Népszavazás Törökországban az elnöki hatalomról

Szultán született

szerző
Manyasz Róbert
publikálva
2017/16. (04. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Recep Tayyip Erdoğan évek óta épülő autokratikus rendszere fontos mérföldkőhöz érkezett. Az elnök immár népi felhatalmazással mozdíthatja el országát a diktatúra felé.

Vasárnap a török választópolgárok otthon és a diaszpórában az Erdoğan elnök forszírozta alkotmánymódosításokról szavaztak. Jelesül arról, hogy az ország parlamentáris demokráciából autoriter vonásokkal felruházott elnöki rendszerré alakul-e. (A módosításokról részletesen lásd keretes anyagunkat.) Bár hivatalos végeredmény csak egy-másfél hét múlva várható, a győztesek már vasárnap este utcabálon, tűzijátékkal ünnepeltek. Az államelnök köszönetet mondott a referendumot lebonyolító, s az alkotmánymódosítás után szerepét vesztő kormányfőnek, Binali Yıldırımnek s az erősen kézi vezérelt médiának, s hétfőre kormányülést hívott össze a módosítások azonnali előkészítésére.

Pedig a győzelem hajszálon múlott: az alkotmánymódosítást a szavazók 51,2 százaléka támogatta, ez akkor is szűk fölény, ha másfél millió többletvoksot jelent. A részvételi arány – Törökországban nem rendkívüli módon – több mint 85 százalékos volt. A pszichológiai manipuláció je­gyé­­ben a szavazólapon az igen szavazatot fehér, a nemet taszító barna alapra nyomták, s a kampányban pedig igyekeztek elnyomni az ellenzéki hangokat. Az elmúlt hónapokban nagy, országos napilapok ellen indult hadjárat; az újság­írók védelméért síkra szálló nemzetközi szervezet (CPJ) szerint a legtöbb letartóztatott újság­író (81) – köztük külföldiek is – jelenleg a török börtönökben senyved. De Ankara külföldön is igyekezett elhallgattatni a kritikus hangokat, s emiatt diplomáciai konfliktusba keveredett Németországgal és Hollandiával, Ausztriában pedig egy gyermeklap ellen lépett fel, miután az hataloméhes despotaként ábrázolta a török elnököt.

 

Isztambul megfordul

Erdoğan pártja (AKP) mellett az ultranacionalista, euroszkeptikus Nemzeti Párt (MHP) egy része támogatta az alkotmánymódosítást, míg az ellenzéki kemalista Republikánus Néppárt (CHP) és a török–kurd Demokratikus Néppárt (HDP) ellenezte. A támogatók közt találjuk a szélsőségesen nacionalista Szürke Farkasok mai formációját, a Nagy Egységpártot (BBP) és az egykori oszmán dinasztia leszármazottait is.

A szavazatok területi megoszlása újólag megerősíti Törökország kettészakadását. A támogatók az ország középső és északi részén, azaz elsősorban vidéki környezetben, illetve az ipari és bányaövezetekben és a hegyvidékeken voltak többségben. A hagyományosan a Mediterráneum – és a Nyugat – felé orientálódó égei- és földközi-tengeri partvidék tartományai mind elutasították az alkotmánymódosítást. Ez az országrész a modern Törökország megszületésével együtt járó etnikai tisztogatások és lakosságáttelepítések ellenére máig hordozza az urbánus görög gyökereket. Ha egészen más okokból is, de jobbára nemmel szavazott Délkelet-Anatólia is – errefelé a választás napján hárman haltak meg fegyveres összetűzésekben. Az itt élő kurd népesség elveti a központi erőkoncentrációt, miután annak nem titkolt célja épp az ellenük esedékes keményebb politikai-katonai fellépés. Az északkeleti Rize és Artvin tartományokban a hemshin-örmény és a láz kisebbség ment szembe a központi akarattal.

A legfontosabb tanulságot azonban a nagyvárosi eredmények mutatják meg. A fővárosban, Ankarában, a nyugati tengerpart központjában, Izmirben, valamint Isztambulban és az ország európai részén, Kelet-Trákiában a nemek győztek. A három metropoliszban nagy súllyal bír a városi középosztály – ez a török társadalom leginkább nyugatos rétege, az atatürki laikus hagyományok letéteményese és az Európához közeledés legfőbb motorja, s ők állnak szemben leginkább az autokrácia kiszélesítésével. Meglepetést itt csak Isztambul megfordulása okozott. A városban a zömében frissen beköltözött, vidéki gyökerekkel bíró alsó középosztály az utóbbi másfél évtizedben Erdoğan szilárd bázisa volt, először polgármesterként, majd kormányfőként mindig többséget szerzett itt. Most azonban fordult a kocka, Erdoğan tizenöt év óta először nem tudta az akaratát érvényesíteni az ország első számú gazdasági, kulturális és tudományos központjában. Egyes belső kerületekben (Beşiktaşban, Kadı­köyben, Bakırköyben) 80 százalék volt a nemek aránya; a nagyváros ázsiai oldalán lévő Sultanbeyliben viszont 70 százalék szavazott igennel.

 

Az erős kéz gondolata

Az ország politikai szétszakadásának kézenfekvő magyarázatául a város és a vidék hagyományos ellentéte kínálkozik. Ám a referendum kirajzolta az ellentétek mélyebb, történelmi aspektusát is.
A modern Törökország – hasonlóan az I. világháború után született közel-keleti államokhoz – maga is mesterséges képződmény. A győztes antanthatalmak először nemcsak az Oszmán Birodalomnál, de a mostaninál is jóval kisebb államot akartak, s erre válaszul született meg – Mustafa Kemal Ata­türk vezetésével – a mai Törökország. Ez a korábban soha nem létezett politikai entitás etnikai, sőt vallási értelemben is heterogén összetételű – annak dacára, hogy az egykor nagy létszámú örmény közösséget az I. világháború alatt a hivatalosan máig tagadott genocídium semmisítette meg, a görögöket pedig a függetlenségi háború alatt, 1922–23-ban űzték el, s telepítették ki. Az Anatóliában élő ale­vi vallási kisebbséget ugyan a jelenlegi vezetésnek sikerült saját támogatói bázisába csatornáznia, a legnagyobb etnikai kisebbséget, a kurdokat azonban nem.

Erdoğan épp a kurdokra hivatkozva kezdett el a hatalomösszpontosítás szükségéről beszélni, de a belső ellenségkeresés nem állt meg itt – mára valamennyi ellenzéki erő célponttá vált. A tavaly nyári sikertelen puccskísérletet kihasználva totális támadás indult valamennyi egyet nem értő társadalmi csoport ellen. A médiát satuba fogták, tanárok, közhivatalnokok, az igazságszolgáltatásban és az erőszakszervezeteknél dolgozók tízezreit bocsátották el. Az erős kéz gondolata persze távolról nem idegen a török politikától. A modern állam megszületésénél bábáskodó Mustafa Kemal is ilyen figura volt, s Erdoğan most erre a párhuzamra – minden, a lai­­citást megkérdőjelező lépése ellenére – rá is játszik. Ezért és így tud a világi állam hívei közül is támogatókat szerezni magának.

A külföldön élő törökök majd’ kétharmada az alkotmánymódosítás mellett szavazott. A választási kampány a nagy török közösségekkel bíró nyugat-európai országokban is gőzerővel folyt, nem kevés nehézséget okozva a helyi hatóságoknak és komoly politikai-diplomáciai súrlódásokat keltve: Erdoğan egyszerűen lefasisztázta a hollandokat és a németeket. E konfliktusok is szerepet játszhattak abban, hogy Hollandiában, Ausztriában és Németországban elsöprő volt az alkotmánymódosítás többsége: Németországban a választásra jogosultak 63 százaléka voksolt Erdoğan mellett, s az ottani, két és fél, hárommilliós török közösség tagjai a közösségi oldalakon máris arról írnak, hogy ez a másfél-kétmillió voks nyerte meg a referendumot. Erdoğan a kampányban nem zárkózott el a Németországban élő törökök heccelésétől, s ezt a kártyát továbbra is ki fogja játszani Berlinnel szemben. Az pedig már egész Európa közeljövőjét befolyásolhatja, hogy mit lép a török elnök menekültügyben; s ez nem sok jóval kecsegtet. Miután felhívta a külföld – elsősorban Európa – figyelmét a népszavazás eredményeinek tiszteletben tartására, kilátásba helyezte, hogy az egyik első társadalmi vitára bocsátott témája a halálbüntetés visszaállítása lesz. Ha népszavazáson megerősítik, meg ő aláírja. Ez pedig Törökország uniós csatlakozási folyamatának végérvényes lezárását jelentené, s azt is, hogy a csatlakozás perspektívájával immár nem lehet nyomást gyakorolni Ankarára a menekültek visszatartása érdekében. Erdoğan már nyíltan fenyegetőzik a szíriai és iraki menekültek továbbengedésével, ami új táptalajt adna az európai populista erőknek. A referendum azt bizonyította be, hogy Ankara visszavonhatatlanul feladja az alapító Atatürk által kijelölt célt, azaz Európát, és a „hagyományos” oszmán befolyási zóna felé fordul: a Balkán irányába és a Közel-Keletre.

A Balkán muszlim közösségei már a kampány idején sem óhajtották leplezni mély rokonszenvüket Erdoğan iránt. Az utóbbi években erősödő török kulturális jelenlét eddig ugyan nem hozta el a remélt beruházásokat, de az elnök győzelmét úgy ünneplik Bosznia és a dél-szerbiai Szandzsák városaiban, mint a sajátjukét. A balkáni muszlimok – szlávok és albánok egyaránt – azt remélik, Törökország gazdasági értelemben is „visszatér” a félszigetre. Ehhez persze lesz egy-két szava az itt – elsősorban Szerbián keresztül – ugyancsak pozícióit erősítgető Moszkvának is. De Ankara ambíciói a tőle délre zajló szíriai polgárháborúban is erősek: nemcsak katonai beavatkozásban gondolkodik, hanem gazdasági elképzeléseit is realizálni kívánja, s ezek a jelenlegi helyzetben nem is irreálisak. Törökország a Közel-Kelet egyik kulcsországa, és Európától eltávolodván még inkább az lesz. Így is tekintenek rá a környező arab társadalmak. Az „arab tavasz” révén ideiglenesen hatalomba kerülő, ám sikertelenül kormányzó mérsékeltebb iszlamista irányzatok számára (elsősorban a Muszlim Testvériség internacionális hálózata) etalonként szolgál a sikeres er­do­ğani iszlamista kísérlet. Ez pedig nem sok jóval kecsegtet a térségben, tekintve a demokrácia amúgy is gyenge kilátásait.

Miről döntöttek?

A népszavazás az alkotmány 18 pontjának megváltoztatására ad felhatalmazást. A módosítások többsége az államelnök jogköreit szélesíti ki, aki ezzel az alkotmány által szentesített egyszemélyi vezetővé avanzsál. Miután megszűnik a miniszterelnöki poszt, az eddig korlátozott, protokolláris szereppel bíró elnök lesz a végrehajtó hatalom vezetője. Ő maga nevezi ki a minisztereket, kezében lesz a költségvetés, és a törvényekkel egyenlő súlyú rendeleteket adhat ki. Rendkívüli állapotot hirdethet ki, az ellenzéki erők korlátozására alkalmas bíróságok élére pedig személyesen nevezheti ki a bírákat. Az új rendszer lefojtja a parlament már eddig is korlátozott szerepét, az államfő könnyen feloszlathatja majd a képviselőházat. Megmarad ugyan az elnök leváltásának és – kétharmados támogatottsággal – bíróság elé idézésének lehetősége, de mivel együtt tartják majd a 2019-es parlamenti és elnökválasztást, Erdoğannak várhatóan meglesz a parlamenti többsége is, így ilyen veszély aligha fenyegeti majd. Annál is kevésbé, mert a kitölthető két ciklus e népszavazás eredményeként akkor újraindul, így 2029-ig nem kell új népszavazást sem kiírnia a hatalmáról.

szerző
Manyasz Róbert
publikálva
2017/16. (04. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához

  • Az elnökjelöltek első vitája elsősorban arra szolgáltatott bizonyítékot, hogy a politika nyelvét az Egyesült Államokban a "veszély" és az általános fenyegetés képzetei szállták meg. A már-már boldognak tűnő kilencvenes évek optimizmusa nyomtalanul eltűnt. Megmenthető-e a világ? Romsics Gergely

    Szerző
    Romsics Gergely
    Posztolva
    2008/40. (10. 02.)
    Kommentek
    0
  • Az előttünk álló hét végén valószínűleg jócskán visszaesik az eddig kormányzó két nagy párt, a szocdem SPÖ és a konzervatív Néppárt (ÖVP), s jócskán feljön egy csomó kicsi. De azon sem kell csodálkozni, ha minden marad a régiben.

    Szerző
    B. Simon Krisztián
    Posztolva
    2008/39. (09. 25.)
    Kommentek
    0
  • Szeptember 11-én nyolcadik évébe lépett a terrorizmus elleni háború. Részsikerek már vannak, de messze még a stratégiai győzelem. Az Egyesült Államok az iraki kitérővel négy évet vesztegetett el egy olyan harcban, ahol a fölösleges civil áldozatokat ezres nagyságrendben számolják. Pedig ezt a háborút nem lehet pusztán katonai eszközökkel megnyerni. Wagner Péter

    Szerző
    Wagner Péter
    Posztolva
    2008/38. (09. 18.)
    Kommentek
    0
  • Kicsi, izolált, látnivalókban szűkölködik, stratégiailag jelentéktelen. Románia keleti szomszédja, az egykori szovjet tagköztársaság a legszegényebb kelet-európai állam. Elmaradottsága és melankóliája a messzi tájakon is érezteti a hatását, de ez már a virágzó emberkereskedelemnek tudható be. Grúz típusú befagyott konfliktusai miatt nem igazán képes Moszkvától eltávolodni.

    Szerző
    Linder Bálint
    Posztolva
    2008/37. (09. 11.)
    Kommentek
    0
  • Az augusztusi "ötnapos háború" súlyos geopolitikai és energiabiztonsági következményekkel jár, s ezek leginkább Európát érintik majd. A grúziai háborúval kialakult új helyzet nem kedvez az unió egyik legfontosabb energetikai tervének, az Oroszországot elkerülő Nabucco-gázvezeték megépítésének. De nem muszáj okvetlenül megrémülnünk. Sz. Bíró Zoltán

    Szerző
    Sz. Bíró Zoltán
    Posztolva
    2008/37. (09. 11.)
    Kommentek
    0
  • Érdemes nagyon figyelni rá. Nem csak azért, mert ő napjaink egyik legtöbbet idézett, legeredetibb (és legellentmondásosabb) geopolitikai gondolkodója, akinek a kétezres évek elején megjelent Of Paradise and Power című könyvét Javier Solana, az EU külpolitikai főképviselője kötelező olvasmányul adta ki munkatársainak. De azért is, mert Robert Kagan John McCain tanácsadója. Szlankó Bálint

    Szerző
    Szlankó Bálint
    Posztolva
    2008/37. (09. 11.)
    Kommentek
    0
  • Az elmúlt hetekben előbb Barack Obama, majd John McCain is megnevezte a maga alelnökjelöltjét. A meglepőbb döntést vitathatatlanul a republikánus kandidátus hozta - de vajon melyikük lépett bölcsebben? Greff András

    Szerző
    Greff András
    Posztolva
    2008/36. (09. 04.)
    Kommentek
    0
  • A több mint egy hete tartó folyamatos tüntetések, minisztérium- és tévészékház-foglalások után Samak Sundaravej kormányfő kedden kihirdette a szükségállapotot a thaiföldi fővárosban. Bangkokban, Délkelet-Ázsia legfontosabb gazdasági és kulturális központjában több mint nyolcmillióan élnek, amihez képest a tüntetők és ellentüntetők legfeljebb tízezrekben mérhető létszáma nem jelent drámai arányokat. Súlyosbíthatja a helyzetet, ha a közüzemi szakszervezetek lapzártánk után beváltják fenyegetésüket, és a vasúti, valamint az időközben újraindított légi közlekedés után leállítják a víz-, villany- és telefonszolgáltatást a kormányhivatalokban. A szükségállapot arra kötelezi a hadsereget, hogy akadályozza meg az ilyen akciókat, ami további konfliktusokhoz vezethet. -kovácsy-

    Szerző
    - kovácsy -
    Posztolva
    2008/36. (09. 04.)
    Kommentek
    0
  • A dél-ázsiai országban az év legörvendetesebb fejleménye nem Musarraf lemondása volt - számítani lehetett rá, hogy előbb-utóbb távozásra kényszerül -, hanem az, ahogy a februári parlamenti választások lezajlottak. Idézzük csak fel a körülményeket! 2007-ben az államfő csak úgy jelöltethette volna magát újból erre a tisztségre, ha előzőleg lemond hadsereg-főparancsnoki posztjáról. Többek között az e körüli jogi huzavona kapcsán fordult szembe vele a bírói kar jelentős része, ami végül a főbíró és vagy nyolcvan társa menesztéséhez vezetett. Mindezt a városi lakosság egyértelmű rokonszenvétől övezett tüntetések kísérték, amelyeken a talárban vonuló bíróknak gumibotokkal állták útját a rendőrök. - kovácsy -

    Szerző
    - kovácsy -
    Posztolva
    2008/35. (08. 28.)
    Kommentek
    0
  • A nagyvilág rajong Amerika első fekete bőrű elnökjelöltjéért, és el sem tudja képzelni, hogy ne Barack Obama legyen a Fehér Ház következő lakója. Pedig a kép belülről nézve korántsem ilyen egyértelmű. A közvélemény-kutatások szerint John McCain az elmúlt pár hétben behozta demokrata ellenfelét.

    Szerző
    Dunai Márton (San Francisco)
    Posztolva
    2008/34. (08. 21.)
    Kommentek
    0
  • Medvegyev orosz elnök lapzártánkra, kedd délre volt szíves időzíteni bejelentését, miszerint Moszkva leállította grúziai hadjáratát ("az agresszort megbüntettük"). Mi volt ez, ha vége van egyáltalán?

    Szerző
    Tálas Péter
    Posztolva
    2008/33. (08. 14.)
    Kommentek
    0
  • Külpol

    Az első ítélet a Siemens-botrányban

    A feketekasszák ura

    Lezárult a német gazdaság eddigi legnagyobb korrupciós botrányának első pere. A Siemensben egykor vezető pozíciót betöltő Reinhard Siekaczek ügyével a bíróság betekintést nyerhetett a vállalat sötét ügyleteinek a részleteibe, de az eset teljes feldolgozása még várat magára. További 300 egykori és jelenlegi Siemens-alkalmazott ellen változatlanul folyik az eljárás.

    Szerző
    B. Simon Krisztián
    Posztolva
    2008/32. (08. 07.)
    Kommentek
    0
  • Szlovák szakértőkkel beszélgetve kíséreljük meg vázolni a szomszédunkban végbemenő gazdasági-társadalmi változások mozgatóit és következményeit. A "szlovák csodát" vizsgálva kiderül, hogy az ottani átalakulásra sajátos politikai viszonyok közepette nyílott mód, ennélfogva Magyarországon nemigen kopírozható. Az irigylésre méltó eredmények amúgy sokszor brutális mellékhatásokat fednek el.

    Szerző
    Mészáros Bálint
    Posztolva
    2008/31. (07. 31.)
    Kommentek
    0