Őfelsége titkosszolgálatában: divat gyűlölni, pedig ez a legjobb James Bond-film

szerző
Gera Márton
publikálva
2018. máj. 31., 13:38
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Peter Hunt közel ötven éve megpróbálta komolyan venni a 007-es figuráját. Nem vallott kudarcot, de mégis. Újranéző!

A cikk helyenként spoilereket tartalmaz az Őfelsége titkosszolgálatában cselekményével kapcsolatban!

El tudja-e valaki képzelni, hogy James Bond szerelmes lesz, romantikus sétákat tesz az erdőben, kilép a titkosszolgálatból, és rögtön megházasodik, hogy egy virággal bőségesen borított kocsiban csókolgassa a feleségét? Valószínűleg csak azok nem tartják mindezt elborult képzelgésnek, akik látták a 007-es széria hatodik felvonását, az Őfelsége titkosszolgálatábant. Ian Fleming hőse ebben a filmben ugyanis pont a fentieket követi el, és még a rendező, Peter Hunt sem másította meg a regényt: az író éppen ezeket írta le 1963-as könyvében, az On Her Majesty’s Secret Service-ben. Az évek során azonban ez a film lett a James Bond-sorozat fekete báránya, és nincs olyan aspektusa, mely miatt ne panaszkodtak volna már az elkötelezett rajongók.

Diana Rigg és George Lazenby

Diana Rigg és George Lazenby az Őfelsége titkosszolgálatában című filmben

 

Pedig Peter Hunt közel ötven éve gondolt egy merészet, és megpróbálta elmélyíteni az angol ügynök figuráját: megmutatni, hogy nemcsak egy Walther PP-vel szaladgáló, a macsó férfi sztereotípiáit egytől egyig magán viselő hősről van szó. Újranézve a filmet, ma pontosan látni, hogy ez sikerült is neki, és az Őfelsége titkosszolgálatában simán lepipálja a későbbi, burleszkbe hajló Roger Moore-filmeket, de szépen átlép a Sean Connery-féle epizódokon is.

Mi az az Újranéző?

A Magyar Narancs filmes blogja, a Mikrofilm eztán rendszeresen jelentkezik hasonló írásokkal: az Újranézőben alkalomtól függően vagy éppen teljesen függetlenül írunk kevéssé ismert, vagy egyszerűen csak érdekes, de elfeledett filmekről, amelyek valami miatt különlegesek, vagy esetleg hatást gyakoroltak a filmművészetre, tehát megérdemlik, hogy újranézzük őket.

 

Akcióvígjáték helyett dráma

Míg a Sean Conneryvel készült öt korábbi film valamennyire hasonlított a kémfilmekre, később Roger Moore végleg elvitte a sorozatot az akcióvígjátékok irányába: jellegzetes mosolyával mondta fel a poénosabbnál poénosabb mondatokat, hogy egy kicsit se lehessen komolyan venni a 007-es figuráját. Peter Hunt, a vágóból lett rendező ebben a filmben azonban éppen arra tett kísérletet, hogy árnyalja Bondot, aki most nem cseréli le jelenetről jelenetre a partnereit, hanem szerelmes lesz, és úgy dönt, megházasodik. Ez még akár egy giccses tévéfilm cselekménye is lehetne, de az Őfelsége titkosszolgálatában vége tragikus, és ilyen legközelebb csak évtizedek múlva, a Casino Royale esetében lesz. Az más kérdés, hogy a következő rész, ami már visszatér a James Bond-filmek jellegzetes vonalához, egy kicsit sem foglalkozott azzal, hogy az előző epizód a főszereplő feleségének halálával ért véget. Persze, az ilyen jelenetek még a legeltökéltebb Bond-rajongókat is elgondolkodtatták, de Hunt mintha szándékosan froclizná őket is:

On Her Majesty’s Secret Service Dating Scene

On Her Majesty’s Secret Service (1969)

Egy furcsa, de jó cím

Amikor először láttam a filmet, a címet egyáltalán nem értettem, és fantáziátlan hülyeségnek gondoltam. Pedig nem az: a filmben többször is elhangzik, hogy őfelsége titkosszolgálatának kötelékében nem lehet boldog az ember, nem lehet szerelmes, mivel csak magával, meg esetleg az országa sorsával foglalkozhat. Csakhogy amikor Bond kilép a szolgálatból a házasság által, akkor meg éppen az bizonyosodik be: boldogság a szolgálaton kívül se jön el egy ügynök számára. Egy Bond-filmnek nincs szüksége ennél komolyabb drámára.

Minden olyan, mint a való világban

Amíg a legtöbb James Bond-film jellegzetes tartozékainak számítanak a valóságban nyilván nem létező kütyük, addig az Őfelsége titkosszolgálatában semmi ilyesmit nem vonultat fel. Hunt a játékszereket kivette a hős kezéből, hogy ezzel is egy komolyabb film benyomását keltse: Bondunk itt csak magára számíthat, és éppen ezért emberibb, mint bármelyik másik epizódban. De az ellenfél is közelebb áll a valósághoz, mint a többi epizód antagonistája: Blofeld itt nem homályos szobákban üldögélő parancsnok, hanem hús-vér figura Telly Savalas alakításában. Ha kell, maga is sílécen üldözi az ügynököt, és a végén olyan nyakmerevítővel jelenik meg, amilyet az SZTK-k gyógyászati segédeszközöket forgalmazó boltjában is lehet venni.

A síelős hajsza, ami még Wes Andersont is megihlette:

On Her Majesty’s Secret Service (1969) – Ski chase

James Bond On Her Majesty’s Secret Service (1969) – Ski chase / Escape from Piz Gloria

Remek színészek

Bár a Bondot játszó George Lazenby soha nem futott be nagy karriert színészként (Emmanuelle-filmek viszont szép számmal kijutottak neki), és a film kritikusai is gyakran felemlegetik, hogy valójában modell volt, nem is képzett színész, ez nem von le semmit a játékból. Lazenby sokkal visszafogottabb ügynök, mint bárki más: nem bájgúnár, mint Moore, nem erőszakos macsó, mint Connery, náluk sokkal természetesebb, emberibb figura. Mellette pedig ott volt Telly Savalas, akinek a karrierje ekkor kezdett beindulni, de már itt tudta, hogyan kell megformálni a jó ellenfelet. Az pedig a film egyik elvitathatatlan erénye, hogy ők ketten nagyjából a játékidő háromnegyedéig nem is ütköznek meg egymással, hanem szokatlan módon csupán szellemi párbajt vívnak.

Telly Savalas és George Lazenby az Őfelsége titkosszolgálatában című filmben

Telly Savalas és George Lazenby az Őfelsége titkosszolgálatában című filmben

 

Minden egyben volt, mégis kudarc lett a vége

Egészen a Daniel Craig-éráig kellett várni egy olyan 007-es filmre (Casino Royale), ami annyira kilóg a sorból, mint az Őfelsége titkosszolgálatában. A film 1969-es bemutatása után ugyanis hiába jött két évvel később az újabb James Bond-film, a Gyémántok az örökkévalóságnak már a klasszikus receptet követte. Peter Hunt nem rendezett több Bondot, George Lazenby pedig különböző nézeteltérések miatt nem játszotta el többé Fleming ügynökét. Noha él a mítosz, hogy az Őfelsége titkosszolgálatában megbukott a kasszáknál, ez nem igaz. Sokkal inkább arról volt szó, hogy a készítők egyszerűen azt érezték, ezt a vonalat hosszabb távon nem lehetne folytatni, és ha filmsorozatot akarnak készíteni, a kiszámíthatóbb stílushoz kell visszatérni.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

szerző
Gera Márton
publikálva
2018. máj. 31., 13:38
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 4
    tiszapolgári
    2018. június 01., péntek 06:34
    3

    Elmegy, de Huszárik Zoltán Űrodüsszeia 007-esének nyomába se ér. Ebben a filmben hangzik el a klasszikus mondat, hogy „Mert a varázsszó mindig Bonduell”.
  2. 3
    rworse
    2018. május 31., csütörtök 22:45
    A legjobb James Bond film Fehér Györgytől a Szürkület.
  3. 2
    tiszapolgári
    2018. május 31., csütörtök 16:14
    Szerintem a betétdal (John Barry: We Have All the Time in the World, énekli Louis Armstrong) is magasan veri a többi Bond-slágert.
  4. 1
    tiszapolgári
    2018. május 31., csütörtök 16:01
    Szerelmesnek lenni ezerszer jobb, mint ijesztő orosz rémpofákkal bunyózni.

Komment írásához