Babarczy Eszter: Demokráciaexport

szerző
Babarczy Eszter
publikálva
2016. ápr. 19., 06:40
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ha odajut a magyar politikai elit, hogy 1989-et is az európai és amerikai karvalytőke puccsának tekintse, akkor a liberálisok valóban fel is köthetik magukat.

Hogy egy liberálisnak miért nehéz az LMP-re szavaznia, azt Schiffer András legutóbbi nyilatkozatában megint nyilvánvalóvá tette, amikor az arab tavasz néven ismert forradalmi hullámot az arrogáns nyugatiakra jellemző demokráciaexport számlájára írta a tények teljes figyelmen kívül hagyásával. Bár a kontextusból kiemelt mondatokat szívesebben láttam volna helyükön az eredeti érvelésben, a XXI. Századi Intézet honlapjáról ez a vita hiányzik, így csak az MTI híradására hagyatkozhatom.

De akárhogy volt is az arab tavasszal, nehéz elképzelnem, miért nem világos például Schiffer számára, hogy a demokráciaexport – legyen bármilyen hatástalan és naiv – jelentős mértékben eltér a korábbi amerikai „birodalmi” szövetségi rendszertől, amely helyben termett diktátorokra támaszkodott, vagy akár az angol gyarmati birodalomtól, amely egyszerűen kiterjesztette az állami infrastruktúrát a gyarmatokra anélkül, hogy különösebb demokráciát igyekezett volna ott megvalósítani. A demokráciaexporttal nem az a fő gond, hogy a karvalytőkét vagy az anyaország politikai érdekeit szolgálja, hanem az, hogy rendszeresen megbukik egy másfajta szervezettségű társadalomban, amelyben a hatalomért törzsek, vallási közösségek és helyi maffiák küzdenek, és az egyéni választójogot nem tekintik vívmánynak. Mindenütt találni egy kis nyugatos elitet, amely nyilatkozik a BBC-nek, és amelyre aztán hivatkozhatnak a beavatkozáspárti politikai kampányok, de ez a kis nyugatos elit távolról sem jellemző a társadalomra, amelyből jönnek.

false

Magyarországon ehhez képest a nyugatos elit széles réteg, és fontos társadalmi érdekeket képvisel, még ha nem tudja is politikailag megszervezni magát. Nem értek egyet azokkal, akik szerint Magyarország éretlen a demokráciára, mert túl konzervatívok, elmaradottak a választók. Mint az előző cikkben igyekeztem rámutatni, szerintem nem is azok. Lehet, hogy – mint a posztszovjet államokban általában – Soros György támogatása nélkül e nyugatos elit értelmiségi része nehezebben jutott volna szóhoz vagy levegőhöz, de nagyon  meg kell gondolnunk, állíthatunk-e olyasmit, hogy Magyarországon (vagy Ukrajnában) csak Soros György és az amerikai követség kavarja a szart és erőlteti a liberális demokráciát.

Schiffer megnyilatkozása azonban éppen az indulat miatt érdekes, mert rávilágít az LMP vezetőjének (elnézést kérek Szél Bernadettől) perspektívájára. Ahogy a korábbi írásaimban már többször említett újbalos fiatalok, az LMP is mindinkább gyanakodva fogadja a liberális demokráciát mint „idegen” találmányt, amelyet a felvilágosodás kritikai arroganciájával „kényszerítenek” ránk nyugati hatalmak, helyi ügynökeik segítségével. Meglepő lehet, hogy az ACLU helyi tagozataként működő – és főként Soros-pénzből finanszírozott – TASZ egykori vezetője ilyen gondolatra jut, de mindenkinek joga van megváltoztatnia az elképzeléseit.

Ez a gyanakvás, illetve a centrum-periféria elméletből fakadó paranoia sodorja egy táborba az újbaloldalt, a meglehetősen kontúrtalan LMP-t és a Fideszt. Az elmélet szerint csak a saját kiskertünkben megtermelt intézményekben bízhatunk, minden más mögött kizsákmányoló szándék áll.

A liberális válasz erre gyakran az, hogy a nyugatellenesek leszámoltak a civilizációval a rövid távú politikai nyereség kedvéért. Éppen azért idézem rendszeresen a fiatal – és politikailag teljesen jelentéktelen – újbaloldaliakat, hogy világos legyen: nem erről van szó. A félelem és egyben vágyálom, hogy ha a nyugati kapitalizmus befolyásától megszabadulunk, akkor valami sokkal jobb jön, nem merőben opportunista politikai portéka. Hívei szerint ellentétben a marxi teóriákkal, ezt most az egyes országok szuverenitásába kapaszkodva tehetjük meg a – Schifferrel élve – „birodalmi projektekkel” vagy a globalizált gazdasággal szemben.

Bár nem látszik az a jó vagy jobb, ami felválthatná a liberális demokráciát – hacsak nem tekintjük az orbánizmust jobb választásnak –, szerintem is időszerű kicsit szkeptikusabban nézni azt is, ahogyan a hagyományukban európai, angolszász vagy amerikai elvek itthoni átültetése sikerült.

Érdemes újra elővenni, amiről Gyurgyák János beszél a legfrissebb Heti Válaszban: a 89 környéki elit nem volt felkészülve arra, hogy rendszert váltson. A liberálisok e történelmi ponton a demokratikus ellenzék kifejezetten amerikai szerzőkön (leginkább Ronald Dworkinon) edzett emberi jogi fókuszán túl kevés elképzeléssel rendelkeztek arról, milyen legyen, egyáltalán milyen lehet a magyar kapitalizmus. Az átmenet sürgősebb és szintén megoldhatatlan problémái folytán ez a vita mostanáig sem indult el, miközben a liberális értelmiség állandó kritikai hivatkozási pontjaként a nyugati demokráciák szolgálnak.

Ezt érzékelik arroganciaként és hol üres majmolásként, hol államcsíny-kísérletként azok a pártok, amelyek vezetői már csak pragmatikus politikai okokból is célszerűnek látták az egykori SZDSZ-szel szemben meghatározni magukat.

Így folytatódik aztán a végtelenségig a kozmopolita-hazafi, európai-magyar, netán neoliberális kapitalizmus és nemzeti érdek ellentétpárokkal operáló hitvita. Sokkal termékenyebb és érdekesebb lenne már megvizsgálni, hogy a kiskertünkben az utóbbi huszonöt évben termelt intézmények milyen politikai és gazdasági kultúrát és perspektívát kínálnak vagy kínálhatnak. Történetileg a magyar kiskertben a demokrácia nem fért meg a liberalizmussal, ezért először, a Monarchiában az elsőt, aztán a két háború között mindkettőt korlátozták a magyar uralkodó elitek. Ez nem jelenti, hogy ne lett volna nagyon is erős liberális kultúrája és széles körű demokratikus igénye a magyar társadalomnak, 1919 után azonban nem sikerült a demokratikus útra zökkennünk. A neofeudális hierarchiák fennmaradtak.

Orbán is egy ilyen neofeudális függési hierarchián belül képzeli el a magyar társadalom átgyúrását a következő száz év kihívásainak fényében. Ez – mint a korrupciókutató jelenti – hosszú távon az argentin államfejlődés felé tolja Magyarországot. Egy saját kiskertünkben kitermelt peronizmus azonban miért is volna magyarabb, kevésbé korrupt, az átlagembert kevésbé kiszolgáltató rendszer, mint egy gondosan karbantartott liberális jogállam?

Jelenleg – egyetértek Isztin Péterrel – sok baj van az EU-val, de az a kevés is, ami működőképes, ellensúlyként tud szolgálni a helyi feudalizmusokkal szemben. Hogy ezt „neoliberális” eszmék nevében vagy „kapitalista érdekcsoportok” kedvéért teszi-e, teljesen lényegtelen: mindannyian profitálunk belőle, akik felülünk időnként egy fapados repülőre vagy a SPAR-ban vásárlunk, mert a CBA túl drága. Nem látni, milyen gazdasági előnyöket nyújthat ezzel szemben az orbánizmus vagy a homályos baloldali utópia, amely a helyi közösségek köré szervezne gazdaságot.

A liberalizmus előnye nem az, hogy „nyugati” vagy „európai” – érteni vélem, miért irritál ez a hivatkozás sokakat. A liberalizmus előnye az, hogy az eleddig legkevésbé erőszakos társadalomszervezési elv, ami emberi társadalmat működtetett, és a legsikeresebb gazdasági filozófia, tekintet nélkül arra, hol alkalmazták először. Sem a liberalizmus, sem a demokrácia nem idegen a magyar hagyományoktól, és 1989-ben – ha a jótékony naivitás segítségével is – ez lett az egyértelmű konszenzus, a közös platform minden rendszerváltó csoport között. Ha a posztkolonialista hevületben végül oda jut a magyar politikai elit, hogy 1989-et is az európai és amerikai karvalytőke puccsának, vagy Reagan ránk erőszakolt vívmányának tekintse, akkor a liberálisok valóban fel is köthetik magukat. Nem azért, mert 1989-nek nem volt geopolitikai környezete, sőt nem azért, mintha nem ez a geopolitikai környezet kényszerítette volna ki, hanem azért, mert ezzel együtt, emellett az új liberális jogrend valódi társadalmi konszenzust tükrözött, és a magyar választók szabad választásokon szentesítették.

Arról szeretnék elmélkedni, milyen mélyebb tanulságokat vonhatok le a baloldali liberális gondolatkör, a saját szellemi hazám kudarcaiból és sikereiből. Igaza van Orbánnak? A liberalizmusnak leáldozott?

A sorozat korábbi írásai: Konrád György, a migránsok és a liberalizmusJót tenniIgazunk van-e; Orbán nem tette sikeresebbé MagyarországotSzülnék én, dePrekariátus és liberalizmusA karitász korlátaiMi a rendszerváltás kudarca?A kormányzás morális alapjai; A dolgozó nép vérét szívják a nemzetközi láncos kutyák; Szorongó Magyarország

szerző
Babarczy Eszter
publikálva
2016. ápr. 19., 06:40
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 7 yoyo
    yoyo
    2016. április 20., szerda 13:00
    Dzsudzsák Balázs elhozza a vébéserleget Orbán Viktornak - ez valami olyan lázálom, mint amikor kiskoromban gombamérgezésbe majdnem belehaltam, láttam a plafon repedéseit és az angyalokat, akik értem jöttek, minden forgott, egyre csak azt kívántam, legyen már vége.
  2. 6 yoyo
    yoyo
    2016. április 19., kedd 16:04
    "Orbán is egy ilyen neofeudális függési hierarchián belül képzeli el a magyar társadalom átgyúrását a következő száz év kihívásainak fényében."

    jaj.

    Már megint jön valaki a nagy vízióval.
    Nem állítom, hogy Orbánt nem foglalkoztatják futurológiai kérdések, úgyis mint "a következő száz év kihívásai", de azt igen, hogy az egészből semmi több, mint ami ebből hatalomtechnikai, hatalomszervezési szempontból érdekes lehet.
    Ja és még valami érdekli a jövőből: ő nem piramisban, nem holdra szállásban, hanem egy szaros focigyőzelemben szeretne önmagának örök emléket (mintha mondjuk az aranycsapatról mindenkinek elsőként Rákosi Mátyás neve jutna eszébe).
  3. 5 yoyo
    yoyo
    2016. április 19., kedd 15:52
    "Magyarországon ehhez képest a nyugatos elit széles réteg"

    Széles lehet egy derékszíj is, vagy egy jókedv, ami viszont nem széles, az a magyarországi nyugatos elit réteg.

    A liberálisozás, a liberálisok ócsárolása, a liberálisok önmarcangolása amolyan pótcselekvés ebben az országban - ahogy az usa ócsárolása, az eu ócsárolása is. Nem állítom, hogy nincs mit ócsárolni az említetteken, mert ja, a színvonal olyan, amilyen, a kreativitás ordítóan fáj, és hosszan sorolhatók a politikai hibák, sőt bűnök.

    De a legnagyobb szarkupacokat messze nem a libsiknek köszönhetjük, sokkal inkább azoknak, akik a leghörgősebben adják elő nap mint nap ezt a kórusművet.

    Valahol már régesrég nem nevetséges, hanem riasztó, hogy mennyire be lehet kajáltatni ezt a blődséget a halódó, buzuló, drogos, migránsimádó, saját bürokráciájába fulladó európáról, és a vele szemben felmutatott morálisan tiszta, fiatal, erőteljesen feltörekvő kazahsztánról, mongóliáról vagy azerbajdzsánról.
  4. 4 Cyrano
    Cyrano
    2016. április 19., kedd 15:36
    Csak mellékes megjegyzés: nekem azóta nem nehéz, hanem egyenesen lehetetlen Schifferre szavaznom, amióta láttam Havast és Stumphot a tv-ben viháncolva arról beszélni, hogy a a 2010-es választások előtt úgy lett meg ripsz-ropsz a kopogtatócédulájuk, hogy a fidesz odaadta nekik.
    A máskor fürgén feljelentgető Schiffer nem reagált erre a hírre. (Legyünk jóhiszeműek, nem jutott el hozzá.)
    Node azért is nehéz Schifferre szavazni, mert mosolyogva kvaterkázik a Jobikkal. Márpedig demokrata nem tesz ilyent.
    Aztán azért is nehéz Schifferre szavazni, mert Gyurcsányt hivatali hatalommal való visszaélésért jelentette fel - viszont amikor Viktorunk vigyorogva vágja a pofánkba, hogy ő döntött egy személyben, akkor Schiffer hallgat.

    Amit most mondott, újabb érv ellene.

    „Akinek ennyi jó kevééés, azt érje gáááncs és megvetés.” XD

  5. 3 Tengriqut
    Tengriqut
    2016. április 19., kedd 13:35
    Ez érdekes Tőled, Eszter!
    Az "arab tavasz" IDŐSZAKA éppen a 2008 ősz nagy KRACH után jött: az történt, hogy a finánctőke élelmiszerbe fejktetett banki betétek és portfoliók helyett, éspedig a fizetőképes (olaj, szénhidrogének más fajtái, mint gazdasági források) ARAB-MAGHREB országok élelmiszer-szállításaiba, és annak extraprofitját szolgálva alaposan megemelte ezen országokban az ott meg nem termelhető élelmiszerek (szóval, szinte minden) nagykereskedelmi árait. S lőn nagy kisker-áremelés, a tömegek elégedetlensége, amelyet (ne legyünk naívak) az EU és a jenkik titkosszolgálatai kihasználva, megbuktatták a nagy és hosszú ideje orszáhló diktátorokat és rendszereiket. Azonban - az immár NEM VALLÁSNAK TEKINTETT - Iszlám szélsőségnek is esélyt adtak ezzel. IGEN, nagyszerű, kuruc ősök zsidó leánya,
    Schiffernek igaza van, MESTERSÉGESEN, Nyugatról szított "forradalmak" voltak az"arab (?!) tavasz" eseményei, mellesleg Izrael számára is jól jöttek!

    Kissé fűszeresnek hat, hogy Te, Eszter, megint csak nem bírsz a Nagykörúton belülről kimozdulni, amikor az LMP-t és Schiffer Andrist kritizálod.
    Ez olyan belterjes tohuvabohu.
  6. 2 Enmerkar
    Enmerkar
    2016. április 19., kedd 10:48
    A 'liberálisokkal' Magyarországon konkrétan az a gond, hogy ma minden deviancia 'liberálisnak' nevezi magát és lefasisztázza-nácizza azokat, akik nem értenek egyet velük. A 'demokráciaexport' pedig azért ostobaság, mert olyan társadalmakban akarják megváltoztatni a működési szabályokat, amelyeket az 'exportőrök' ,meg se értenek.
  7. 1
    2016. április 19., kedd 08:00
    A hazai nyugatos elitnek egy hangyányival kevesebb Nyugatot és egy picivel több Hazát kellene "használnia". A demokráciaexport pedig a jelek szerint nem olyan ütős, mint voltak egykor a keresztény térítések, vagy a "civilizálás". Egyik ok, hogy a volt gyarmatok 1960 körüli függetlenségcunamija után az állítólagos neokolonialisták úgy otthagyták az egészet, mint eb a Szaharát. A keresztények helyét elfoglalta az Iszlám, vagy most folynak a polgárháborúk a pozíciók megszerzéséért-megvédéséért. És nem kellett volna azt a sok fegyvert eladni, amiből gennyesre keresték magukat a benne érdekeltek. Egyáltalán: mi a valós tartalom és mi a blabla ebben a demokratisztikusságban?

Komment írásához