Féljünk-e a robotíróktól?

szerző
Szedlák Ádám
publikálva
2017. szept. 17., 14:00
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kevés gondolat van, ami annyira jellemzi a 2010-es éveket, mint az aggodalom afelett, hogy jönnek a robotok, és elveszik a munkánkat. A félelem persze nem nélkülöz minden alapot, a kamionok volánja mögött éveket lehúzó sofőrökből nem lesz egy csapásra mesterséges intelligenciát programozó. A probléma megoldása helyett viszont most foglalkozzunk a kultúrtörténetével, mert az csodákat rejt.

A sztori egy városi legendával kezdődik, amely szerint Lyon város takácsai annyira megharagudtak a programozott szövőgépet feltaláló Joseph Marie Jacquard-ra, hogy behajították a Rhône folyóba. Viszonylag szó szerint megúszta az incidenst, 82 évesen halt csak meg, igaz, ez nem a takácsokon múlt. A selyemipar nem rokkant bele a felfedezésbe, az olcsóbban előállítható kelmére megnőtt a kereslet. Ugyanez történt röpke százötven évvel később is, amikor a Visicalc nevű program, a világ első táblázatkezelője, forradalmasította a számolást. Korábban a hónap végére, egész nap matematikai műveleteket végző emberek megfeszített munkájával elkészült egy verzió egy cég költségvetéséből. A Visicalc bevezetése után szabadon lehetett kísérletezni az ár leszállítását vagy a termelés megnövelését feltételező forgatókönyvekkel.

Ha nagyon nem jön be, kilőjük az űrbe

Az irodalom viszont egészen hamar ráébredt arra, hogy nem működik minden területen a „majd többet vesznek belőle” logika. Például többet olvasni biztosan nem lesz ideje az embereknek, így az írók jogosan retteghetnek a géptől. Rögtön két remek jövőképből is válogathatunk habitustól függően. Stanisław Lem Kiberiádájának első pótutazásában Trurl megépíti a gépet, amely képes úgy verselni, mint egy költő. Ehhez persze modellezni kell a galaxis létrejöttét, Buddha lelkét a vizek fölött, és még pár apróságot, de a végén a gép termelésre kész állapotba jut. Az események innentől felpörögnek.

„Most már egyetlen poéta sem tudott ellenállni a végzetes ambíciónak, hogy költői versenyre hívja ki az Elektrubadúrt. Csapatostul jöttek mindenhonnét, kéziratokkal tömött zsákokkal és aktatáskákkal. Az Elektrubadúr először hagyta szavalni a jövevényt, gyorsan megállapította költészetének algoritmusát, és annak alapján olyan versekkel válaszolt, amelyek ugyanabban a stílusban íródtak, de minimálisan kétszázhússzor, optimális esetben pedig háromszáznegyvenhétszer jobbak voltak.” (Ford. Murányi Beatrix)

Végül a költőgépet csak úgy lehet leállítani, hogy eladják egy szomszédos uralkodónak, aki egy csapat változó csillag „lírai programjává” tette a végtelenül megható verseket generáló Elektrubadúrt. Techológia:költők 1:0.

Save our souls

Roald Dahl meghökkentő meséiben még jobb sztori található. Az ő programozható írógépe, ami A nagy automata grammatizátor című novellában bukkan fel, tizenöt perc alatt képes regényt alkotni, a történetet, csavarokat, érzéseket és félelmeket pedig úgy lehet adagolni vele, mintha az ember orgonán játszana. A gép ebben az 1953-as történetben nem önjáró, de benne van a lehetőség, hogy akár egy betanított munkás is tudja kezelni. Egy igazi író pedig, aki jó ritmusban tudja a feszültségpedál mellé simítani a romantikát is, akkor percek alatt írhat vele remekművet. A grammatizátor lényegében mindenkinek a szellemírójává válik, az írók branddé válnak, a sztori narrátora pedig kegyelemért rimánkodik a novella végén.

false

 

Fotó: Richard – Flickr

Ott még nem járunk, hogy neurális hálókkal – ez az egyik technológia, amit egyszerűen csak mesterséges intelligenciának szokás nevezni – remekműveket lehessen íratni. Ezek a nagy mennyiségű adaton betanított szoftverek amúgy csodás dolgokra képesek, a Google AlphaGo-ja például nagymestereket vert a legendásan nehéz táblás játékban. Egy regény generálása azonban nem is munka. Van is egy hónap, amikor a generatív algoritmusokkal szórakozók versenyt rendeznek. A regényírás amerikai hónapjával – ez november, a rendezvény pedig a NaNoWriMo – párhuzamosan zajlik a könyvgenerálás hónapja is.

Egyelőre az eredmények nem olvashatók a szó hagyományos értelmében. Címet adni viszont már fel lehet kérni. Az Elle O’Brien által húszezer Harlequin romantikus füzet címén betanított neurális háló például már képes tökéletes címeket kitalálni. És mellette néhány igazán vicces, kérdéseket felvető darabot is. Kezdve azzal, hogy a kód által javasolt „A terhes herceg” címszereplője vajon hogyan esett teherbe.

A hülyeség az bezzeg megy

Van egy terület, amiben tökéletesek a generatív algoritmusok. Ez a flash fiction, a pár szavas, egymondatos novella. (A legjobb magyar példa Juhász Viktor hatszavas sci-fije: „A harmadik mecha a Városligetig jutott.”)  Az ilyeneknek ráadásul tökéletes vivőhullám a Twitter, amin többtucatnyi vicces szöveggeneráló robotra lehet feliratkozni.

A Midsomer Murders Bot olyan sztorikat gyárt, amelyek akár felütései is lehetnének egy-egy Kisvárosi gyilkosságok-résznek. Mivel ez önmagában nem lenne nehéz, ezért a robotot úgy tuningolták, hogy minél szürreálisabb szüzsékkel álljon elő. Azt a részt például, amelyben a község borzszakértőjét egy mérgező bogárral gyilkolja meg a helyi sakk-kör, szívesen megnézném.

Szürrealitásban utazik a Brand New Facts is, ami két Wikipédia-szócikkből kiragadott mondatot gyúr össze új tények kitalálásához. Például tegnap innen tudtam meg, hogy az irónia a szó legtágabb jelentésében egy fehérorosz focista.

A műfaj királya pedig a Magic Realism Bot, ami pont azt csinálja, amit a neve is ígér. Nem mindegyik írása tökéletes, de azt a novellát elolvasnám, amiben a reggel felkelő narrátor azt fedezi fel a tükör elé állva, hogy az éjszaka során Vlagyimir Putyinná változott. Vagy persze azt is, amiben San Diegóban feltűnik egy trombita, ami a kubai rakétaválságból készült.

Másvalaki Problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!

Magyar Narancs – Másvalaki Problémája

Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. Elindult a Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.

szerző
Szedlák Ádám
publikálva
2017. szept. 17., 14:00
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 2 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. szeptember 17., 16:57
    A különböző hivatalok, óriáscégek vagy akár a politikai pártok erre szakosodott, ún. sajtóosztályain a gépek már jó ideje képesek ellátni a szövegírói feladatokat. A szónoklat- és közleménygenerátorok újabb és újabb típusai egyre kifinomultabb megoldásokkal kápráztatják el a szakembereket, sőt ma már arra is képesek, hogy egy-egy kommüniké saját életet éljen.

    http://kep.index.hu/1/0/1743/17432/174323/17432360_c913a01c7f3b2de2ae781ea48b9d9fa3_wm.jpg

    A távlati terv az, hogy 2085-re minden háztartásnak legyen saját szöveggenerátora.
  2. 1 rworse
    rworse
    2017. szeptember 17., 16:38
    "Például többet olvasni biztosan nem lesz ideje az embereknek, így az írók jogosan retteghetnek a géptől."

    Nem biztos, hogy nem lesz több ideje olvasni az embernek. A gépesítés lehetőséget ad, hogy csökkenjen a munkaidő, növekedjen a szabadidő azonos jövedelem mellett. Persze ez csak lehetőség, de minden jel szerint arra haladunk évtizedek óta, hogy a szabályozott munkaidő szerint dolgozók munkaideje csökken. Ennek ellenére persze az írók is okkal retteghetnek a(z intelligens) géptől. Az írók IS.

Komment írásához