Haskó László: Legalább az utolsó percben, Hódmezővásárhely után segíthettek volna bennünket a tájékozódásban

szerző
Haskó László
publikálva
2018. ápr. 01., 17:35
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Bár még van egy hét…

Szabad-e a Jobbikra szavazni? – tette föl a kérdést a Magyar Narancs szerkesztője a magyar értelmiség legjavának, és kapott kivétel nélkül morálisan igazolható, bölcs és releváns válaszokat. Kis szépséghiba, hogy a válaszok egyik fele igen, a másik pedig nem volt. Vagyis a lap a mádi izraelita körét járta végig. Oda ért, ahonnan elindult.

Azt hiszem, pontatlan volt a kérdés: inkább azt kellett volna firtatni, előfordulhat-e, hogy tisztességes ember lelkifurdalás nélkül adja szavazatát (támogatását) egy általa gyökeresen elutasított elveket valló párt katonájának? Erre a történelem tanulsága okán egy magamfajta átlagember is tudhatja a választ: igen, előfordulhat, rendkívüli, sorsfordító helyzetekben (l. még forradalom, háború, polgárháború stb.), jó esetben „ez szokott megtörténni”. A Churchill–Sztálin-szövetséget közhely idézni, noha teljesen ideillik és igaz. Minden idők kompromisszumokra legkészebb elvhű politikusa két tömeggyilkos közül a mellé állt, amelyik a barátait küldte vágóhídra, szemben a Führerrel, aki az ellenségeit irtotta. Rövid távon az volt a nagyobb és közvetlenebb veszély. Jó döntés volt. Aztán, pár évvel Hitler és a hitlerizmus megsemmisítése után elmondta a fultoni beszédet, amelynek következtében – 50 év múlva – elporladt a sztálinizmus is.

Van érvényes magyar példa is.

Vajon Göncz Árpád vagy a koncentrációs tábort megjárt Angyal István

(vagy két Petőfi körös hozzátartozóm: Tábori András kiváló újságíró barátom, Egri György mérnök nagybátyám) törődött-e azzal, hogy 1956 októberében Dudás József, Pongrácz Gergely, netán egy volt nyilaskeresztes, vagy egy „kiugrott” kék ávós áll vele egy sorban? Természetesen nem. És az is (nagyon!) jó döntés volt.  Dudásék szabadságharca természetesen elbukott, de Gönczék forradalma győzött.

Nekik köszönhetem a legvidámabb barakkot, az „élhető” szocializmust, és – tessünk megkapaszkodni! – minden magyar idők legszélesebb nemzeti egységét. Szerintem ez ’56 vállalható hagyománya, (most is) használandó magyar történelmi tapasztalat.

Noha aligha szükséges, mégis tisztáznunk illik:

rendkívüli-e a helyzet? Mindenki tudja (az is, akinek tetszik), hogy mára Orbán Viktor kifejlett önkényúrrá érett.

Rajta kívül senkinek semmibe nincs beleszólása. Minden alkotmányosan kötelező ellensúlyt pribékjei tartanak kézben. A közmédia sivárabb, mint Rákosi idején, a kultúra nagyobbik részén átsüt Orbán álpuritán rossz ízlése. Piszkosak, gatyásak és bambák lettünk, mint egykor csak a társaink voltak, Ady versében. Az államkassza permanens saját zsebbe irányzott kiürítésének nyilvánossá vált tényeiről (az atombombákról) szó se essék!  A helyzet rendkívülivé válásának okozói sajnálatosan maguk az ellenzéki pártok (A-tól Z-ig!). Ma már nem érdemes sorolni a fő bűnöket, semmi értelme megnevezni a vétkeseket és a cinkosokat, rangsorolni őket a felelősségben. De pusztán a rendkívüliség világosabbá tétele kedvéért ki kell mondanom, hogy

a jelenlegi választási törvény elfogadása után legkésőbb 1 perccel egységesen el kellett volna hagyniuk a Parlamentet.

Először az LMP-nek, aztán a Jobbiknak, akkor most hiteles lenne a „cukiság” meg a „lehet más”.  Arról nem is beszélve, hogy az a párt, amelyik reményteli mozgalommal indított, és nem szavazott meg semmit, momentán az esélytelen választási pojáca szerepében kelt zavart. Kis országnak egy garnitúrája van. De legalább az utolsó percben, Hódmezővásárhely után segíthettek volna bennünket a tájékozódásban. Sajnos ez sem látszik összejönni! (Bár még van egy hét…) Magunkra maradtunk. Szépek lehetünk, elég okosak aligha! Maradnak a nagy szavak. Ha esetleg mégis: „a múlt elesik hatalmunkból” (Széchenyi), akkor én is, mint egykoron Kossuth pénzügyminiszter (az újoncokra szánt pénz megajánlásakor) „leborulok a nemzet nagysága előtt”.

Magyar Narancs – Archívum részletes

Hát, ez tényleg oltári jó móka volt! Mindenkinek baromira tetszett, de különösen a sajtónak, kivált a demokratikus sajtónak: médiatörténeti pillanat, sőt, történelmi, ilyeneket mondtak, afelett kitörő örömükben, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt egyik országgyűlési képviselőjelöltje csirkejelmezben kotkodácsolta végig a Magyar Televízióban minden választási pártnak, így a nekik is biztosított 5 perces műsoridőt.

szerző
Haskó László
publikálva
2018. ápr. 01., 17:35
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 21
    Cyrano
    2018. április 03., kedd 11:03
    A posványosi madonna pártja sem lép vissza senki javára, minimum 3 helyen az ő hülyeségük miatt lesz ellenzéki bukta.(Mellár, Kész, V. ker.)
    Most úgy látom, hogy nemcsak a jobbik, az lmp is arra gyúr, hogy bekerüljenek a kormányba.:(
    Orbán meg vigyorog a markába.
    Nekünk annyi.:(
  2. 20
    reuters
    2018. április 02., hétfő 15:51
    félek, hogy mi itt nagy tévedésben vagyunk
    attól tartok ugyanis, hogy az átlag "marha magyar szavazó" -nak (Cseh T. .Bereményi) fogalma sincs a taktikai szavazásról
    én pl.mint az egyik marha szavazó idén már el sem akartam menni (állampolgári felelőtlenség) a korábbi tapasztalatok alapján
    viszont, aki azt mondja, hogy ez az elmúlt 8 év nem volt példátlan (a demokratikus intézmények, a fékek és egyensúlyok törvényes leépítése stb.), az nem itt élt
    nekem 8 év bőven elég bármilyen hatalomból, hát még ebből
    aztán persze - szintén korábbi tapasztalatok alapján - mikor azt hiszed, hogy már annál nem lehet rosszabb, mint ami volt
    kiderül: lehet
    és persze mindenki arra és úgy szavaz, akire akar
    én pl. nem valakire, hanem valaki ellen
  3. 19
    tiszapolgári
    2018. április 02., hétfő 14:00
    17 reuters: elég az elmúlt 8 évet felidézni

    Ja, tudjuk, volt szerencsénk átélni, köszönhetően azoknak, akik 8 éve a Fideszre szavaztak, valószínűleg akkor is a választás tétjére hivatkozva. Nem igaz?
    Szerintem az állampolgári felelősséget mindig felül kell írnia az egyén saját felelősségének, amit a lelkiismerete diktál.
    És az én lelkiismeretem azt diktálja, hogy a Jobbik dugja fel magának, amit megfőzött, a gárdamellénytől kezdve, „a zsidó képviselők” összeírásán át, a melegellenes uszításig. Akkor sem szavaznék rájuk, ha orbánviktorok és semjénzsoltok potyognának az égből.
  4. 18
    reuters
    2018. április 02., hétfő 12:42
    jav.
    itt és most tkp. NEM pártokra szavazunk, hanem arra, hogy akarjuk-e még továbbra is a jelenlegi hatalmat
  5. 17
    reuters
    2018. április 02., hétfő 12:41
    a választásnak most nem az a tétje, hogy kedvenc pártod (ha van, egyáltalán!) milyen eredményt ér el, hanem, hogy megőrzi-e (szinte korlátlan) hatalmát ov vagy sem
    itt és most nem tkp. pártokra szavazunk, hanem arra, hogy akarjuk-e még továbbra is a jelenlegi hatalmat
    és, hogy mit hozhat még további sok fidesz év, ahhoz nem kell különösebb fantázia (mint a többi párt esetében), elég az elmúlt 8 évet felidézni
  6. 16
    rworse
    2018. április 02., hétfő 12:12
    A Jobbikra való szavazás NEM lehet morálisan igazolható, NEM lehet bölcs, NEM lehet releváns. Ezzel a vitát berekesztem.
  7. 15
    yoyo
    2018. április 02., hétfő 10:23
    Cyrano, a fő kérdésben a veled való teljes egyetértésen túl már rég az foglalkoztat, hogyan lehet majd ezt a helyzetet meghaladni.
    Az sajnos nyilvánvaló, hogy az eddigi út nem vezet sehova.
  8. 14
    Cyrano
    2018. április 02., hétfő 09:57
    yoyo, ezt az elméletedet már ismerjük, Te mondtad, hogy fogod is még ismételni.

    Nem arról beszéltem, hanem arról, hogyan lehet olyan tisztességtelenséget írni, hogy számítás van a jobbikra nem szavazás mögött?

    Az, hogy fidesz is egyre fasisztább módon működik, tudható, de nem mentség a jobbik-kal kapcsolatban. (Még a kampányát is egy mocsok rasszista plakátháborúra építette fel a fidesz.) De, ha van még cseppnyi józan ész a szavazóban, nem erősítheti a jobbikra szavazással ezt a fasizálódást.
    Hogy Te ebben számítást látsz, az gonosz dolog, mert pont azokat bélyegzed meg, akik felemelik a szavukat ezellen. Ez az elvi része a dolognak: nácikkal soha, semmiféle körülmények között, még a másik nácik ellen sem. Ha megmar a kobra, nem maratod meg magad a csörgőkígyóval, hogy megmenekülj. Vagy igen?

    És akkor egy kis választási latolgatás is (azaz számítás a szavazások kapcsán):
    A jobbik most abban bízik, hogy lesz annyira erős, hogy ő diktálhat a fidesznek.
    Ha nincs átszavazás, nincs erősödés, sőt.
    És egy 10-14 % körüli eredmény a létüket is veszélyezteti.
    És azt, hogy nem váltópárt, hanem szövetséges akarna lenni már 2006-ban az utcán bebizonyította.
    Az mno és többi - minden látszat ellenére - Orbánnak tesz szívességet, amikor kiborít néhány bilit, mert Orbán megmutathatja az övéinek: bárkit le tudok cserélni, ha úgy adódik. (Orbánt miért nem támadják? Még az Elios-ügyön sem rugóztak túl sokat, csak megemlítették.)
    Simicska gecizése is csak színjáték volt, ahogy Schiffer minden parlamenti megszólalása.
    Ezek összefogásra készülnek.:(

    Ebből számomra az következik, hogy sem elvi sem taktikai alapon nem lehet a jobbikra szavazni, erre biztatni. Azaz véleményeddel szemben, még a taktikai latolgatás vége is csak az lehet: a jobbikra nem.

    Választásokon való részvételre: a közvélemény-kutatók most azt mérik, erősödik a kormányváltó hangulat. Már 35 % a biztos pártválasztó, aki elmegy szavazni, 52 % pedig biztos elmegy szavazni, csak még nem tudja kire - vagy azt mondja, hogy nem tudja kire. (Ezért nem kellene a jobbikot erősíteni!) És minden közvélemény-kutató egyetért abban, hogy 75 % feletti részvétel a fidesz bukását hozza.
  9. 13
    tiszapolgári
    2018. április 02., hétfő 09:43
    Haskó Lászlónak igaza van abban, hogy „morálisan igazolható, bölcs és releváns válaszok” érkeztek a körkérdésre. Nincs rossz válasz (és ugyanígy lehetséges, hogy jó válasz sincs), legfeljebb az enyémmel egyező vagy az enyémtől eltérő válaszok vannak.
    Viszont, ha nem is rossznak, de túlzónak érzem a szerző példaként felhozott Churchill- és Angyal István-analógiáit: én nem hiszem, hogy a második világháborúhoz vagy az 56-os forradalomhoz bármilyen szempontból mérhető, sorsfordító, rendkívüli időket élnénk. Az emberek szeretnek túlozni és különlegesnek mondani a kort, amelyben élnek, talán azért, mert így a saját szerepük is felértékelődik.
    Szerintem a 2018-as választásnak cseppet sem nagyobb a tétje, mint amekkora tétje az eddig választásoknak volt. De nem hibáztatom azt a korábbi demokrata szavazót, aki a Fidesz újabb győzelmétől való félelmében (vagy arra hivatkozva) most akár a Jobbikra is szavazni tudna. Minden embernek mások a szempontjai, érdekei, beidegződései és az elvárásai is, és ez a „nem egyformaság” sokkal szimpatikusabb, mint az uniformizált, kötelező érvényű igazodás.
  10. 12
    yoyo
    2018. április 02., hétfő 07:04
    Cyrano:
    1. a pártok külön indulása = a fidesz győzelmével.
    2. a fidesz győzelme bizonyíték, nem ígéret: uszító rasszizmus, maffiaállam, papírmasédemokrácia mögötti autoriter hatalomgyakorlás, civilek, cigányság, hajléktalanok, fogyatékkal élők, melegek, nem katolikusok, nem családosok, stb stb stb kirekesztése, hátrányos megkülönböztetése, ocsmány hazudozás a médiában, mi kell még?
    3. Már sokszor levezettem, az ellenzéki "szövetségi politikáját" alapvetően az határozza meg, hogy 14-ben önként belementek a zsákban futásba, emiatt el kell dönteniük, a parlamentbe való bejutást, a minél nagyobb arányú mandátumszerzést vagy a fidesz leváltása érdekében a saját érdek korlátozását választják. A dk és az mszp között több szempontból sokkal könnyebb az együttműködés létrehozása, mint más pártokkal, illetve más pártok között, így miután ez a két párt megállapodott, tulajdonképpen elmentek a saját kompromisszumképességük határáig, nyilvánvaló volt, se ők nem fognak más pártok javára jelentős gesztust tenni, és a kisebb pártoknak pedig szinte öngyilkosság lenne azért a 2-3 körzetért minden más helyen visszalépni - vagyis országos, 106 körzetre kiterjedő megállapodás ebben a szellemben képtelenség (sőt, legfeljebb 1-2 tucat ilyen lehetséges matematikailag). A jobbik mindt nagyobb ellenzéki párt természetesen túl sokat vett volna el egy ilyen teljeskörű visszaléptetésben, ezért a ballib oldal részéről igazán fel sem merült a velük való megállapodás, de sajnos akár rosszindulatnak hangzik, akár nem, de meg lett volna a fedőszöveg, hogy miért is jön létre az a bizonyos együttműködés, ha az érdek úgy kívánja.

    Mondtam már sokszor, még az előző választáskor is: ha valaki a lelke mélyén nem hiszi el, hogy reális esélye van mindent vinni, akkor a szép szavak mögött nem lesz más, mint az irigy számítás, hogyan tudná a maga 6-8 százalékát 1-2-vel megnövelni. Slussz. Ennyi. A többi sajnos nagyon ócska szöveg. És sajnos benne van az örök folytatás csírája, majd mi leszünk a váltópárt, csak még pár ciklust kell végigegyensúlyozni a ner páriájaként.

    Közben meg az ország egyre jobban csúszik vissza az időben, egyre mélyebben bele a nacionalizmusba és az idegengyűlöletbe. Nem kell ehhez egy gramm jobbik se.

Komment írásához