Ballagási ajándék: migránsmesével nevelné gyermekjogokra a kormány a gyerekeket

szerző
- czenkli -
publikálva
2017. júl. 20., 18:57
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Már meg is van a „megfelelő” kiadvány.

Néhány napja az óvodából ballagó gyerekek útravalóul mesekönyvet kaptak az Emmitől. Nem lenne ebben semmi különös. Csakhogy Az elveszett madártoll című kötet, amit az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ (OBDK) az óvodás korú gyermekek jogtudatosítása érdekében készített még 2016-ban, s a szerzője Boldizsár Ildikó mesekutató, illusztrátora pedig Lackfi Margit, nem lett volna teljes ajándék a Balog Zoltán bölcs gondolatait tartalmazó levél nélkül.

false

Egy olvasónk küldte el nekünk a levelet, amelyben Balog – miközben megpróbálja felhívni a figyelmet a gyermekjogok tudatosításának módfeletti  fontosságára – érdekes intelmeket fogalmaz meg a serdületlen néposztályok számára. Rámutatván, hogy milyen fontos is egymás és az idősek tisztelete, s egyáltalán nem szabad másokat bántani, lenézni, tilos mások dolgait elvenni, a betegeknek jár a gyógyulás, és milyen fontos szabadon elmondani, amit az élet dolgairól gondolunk. Miközben az emberi erőforrások miniszterének egy konkrét szava sincs a gyermekjogokról, nem felejti el a legkisebbeket is figyelmeztetni: a jog kötelességgel is jár.

false

De  Balog levele még hagyján, a kötet egyik meséje mindent, de mindent példáz, ami a NER maga. Bármilyen klassz dolog is lehetne kisgyerekeket alapjogi ismeretekre tanítani, tudatosan a demokrácia elveire nevelni, megint csak jobb, ha ezt nem az állam teszi.

A Mesék Országa című történet kezdete például nettó alattomos agymosás.

Abban az országban, ahol emberek helyett a világ összes meséje lakik, mindnek saját háza van. Újabban viszont olyannyira megszaporodtak a mesék, hogy naponta több százan is szeretnének bejutni az országba, ám ennyi házat képtelenség megépíteni rövid idő alatt. Ráadásul a sok érkező mese nem is ismeri az ország törvényeit, így betartani sem tudja azokat, ebből meg már volt baj elég. Így a Mesék Országában kénytelenek voltak kinevezni egy királyt, aki törvényeket hozott, amelyeket az országba érkezőknek meg kellett ismerni és be kellett tartani.

false

Ismerős valahonnan?

A kötetet legnagyobb döbbenetünkre Boldizsár Ildikó mesekutató jegyzi. A szerző korábban úgy fogalmazott, hogy a könyv megírása technikailag is nagyon izgalmas kihívás volt, mert „fordítva kellett dolgozni” mint ahogy az szokás: egy meglévő problémához, témához kellett kitalálnia a cselekményt. (Megkérdezzük Boldizsár Ildikót a felkérésről és a létrejött történetekről. Amint elérjük, közzétesszük válaszait.)
A történeteken keresztül elvileg a 3–7 éves korosztálynak akarnak képet adni arról, mint jelent az emberi méltóság joga, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, a kapcsolattartáshoz, a tulajdonhoz, az egészségügyi ellátáshoz, az egészséges élethez, illetve a tanuláshoz való jog.

Nem biztos, hogy így kellene ezt csinálni.

 

Frissítés

Boldizsár Ildikó reakcióját az alábbiakban közöljük:

"Az elveszett madártoll című "beszélgetős mesekönyv" a harmadik gyermekjogi könyvem, az első kettő állami gondoskodásban élő gyermekek számára készült. Mindegyikben a gyermekjogok bemutatása és a gyerekközösségekben gyakori konfliktusok oldása volt a cél tíz-tíz gyermekjog ismertetésén keresztül. A Mesék Országa című mese a jogok és kötelességek fogalmait kísérli meg kisgyermekek számára is érthető módon átadni. Ugyan a mese felütésével utólag valóban párhuzamba állíthatóak a migránsválság egyes – egyébként a mese megírása utáni – eseményei, természetesen mindenféle aktuálpolitikai állásfoglalás idegen volt a szándékaimtól. A kéziratot 2015 őszén adtam le. Mind a gondolkodásmódomtól, mind a szakmai életemtől idegen az afféle gondolkodás, amivel a cikk írója megvádol. Ami azt illeti, a kifogásolt mese maradék öt oldala, melyben a király minden új mesehős számára, otthont, gondoskodást és jogokat biztosít, sőt az eleinte türelmetlen jószívű sárkányt megválasztják a király fő-főtanácsadójának, világossá teszi, hogy agymosásról, NER példázatról szó sincs. Szerencsére a könyv megjelenése óta eltelt másfél év során kapott szakmai visszajelzések is azt mutatják, óvónők és pedagógusok szívesen alkalmazzák a meséket a kisgyermekek jogi ismereteinek bővítésére és mindennapos konfliktusaik oldására."

A szerző szerint "a könyvet legfeljebb a helyi óvoda óvónői adhatták ajándékba a gyerekeknek ballagásra, országosan ilyen ajándékozás nem volt, mint ahogy az államtitkár sem írt levelet az ovisoknak."

szerző
- czenkli -
publikálva
2017. júl. 20., 18:57
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 4 rworse
    rworse
    2017. július 21., péntek 13:34


    No gyerekek! Nézzetek ide, itt van megint az Edebede bácsi! Ugye jó! Gyerekeeeek! Az Edebede bááácsi! Mesét mond nektek az Edebede bácsi! Ugye milyen jó ez, gyerekek!
    No hát, gyerekek, a mesém úgy kezdődik, hogy egyszer volt hol nem volt, egyszer megint volt, egyszer megint nem volt, hol volt, hol meg nem volt, ittvoltottnemvolt, szóval voltnemvolt egy zország. Na de ebben a zországban nem ám emberek éltek ám, gyerekek ám! Dehogyis, gyerekeeeek!!! Neeeem!!! Ebben a zországban a zemberek éltek! Ugye, gyerekek! A zemberek, tudjátoook! No hát nem mondom, amikor ez a zország még nem zország volt, hanem úgynevezett köz társ asság volt, akkor még emberek éltek benne! Értitek, gyerekek! Régen emberek voltak, aztán átalakultak zemberekké! Tudjátok, ilyen zombifélékké! Kiszívják az emberek agyát, és azokból is ilyen zombik lesznek, a zemberek! Ugye, gyerekek! No, hát erről a zországról mesél most nektek az Edebede bácsi! Ugye, gyerekek!
    Ebben a zországban mesék is éltek ám, gyerekek! Sőt!!! Mit nem mondok, a zemberek mellett mások nem is éltek, csak a mesék!!! A zemberek zországa egy meseorszááááááág volt, gyerekek! Éééértitek! A zország kapott egy naaagy házat, na de egy ilyen egggészen naaaagy házat, ami egggészen akkora volt, mint tíz másik, ahová beköltözhettek a zemberek mesemondói, palitikusok. Tudjátok gyerekek, akik palira vették a zembereket a meséikkel! Ugye milyen jó, gyerekek! A palitikusok, értitek! A ház kapuja meg felírták nagy betűkkel, hogy PALIRAMENT. Hát, mert az egész zország palirament, ugye. Így aztán könnyű volt megtalálni, hogy hol laknak a pailtikusok. Nem kellett végigmenni mindegyik házon, és megnézni, hogy mi van rá kiírva, hanem csak ahhoz az egyhez kellett odamenni, amire az volt kiírva, de jó nagy betűkkel, hogy PALIRAMENT! A zországban ugye sok ház állt, de minek mentek volna a zemberek oda mindegyikhez olvasgatni, ha csak erre az egyre volt az írva, hogy PALIRAMENT. Ugye, gyerekek! Az Edebede bácsi mesél nektek most szépet, gyerekek! De jó, gyerekek!
    No, hát ebben a zországban egyszer csak hoztak egy törvényt arról, hogy a törvényeket be kell tartani! Kivéve a gyevi bírót! Értitek, gyerekek! A mesék zországában a törvények törvénye! Egy törvény mind felett! Kivéve a gyevi bírót! A gyevi bírónak mindent szabadott, mert ő volt a király! Nem mese ez, gyerekek, tényleg ő volt a király! Na nem aszondom, gyerekek, hogy olyan kinevezett, a Szent Koronával megkoronázott király volt, hanem amolyan kalapos király. Amolyan szelfmédmen király! Ő volt a zországalapító, gyerekek! Hát persze, hogy királyként tekintette mindenki! Saját maga is, tehát nem kivéve a gyevi bírót! Értitek, gyerekek!
    Aztán ez a szelfmédmenkirály elhatározta, hogy a zalap meséket foglalják egyetlen nagy könyvbe, mer az úgy szokás, hogy a legfontosabb mesék egy nagy könyvbe kerüljenek, úgy, mint a zalap törvények egy nagy zalaptörvénybe. Amit aztán később lehet hívni Újbibliának is! Vagy Legújabbszövetségnek! Másnéven NER. Értitek, gyerekeeek! Hovatovább ez a Mesék Könyve maga lett a mesék meséje! De olyannyira a mesék meséje, hogy a derék Norstein bácsi csak pironkodhatott az övével, mert ez az új mesék meséje ez sokkaldesokkalmesébb volt, mint a korábbi kontármunkák! Értitek, gyerekek, ez a meséskönyv a ti okulásotokra van, hogy ti okuljatok belőle idejekorán, és mikorra majd fölnőttök, mert hát egyszer biztos fölnőttök, akkor már álmotokból felkeltve is tudjátok a törvények törvényét!
    No hát, gyerekek, itt a Könyv, az Edebede bácsi most kiosztja mindannyiótoknak, hogy olvasgassátok szorgalmatosan, nehogy aztán meg majd ne tartsátok be a zország törvényeit, ami a törvények törvénye!
    Szervusztok gyerekek, most búcsúzik az Edebede bácsi, de majd jövök holnap kikérdezni! Ugye, gyerekeeeek!
  2. 3 rworse
    rworse
    2017. július 20., csütörtök 23:05
    Régóta tudjuk, hogy a mesék országában élünk, most végre be is vallották.

    Amúgy meg a pofám leszakad, ennyire ostobán szervilisnek és szervilisen ostobának lenni, az már egy szint. Úgy látszik magukévá tették Esterházyt: Bizonyos szint alatt nem megyünk bizonyos szint fölé.
  3. 2 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. július 20., csütörtök 22:34
    Egyszer volt, hol nem volt, Ali baba és a negyven rabló találkozott a brémai muzsikusokkal. Ha már így összejöttek, csináltak egy dzsesszlemezt az ECM kiadónál. A Didergő király éktelen haragra gerjedt, és kidoboltatta, hogy minden mese kotródjon vissza, ahonnan jött. Akkor a negyven rabló levette az álarcát, bemutatkozott, hát kiderült, hogy elvarázsolt törökök meg egyiptomi hercegek. Feleségül vették a királylányt, hét országra szóló lagzit csaptak, de a pákosztos macska ellopta a telefont. Nem tudta ezt Mehemed, felrúgták a TEK-esek. Akkor a szegény halász kifogott egy aranyhalat, rögtön az első kívánságával elküldte a picsába a királyt, és csak másodiknak kérte a kolbászt. Fuss el véle!
  4. 1 Kovacs
    Kovacs
    2017. július 20., csütörtök 20:49
    És akkor boldogan éltek míg meg nem haltak, akik időben kijutottak. A mesék országából.

Komment írásához