„Behódolás ostoba, nyers hatalmi erőnek” – írók a 400 milliós ajándékról

szerző
narancs.hu
publikálva
2017. jan. 18., 06:01
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Először Babiczky Tibor, Kiss Noémi és Selyem Zsuzsa mondja el véleményét az állami tehetséggondozóról, és arról, ami mögötte van.

Egy éve heves vitát kavart, hogy a semmiből előlépett egy állami tulajdonú kft., és bejelentette, hogy irodalmi tehetséggondozó programot indít – méghozzá az irodalmi színtéren csillagászatinak számító 150 milliós támogatással. Idén karácsonyra még 400 millió adóforintot kapott a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG), újabb tiltakozási hullámot indítva az irodalmárok között (részletek itt). Fiatal írók petíciót indítottak, és most vasárnapra tüntetést is szerveznek. Elindult továbbá a Független Mentorhálózat, amelyet szintén a KMTG elleni tiltakozás inspirált, és amelynek keretében rengeteg író vállalja, hogy ingyen tanít egy mentoráltat egy évig (részletek itt).
Kíváncsiak voltunk, hogy a gesztusokon és az aláírásokon túl mit gondolnak az irodalmi élet szereplői erről az állami íróakadémiáról, az ellenállás módozatairól és az állami támogatás nélküli élet esélyeiről. Ezért körkérdést küldtünk a tiltakozó petíció aláírói és a KMTG oktatói, mentorai közül sokaknak, az alábbi szöveggel. A válaszokat folyamatosan közöljük.

1. Újra vita folyik a sajtóban és a közösségi fórumokon a Kárpát-medencei Tehetséggondozó
 Nonprofit Kft. (KMTG) körül. Ön személy szerint problémásnak tartja a KMTG működését, a
 nekik juttatott szokatlanul magas állami támogatás összegeit és odaítélésének módját? Miért, illetve miért nem?
2. Ha sokakhoz hasonlóan ön is úgy látja, hogy az államilag kiemelten támogatott 
szervezetek, mint az MMA vagy a KMTG, veszélyeztetik az irodalmi élet egyensúlyát, anyagi forrásait vagy morális tartását, akkor mit tart jó reakciónak erre a helyzetre az írók és 
szervezeteik részéről?
3. Ön szerint ki lehet váltani (ha nem is teljesen, de legalább nagy részben) az állami
 támogatások rendszerét magánmecenatúrával, piaci bevételekkel?

false

Babiczky Tibor költő, szerkesztő
1. Problémásnak tartom, de ez a problematika nem kizárólag a konkrét esetre jellemző, hanem rendszerszintű. Az urambátyám világ, a „jó ajtókon való kopogtatás” cinizmusa a magyar társadalom minden rétegét és területét áthatja, és ez az, ami tehetetlenséggel vegyes szomorúságot ébreszt bennem. OJD azt nyilatkozta, hogy egy sör mellett szívesen elmagyarázza bárkinek a helyzetet. Úgy vélem, egy normálisan működő országban például egész szakágakat érintő kérdéseket (amelyek sok százmilliós összegre rúgnak) nem sör mellett szoktak megbeszélni, hanem – előzetes egyeztetést követően – a nyilvánosság előtt. Félreértés ne essék, egyáltalán nem arról van szó, hogy savanyú lenne a szőlő. Magamat nem is pozicionálnám ebben a kérdésben, én – saját döntésből – állami pénzre, ösztöndíjra már évek óta nem pályázom. Viszont látom a kollégáim évtizedes, megfeszített munkáját, illetve annak eredményeit a tehetséggondozás területén, és mintha ezt próbálnák most meg érdemtelen színben feltüntetni vagy eljelentékteleníteni. Ha mégsem erről van szó, a másik lehetőség (többet ugyanis nem látok) még ijesztőbb. Mert az azt jelenti, hogy célzottan egyfajta udvari értelmiség kinevelése a cél.
2. Jó lépés talán nincs is. Kényszer van és kármentés. Az elegancia és az összetartás fontos. Épp emiatt tartom kiemelendőnek a Független Mentorhálózat létrejöttét. Ez – amellett, hogy írógenerációkat hozott össze, pusztán egymás tiszteletéből és szeretetéből – mindenfajta asztalcsapkodás nélkül, mondhatni szelíden, leszámol a KMTG cinizmusával.
3. Kétlem. A kortárs szépirodalom nagyon kicsi piac, és elég alacsony reklámértékkel bír. A teljes magyar könyvszakma (mindent beleértve, a szakácskönyvektől a lektűrig) éves forgalma 15 milliárd forint körül mozog. Ebből kb. 4 miniszterelnöki dolgozószobát lehetne berendezni, vagy (pl. az M4-est véve alapul) 4 km autópályát építeni. A mecenatúrához tradicionális polgárság és nagypolgárság kéne. Magyarországon pedig – minden híreszteléssel ellentétben – ilyesmi nem létezik.

false

Selyem Zsuzsa irodalomtörténész, író
1. Igen, problémásnak tartom azt, hogy egy újonnan létrejött irodalmi szervezet sokszorosát kapja annak az összegnek, amit a többi, régóta működő, sok kritikán edzett szervezet pályázati úton elnyer. Abszurdum. Mintha a matematika oktatása és kutatása helyett horoszkópok kiötlésére fordítanák a közpénzt.
Ami a KMTG kivételezett apanázsából kikövetkeztethető, az egy feudális társadalmi szerkezet, ahol az úr szíve joga azt az udvari költőt kényeztetni, akit éppen kiválasztott. Az édes úr jogilag saját vagyonát tékozolta nemes vagy nemtelen módon, a jelenlegi kormány viszont az állampolgárai munkájából származó adóbefizetéseket.
2. A minimum, hogy ne fogadják el ezt a helyzetet. Nem csak az éppen fennálló irodalmi szervezetekről van ugyanis szó, hiszen ugyanezt tapasztaljuk az iskolákban (téves információkat tartalmazó tankönyveket tesznek kötelezővé), az egészségügyben, az utcákon, a paksi atomerőműnél. Mit lehet tenni? Most érdemes igazán odafigyelni, gondolkodni, elemezni, Dantét olvasni Nádasdy fordításában, és rájönni, hogy mekkora butaság a behódolás egy pillanatnyi ostoba, nyers hatalmi erőnek.
3. Számomra a magánmecenatúra helyettesítő támogatása olyasminek tűnik, mintha valakit kiraboltak volna, és jön utána egy jótékony gazdag ember, és megajándékozza. Ám jöjjön, és ajándékozzon meg, de ez nem változtat azon, hogy kiraboltak. A piaci bevételekkel ugyanez a helyzet, ráadásul ott kőkemény marketingszabályoknak kell megfelelni, amelynek igen ritkán van köze az irodalmi értékhez.

false

Kiss Noémi író, kritikus
1. Értesültem róla, amennyire időm engedi, fel is háborodtam – nem mértékletesen, hanem nagyon. Aztán igyekeztem csillapodni. Mégis csak magamban, itthon, a munka (írás és teregetés, gyereknevelés) közötti szünetekben tettem. Fontos a tiltakozás, el is szeretnék menni Pion István felhívására január 22-én a KMTG iroda elé. De mivel teljesen benne vagyok egy nagyobb munkában, felötlött bennem, vajon nem arra megy ki az egész, hogy addig se írjunk. Velük foglalkozzak, olyasmivel, ami nem érinti a mindennapos tevékenységem, hanem épp az egész művészeti életet, közéletet érinti. A nagy elosztó bekapja, szétrágja a kicsiket, aztán kiköpdösi – a Kádár-rendszer szolgáltatta az eminens példákat írók elaltatására. Épp Nemes Nagy Ágnes korai, eddig publikálatlan verseit olvasom, aki naponta felháborodott, tiltakozott. A kedvezményezett csoport bőszen nyalizik, mások meg közben végzik a napi munkájukat. Talán ez a legbosszantóbb ebben, az igazságtalanság elpofátlanodása, ingerlő beszüremkedése. Az alkotásról egészen másra terelődik a figyelem – érzelmileg, gondolatilag megfeszülsz. Nem ismerem a KMTG csoport munkájának az eredményeit (mert nincs is mit, nem nyilvános) – és közben több mint tízszeresét kapják az egész kortárs irodalom fordítási összegének. Először nem is értettem, mire fel, hisz klassz írói műhelyek vannak. Nyáron Visegrádon és Szigligeten is vezettem prózaszemináriumot, nagyjából ismerem a mostani fiatal generáció munkáit, igyekszem követni, ezért nekem a KMTG tartalmilag csak üres név – amúgy nyilván pénznyelő automata, fizetésosztó gép. Nem hiszem, hogy jó sül ki az ilyesmiből.
2. Minden kritikus nyilatkozat fontos, a tiltakozás minden formájának igenis van értelme. Egyetértek az új mentorhálózat ötletével. A művészetre fordított közpénzek elosztásába való beleszólás lenne a legfontosabb. De csak egy rossz szellem fut át az irodalmi dolgozószobán. Az írószervezetek mindent megpróbálnak, évek óta ez megy, és alig van eredménye.
3. Az írói munka támogatása természetesen több forrásból adódik össze. Magyarországon nincs komoly, kiépült mecenatúra, mert a művészetre szánt közpénzt tudatosan visszatartják a nem kritikus szellemeknek, saját ízlésükre. Az európai régiókban mindenhol jobb, modernebb, demokratikusabb eszközökkel támogatják az írók és a műfordítók munkáját. Jól lehet látni évek óta a romlást a Frankfurti Könyvvásáron, miként szűkül a magyar irodalom közönsége, egyre kevesebb a kiadvány, és így az érdeklődés is lankad. A fiatalabbak még inkább rá lennének szorulva a támogatásra, biztatásra, ösztöndíjakra. De ez most nem is érdekes szerintem, ki honnan nyer támogatást. Az, hogy ha 400 millió forintot pusztán kopogtatással ki lehet cipelni a minisztériumból egy költőnek és a haveri körének, a többiek pénzei meg elapadnak – az a talpnyalók házának a bejárata volt. Egy sikeres, komoly gazdasági vállalkozás többévi munkával tudná csak ezt az összeget nyereségként elkönyvelni. Szerintem a KMTG madzagos pénz, amit Orbán János Dénes elkapkod. Mindenki más írjon a maga örömére. De nyilván sok köze ennek az irodalomhoz, íráshoz, alkotáshoz nincs.

szerző
narancs.hu
publikálva
2017. jan. 18., 06:01
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:
  1. 5 Lollipolli
    Lollipolli
    2017. január 19., csütörtök 02:26
    Cheyenne,

    OJD "válaszolt". A hirado.hu oldalán olvasható vele egy interjú: http://www.hirado.hu/2017/01/18/orulunk-hogy-ekkora-katalizatorszerep-jut-nekunk-a-jelenkori-magyar-irodalomban/

    Azt már korábban észrevettem, hogy szeret abban a szerepben tetszelegni, hogy ő találta fel a spanyolviaszt (saját állítása szerint ő alapította a FISZt, ő alapította az összes erdélyi magyar nyelvű folyóiratot, ő találta ki azt, hogy egy szerző maga is árulja a könyveit egy könyvbemutatón, stb), hát most úgy gondolja, hogy a mentorhálózat is végeredményben neki köszönhető.
  2. 4 Cheyenne
    Cheyenne
    2017. január 18., szerda 14:31
    Én Szabó Borbála és OJD válaszait várom, pláne hogy korábban a Mancs szívesen tálalta mindkettejüket irodalmunk nagy ígéretei közt..
    (a mancs művészet terén nagy előszeretettel repül rá a kultszagú művészpapucsban settenkedő blöff-artistákra..)
  3. 3 Egyvilág
    Egyvilág
    2017. január 18., szerda 11:51
    Egy senki által nem támogatott, független vállalkozás:

    http://egyvilag.hu

    Egyedülálló, annyit mondhatok, és még nagy dolog lehet belőle.
  4. 2 reuters
    reuters
    2017. január 18., szerda 09:58
    Kösz dot, Danilo Kiš tanácsai ma is érvényesek, és nem csak fiatal íróknak!
  5. 1 dot
    dot
    2017. január 18., szerda 07:57
    Danilo Kiš

    TANÁCSOK A FIATAL ÍRÓKNAK


    Légy bizalmatlan a hatalmon lévő ideológiák és a hercegek iránt!

    Tartsd magad távol a hercegektől!

    Vigyázz, hogy a beszédedet ne fertőzze meg az ideológia nyelve!

    Hidd, hogy hatalmasabb vagy a tábornokoknál, de ne mérd magad egyikhez se!

    Ne hidd, hogy gyengébb lennél a tábornokoknál, de ne mérd magad egyikhez se !

    Ne higgy az utópiákban, hacsak nem a sajátjaid azok!

    Légy büszke mind a hercegekkel, mind pedig a tömeggel szemben!

    Maradjon tiszta lelkiismereted azon privilégiumok folytán, amelyek írói mesterségedből erednek!

    A választásodból eredő fátumot ne keverd össze az osztályelnyomással!

    Ne légy a rohanó történelem megszállottja, és ne higgy a "történelem vonata" metaforában!

    Ne ugorj hát föl a "történelem vonatára", mert ez csak egy ostoba metafora!

    Álljon szemed előtt a mondás: "Aki célba talál, az minden mást elvét"!

    Ne írj riportokat arról az országról, ahol turistaként tartózkodtál: egyáltalán ne írj riportokat, mert te nem vagy újságíró!

    Ne higgy a számoknak, a statisztikai adatoknak, a hivatalos közleményeknek: a valóság puszta szemmel nem látható!

    Ne látogass gyárakat, termelőszövetkezeteket, munkahelyeket: a haladás puszta szemmel nem látható!

    Ne foglalkozz közgazdasággal, szociológiával, pszichoanalízissel!

    Ne légy a keleti filozófiák, a zen-buddhizmus stb. követője: okosabb dolgod van ennél!

    Légy tudatában, hogy a fantázia a hazugság édestestvére, ezért veszélyes!

    Ne társulj senkivel: az író magányban él!

    Ne higgy azoknak, akik azt állítják, hogy ez a lehető világok legrosszabbika!

    Ne higgy a látnokoknak, mert te vagy a látnok!

    Ne légy látnok, mert a kétely a te fegyvered!

    Nyugtasd meg a lelkiismereted, ha a hercegek nem érdekelnének, mert te vagy a herceg!

    Nyugtasd meg a lelkiismereted, ha a bányászok nem érdekelnének, mert te vagy a bányász!

    Tudd, hogy amit nem mondtál el az újságokban, nem vész örökre el: az a tőzeg!

    Ne írj napi megrendelésre!

    Ne esküdj a pillanatra, mert meg fogod bánni!

    Ne esküdj az örökkévalóságra, mert meg fogod bánni!

    Légy elégedetlen a sorsoddal, mert csak a hülyék elégedettek!

    Ne légy elégedetlen a sorsoddal, mert te kiválasztott vagy!

    Ne kérj erkölcsi felmentést azok számára, akik elárulták az erkölcsöt!

    Tartózkodj a "rémisztő következetesség"-től!

    Tartózkodj a hamis analógiáktól!

    Higgy azoknak, akik drágán fizetnek következetlenségükért!

    Ne higgy azoknak, akik drágán fizetnek következetlenségükért!

    Ne képviseld az értékek relativizmusát, az értékeknek hierarchiájuk van!

    Fogadd közömbösen a díjakat, amelyeket a hercegek osztogatnak, de ne tégy értük semmit!

    Hidd, hogy a nyelv, amelyen írsz, a lehető legjobbik, hisz másod nincs!

    Hidd, hogy az a nyelv, amelyen írsz, a lehető legrosszabbik, habár nem cserélnéd fel semmilyen másikra!

    "Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek az én számból." (Jelenések könyve 3, 16)

    Ne légy szervilis, a hercegek ajtónállójukká tesznek!

    Ne lény öntelt, mert a hercegek ajtónállóira fogsz hasonlítani!

    Ne hagyd magad meggyőzni arról, hogy írásaid társadalmilag haszontalanok lennének!

    Ne gondold, hogy írói tevékenységed "társadalmilag hasznos" munka lenne!

    Ne gondold, hogy a társadalom hasznos tagja vagy!

    Ne hagyd magad meggyőzni arról, hogy te a társadalom parazitája lennél!

    Hidd, hogy szonetted többet ér a politikusok és a hercegek beszédeinél!

    Tudd meg, hogy a te szonetted nem ér semmit a politikusok és a hercegek retorikájával szemben!

    Legyen mindenről saját véleményed!

    Ne mondd el mindenről a saját véleményed!

    Számodra a szavak nem sokat érnek!

    A te szavaid a legértékesebbek!

    Ne lépj fel a nemzeted nevében, mert ki vagy te, hogy magadon kívül bárkit is képviselhetnél!

    Ne légy oppozícióban, hisz te nem állsz szemben senkivel, te alant vagy!

    Ne állj a hatalom és a hercegek mellé, hiszen te ezek fölött állsz!

    Harcolj a társadalmi igazságtalanságok ellen, de ne csinálj belőle programot!

    Nehogy a társadalmi igazságtalanságok elleni harc letérítsen saját utadról!

    Ismerd meg mások gondolatait, aztán pedig vesd el őket!

    Ne teremts politikai programokat, ne teremts semmilyen programot: te a világ magmájából és káoszából teremtesz!

    Óvakodj azoktól, akik végső megoldásokkal kecsegtetnek!

    Ne légy kisebbségi író!

    Amint valamely közösség ki akarna sajátítani, vizsgáld felül önmagad!

    Ne írj az "átlagolvasó"-nak, minden olvasó átlagos!

    Ne írj az elitnek, az elit nem létezik; te vagy az elit!

    Ne gondolj a halálra, és ne feledd, hogy halandó vagy!

    Ne higgy az író halhatatlanságában, ez csak afféle tanáros butaság!

    Ne légy tragikusan komoly, mert ez komikus!

    Ne légy komédiássá csak azért, mert a bojárok megszokták, hogy szórakoztassák őket!

    Ne légy udvari bolond!

    Ne gondold, hogy az író az "emberiség lelkiismerete": láttál te már elég mocskos alakot!

    Ne hagyd meggyőzni magad arról, hogy senki és semmi vagy: láttad már, hogy a bojárok félnek a költőktől!

    Ne menj egyetlen eszméért sem a halálba, és ne beszélj rá erre senkit!

    Ne légy gyáva, és vesd meg a gyávákat!

    Ne feledd, hogy a hősiesség nagy árat követel!

    Ne írj ünnepségekre és jubileumokra!

    Ne írj magasztalásokat, mert később megbánod!

    Ne írj nekrológot nagy emberekről, mert később megbánod!

    Ha nem mondhatod ki az igazságot, hallgass!

    Őrizkedj a féligazságoktól!

    Ha általános az ünnep, nincs értelme , hogy te is kivedd belőle a részed!

    Ne tégy szívességeket a hercegeknek és a bojároknak!

    Ne kérj szívességeket a hercegektől és a bojároktól!

    Ne légy illedelmességből toleráns!

    Ne harcolj körömszakadtáig az igazságért; "okos enged..."

    Ne hagyd magad meggyőzni, hogy mindenkinek igaza van, s hogy az ízlésről nem érdemes vitatkozni!

    "Ha mindkét beszélgető partner téved, az még nem jelenti azt, hogy mindkettőnek igaza van". (Popper)

    "Megengedni azt, hogy a másiknak legyen igaza, nem véd meg bennünket egy másik veszélytől: hogy elhiggyük, hogy mindenkinek igaza van." (Ugyanő)

    Ne vitatkozz a tudatlanokkal arról, amiről tőled hallanak először!

    Ne legyen semmilyen küldetésed!

    Óvakodj azoktól, akiknek valamilyen küldetésük van!

    Ne higgy a "tudományos gondolkodás"-ban!

    Ne higgy az intuícióban!

    Őrizkedj a cinizmustól, így a sajátodtól is!

    Kerüld az ideológiai közhelyeket és idézeteket!

    Legyen bátorságod Aragonnak a GPU tiszteletére írt versét becstelenségnek nevezni!

    Ne keress enyhítő körülményeket!

    Ne hagyd magad meggyőzni arról, hogy Camus és Sartre vitájában mindkettőjüknek igaza volt!

    Ne higgy az automatikus írásban és a "tudatos homályosság"-ban – te a világosságra törekszel!

    Dobd félre a rád kényszerített irodalmi iskolákat!

    A "szocialista realizmus" említésekor minden további beszélgetést rekessz be!

    Az "elkötelezett irodalom" témája kapcsán hallgass, mint a csuka: az ügyet hagyd a professzorokra!

    Azt, aki a koncentrációs táborokat a Santé-val hasonlítja össze, küldd ki levegőzni!

    Aki azt állítja, hogy Kolima más volt, mint Auschwitz, küldd a fenébe!

    Aki azt állítja, hogy Auschwitzban csak a tetveket irtották, és nem az embereket – lásd mint fentebb!


    (1984)

    Piszár Ágnes fordítása

    forrás pp.127-132

Komment írásához