Istenien gonosz tündérmese arról, hogy a természetet nem érdekli, ha meghalunk

szerző
Sepsi László
publikálva
2017. nov. 02., 12:50
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nem kegyetlenebb, mint a Grimm-mesék. Max egy nagyon picit.

Pár éve a Pixar stúdió nagyot gurított az Agymanók című filmjével: az animációban úgy képzelték el egy kislány elméjét, mint egy irányítóközpontot, ahol antropomorf manókban megtestesült érzelmek nyomogatják a gombokat. Kicsiknek és nagyoknak is könnyű volt ráismerni saját érzéseik működésére: milyen az, amikor szégyenlősen beleszeretünk valakibe, vagy bajok vannak a családban. De az Agymanók tapintatosan kikerült pár kellemetlen kérdést. Mi történik akkor, ha ez a kislány meghal?

Holtan esnek össze a manócskák?

Vagy fokozatosan sötétül el a koponyaűr, mintha merülne az aksi? Netán ezek a bizonyos fokig önálló agylakók azután is tovább éldegélnek, hogy a gazdatestet már kikezdték a kukacok? Fabien Vehlmann és az illusztrátor Kerascoët Beautiful Darkness című képregényében pontosan itt kezdődik a manócskák tragikus története.

false

Az angolul 2014-ben megjelent kötet egy Alice Csodaországbant idéző képsorral indul: egy beazonosíthatatlan, szűkösnek tűnő térben a tündéri hősnő éppen teázgatásra várja lovagját. Az udvarló megérkezik, cseverésznek, majd egyszer csak a falakról vörhenyes miazma kezd csorogni, minden fortyog és omladozik, a szerelmeseknek menekülniük kell. Trutymós alagutakon át kijutnak a szabadba, és az olvasót ekkor éri az első sokk:

az aprócska lények tucatjával rajzanak kifelé egy kislány holttestéből, amely zuhogó esőben hever egy erdei tisztáson.

Beautiful Darkness a belga képregények (TintinAsterix és Obelix) és a viktoriánus tündérmese-illusztrációk vizuális stílusában meséli el a pöttöm emberkék küzdelmeit a természettel, egymással és a gyermeki naivitás mögött rejlő önző, akár erőszakos impulzusaikkal. Mivel felettébb sokan vannak, kezdetben fel sem tűnik, milyen gyorsan arat köztük a halál: kit egy bagoly ragad el, kit egy béka, mást a kisközösség élére álló önjelölt hercegnő temet el elevenen – a legtöbb szereplő neve elhangzik ugyan, de kár megjegyezni, mert úgysem érik meg az utolsó oldalakat.

false

Miután az olvasó beleszokott a stílus és a téma ellentmondásába, és szomorú szívvel beletörődött, hogy bizony ezek a Hüvelyk Pannák nem hagyják el az erdőt élve, rögtön felmerül a kérdés, hogy mi a fene ez a tündéri mészárszék? A Beautiful Darkness körüli műfaji és utaláshálót könnyű felrajzolni, Grimm testvérek, Lewis Carroll, A Legyek Ura találkozása a „sötét tündérmese” alzsánerével, de arra már nehezebb válaszolni, hogy miről is szól ez az óhatatlanul parabolaként olvasott képregény.

Ha kizárjuk azt a lehetőséget, hogy egyszerűen olyan olvasóknak szánt gyilokpornó, akik örömüket lelik apró dolgok elképzelt kínhalálában, és megpróbálunk értelmet adni a manóközösség hányattatásainak, rögtön mindenféle súlyos témánál lyukadunk ki: ember és természet viszonya, a közösség és az ökoszisztéma (jelen esetben egy kislány hullájának) párhuzamos széthullása, miből is áll egy egyén (ezeket a manókat a személyiség aspektusainak, vagy az emberi testet alkotó sejtek metaforáinak is értelmezhetjük). De a legérdekesebb kérdés az, hogy egyáltalán milyen érvényes tündérmesét lehet írni a klímaváltozás, a hatodik kihalási hullám, és általában az antropocénnek hívott érában?

false

A zsugorodás, töpörödés és ezek folyományai a tömegkultúrában legtöbbször valamiféle hatalomvesztésről, az értékek és szokások relativizálásáról szólnak. A hihetetlenül zsugorodó ember pókokkal harcoló hősének vagy a Drágám, a kölykök összementek hangyán lovagló tinijeinek a természettel is újra kell fogalmazniuk a viszonyukat, ami újbóli hódítást és gyarmatosítást jelent.

A gombaházakban lakó hupikék törpikéktől megtanultuk, ami pici, az szükségképpen szorosabb kapcsolatban áll a természettel,

ám a Beautiful Darkness hősei, ahelyett, hogy ellesték volna Törpapától az erdőmélyi patriarchális miniutópia csínját-bínját, játszadozásaik közben képtelenek tudatosítani, hogy immáron ők is – mint a kislány mindinkább oszladozó holtteste – szerves részei az őket körülvevő ökoszisztémának. Potenciális táplálékforrások az állatvilág számára, kitettek az elfertőződött sebeikben szaporodó baktériumoknak, és nem utolsósorban részei a lebomlás és átalakulás körforgásának. Mindegy, milyen cukik közben.

false

Beautiful Darkness pont annyira kegyetlen, mint a klasszikus Grimm-mesék, és ez a kegyetlenség azért szokatlanul sokkoló, mert nemcsak a gonosztevőket érinti – mint szegény kibelezett farkast vagy az elevenen megsütött boszorkányt –, hanem az erdő minden lakóját, miközben a mesélő és a világ körülöttük tökéletesen érzéketlen marad. Mintha egy tréfás kedvű Werner Herzog írta volna Sötét ökológia elolvasása után: gonosz, kiábrándító és fergeteges, mint Darwin-díjat osztogatni egy leégett óvodában.

false

____

Sepsi László (1985) író, szerkesztő, kritikus, elsősorban popkultúrával, zsánerirodalommal és filmekkel foglalkozik. Kötetei: Pinky (2016), Ördögcsapás (2017). Blogja, a Paratéka minden csütörtökön jelentkezik a magyarnarancs.hu-n.

szerző
Sepsi László
publikálva
2017. nov. 02., 12:50
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 2 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. november 03., péntek 15:09
    Lassan hatvanéves leszek, és még soha nem láttam testközelből halottat.
  2. 1 rworse
    rworse
    2017. november 02., csütörtök 14:33
    Az élet halál.

Komment írásához