Fischer Iván: „Folyton azt kérdezik tőlem: mi van nálatok? Hogy lehetséges ez?”

szerző
narancs.hu
publikálva
2017. szept. 21., 15:09
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az ősz szenzációja, hogy Fischer Iván hét év után ismét színpadra állította Mozart Don Giovanniját – a művet ma mutatják be a Müpában.

A bemutató kapcsán készítettünk nagyinterjút a karmesterrel, amelyet e heti nyomtatott számunkban olvashatnak. Íme egy részlet:

Magyar Narancs: „Ez a Don Giovanni lesz ezentúl az etalon” – ez az amerikai kritika egybehangzó véleménye. Ahogy etalon az ön karmesteri tevékenysége, a Budapesti Fesztiválzenekar játéka. Nem sértő, hogy pont az a város nem értékeli igazán etalonként önöket, amelynek a nevét viselik? Gondolok itt a politikai-költségvetési szférára.

Fischer Iván: Szerintem el fog jönni ennek az ideje is. Nálunk még lekötik az embereket a hazai belharcok, helyezkedések. Nem az a fontos szempont, hogy egy magyar zenekar a nemzetközi élvonalban van. Hiszen, ha az lenne, a Budapesti Fesztiválzenekart úgy kezelnék, mint ha a fociban felbukkanna egy új magyar arany­csapat, amely állandó szereplője lenne a Bajnokok Ligájának. Bár lehet, hogy ha volna egy ilyen focicsapatunk, akkor az lenne a szempont, hogy most segítsünk inkább egy másiknak, ne csak egy legyen ott. Nem zenei vagy személyes probléma ez. Örülni kellene megtanulni.

MN: Hogy érti ezt?

FI: Úgy, ahogy szerintem a katalánok örülnek a Barcelona sikerének. Nem vegzálják, büszkék rá, lelkesek.

false

 

Fotó: Stiller Ákos

MN: Ön igazi világpolgár, az Egyesült Államoktól Hollandián keresztül számtalan országban megfordul. Hogy érzi magát magyarként, amikor Magyarország nemzetközi megítélése finoman szólva nem a legfényesebb?

FI: Folyton azt kérdezik tőlem: mi van nálatok? Hogy lehetséges ez? Aggódva kérdezik, szeretettel, érdeklődéssel. Nem értik. Próbálom magyarázni.

MN: Konkrétan mit mond ilyenkor?

FI: Például a külföldiekkel kapcsolatos gyanakvó-ellenséges attitűd gyökereit próbálom azzal magyarázni, hogy a magyar nyelv mennyire más, és ezáltal a nyelvtanulás milyen megterhelő. Hogy mennyivel jobban érzik magukat a magyarok egymással, ha nem kell más nyelven beszélni. Vagy az állandó bűnbakképzést, háborgást, másról kialakított rossz véleményt próbálom azzal érthetővé tenni, hogy egy ilyen kis, bezárt országban milyen nehéz eredményeket elérni, versenyképesnek lenni, sokkal egyszerűbb egymást okolni az eredménytelenségért.

szerző
narancs.hu
publikálva
2017. szept. 21., 15:09
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához