Babarczy Eszter az elitkonferenciáról: Csak a piac felé van kiút

szerző
Babarczy Eszter
publikálva
2016. máj. 02., 10:34
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Lemészárolhatjuk hirtelen (jogos) haragunkban az új urakat, de ettől nem lesz Magyarország gazdagabb, a munkát kereső magyar esélyesebb és a jogállam erősebb.

A Szeretem Magyarországot Klub múlt hétvégi konferenciájáról Schilling Árpád és Jámbor András is némi felháborodással emlékezett meg. Szeretném eloszlatni a nyelvzavart, és ami még fontosabb és kellemetlenebb, a kemény választási kényszert fedő érzelmeket. A klub konferenciáját lehet szeretni vagy nem szeretni, és én magam is hiányoltam belőle sok témát. De a konferencia egy többnyire elfedett vagy ideológiákkal áthidalni próbált dilemmára hívta fel a figyelmet.

A dilemma ez: ahhoz, hogy Magyarország kikerüljön a klientúrák fogságából, több piac kell. Több piac pedig akkor lesz, ha a különféle elitek – főként a gazdaságban és a tudományban/innovációban, de, amennyire lehetséges, a kultúrában is – nemzetközi piacra dolgoznak.

És ez még nem elég, mert több kapitalizmus is kell. Nem ideológiai alapon, hanem azért, mert csak egy versenyképes tőkésosztály képes a mindent letarolni igyekvő állami tendenciának ellenállni. Az értelmiség, amely a tiltakozások zömét szervezi, a legtöbb esetben valamilyen minőségében állami vagy szponzori pénzekből él, és ezeket a pénzeket az állam elszívja és újra elosztja a maga klienturisztikus logikája szerint. Az értelmiség erőtlen, a nonprofit szféra tehetetlen olyan réteg nélkül, amely nem állami parancsra rakja ide vagy oda társadalmi szolidaritásra szánt fillérjeit.

Ezek nem új gondolatok. A hiábavaló hadakozás a maszatolás és a klientúra-Magyarország ellen végigkísérte az én megmondói szerepemet is (lásd például itt). De, mint oly sokan mások, én magam is egészen 2014-ig dolgoztam egyebek mellett olyan helyen, ahová politikai barátságokon keresztül csatornázódott be nem is kevés állami pénz. Mentségemre szolgál, hogy nem tudtam róla? Nem. De legalább felmondtam, amikor rájöttem.

Több piac tehát. Egy klubtársam szerint több tőkés, több nyertes, Kolosi Tamás szerint szélesebb Besitzbürgertum, tulajdonosi/vállalkozói felső-középosztály, Orbán Krisztián szerint nagyobb exportorientált gazdasági érdekcsoport kell ahhoz, hogy az orbánizmus és általában a politikai patronázs jövőtlenségéből kimásszunk. Mindaddig, míg az államon élősködhetnek gazdasági szereplők (és fordítva), addig Magyarország stagnál, az államnak pedig éppen arra nincs pénze, ami a feladata lenne.

Aki a lemaradottakkal, kirekesztődőkkel foglalkozik, a több kapitalizmus és több piac jelszavától megijed, és joggal ijed meg. Azt a fajta kapitalizmust, amely az államtól független gazdag réteget termel, Kolosi Tamás szép szavával élve a „hasznosság”, magyarán, a haszon mozgatja.

Rövid távú, kézzelfogható gazdasági hasznot azonban sajnos nem tudunk kínálni azokkal az ígéretes kis programokkal, amelyek ilyen-olyan kirekesztett csoportokkal foglalkoznak. Pillanatnyilag arról, hogy felépítsünk olyan modelleket, amelyek kimutatható társadalmi haszonnal is járnak, sokan nem is álmodhatunk, mert a tűzoltással vagyunk elfoglalva. És ha volna is modellünk: gyakran olyan társadalmi erőkkel kellene megküzdenünk, amelyeknek erős politikai hátszelük van. Ugyan melyik nagyvállalat fogja folyamatosan támogatni a tanodahálózatot, ugyan hová fordulhatna a közösségi pszichiátria?

És innen a dilemma. Magyarország gazdasági fejlődését agyonnyomja az állami klientúra, de szociális programok támogatását az államtól várjuk. Ha igaz a tétel, hogy Magyarország csak akkor lesz gazdagabb (és ezzel potenciálisan minden magyar is gazdagabb), ha az államot kitakarítjuk onnan, ahol a politikai elitek folyamatosan visszaélnek a hatalmukkal, hová fordulhat, aki a szociális rendszerek elfogadható működését szeretné látni?

A konferencia tézise, amiben Orbán Krisztián és Szelényi Iván egyaránt egyetértett, az, hogy az ideológiai harcokban elamortizált és hitelét vesztett értelmiségnek folyamatos politikai szájhabzás helyett jól működő modelleket kellene találniuk, kikísérletezniük az oktatás, egyes szociális ügyek, a kultúra területén. Ha a publicisztikák és vezércikkek helyett a „milyen remek dolog történt itt is” társadalmi rovatot olvasgatnánk rendszeresen, világosabban látnánk, hogy a Gyerekek Háza, Bódis Kriszta Van Helyed alapítványa vagy Halácsy Péter Budapest School kezdeményezése tesz igazán valamit Magyarország működőképességéért (hogy ne mindig Ritók Nórát idézzem). A csatazaj miatt nem vesszük észre, hogy ezeknek a kisebb programoknak a finanszírozási modelljén, tanulságain és terjesztési lehetőségein kellene gondolkodnunk. A magánszektorral közösen.

Aki jóléti hálót nyújtó Magyarországot szeretne látni ugyanis, nem hitegetheti magát azzal, hogy a most ellopott állami (európai) forrásokat csak át kéne terelni a megfelelő célokra, és Magyarország máris élhető ország lenne. Ezek az európai források 2020-ig állnak rendelkezésünkre, és a Fidesz mindent megtesz majd, hogy megfelelően baráti kezekbe adja őket. Utánuk az özönvíz: mire Magyarországot eléri a valóság, a gazdasági teljesítmény hiányából fakadó megalázó szegénység, ezek az urak és hölgyek már hagyományos magyar urak lesznek, az úriassággal járó birtokokkal és kastélyokkal.

Ragadhatunk majd kapát-kaszát, lemészárolhatjuk hirtelen (jogos) haragunkban az új urakat, de ettől nem lesz Magyarország gazdagabb, a munkát kereső magyar esélyesebb és a jogállam erősebb.

Akármilyen paradox, működő közigazgatásra, jó állami intézményekre akkor lesz esélyünk, ha elég nagy az erő, amely ezt kiköveteli. Mi, „civilek” a felszínen kell hogy tartsuk a legfontosabb témákat. Néhány kisebb ponton meghátrálásra késztethetjük még ezt az arrogáns kormányt is. De a rendszer lényegét nem tudjuk megváltoztatni. Arra csak egy erős, gazdaságilag független középosztály képes.

Arról szeretnék elmélkedni, milyen mélyebb tanulságokat vonhatok le a baloldali liberális gondolatkör, a saját szellemi hazám kudarcaiból és sikereiből. Igaza van Orbánnak? A liberalizmusnak leáldozott?

A sorozat korábbi írásai: Konrád György, a migránsok és a liberalizmusJót tenniIgazunk van-e; Orbán nem tette sikeresebbé MagyarországotSzülnék én, dePrekariátus és liberalizmusA karitász korlátaiMi a rendszerváltás kudarca?A kormányzás morális alapjai; A dolgozó nép vérét szívják a nemzetközi láncos kutyák; Szorongó Magyarország Demokráciaexport

szerző
Babarczy Eszter
publikálva
2016. máj. 02., 10:34
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 10 Cyrano
    Cyrano
    2016. május 16., hétfő 18:02
    Kedves Rumata,

    abban teljesen egyetértünk, hogy a választópolgár nem menthető fel.

    Azzal viszont nem, hogy az állampolgár tájékozódási lehetőségei megfelelőek. (Ha most annyi ezresem lenne, ahányszor Kéri, Babarczy hivatkozási alap volt Gyurcsány ellen, különböző vitákban, gazdag ember lehetnék. És pont azért nagyobb a felelősségük, mert értelmiséginek tartják őket.)

    Mit gondolsz az országot vezető politikusok úgy mentek a saját fejük után, ahogy most Orbán?
    Vértes András mesélte: sok-sok bizottságban, sok-sok szakember dolgozott Gyurcsány mellett. Tehát ő nem a saját feje után ment (amiben tök igaza volt, nem mellékesen), hanem az értelmiség után - aztán ez lett belőle.

    Amit az írástudókról mondasz, az egyrészt a cikk címe, amit idéztem, másrészt - sajnos - nem igaz. A PISA szerint az érettségiző magyar lakosság 30 %-a FUNKCIONÁLIS analfabéta. Akkor gondold el a többit. (Miközben abban a tudatban él, hogy tud írni , olvasni - ja igen tud, csak nem érti.:( )

    Amit a parasztságról mondasz, pont azt bizonyítja: sem politikus, sem értelmiségi nem tud hatni a demagógiával szemben. (Nem mellékesen a magyar paraszt irracionális földéhségéről én is beszéltem.)

    A véleményem az, hogy az értelmiségnek az lenne a feladata, hogy ne engedje hatni azt a szintű mocskos demagógiát, amit Orbánék is használnak.
    De engedik.
    Mert félnek. A nemzetietlen jelzőtől, attól, hogy a papagájkommandó idegenszívűnek nevezi őket.
    Látták, mit tettek Gyurcsánnyal, hát behúzzák fülüket farkukat.
    Nem hallom, nem látom, hogy az értelmiségiek TÖMEGESEN utasítanák vissza azt a mocskos, demagóg uszítást, amit Orbánék művelnek - minden szinten. Féltik az állásukat, féltik az egzisztenciájukat - pedig mindezt el fogják veszíteni, ha nem ébrednek fel. (Nézd meg, mi van a ped. tüntetés kapcsán - szörnyülködünk kicsit a neten, megdöbbent bennünket, hogy a tb vehető el azért, mert valaki tüntetett, de a vezető értelmiség hallgat. )

    Antall kapcsán megszólalt egyetlen értelmiségi, amikor a vejét nevezte ki külügyminiszternek? (Pedig ezzel alapozott a mai uram-bátyám világnak.)
    Megszólalt egyetlen, amikor Torgyánt zsarolta a borítékokkal? (Pedig a zsarolás azóta is eszköz.)
    Megszólalt valaki, aki arról beszélt, szakadékba viszi az országot az ostoba gazdasági dolgaival? (Pedig ez alapozta meg az unortoxot.A tiltakozó politikusokat pedig vidáman lekomcsizták.)

    Sólyom igen is jelentős elfogadottsággal bírt, az, hogy az értelmiség hallgatott, amikor csalással megválasztották, nemcsak Sólyom örök szégyene, hanem az övék is.

    Egyetemleges itt a felelősség, de az értelmiségié - a nagyobb tudás okán - kissé nagyobb, mint Józsi bácsié az alvégről.

    Azt látom, hogy Te és én, ebben az ügyben máshova tesszük a hangsúlyt.

    Barátsággal: C.
  2. 9 Rumata
    Rumata
    2016. május 16., hétfő 17:28
    "minden-irastudo-minden-politologus-ertelmisegi-elemzo-... ...-takarodjon-lefele-az-elefantcsont-toronybol"

    Kedves Cyrano,

    ezúton értesítelek arról, hogy kis hazánk lakosságának 95%-a írástudó.
  3. 8 Rumata
    Rumata
    2016. május 16., hétfő 17:18
    Kedves Cyrano,

    azok, akikről te beszélsz, az értelmiségnek csupán elenyésző töredékét képviselik.

    Az értelmiség túlnyomó többsége normálisan reagált és értelmes tanácsokat adott, csak éppen akkoriban senki sem figyelt rájuk.

    Antallt a kutya se vette volna komolyan, ha Pozsgay nem él vissza a reformkommunistáktól lopott országos népszerűségével, és nem állítja be az emberileg és szakmailag nulla Antallt a "pártfüggetlen és ideológiafüggetlen nemzeti platform, a magyar fórum hiteles vezetőjének".

    Sólyom Lászlót sem "az értelmiség", hanem egy maroknyi felelőtlen parlamenti politikus tette meg érdemtelenül köztársasági elnöknek.

    Nincs nagyobb szemétség, mint amikor néhány ezer gazember politikus bűnét a több százezer lelkiismeretesen dolgozó értelmiségbűneként próbálják beállítani.

    Ami pedig a téeszek szétverését illeti, a baloldal igenis mindent megtett az emberek felvilágosítására. A parlamentben és a falvakban egyaránt mindent megtettek a téeszek szétverésének megakadályozására.

    De hiába volt a téeszes korszak a magyar parasztság egész történelmében a legnagyobb jólét korszaka, az erőszakos téeszesítés 50-es évekbeli sérelmeit felemlegető jobboldali propaganda elhitette az emberekkel, hogy a téesztagság nem áldás, hanem átok, amitől meg kell szabadulni.

    És hiába érveltek a téeszek ÉRTELMISÉGI vezetői végkimerülésig a téeszek egyben tartása mellett, a téesztagok többsége rögtön túladott a kárpótlási jegyén, vagy esztelenül licitálni kezdett egymás ellen.

    - - -

    Kedves Cyrno,

    mondd, mit szólnál, ha Tarlós István hülyeségei miatt az ország összes mérnökét kezdenénk hibáztatni?

    Na hát pontosan ugyanilyen demagógia a néhányezer politikus bűnéért a többszázezer értelmiségit egyetemlegesen felelőssé tenni.

    A Kádár-rendszerben sem az értelmiségi vezetők, hanem a "munkáskáderként" vezetői pozícióba helyezett káderek csinálták a legnagyobb baromságokat.

    A jobboldali demagógiát kritikátlanul bezabáló választópolgárok túlnyomó többsége sem értelmiségi, hanem fizikai dolgozó volt.

    Akkor mi a fenének hazudozik itt bárki is az értelmiség felelősségéről?

    Itt kizárólag csak ÁLLAMPOLGÁRI felelősség létezik.

    A választópolgár senkire sem mutogathat azért, mert rossz politikusra szavazott.

    Ő maga volt a hülye ha rosszul szavazott, és kizárólag ő felelős a következményekért.

    Aki pedig nem így gondolja, az mondjon le a választójogáról, és szellemi fogyatékosként helyeztesse gyámság alá magát.

    - - -

    A fejlett demokráciák nem azért működnek jobban, mert ott több az értelmiség.

    Hanem azért, mert ott még a legegyszerűbb kétkezi munkás is képes átlátni a saját érdekeit, és ezért nem lehet demagóg uszításokkal jégre vinni.
  4. 7 Cyrano
    Cyrano
    2016. május 10., kedd 16:33
    Bocs Rumata, de most nagyon nem értünk egyet.
    Ki a bánatos fax mondta 2006-ban, hogy morális válság van, aztán kussolt ezerrel, amikor Orbánék két kézzel bontották az alkotmányt? Ja, hogy ő pont olyan értelmiségi (???) volt, akinek a szavára morálisan magára adó nem figyelt, mert csalással választották meg? (Tényleg, hol voltak a finnyás értelmiségiek, amikor Sólyom urunk megválasztása zajlott?? Szavukat sem hallottam.) De a többség reggeltől estig zengte a morális válságot.
    Ki a büdös fene volt, aki azt mondta nem kell félni a kétharmadtól? Az aki egy könyv szerint már 88-ban megmondta, hogy "ezek" diktatúrát akarnak.
    Ki a büdös fene volt hivatkozási alap azügyben, hogy a kétharmad sok problémát fog megoldani? Az aki (ezt inkább hagyom).
    De vegyük korábbról: ki a búbánatos fene magasztalta fel Antallt, az összes baromságával együtt, ha nem a magát értelmiséginek hazudó/gondoló félértelmiségi? (Honnan kellett volna tudnia Józsinak az alvégen, hogy "ezek" csak mondják magukról, hogy értelmiségiek? Miközben az értelmiség hallgatott.?)
    Az a baj, barátom, hogy a magát értelmiséginek mondó/gondoló emberek többsége simán szakbarbár, de mindenbe beleugat. (Ne mondd, hogy rosszindulatú vagyok, sajnos elég széles a merítésem. Csak egy példát mondok: olyan tudóst neveztek ki egy intézményben a számítástechnikai bizottság élére, aki magához hívatta a ház számítástechnikusát, hogy elromlott a gépe, mert csupa nagy betűvel ír. Na, neki magyarázz arról, mit tud és mit nem tud egy számítógép. De ő volt döntési helyzetben. És mondhattad vég nélkül, nem értette.Ja az e-mailjeit a titkárnője olvasta, mert ő nem tudta.)
    Miért nem volt a gazdasági szakemberek között olyan, aki pl. lement volna vidékre és elmagyarázta volna a kárpótlásért két kézzel kapóknak, hogy most folyik a kisemmizésük? Mert nem volt. (Erről órákat lehetne értekezni, hogy a magyar paraszt földéhsége a józan gondolkodást is képes felülírni, de írt erről néhány remek író eleget.)
    De álljon itt egy cikk, amivel ugyan nem tudok maradéktalanul azonosulni, de a lényeget leírja, helyettem. (Bocs Narancs, ritkán linkelek be más újságból, de most muszáj.)
    http://kolozsvaros.com/2016/05/10/minden-irastudo-minden-politologus-ertelmisegi-elemzo-****-tudja-ki-takarodjon-lefele-az-elefantcsont-toronybol/?utm_campaign=shareaholic&utm_medium=facebook&utm_source=socialnetwork
  5. 6 Rumata
    Rumata
    2016. május 10., kedd 14:21
    Kedves Cyrano,

    lécci, ne hülyéskedj ilyen komoly dolgokkal.

    Nem az értelmiségnek, hanem csupán a magyar politikai elitnek köszönhetjük azt, hogy ide jutottunk.

    Annak a politikai elitnek, amely már a kerekasztal-tárgyalások felvételeit is titkosította, tehát már kezdettől fogva egyértelművé tette, hogy hülyére veszi és át akarja verni az országot.

    A szavazópolgárok - aminek az értelmiség csak gyenge kisebbségét teszi ki - legfeljebb abban hibáztak, hogy a békés rendszerváltás gördülékenységéből kiindulva naivul azt hitték, hogy a Kádár-rendszerhez hasonlóan a rendszerváltás után is a politikusokra bízhatják az ország vezetését.

    És mire felébredtek, már mélyen benne voltunk az alpári stílusban egymásra acsarkodó, de az ország ügyeivel semmit sem foglalkozó politikai közéletnek, ahol már az ország dolgairól semmiféle tárgyszerű vitát nem lehetett folytatni, mert még a legegyszerűbb szakmai alapfogalmakat is szélsőségesen átideológizálták, és pártszimpátiához kötötték.

    - - -

    Ugyanennyi erővel azt is állíthatnád, hogy a téesztagok felelősek a rendszerváltás kudarcáért, mert ostoba módon bedőlt a téeszföldek megkaparintására vágyó jobboldali "kárpótolós" propagandának, és a téeszek széthordásával nemcsak a magyar mezőgazdaságot küldte padlóra, és nemcsak a saját egzisztenciáját verte szét, hanem a vidéki szakképzetlen cigány tömegek fő munkahelyének megszüntetésével a tömeges megélhetési bűnözést is az országra szabadították.

    - - -

    A magyar értelmiség igenis már a rendszerváltás elejétől kezdve folyamatosan korrekt szakmai hátteret igyekezett a politikusok számára biztosítani.

    A politika maga volt az, amely a korrekt szakemberek (vagyis a többség!!!) véleményét félresöpörve, botcsinálta "szakértőkre" hivatkozva sorozatban idióta döntéseket hozott.
  6. 5 Cyrano
    Cyrano
    2016. május 04., szerda 17:45
    Rumata, dehogy baromság.
    Az értelmiségnek jelentős szerepe van abban, hogy ide jutottunk.
    Nemcsak az oktalan Orbán dicséretek, hanem a "mit lehet tenni" folyamatos változtatása, egymásnak ellentmondó vélemények tömege is tőlük származott.
    Ember legyen a talpán, aki el tud igazodni a sok "véleményvezér" között.:(
  7. 4 Rumata
    Rumata
    2016. május 04., szerda 16:40
    "A dilemma ez: ahhoz, hogy Magyarország kikerüljön a klientúrák fogságából, több piac kell."

    Marhaság.

    Ahhoz, hogy Magyarország kikerüljön a klientúrák fogságából, elsősorban több demokráciára, vagyis a közpénzek és a közhatalom területén nagyobb átláthatóságra és szigorúbb elszámoltatásra volna szükség.

    - - -

    "A konferencia tézise, amiben Orbán Krisztián és Szelényi Iván egyaránt egyetértett, az, hogy az ideológiai harcokban elamortizált és hitelét vesztett értelmiségnek folyamatos politikai szájhabzás helyett jól működő modelleket kellene találniuk"

    Baromság.

    Nem az értelmiség, hanem kizárólag csak a pártok és a pártokhoz kötődő politikusok amortizálódtak és hiteltelenedtek el, és kizárólag csak ők vitték túlzásba a politikai szájhabzást.

    Az értelmiség legfontosabb közfeladata pedig eddig is az volt, és ezután is az kell legyen, hogy a korrupt politikusok hibáit és bűneit a nyilvánosság előtt leleplezze.

    A jól működő modellek keresését és kidolgozását az értelmiség nem önkéntes közfeladatként, hanem főállású fizetett szakemberként kell végezniük.

    És ha ezt az elmúlt hat évben mégsem tudták csinálni, annak kizárólag az az oka, hogy az Orbán-kormány módszeresen minden területen dilettáns pártkáderekre cserélte a szakembereket, akik még a legegyszerűbb szakmai problémákra is működésképtelen megoldásokat javasolnak.

    - - -

    "Magyarország gazdasági fejlődését agyonnyomja az állami klientúra, de szociális programok támogatását az államtól várjuk. Ha igaz a tétel, hogy Magyarország csak akkor lesz gazdagabb (és ezzel potenciálisan minden magyar is gazdagabb), ha az államot kitakarítjuk onnan, ahol a politikai elitek folyamatosan visszaélnek a hatalmukkal, hová fordulhat, aki a szociális rendszerek elfogadható működését szeretné látni?"

    Rossz a kérdésfelvetés.

    A magyar gazdaság fejlődését nem a szociális kiadások, hanem az állami szinten szervezett, hatalmas mértékű pénzpocsékolás és lopás fékezi.

    A szociális programok finanszírozási problémája pedig kizárólag abból fakad, hogy a magyarországi személyi jövedelmek kb. felét kitevő tőkejövedelmek az igazságtalan adótörvényeink miatt kibújnak a társadalombiztosítási közterhek alól, és így a társadalombiztosítás eltartása kizárólag a bérből élő csóró tömegekre nehezedik.

    Ha a tb-közteherviselés visszatérne az egyedüli fenntartható megoldáshoz, a tisztán szolidaritási alapon finanszírozott rendszerhez, vagyis az ÖSSZES személyi jövedelem jövedelemarányosan venne részt a tb-teherviselésben, akkor a jelenleginél lényegesen alacsonyabb járulékkulcsok mellett is jutna elegendő pénz a szociális kiadásokra.

    - - -

    "Akármilyen paradox, működő közigazgatásra, jó állami intézményekre akkor lesz esélyünk, ha elég nagy az erő, amely ezt kiköveteli."

    Pontosabban akkor, ha a közügyekben legalább az alapvető alkotmányos szabályokat (egyenjogúság, arányosság, nyilvánosság stb.) komolyan vesszük, és betartatjuk.

    A rendszerváltás akkor bukott el, amikor Antall közvagyonra vonatkozó sokszázmilliárdos károkat okozó titkos kormányhatározatait 80 évre titkosítani lehetett anélkül, hogy a titkosítás indokoltságáról egy parlamenti bizottság meggyőződhetett volna.

    Ekkor kaptak kedvet a politikusok ahhoz, hogy ne számoljanak el a közvagyonnal a nyilvánosság előtt.

    Ugyanis a demokrácia a hatalmat gyakorlók ellenőrzése nélkül működésképtelenné válik.

    - - -

    Tehát a lényeg röviden:

    Piacból és kapitalizmusból van itt elég.

    Kizárólag csak demokráciából szenvedünk hiányt.
  8. 3 Tiszavirág
    Tiszavirág
    2016. május 02., hétfő 16:23
    Még jól emlékszek arra az időre, amikor a filmek egyáltalán nem voltak megszakítva reklámokkal.
    Utána hosszú időn keresztül az volt a gyakorlat, hogy a reklámnak szánt perceket akkor iktatták be a filmbe, amikor abban lezárult egy logikus gondolatsor. Egy „bekezdés“ végén.
    Pár évvel ezelőtt a reklámfilmek már bármely, a filmben elhangzó mondat végén elkezdődtek.
    A legújabb gyarkorlat meg az, hogy a reklámot egy mondat közepén illetve annak akármelyik részén bevágják. Gátlástalanul. Nem törődve a nézőkkel, kultúrával.
    Az üzenet ennyi: „Vegyétek meg a termékünket, vegyétek igénybe a szolgáltatásunkat! Egyébként meg le vagytok szarva!“

    Az történt, hogy időközben több lett a kapitalizmusból. Igaz, nem annyival több, mint azt Babarczy Eszter szeretné, dehát a tendencia mindenképpen bizakodással töltheti el a szerzőt.

    A „több állam“ nem szükségszerűen jelenti a nagyobb rosszat a „több piacnál". Még magyar viszonylatban sem! Igaz, nem mindegy, hogy az államot működtető adminisztratív apparátus élén egy szotyizó pávatáncos suttyó, egy kurvaországozó büdösbogár vagy egy igazi államférfi áll. Az utóbbi esetben még akár a „reklámpercek is a helyükre kerülhetnek“.
  9. 2 fortin
    fortin
    2016. május 02., hétfő 14:29
    A világon mindenütt nagyrészt vagy döntő részben állami forrásokból működik az értelmiség (no, nem a "megmondó értelmsiég", hanema valódi munkát végző értelmsiég). Még az amerikai elit magánegyetemek bevételeinek jelentős része is állami forrás, pl. a tandíjbevételek stb. adómentességéből fakad... Ma egy egyetemi oktató vagy kutatóintézeti kutató állami pénzből él, az egyeteme mindig is állami döntéseknek (igen, gyakran elvtelen döntések) révén jut a forrásai egy részéhez, ami teljesne indifferens. Ettől még lehet az elit tagja, csak éppen nem jár el, nem hívják ezekre az eli-öntetszelgésekre. Mi köze ennek a kapitalizmushoz? Semmi. Mint ahogy méretes sznobizmus ajnározni az oktatási kísérleteket, azt állítva, hogy csak ezek "tesznek igazán valamit Magyarország működőképességéért". Nem, sokezer tanár, kutató, mérnök, orvos stb. becsületes munkája legalább ennyit tesz Magyarország működőképesésgének fennmaradásáért, csak ezek nem anynira médiaképesek.
  10. 1 Cheyenne
    Cheyenne
    2016. május 02., hétfő 13:27
    A lényeg: nemhogy erős, független középosztály nincs, de független értelmiség sincs. Amíg állambácsi csöcseiről szivornyáz a színész, a filmes, az író, a kiadók, a zenész, a filozófus, az egyetemi oktató, stb. addig zsarolható. A zsarolás technikái pedig olyan kifinomultak, mint amennyire aljasak. Így a megalkuvás állami díjak elfogadásakor, állami felkérések teljesítésekor finoman, de besettenkedik a tudatba. Utána csak megfelelő élethazugságot kell gyártani hozzá: egzisztenciális kiszolgáltatottság, szakmai és karrier lehetőségek megragadása, miközben független maradok bla-bla.. És kész: úgy kúrja meg a hatalom az értelmiséget, hogy az azt hiszi: Ő az, aki irányít, pedig csak lekúrják vigyori képpel..

Komment írásához