Mennyibe kerül az emberélet? – Gyógyszermizériák 1.

szerző
Kökény Mihály
publikálva
2018. febr. 07., 12:44
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Sokat vagy keveset költünk gyógyszerre? Is-is. A magyar gyógyszerpiac anomáliáiról.

Kétségbeesett szülők, beteg emberek gyakran kérnek segítséget tőlem mint egykori egészségügy-politikustól gyógyszerek beszerzéséhez. Furcsa paradoxon ugyanis, hogy amíg kiváló gyógyszergyáraink vannak és közel 40 ezer patikaszer kapható hazánkban (ezek kb. egyötöde részesül támogatásban), számos korszerű medicina még méltányossági kérelemre sem elérhető.

A közelmúltban például gimnáziumi osztálytársam hatéves unokájának sorsáról írt: a kislány öröklődő izomsorvadásban szenved. Erre a végzetes kórra eddig semmilyen kezelés nem létezett, de legújabban egy gerincvelőbe adható gyógyszer hatékony és biztonságos megoldást nyújt a betegeknek a sorvadás megállítására, a folyamatok visszafordítására. A család most versenyt fut az idővel, bíznak a hatóságok jóindulatában, de a magas költség miatt egyelőre egyedi importot sem engedélyeznek. A tehetősebbek a Lajtán túl beszerezhetik – horror áron.

Sok rákbeteg abban reménykedik, hogy orvosa az ígéretes, de még nem engedélyezett szer klinikai vizsgálatába tudja bevonni, mert ilyenkor a terápiát a gyártó finanszírozza. Ugyanakkor nem kevesen Magyarországon is az ebéd előtt savlekötő, ebéd után epesimogató, mindent pirulával kezelő, csak legyen nálam fájdalomcsillapító attitűdöt vallják, és akkor még nem is beszéltünk a megfázásra feleslegesen antibiotikumot szedőkről, akiknél akkor nem hat a gyógyszer, amikor kellene.

Igazán a gyógyszerészek a megmondhatói annak, hány egyedülálló idős társunk kényszerül választásra: élelmiszert vásároljon, vagy a felírt (sokaknak elviselhetetlenül drága) gyógyszereit váltsa ki. Az egészségértés hiánya miatt a hamisított szerek is terjednek főleg az interneten, de zugárusok is forgalmaznak ilyesmit. A magyar lakosság kb. 4-5 – alacsony iskolázottságú és szegény – százaléka vásárol hamis, például hatóanyagot nem tartalmazó gyógyszereket, és vállal ezzel súlyos kockázatot.

Röviden: a korszerű terápiák elérhetetlensége, hiány és pazarlás, olykor megdöbbentő lakossági tájékozatlanság, nehezen áttekinthető támogatási rend és európai viszonylatban is alacsony közkiadások jellemzik gyógyszerügyeinket.

Kétrészes írásomban arra vállalkozom, hogy röviden felvázoljam a gyógyszerré válás rögös és küzdelmes útját, ismertessem a magyar gyógyszerellátás főszereplőinek helyzetét, a támogatás rendjét, az állami gyógyszerkiadások alakulását, a betegek terheit és egy-két javaslattal is éljek.

Kezdjük az alapfogalmakkal!

Mi minősül gyógyszernek?

A 2005. évi XCV. törvény szerint gyógyszer bármely anyag vagy azok keveréke, amelyet emberi betegségek megelőzésére vagy kezelésére állítanak elő, vagy azok az anyagok, amelyek farmakológiai, immunológiai vagy anyagcsere hatások kiváltása révén az ember valamely élettani funkciójának helyreállítása, javítása vagy módosítása, illetve az orvosi diagnózis felállítása érdekében alkalmazhatók. A gyógyszerré történő minősítésben döntő tényező a bizonyított gyógyhatás. Régebben beszéltünk gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékekről, de ezt a kategóriát egy EU-s jogszabály megszüntette, helyette étrend-kiegészítőként lehet ajánlani ilyen szereket. Ezeknek nincs bizonyítottan gyógyító hatásuk, de kedvező élettani hatással rendelkeznek és forgalmazásuk csak bejelentéshez kötött. A közelmúltban vezető európai tudományos testület minősítette a homeopátiás szereket veszélyesnek, kísérletileg nem igazoltnak, de hazai döntés forgalmazásukról még nem született.

Megkülönböztetünk eredeti és ún. generikus vagy másolt gyógyszereket. Az eredeti (originális) gyógyszerek újonnan kifejlesztett hatóanyagokat tartalmaznak, amelyek kifejlesztése hosszú (általában 12-14 évig tartó), jelentős anyagi ráfordítással járó folyamat eredménye. Az újonnan kifejlesztett hatóanyagot 20 (bizonyos esetekben 25) évig tartó termékszabadalmi oltalom védi, amely időszak alatt más gyártó nem állíthat elő azonos hatóanyag-tartalmú készítményt. Ha a szabadalom lejár, a hatóanyagot más gyártók is használhatják, az így előállított készítmények lesznek az ún. generikus gyógyszerek. Ezek tehát az originális gyógyszerek azonos hatóanyagú másolatai, amelyeket gyártóik az eredetinél lényegesen olcsóbb áron kínálnak. Az originális készítményekhez képest a generikumok hasonló, de nem teljesen azonos terápiás hatásúak.

Képünk illusztráció!

Képünk illusztráció!

Fotó: MTI – Rosta Tibor

A medicinák egy része receptköteles, mert orvosi ellenőrzés nélküli alkalmazásuk veszélyeztetheti a beteg egészségét. Ártámogatás csak ezekre a szerekre biztosított. A vény nélkül kapható készítmények piacán (angol kifejezéssel OTC) szabad a verseny, az ár és a reklám (tele is van velük minden tévécsatorna), azaz a kereslet-kínálat törvénye érvényesül. Lázcsillapítóktól a hasmenéses panaszokra ható szerekig és a napégés enyhítését szolgáló kenőcsökig a házipatika elemei tartoznak ide. Egyes benzinkutaknál és drogériákban is lehet kb. 600 féle alapgyógyszert vásárolni. Korábban nagy reményeket fűztek a nálunk 10 évvel ezelőtt indult gyógyszertárakon kívüli kereskedelemhez, amivel a patikai ügyeletek akkori zavarait kívánták orvosolni. A patikák iránti bizalomnak is betudható, hogy a vény nélküli gyógyszerpiacból alig egy százalékot tudtak kihasítani a gyógyszertáron kívüli árusítóhelyek.

Hogyan zajlik a gyógyszerfejlesztés?

A gyógyszerré válás folyamata idő- és költségigényes, de ennek valamennyi lépése elengedhetetlen ahhoz, hogy hatékony és megbízható szer kerüljön a piacra. Egy új termék bevezetése átlagosan 10-12 évig tart, és több mint egymilliárd dollárba kerül. Az egyre szigorodó szabályok, követelmények miatt pedig ez az összeg folyamatosan nő. Mintegy 100 ezer molekulából 10-12 jut el a kipróbálás első fázisába és 10 ezer levédett célmolekulából csupán egy kerül ki a fejlesztési folyamatból győztesen, és lesz a gyógyításban hozzáférhető. Érdemes megjegyezni, hogy csupán minden nyolcadik ilyen gyógyszer lesz pénzügyileg is sikeres.

Ha a számítógépes szimulációval kiválasztott, majd állatkísérletekben is ígéretes molekulák valóban esélyesek emberi alkalmazásra, elkezdődhet a humán klinikai vizsgálat, ami négy fázisból áll. Először kis adagban követik a gyógyszerjelölt vegyület sorsát az emberi szervezetben, és egészséges önkénteseken határozzák meg a biztonságosan adható dózist és feltérképezik a mellékhatásokat. A második fázisban már konkrét, kis létszámú betegcsoportban vizsgálják, hogy az adott gyógyszerhatóanyag valóban alkalmas-e gyógyításra. Ebben a fázisban a biztonságosságot, a tolerálhatóságot, a terápiás hatást értékelik és igyekeznek megállapítani az optimális adagolás mértékét. Ezt követően a harmadik fázisban nagyobb, sokszor többezres betegcsoportban ún. kettős vak vizsgálatokat végeznek, így sem az orvos, sem a beteg nem tudja, hogy vizsgálati készítményt vagy placebót alkalmaztak-e. Amennyiben pozitív eredménnyel zárulnak a tesztek, a készítményt bejegyezhetik a gyógyszer-törzskönyvbe, azaz megkaphatja a forgalomba hozatali engedélyt. Ezt követően folytatnak még vizsgálatokat, amikor más készítményekkel hasonlítják össze a gyógyszert. Ez az utolsó, a negyedik fázisú vizsgálat.

Gyógyszergyártók, nagykereskedők, patikák

A gyógyszeripar hagyományosan fontos szerepet tölt be a magyar gazdaságban, jelenleg a GDP 3-3,5 százalékát itt állítják elő. Közel 15 ezer embert foglalkoztat. A közvetlenül a gyógyszercégek alkalmazásában állókon kívül több ezer további munkahely létrejöttéhez és megtartásához járul hozzá.

Már 1867-ben működött gyógyszergyár Magyarországon. A jelenlegi zászlóshajó: az egyetlen nem külföldi gyógyszercég tulajdonában álló Richter részvénytársaság 1901-ben alakult. A többi vállalatot a rendszerváltást követően átvették a szakmai befektetők, akik több helyen megszüntették a hatóanyag-gyártást (Alkaloida, Teva). Ugyanakkor a Richter az elmúlt két évtizedben igazi regionális multivá vált, megerősítette helyzetét az orosz piacon és a skizofrénia gyógyítására fejlesztett eredeti készítményét az Egyesült Államokban is törzskönyvezték. A hazánkban gyógyszert előállító vállalkozásokat a MAGYOSZ (Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetsége) tömöríti, amely 35 tagvállalattal rendelkezik.

A kormányzat igyekszik elég gátlástalanul megcsapolni a gyógyszeripar nyereségét, ezért a gyógyszercégek versenyképességét évek óta különadók rontják. Ennek mértéke ugyan csökkenthető a kutatási ráfordításokkal, de így is – a világban egyedülálló módon – a gyártók finanszírozzák a gyógyszerkassza több mint 20 százalékát (ez az összeg 2016-ban 71 milliárd forint volt). Nem csoda, hogy az utóbbi években az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületébe tömörült külföldi cégek szűkítették profiljukat Magyarországon, 30 százalékos leépítést hajtottak végre, elvittek kutató bázisokat és kevésbé támogatnak orvos-szakmai továbbképzéseket.

false

 

Fotó: MTI – Koszticsák Szilárd

A gyógyszer-nagykereskedők láthatatlanok a közvélemény számára. Ők gondoskodnak arról, hogy a gyártóktól a fogyasztókig megfelelő minőségben jussanak el a szükséges medicinák. Ez egyébként az utóbbi időben, amikor egymás után jelennek meg a speciális tárolást, szállítást igénylő készítmények, egyre nagyobb kihívást jelent. A szövetségbe tömörült hét nagykereskedő 400 gépkocsija járja naponta a gyógyszertárakat, kórházakat. Nemcsak ki, hanem vissza is szállítanak, több száz tonnányi, a lakosság által leadott lejárt szavatosságú, veszélyes hulladékká vált gyógyszert fuvaroztak el a leadópontként is működő patikákból. A nagykereskedők helyzetét bizonytalanná teszi, hogy évek óta zsugorodik a jövedelmezőségüket biztosító árrés és államosítással fenyegetik őket, mert ők a kórházak legfőbb, olykor türelmetlen hitelezői.

A magyar lakosság – a kórházak mellett – kb. 2400 közforgalmú és mintegy 600 fiók, vagy mozgófiók magánpatikában juthat gyógyszerhez. Az orvosok által működtetett kézipatikák száma meghaladja a 230-at. Létesítésüket és működtetésüket szigorú szabályok rögzítik: ötezer lakosonként állhat egy patika, és két gyógyszertár között minimum 300 méter távolság kell, hogy legyen. Ez erősen korlátozza a versenyt, amelynek feltételeit 2006-2007-ben az akkori liberális egészségügyi vezetés megteremtette, de 2010 után a gyógyszerészkamara követelésére a korábbi monopóliumokat újjáépítették. A vita hosszú ideje folyik arról, hogy a gyógyszertárak valójában kiskereskedelmi vagy egészségügyi intézmények-e. A többek szerint csak a patikatulajdonos gyógyszerészek érdekeit képviselő szakmai köztestület az utóbbit tartja „etikus modellnek”, de az igazsághoz közelebb áll, hogy szerepük kettős.

Törvény írja elő, hogy 2017-től 50 százalékot meghaladó tulajdonrésszel kell a gyógyszertárat üzemeltető vállalkozásban rendelkeznie gyógyszerészeknek. Így akarták megszűrni a Molnár Lajos-éra nagy patikaliberalizációja idején megszaporodott „kétes tulajdonosi hátterű” patikákat. Sok helyen azonban nem tudtak, vagy nem akartak élni a tulajdon megszerzéséhez kínált kedvezményes állami hitelekkel és háttéralkukat kötöttek a szürke zónába szoruló pénzügyi befektetőkkel. A patikaláncok ennek ellenére nem tűntek el.

Fontos kiemelni, hogy csak a gyógyszerek forgalmazásából nem lehet gazdaságosan üzemeltetni egy patikát. A hatósági árrés kötött, ráadásul a gyógyszer árának növekedésével sávosan csökken. Ez azonban csak a TB-támogatott gyógyszerekre érvényes: a vény nélkül kapható gyógyszerek szabadárasak, csakúgy, mint az étrend-kiegészítők, kozmetikai szerek, vérnyomáscsökkentők, stb. Ezért van az, hogy a gyógyszertárakban egyre több terméket tudunk megvásárolni, ami nem gyógyszer. Tulajdonképpen ebből él a patika, hiszen ezeken a nem gyógyszernek minősülő termékeken van olyan haszna, amiből finanszírozható a működés. Ez az oka annak is, hogy a kisebb forgalmú, főként falusi patikák folyamatosan a csőd szélén táncolnak. Hiszen a támogatott gyógyszerek árszintjét a kormány igyekszik lenyomni, az üzemeltetés viszont egyre többe kerül és vidéken kevésbé keresettek a választékot bővítő árucikkek. Nagyjából félmillió ember él olyan kistelepülésen, ahol egyáltalán nem működik gyógyszertár.

Mit tesz a kormány?

Nem említettük még a kormányzati gyógyszerpolitikát, amelynek aktuális irányairól hiába is keresne információt az olvasó. Utoljára a Szócska Miklós nevével fémjelzett, 7 évvel ezelőtt kormányhatározattá emelt „Gyógyuló Magyarország – Semmelweis Terv az egészségügy megmentésére” című koncepcióban jelentek meg gyógyszerpolitikai alapvetések. Akkor a minőség és a költséghatékonyság állt a középpontban, illetve a patikaliberalizáció visszafordítása. A támogatáspolitikában inkább a takarékosság és a költségvetés szempontjait hangsúlyozták, előrevetítve a Széll Kálmán-tervvel 2011 végén érkező brutális forráskivonást a gyógyszerkasszából. Azóta a folyamatos kapkodás és rögtönzés jellemzi a kormányzati magatartást, amelynek egyetlen célja az, hogy az alultervezett és rendre túlteljesülő támogatási előirányzatot féken tartsák. Ez a büdzsé lényegében évek óta változatlan, a GDP-emelkedés semmilyen hatással nincs rá. A bürokraták cinikus érve, hogy az ország lakossága évről-évre fogy, tehát kevesebb gyógyszert fognak az emberek szedni. Az ostor viszont sokszor a betegeken csattan.

A cikksorozat következő részében arra teszek kísérletet, hogy segítsek eligazodni a támogatási rend dzsungelében. Áttekintjük az állami támogatások mértékét, a betegek terheit és szót ejtünk arról, hogyan lehetne igazságosabbá tenni a támogatásokat.

Köszönettel tartozom Bíró Boldizsár, Fekete Tibor és Lengyel Gábor értékes tanácsaiért, amelyeket a cikk megírásához nyújtottak.

Kövesse a Magyar Narancs egészségügyi blogját! Materia Medica – minden szerdán a magyarnarancs.hu-n.

Materia Medica

A Magyar Narancs új, egészségügyi problémákkal foglalkozó blogja. Fogyasszák egészséggel!

 

szerző
Kökény Mihály
publikálva
2018. febr. 07., 12:44
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához