Vekerdy Tamás: A gyerekeket manapság öröm helyett szorongás várja a magyar iskolákban

szerző
narancs.hu
publikálva
2017. szept. 23., 11:00
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A pedagógusokat és a gyerekeket is a végletekig kimeríti ez a rendszer.

Az ismert pszichológus a Népszavának adott interjújában beszélt arról, hogy szerinte a mai iskolában nincs öröm, helyette egy „bizonyos szorongás” van jelen, ami visszafogja a gyerek teljesítményét. Vekerdy Tamás úgy látja: oktatásunk egyik paradoxona, hogy úgy akarunk teljesítményt kifacsarni, hogy közben ugyanazt visszafogjuk. Felhívta a figyelmet az élménypedagógia fontosságára is, bár jelenleg mindez meg sem érinti a mai magyar iskolai praxist, „és bár sokat szidtuk a magyar iskolát ’89 és 2010 között is, ma az egy aranyidőnek látszik, ahol nagyszerű dolgok jöttek be”.

Vekerdy Tamás

Vekerdy Tamás

 

Vekerdy kiemelte, ugyan „2010 óta megmaradt pár alternatív program, ennek ellenére a normál pedagógus rettenetesen be van szorítva időben és ostoba bürokratikus feladatokban. Végletekig ki van merítve ő is és a gyerekek is”.

A jelenlegi politikai közhangulatról a pszichológus úgy nyilatkozott, szerinte kétségbeejtő, hogy manapság olyan dolgokat züllesztenek politikai jelszó szintjére, amely az embernek egyébként fontos és kedves lenne, kezdve a zsidó-keresztény hagyománytól, a nemzetiig. „Amikor emberek, embereket masszaként kezelnek és nem egyénként (zsidó, meleg, cigány, román, magyar, satöbbi), akkor az erőszak és a gyilkolás, a kiirtás felé haladunk. Húsz év gyűlöletkeltés után azt tudjuk, hogy hány zsidót öltünk meg, azt is tudjuk, hogy nálunk cigányokat lőttek le egészen elképesztő módon, most mégis migránsozás, újabb gyűlöletkeltés van” – hangsúlyozta.

„Kedves kolléga, ezt a tantervet ne tartsa be!"

Idén ősszel töltötte be nyolcvanadik évét az ország legnépszerűbb pszichológusa, aki mindig sokat ostorozta a magyar iskolarendszert, de az utóbbi évek oktatáspolitikai fejleményeit egyenesen katasztrofálisnak tartja. Magyar Narancs: A legfrissebb adatok szerint az egy tanulóra jutó ráfordításunk az alapképzéstől a diplomáig az OECD-átlag fele.

szerző
narancs.hu
publikálva
2017. szept. 23., 11:00
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 5 yoyo
    yoyo
    2017. szeptember 24., 10:06
    az előzőben az, hogy a szülők kölkeiket kénytelen-kelletlen belökik a rendszerbe, arra vonatkozott, hogy valamiért az a meggyőződés él, hogy a szigorú, számonkérő iskola bár nem kellemes, de nélkülözhetetlen a gyerek jövője szempontjából, így mindenki eleve komolytalannak gondolja az olyan alternatív pedagógiákat, mint például a waldorf, ami nem azt célozza, hogy majd beleveri a gyerekbe a tudást, letörve annak sajnálatos ellenállását, hanem elsősorban a személyiség kibontakoztatására, a készségek minél többoldalú fejlesztésére törekszik, és a tudás megszerzését mint valami érdekes, fontos, jó, szórakoztató dolgot próbálja elősegíteni, az emberben természeténél fogva meglévő lévő kíváncsiságra alapozva.

  2. 4 yoyo
    yoyo
    2017. szeptember 24., 08:03
    Szegedi, Magyarbálintozás:

    Ez a magyar közelmúlt egyik legkellemetlenebb mintatörténete. Az szdsz már a rendszerváltáskor felcukkolt, hogy - amúgy teljesen jogosan - rettegve a lakitelki harmadikutas búvópataktól, minden erejével azon volt, hogy mindent és mindenkit bemattolva, vita és kísérletezés nélkül, semminek és senkinek esélyt nem hagyva "beültessék" a parlamentáris demokrácia és piacgazdaság rendszerét és intézményeit.
    Ennek áldásos következménye ugyan, hogy nem lett az országból valami népi mszmp-s féldemokrácia, a tragikus következménye viszont, hogy a társadalom számára a rendszerváltás úgy él, mint valami abszolutista játszma - és sajnos ez teljesen jogos.

    Amikor Magyar Bálint oktatási miniszter lett, ugyanezt az utat járta tovább - nem kérdezni, nem próbálni "társadalmasítani", hanem rendeletileg bevezetni, aztán később majd rájön mindenki, hogy ez jó.
    Ha a ner-t horn gyula csinálta volna, és még ma is MB lenne az oktatási min, akkor talán már kezdene is beérni a dolog. Ám az oktatásügy természetéhez tartozik, hogy nem lehet 4 év alatt eljutni a termésig, óvodától egyetemig tizenvalahány éven át kellene az utat végigjárni következetes szellemben.

    A változtatások iránt ebben az országban amúgy is elég nagy az ellenállás, ez különösen igaz az iskolaügyre (kicsit mindenki sajnálja a gyerekét belökni a kockára faragó rendszerbe, de hát valahogy fel kell készíteni arra, hogy a nagybetűs életben már fenevadak között kell megállnia a helyét. Vagy hajnali fél ötkor belöki a hidegvízbe, hogy megtanuljon győztesnek lenni, és ha a kislacibácsikról nem derül ki, hogy benyulkálnak a bugyiba, még az is rendben van, hogy a gyerekcombokon csattog a stopperóra szíja).

    De még a rugalmatlanság, a változtatásokkal szembeni eredendő gyanakvás is kiskutya izéje ahhoz képest, hogy milyen gyűlölettel viszonyul a társadalom többsége a pesti liberálisoknak, ennek az "erőszakos kisebbségnek" az összes dolgaihoz.

    Azaz olyasmit próbált csinálni bálintunk, ami iránt ebben az országban se igazi fogadókészség, se minimális bizalom nem volt.
  3. 3 szegedi789
    szegedi789
    2017. szeptember 23., szombat 20:40
    Én arra emlékszem, főleg gimiből, mennyi ellendrukker volt . . . És milyen sikk, nem, pontosítok, össznépi cselekvés volt magyarbálintozni. Persze mint politikust, oké, tegyék, demokrácia volt. De eszdéeszezés ide, vagy oda, 2010 után egy Harry Potter fejét leharapó Rózsát kaptak a nagy pedagógusaink... Ja, és 2010 után valahogy nem jött a friss szellemű utánpótlás, az új generációk, ld. a tömeges álláshirdetéseket szeptember elején . . . Közoktatásban szerzett tapasztalataim nem azt mutatták, hogy az önálló, innovatív tanárokból lett volna többség, szemben a tankönyből mantrázó, enyhén gyerekellenes egyénekkel szemben. Pedig nem is jártam rossz helyekre, sőt . . .
    Nem tudok nem úgy gondolni az egészre, mint a nagy pedagógus társadalom azt kapta jutalmul, amit mások büntetésül...
  4. 2 rworse
    rworse
    2017. szeptember 23., szombat 12:57
    No igen, békeidőben elégedetlenkedik az ember, háborúban meg visszasírja a békeidőt.
  5. 1 yoyo
    yoyo
    2017. szeptember 23., szombat 12:20
    Bár lett volna egyszer olyan politikai vezetés, amely ad húsz évet Vekerdy Tamásnak és más kiváló pedagógusoknak, hogy a mindenkori aktuális kormányzat hatásköre alól mentesítve végigvigyenek 1-2 generációt egy új szemléletű oktatási rendszeren!
    Ehelyett négyéves ciklusonként, olykor cikluson belül is variált, ide-oda ráncigált, károsnál károsabb ötleteket, hülyeséget hülyeségre halmozó ámokfutás zajlott azon a területen, ami egy ország jövője szempontjából talán a legfontosabb.
    A mostani helyzet még annyival rosszabb a korábbi következetlenségeknél, összevisszaságoknál is, hogy ez az avittas, autoriter szemléletű iskola módszeresen azon fáradozik, hogy a tanítványok jó alattvalóvá váljanak, vagyis a meggyőzés eleve reménytelen.

Komment írásához