Döbbenetes reakció érkezett Kiss Noémi lombikanyaságról szóló cikkéhez

szerző
Boér Katalin
publikálva
2017. máj. 24., 20:05
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Egy gyermekét szerető anyának felfoghatatlan mindez…

Kiss Noémi a Kossuth rádióban április 12-én elhangzott Vendég a háznál című műsorra válaszolt cikkében. Értem a felháborodását, érzem a fájdalmát…

Védekeznünk kell?! Gyerekeket támadnak nyíltan tanult és kevésbé tanult emberek. Védekeznünk kell, vigyázni, óvni gyermekeinket, mert a lelküket akarják éppen, az élethez való jogukat vitatják, és ez nagyon fáj.

De most szeretném félretenni érintettségemet, és pusztán tényekre alapozva hozzászólni a témához.

Luise Brown 37 éve, 1978. július 25-én született Oldhamben, Manchester mellett. Ő volt a világon az első IVF (in-vitro Fertilisation) gyerek, vagy ahogyan a közhasználatban él: lombikbaba. Születése után a média sokat foglalkozott a témával, elsősorban a születendő gyermek egészsége és pszichoszociális fejlődése volt kérdéses, találgatások, előítéltek és hiedelmek sorjáztak – ahogyan napjainkban Magyarországon, majdnem 4 évtizeddel később. Pedig most már kutatások eredményeire alapozhatunk.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

Fotó: MTI

Az elmúlt 37 év alatt számos kutatást végeztek a mesterséges megtermékenyítés lehetséges kockázatait vizsgálva. A világ különböző részein vizsgálták az asszisztált reprodukciós technikák (ART) hatását a párkapcsolatra és a szülő-gyermek kapcsolatra, valamint az IVF-gyerekek fejlődését. Az eredmények nagyon kedvezőek, így a támadások nagy része alaptalannak bizonyult. Mára az asszisztált reprodukciós technikák természetessé és elfogadottá váltak.

Az ART hatása a párkapcsolatra

A vizsgálatokból kiderült, hogy a kezelések és a közben átélt krízishelyzetek egymás mellé állítják a párokat, így általánosságban pozitív hatással vannak a párkapcsolatra. Egy svédországi kutatás a párkapcsolati elégedettséget vizsgálta többéves intervallumban; ebből az derült ki, hogy születéskor az IVF-párok és a kontrollcsoport nem különböznek, míg egy évvel később a kontrollcsoport párkapcsolati elégedettsége csökkent. Végül, 5 évvel a születés után a két csoport értékei megegyeztek.

Egy németországi kutatás az apák elégedettségét vizsgálta a párkapcsolattal; eszerint az 1 éves IVF-gyerekek apukái elégedettebbek a párkapcsolatukkal a kontrollcsoporthoz képest.

A válások száma alacsony, a kezelések után 5–10 évvel a gyermek nélküli párok 3–17 százaléka válik el. Az IVF-szülők 6–12 százaléka (a többes terhességek kivételével) válik külön, szemben a spontán fogant gyerekek szüleivel, akiknél 15–20 százalék a várható válások száma.

Szülő-gyerek kapcsolat

A European Study of Assisted Reproduction Families vizsgálta az ART hatását a szülő-gyerek kapcsolatra. A többéves kutatás során 102 IVF-családot, 94 heterológ (donorspermával végzett) inszeminációval született gyerek családját, 102 adoptív családot és 102 spontán fogant gyerek családját vizsgálták (testi fogyatékos gyerekeket és többes ikreket nem vizsgáltak).

A 4–8 éves gyerekek esetében a szülő-gyerek kapcsolat a két ART-módszerrel fogant gyerekek csoportjában pozitívabb volt a spontán módon fogant gyerekek csoportjaihoz viszonyítva. A 11 éves IVF-gyerekeknél, a kamaszkor kezdetén, az anya részéről túlféltés volt megfigyelhető, azonban a kérdőívekből nem derült ki, hogy ezekben az esetekben valóban túlféltés vagy egy erősebb szülői odaadás jelentkezett.

Az eddigi kutatások eredményei az apa-gyerek kapcsolatban nem jeleztek eltérést a csoportok között.

Az ART-gyerekek fejlődése

A terhesség korai szakaszát vizsgálva mindenképpen meg kell említeni a spontán vetélések kockázatát. A lombikbébi-kezelések során létrejött terhességek a korai időszakban, vagyis az első 12 hétben kb. 10 százalékkal gyakrabban végződnek magzati elhalással vagy vetéléssel, mint a spontán úton fogant terhességek. A későbbiekben (a 12. terhességi hét után) a lombikbébi-kezelések eredményeként létrejött terhességek nem különböznek a természetes fogantatás során bekövetkező terhességektől.

Kockázati tényező, ugyanúgy, mint a természetes fogantatásnál például a nők életkora, mivel a lombikbébi-kezeléseken részt vevő nők sok esetben 35 év felett jelentkeznek a meddőségi intézetekben. Az idősebb kori terhesség alatt magas vérnyomás, cukorbaj léphet fel az anyánál, és a koraszülés veszélye is nagyobb. A Down-kór kialakulásának esélye 25 éves korban 1:1200, míg 35 éves korban már 1:300, 40 éves korban pedig 1:100.

Számos kutatás zajlott az ART-módszerekkel fogant gyerekek kognitív és szociális fejlődése tárgyában is. A korábban már említett European Study of Assisted Reproduction Families eredményei alapján az IVF egyes terhességekből született gyerekek pszichológiai szempontból nem különböznek spontán fogant társaiktól.

Többéves megfigyelő kutatások is történtek; éveken keresztül vizsgálták az IVF-gyerekek fejlődését, azok nem jeleztek eltérést a spontán fogant gyerekekhez képest, azonban az IVF-gyerekeknél a környezet kevesebb magatartásbeli problémát jelzett. 8–9 éves IVF-gyerekek tanítóit kérdezve szintén nem találtak különbséget a gyerekek fejlődésében.

Összességében: az eddigi kutatások alapján elmondható, hogy az ART-módszerekkel fogant egyes terhességből született gyerekek fejlődése a spontán fogant gyerekek fejlődésével megegyező, esetenként jobb.

Az IVF-gyerekek felvilágosítása fogantatásukról

Sajnos Magyarországon sok szülő még nem meri vállalni ezt, ami egyáltalán nem meglepő, ha belehallgatunk a Kossuth rádió Vendég a háznál című, április 12-i adásába.

Gőbel Orsolya, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója és gyerekpszichológus a lombikgyerekek lelki sérüléseiről, sőt lélekvesztéséről beszél. Segítő szándékba öltöztetve kegyetlen mesét tanít a hozzá forduló szülők lombikgyerekeinek. „Egy tartályban voltál, harmadmagaddal. Fáztál, hideg volt. A testvéreid meghaltak, angyalokká váltak. Te egyedül maradtál.”

Dr. Lia Singh a lombikgyerekeknek írt felvilágosító könyvében így fogalmaz: „Volt egyszer két jó barát – egy petesejt és egy hímivarsejt –, akik nagyon szerettek volna találkozni. El is indultak, hogy megkeressék egymást, de az úton olyan akadályokba ütköztek, amelyeken nem tudtak keresztülhatolni, s így nem is találkozhattak. Ekkor a szüleik elvitték őket egy doktor bácsihoz, aki segített nekik, hogy végre találkozhassanak…”

Az egyik történet hideg, de nem a kémcső miatt, a másik történet meleg, kedves és a szeretetről szól. Azt üzeni: annyira vártunk és szerettünk téged még a fogantatásod előtt, hogy mindent megtettünk azért, hogy te megszülethess. Hogyan fázhatnának azok a gyerekek, akiket ilyen nagyon szeretnek?

Bár többször elhangzik, hogy kutatások nem támasztják alá a lombikgyerekek súlyos lelki sérültségét, mint ahogyan a „lélekvesztést” sem (nem is értem a fogalmat, a középkori ördögűzés jut róla az eszembe), mégis teret kap a médiában ez a vélemény. Ráadásul órákon, napokon keresztül, és olyan emberek vitáznak a témáról, akiknek szakmai tudása nagyon megkérdőjelezhető. Nem a mesterséges megtermékenyítéstől sérülnek ezek a gyerekek és a szüleik, hanem az ilyen rádióműsoroktól, a támadásoktól, amelyek hozzá nem értő, a másságot elutasító és gyűlölködő társadalmunkból hozzájuk elérnek.

Kiss Noémi felhívta a figyelmünket ezekre a veszélyekre, arra, hogy mennyire nagyon fájhat ez a célzott, az ismeretek hiányából eredő elutasítás és bántás. Egy gyermekét szerető anyának felfoghatatlan mindez, hiszen látja, érzi és tudja, mennyire nincs igazuk a támadóknak. Bízom benne, hogy sokan vagyunk még így vele…

 

A szerző pszichológus, a Lombikban fogant álmok című könyv szerzője

szerző
Boér Katalin
publikálva
2017. máj. 24., 20:05
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
lombik
anya
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 6 Pasinszki
    Pasinszki
    2017. június 15., csütörtök 12:51
    deruyter
    Szerintem az a keresztényi viselkedés, ahogyan a keresztények viselkednek. Láthatjuk, hogy így viselkednek, tehát a Göbel Orsolya nem álkeresztény.

    kikike
    Magyarország népessége főképp a kivándorlástól fogy. Kicsi az ország eltartóképessége, sprickolnak el innen a népek. Ezen nem születésszám-növeléssel lehet változtatni. (Amúgy születésszám-növelésre semmi szükség, az emberiség így is gradál. (A gradáció az a jelenség, amikor egy populáció robbanásszerűen növekedni kezd. Ez addig tart, míg a populáció föléli az erőforrásait, és összeomlik.))
  2. 5 Hóvarjú
    Hóvarjú
    2017. május 25., csütörtök 19:46
    Gőbels
  3. 4 kikike
    kikike
    2017. május 25., csütörtök 17:45
    Szomorú, hogy egy olyan országban, ahol ennyire fogy a népesség, nemhogy hálásak lennének azoknak a családoknak és tisztelettel adóznának nekik, hogy mindenféle fizikai, anyagi és testi és lelki áldozatra képesek azért, hogy gyerekük lehessen. Egy református egyetemen oktató tanárnak példát kéne mutatnia mind keresztényi együttérzésből, mind elfogadásból és szeretetből és nem belerúgni az egyébként is óriási küzdelmeken keresztülmenő családokba. Valaki 10-15 évet is képes küzdeni azért, hogy a gyermekét végre a karjaiban tarthassa. Ezek az igazi hétköznapi, csendes hősök!!!
  4. 3 yoyo
    yoyo
    2017. május 25., csütörtök 10:33
    annyira undorító ez a válogató, tiltó, parancsolgató, hálószobában kukkoló, bántudatkeltő, a szeretetet zsarolásra használó, (nem) kissé fajvédő kurzus
  5. 2 Valakicske
    Valakicske
    2017. május 25., csütörtök 09:43
    Rohadtul szomorú és elképesztő is egyben, hogy 2017-ben az ilyen gőbelorsolyáknak emberi életekhez bármilyen köze lehet.
    Szégyen, az intézményre is, ahol a hülyeségeit oszthatja!
  6. 1 deruyter
    deruyter
    2017. május 25., csütörtök 08:49
    Igazi klasszikus álkeresztények ezek a Gőbel Orsolyához hasonlók. Az elesettet nem felemeli, segíti, hanem még jól bele is rúg. Mert ettől érzi magát jobbnak.

Komment írásához