilyen körülmények között nagyon hatásos tud lenni az, ha időnként csönd van. Ez átvezet a saját művészi gyakorlatomhoz is. A 80-as években a Konnektor együttessel nagyszabású dolgokat csináltunk: totális művészeti koncertszínházi munkánkban látványos színpadképekkel, dinamikus akciókkal, nagy energiák mozgósításával, expanzív, már-már támadó jelleggel dolgoztunk. A mai kulturális környezetben viszont magamon veszem észre, hogy ösztönösen minimalista eszközökkel dolgozom. Mert most a kevés jobban szól.

MN: Nemrég megjelent CD-tek az előző korszakot idézi fel. Ennek legenergikusabb darabjai között volt A walesi bárdok és a Nemzeti dal. Nagyon hatásos, de miért mondod visszafelé Petőfit?

SZE: Számos hangköltészeti antológián és nemzetközi projektben, különböző lemezeken szerepeltem, Márta Istvánnal és Bernáth(y) Sándorral csináltuk a Támad a szél, a Towering Infernóval a Kaddish című albumot, de a két éve megjelent Szkárosicon volt az első saját hangköltészeti lemezem. Ha régebbi fölvételekkel is, de ennek szerves folytatása a Konnektor-CD, amin A walesi bárdok és a Nemzeti dal is hallható, a Tűzfal - magyar irodalmi hallgatókönyv című műsorunkból. Mindkét lemezt kézbe vehető műtárgyként, hangzó anyagként és két nyelven olvasható librettóként készítettük el. A Nemzeti dalt az ember ismerni véli iskolai tanulmányaiból, miközben fogalma sincs róla. Amikor újra fölfedeztem magamnak, rájöttem, ez egy iszonyúan erős punk vers volt a maga korában. Ezt a szilaj, ugyanakkor féken tartott energiát akartuk visszaadni egy kemény, punkos, egyszerű zenei motívummal. Hirtelen jött az ötlet, hogy a végéről, soronként visszafelé haladva mondjam. A vers ezt lehetővé teszi, tartalmilag is, ritmikailag is. Nem változik az értelme, csak az elemi ereje szakad fel, szinte új műként jelenik meg. Fölkapod a fejed, hogy mi van? Én ezt eddig máshogy hallottam. Az is volt a szándékunk ezekkel a feldolgozásokkal, hogy leporoljuk és szálirány ellenében frissítsük fel őket, mint egy régi, szép, de már kopott gobelint. Arany versét hallottam Latinovits Zoltán egyik utolsó előadásában: máig emlékszem, milyen zseniális nonkonformizmussal bontotta ki A walesi bárdok dramaturgiáját. A mi előadásunk előtte is tiszteleg. A CD füzetében olvasható angol verzió Bernard Adams kortárs walesi költő munkája, hihetetlenül jól követi a metrumot, a ritmust - majdnem úgy szól, mint az eredeti, pedig az szinte lehetetlen. Ez a kiváló műfordítás itt lát először napvilágot, erre a filológiai tettre külön is büszke vagyok.

 

A Világgége utolsó adása április 11-én, hétfőn lesz a Petőfin. A CD-k: Szkárosicon (2002, Bahia), Szkárosi & Konnektor & Bernáth(y) (2004, A38).

szerző
Szõnyei Tamás
publikálva
2005/12. (03. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Szkárosi Endre
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához

  • Richard Scarry: Tesz-vesz a világ A többségnek valószínűleg édes mindegy, ki adja ki a kedvenc sorozatát, de a könyvkukacok kedvéért elmondjuk, hogy a Tesz-vesz sorozat a Gulliver/Lilliput kiadónál eltöltött sok év után a közelmúltban visszakerült a Mórához, amely az 1980-as években először kezdte kiadni Richard Scarry Busytown-történeteit. A magyar kötetek fordítója hagyományosan Réz András: Lucerna gazda, Uborkáék, Cicó meg a többi besózott, emberforma kecske, macska, leopárd és mosómedve keresztapja, akinek határozottan jól állt a vicces, enyhén didaktikus, moralizáló stílus.

    Szerző
    Orosz Ildikó
    Posztolva
    2011/14. (04. 07.)
    Kommentek
    0
  • A legjobb mesekönyvek gyerekeknek és felnőtteknek egyformán szórakoztatóak, kedvesek, humorosak, a nyelvezetük nincs lebutítva, és még szépek is. Pont, mint a kiszuperált cirkuszi lóról, Trappról és új otthonáról, a Talált Állatok Osztályáról szóló könyv, amelyet Módra Ildikó leleményes nyelvezettel írt meg.

    Szerző
    Kovács Bálint
    Posztolva
    2011/14. (04. 07.)
    Kommentek
    0
  • E remekmű szerzőjének rövid életéről alig tud valamit a magyar olvasó. Louis Pergaud falusi tanító gyermekeként született a Besancon közeli Belmont-ban 1882-ben. Hamarosan, 19 évesen ő is tanító lett, de egész életében folyamatosan összetűzésbe keveredett a katolikus szellemű oktatással - ez nyomot hagyott magyarul most másodszor megjelent főművén is. Eleinte verseskötetekkel kísérletezett - sikertelenül. Az 1910-es évek elején naturalista jellegű állattörténeteivel ért el komoly elismerést, 1911-ben Goncourt-díjat kapott. Ám a rendkívüli sikert és a halhatatlanságot az 1912-ben publikált, szinte az összes európai nyelvre lefordított, eddig háromszor is megfilmesített Gombháború hozta meg számára. Részt vett az első világháborúban, 1915-ben megsebesült, német fogságba került, de a sors borzasztó iróniájaként saját bajtársai ölték meg, amikor ágyútűz alá vették azt a kórházat, ahol sebesültként ápolták.

    Szerző
    Tosoki Gyula
    Posztolva
    2011/14. (04. 07.)
    Kommentek
    0
  • Nincs nehezebb dolog a realista gyerekkönyvnél: író és olvasó itt egészen biztosan találkozik, a kölcsönös nehézségek mezején. Nos, a német nyelvterület momentán tán legmagasabban jegyzett szerzője, a száz fölötti kötetszámmal rajthoz álló osztrák művésznő igazán kitesz magáért, gyermekhősei (egy 15 éves bakfis, 13 éves öccse és hétesztendős kistesójuk) kalauzolásával egy tisztes polgári család felbomlásának a kellős közepébe vezetvén olvasóit.

    Szerző
    - ts -
    Posztolva
    2011/14. (04. 07.)
    Kommentek
    0
  • Eljut-e Angliából a százezer ezüstmárka váltságdíj Trifels várába, ahol Oroszlánszívű Richárdot tartja fogva a német-római császár és a hasonlóan kapzsi V. Lipót osztrák herceg? Mivel a hatalmas vagyonra Richárd öccse, Földnélküli János is rá akarja tenni a kezét, a király kiszabadulására természetesen esély sem volna, ha három tizenéves gyerek (egy kislány, két kisfiú) és egy különös núbiai macska nem tenne keresztbe a gazoknak.

    Szerző
    B. I.
    Posztolva
    2011/14. (04. 07.)
    Kommentek
    0
  • 1. Raymond Carver: Befognád, ha szépen kérlek? (Ford.: Barabás András, Magvető, 2011) - 76 pont 2. Piotr Rawicz: Az ég vére (Ford.: Klimó Ágnes, Gondolat, 2010) -55 pont 3. Sofi Oksanen: Tisztogatás (Ford.: Pap Éva, Scolar, 2010) - 44 pont 4. W. G.

    Szerző
    Vári György
    Posztolva
    2011/14. (04. 07.)
    Kommentek
    0
  • A szereplők neve már az első oldalaknál felkelti a gyanút: itt valami nem stimmel. Sokkal egyszerűbb lenne, ha a többszázados irodalmi hagyomány nyomán az identitását kereső pozitív hőst hívnák Bornnak (ami "születettet" jelent angolul), s a megrontására törő démoni alak neve kezdődne W-vel.

    Szerző
    Kádár Judit
    Posztolva
    2011/14. (04. 07.)
    Kommentek
    0
  • A vallástörténész Monaldi és a zenetörténész Sorti 2002-ben kezdte publikálni hétkötetesre tervezett regényfolyamát - különösebb feltűnés nélkül. A kiadóváltás, pontosabban az azután indított marketinghadjárat aztán ismertté tette a szerzőházaspárt.

    Szerző
    B. I.
    Posztolva
    2011/14. (04. 07.)
    Kommentek
    0
  • Slawomir Shuty a "lengyel irodalom fenegyereke": Bomlás című regényének megjelenését hét határra szóló botrány kísérte, majd a szerző különféle irodalmi díjakat nyert vele. Pedig a fordított sorrend lett volna logikus: annak kellett volna botrányt kavarnia, hogy ez a könyv bármilyen díjat elnyerhetett.

    Szerző
    Kovács Bálint
    Posztolva
    2011/14. (04. 07.)
    Kommentek
    0
  • Krumplibogárirtó, kötél, egy magas híd, egy kád víz és egy villanyborotva - ha nagyon meg szeretnél halni, szinte bármi megteszi.

    Szerző
    - urfi -
    Posztolva
    2011/14. (04. 07.)
    Kommentek
    0
  • Alessandro Baricco a legnépszerűbb kortárs olasz írók egyike: a Selyem, a Tengeróceán vagy a Novecento (illetve az utóbbiból készült film, Az óceánjáró zongorista legendája) sokak kedvencévé tette a Narancs kérdéseire e-mailben válaszoló 53 éves szerzőt.

    Szerző
    Köves Gábor
    Posztolva
    2011/12. (03. 24.)
    Kommentek
    0
  • A 19. századi orosz irodalom egyik talányos mellékkörülménye, hogy jelentős alkotásai nyugat-európai tájon, fényes kisvárosok fénytelen szállodáiban, lármás játékkaszinókban töltött éjszakák másnap délelőttjein, ideiglenes tartózkodás évszakaiban fogannak (gondoljunk a Holt lelkekre, Turgenyev vagy Dosztojevszkij számos művére).

    Szerző
    Báthori Csaba
    Posztolva
    2011/12. (03. 24.)
    Kommentek
    0
  • Új sorozatunkban a magyar humortörténet régmúltját kutatjuk. Első cikkünk a hajdankori Pest-Buda egyik legnépszerűbb figurájának, a mindenkor rezzenetlen arcú tréfamesternek, Bernát Gáspárnak állít emléket.

    Szerző
    László Ferenc
    Posztolva
    2011/12. (03. 24.)
    Kommentek
    0