Gyurkó Szilvia: „A gyermekjogok nem jogszabályok, hanem alapvető szükségletek ahhoz, hogy egy gyerek jól érezze magát”

szerző
Fülöp Zsófia
publikálva
2018. ápr. 27., 18:00
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kijött az éves jelentés a gyermekjogok magyarországi állapotáról. Van még hová fejlődni.

Április 24-én jelent meg a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány éves jelentése, amely sorra veszi a 2017-es év gyermekjogi szempontból meghatározó eseményeit. A módszer a tavalyihoz hasonló: a jelentés szerzői megvizsgálták a 2017-ben életbe lépett jogszabály-változásokat, a szakirányú döntéseket és a médiatudósításokat. Ez utóbbit különösen fontosnak tartják, egy média által felkapott ügy ugyanis befolyásolhatja a jogalkotót is, egy-egy gyermekbántalmazásos eset miatt szigorodhatnak a szabályok.

Csökkenő látencia

„A jelentéssel az a célunk, hogy növeljük a gyermekjogok ismertségét és a gyermekjogi jogsértések iránti érzékenységet” – mondta Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Alapítvány kuratóriumának elnöke. Kérdésünkre kifejtette, 2016-hoz képest tavaly máshol volt a fókusz a gyermekjogokkal kapcsolatban. Míg 2016-ban a gyermekszegénység és az oktatás volt a középpontban, addig 2017-ben ezek a témák kevésbé voltak porondon, volt egy-egy felhördülés vagy kirívó eset, de az erről való diskurzus nem volt tartós. „A tavalyi év meghatározó témái voltak a menekültkérdés és ezzel kapcsolatban a kísérő nélküli kiskorúak helyzete, a gyermekotthonokban élő és a fogyatékossággal élő gyerekek helyzete és a gyermekbántalmazás, különös tekintettel a szexuális bántalmazásra. 2015-höz képest 2017-re 400 százalékkal megnövekedett az ezzel kapcsolatos médiamegjelenések száma."

Gyurkó Szilvia hozzáteszi, a jelentésből jól látszik: nem az ilyen jellegű bűncselekmény a több, hanem az eljárás; vagyis a látencia csökken, egyre több szexuális bántalmazásból lesz büntetőeljárás. A 0-14 éves korosztályban minden hatodik, a 14-18 éves korosztályban pedig minden tizedik gyermek érintett. Hogy minderre mennyire volt hatással a #metoo-mozgalom, az kérdéses. Gyurkó szerint nyilvánvalóan élénkebb a párbeszéd a mozgalom óta, viszont ha a médiamegjelenéseket nézzük, akkor a gyerekek ügyében nem jelentett akkora áttörést. A felnőttekkel kapcsolatos szexuális visszaélésről szóló tudósításokkal szemben a gyerekek és #metoo-kampány együttes előfordulása elenyésző. Az a fajta érzékenység viszont, amit ez a mozgalom magával hozott, a gyerekekkel összefüggésben is fontos. „Megmutatta, hogy nem lehet bármit megtenni a másikkal, a másik testével, hogy nemcsak maga a szexuális aktus lehet erőszak, hanem egyéb magatartási formák is. Ez hatni fog a jövőben is, ahogy 2002-03 táján hatott a családon belüli erőszakról való diskurzus is. Ott is megfigyelhető volt egyfajta visszarendeződés, a sajtó érdeklődése esett, ahogy most is esni fog, de biztosan nem a mozgalom előtti szintre. Reméljük, hogy egyre kevesebb ügy marad rejtve” – mondja Gyurkó Szilvia, aki szerint még nagyon sok mítosznak meg kell dőlnie, még az elején járnak a feldolgozásnak, de jó az irány.

Nincs olyan, hogy migráns gyerek

Más területen is vannak eredmények, viszont még mindig sok a teendő. Sokkolóak például az olvasásra vagy a túlsúlyosságra vonatkozó adatok. Minden ötödik gimnazista és minden második szakmunkástanuló soha egyetlen könyvet sem vesz a kezébe. A túlsúly pedig minden negyedik lányt és minden ötödik fiút érint a kisiskolások, a 6-8 évesek körében. Kérdéses tehát, hogy a mindennapos testnevelés és az egészségesebb menza irányába haladó reformok mennyire hatásosak. Óriási különbségek vannak a fővárosi és a vidéki gyerekek iskolai teljesítményében is. A menekült, kísérő nélkül érkező kiskorúak esetében pedig folyamatosan hátrányos megkülönböztetéssel találkoztak a jelentés szerzői a médiareprezentációban. „Már a szóhasználatában is rendkívül diszkriminatívak a róluk szóló tartalmak, a legtöbbször migráns gyerekként szerepelnek, ami jogszabályszerűen nem létezik. Egy gyerek nem lehet migráns, nem lehet gazdasági bevándorló. A nemzetközi sajtóban találkozunk ugyan a 'migrant' szóhasználattal, de az az úton levést hivatott kifejezni, az más. Nálunk a tartalmak diszkriminálják ezeket a gyerekeket, főként a közmédiában találkoztunk ezzel a kifejezéssel" – mondja Gyurkó.

Korlenyomat

A szakértő szerint a gyermekjog, az ifjúságvédelem és az oktatás még mindig nem kap kellő hangsúlyt Magyarországon, ezek klasszikusan olyan területek, amelyek önálló minisztériumokat igényelnének, ehelyett egy gigaminisztérium alosztályaiként vannak jelen. Így ha vannak is jó kezdeményezések, sokszor kioltják egymást, ami pedig leginkább hiányzik, az a pénz. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az Állami Számvevőszék jelentésében leírtak: vagyis, hogy a már több mint húsz éve létező gyermekjogi törvény fennállása óta még soha nem álltak rendelkezésre azok az erőforrások, amik a törvényben foglaltak végrehajtásához szükségesek lennének.

„A jelentés célja, hogy legyen egy lenyomat 2017-ről a gyermekjogok témájában, hogy legyen egy iránymutatás, ami azokhoz is eljut, akik nem foglalkoznak nap mint nap gyermekjogokkal. Hogy az emberek megtanulják, hogy a gyermekjogok nem jogszabályokat takarnak, hanem olyan alapvető szükségleteket, amik ahhoz kellenek, hogy egy gyerek jól legyen, jól érezze magát – véli Gyurkó Szilvia. – Ha ez megtörténik, akkor tud majd változni a rendszer. Akkor válik elfogadhatatlanná majd például, hogy egy politikus gyerekeket használ egy kampány során.”

Gyermekjogi jelentés 2017

Mi történt 2017-ben a gyerekekkel Magyarországon? Az éves Gyermekjogi jelentés a jogszabály-változások, a kormányzati és civil akciók mellett a médiatudósításokat is számba veszi annak érdekében, hogy teljesebb képet adhassunk a társadalmat 2017-ben foglalkoztató legfontosabb gyermekjogi kérdésekről.

szerző
Fülöp Zsófia
publikálva
2018. ápr. 27., 18:00
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1
    tiszapolgári
    2018. április 28., szombat 07:04
    Nálunk a felső tagozatban az egyik tanár kifejlesztett egy pofozási módot, nem ütött, inkább lökött, taszított a tenyerével, így a gyerek arcán nem maradt piros folt, de megtántorodott vagy nekiesett a táblának, ettől még rémisztőbb volt, ma talán „látványpofozás”-nak lehetne hívni. A tornatanár egy vékony műanyag csővel csapkodott a csupasz lábakra, a fiúkéra és a lányokéra is, mások a kedélyes hátbavágást kedvelték, megint mások a körmöst és a tenyerest, volt kokizás is, hajhúzással kombinálva.
    Plusz a verbális megalázások gazdag repertoárja.
    A verés mint iskolai fegyelmezési módszer mára kiment a divatból, szóval vannak pozitív fejlemények is a sok megoldandó probléma mellett.

Komment írásához