Haskó László: Me Too!

szerző
Haskó László
publikálva
2018. febr. 13., 08:30
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A szerelem (vagy lebutítva a szex) bújik meg minden törekvésünk, minden cselekedetünk mögött.

„A természeten nem gázolhatsz át…” Ezt B. Brecht mondatja Bicska Maxiról, aki az élete árán is elmegy a bordélyba a megszokott napon, a megszokott nőhöz, aki mágnesként vonzza. Mi ez a titokzatos, megmagyarázhatatlan és elűzhetetlen vonzalom? Bármilyen szennyes, bármilyen megalázó, mégis legjobb szerelemnek nevezni, mert az emberi faj esetében ilyenkor többről van szó, mint a fajfenntartás szimpla ösztönéről. Ez a vonzódás csak az emberi lényre jellemző különleges szellemi termék. És bizony ez „mozgatja a világot”.  A szerelem (vagy lebutítva a szex) bújik meg minden törekvésünk, minden cselekedetünk mögött. Az újfeminizmus (a me too mozgalom) valószínűleg azt jelzi, hogy megérett a helyzet a természeten történő átgázolásra: a nemek reszocializációjára, vagyis a nő-férfi viszony újrarendezésére. Ne kerteljünk: a nő alárendeltségének megszüntetéséről lenne szó. Talán érdemes áttekinteni, hogy az „ancien régime” hogyan és miért olyan, amilyen.

A létező szocializmusban, ha valamit „elszabtunk”, azt mondtuk: „történelmileg így alakult”. Nos, „biológiailag, fejlődéstanilag úgy alakult”, hogy

a humán szexben (és az „életben”) a vezető-irányító, cselekvő szerep a férfira lett kiosztva.

Azért, mert egészen mostanáig minden fontos cselekedethez fizikai erő kellett, minden versengést, verekedést (és háborút) az erősebb nyert meg. (Kivétel Dávid király.) És az ember esetében (csakúgy, mint az emlősállatok legtöbb fajtájánál) a hím ivarú egyedek teste (izomzata) nagyobb. Ennek a biológiai örökségnek a „célja”, az „értelme” a fajfenntartás és a genetikai tökéletesedés. Vagyis a természet (ízlés szerint: a „Teremtő”) a sikeres szelekció érdekében úgy kellett rendezze az emlősállatok világát, hogy az „erősség” és ne a satnyaság génjei öröklődjenek. Ezért a hím fizikai ereje és a közösülési képesség (fajfenntartási képesség) összekapcsolódott. A társadalommá tagozódás során a fizikai erő szerepe szintén meghatározó volt és maradt évezredeken át. Ez a „tagozódás” két dolgot jelentett: háborút vagy háborúra készülést. A fizikai erő mellett a férfiak hormonműködése és központi idegrendszere tartalmazza a harchoz szükséges agresszivitást is, amit a mai napig van képünk bátorságnak nevezni. A következő lépés az erő öntudatának, a hatalomnak, illetve a hatalom iránti vágynak a megjelenése. A férfiban így – sajnálatosan, de természetesen – össze van kapcsolódva

a hatalom, a birtoklás és a szexualitás.

Ezt a triászt és az e mögött álló hajtóerőt tökéletesen mutatja be nekünk Mozart (és Da Ponte) Don Giovanni alakjában. Ez a dramma giocoso több mint remekmű, örök siker. Azt, hogy az Y kromoszómával rendelkezőknek tetszik, világos. A hölgyek azonban szintúgy lelkesek: talán, mert tudják, hogy ez a valóság. Vagyis – a természeten egészen mostanáig ők sem akartak átgázolni. Ők sem tudtak nemet mondani az alfa-hímnek, ahogyan azt mostanában mondjuk. Az alfa-hímnek szülnének utódot, természetesen egy kis alfát. Együtt élni persze sokkal kellemesebb egy béta vagy gamma csoportba tartozóval (Don Ottavio). Az alfahím-tétel kezd most megdőlni. Az (általam is remélt) új világban a vezető szerepet a szexben-szerelemben sem fogják tovább megkapni az alfák. A nők nem a külső jegyek (főként az erős testalkat) alapján választanak (már és majd) apai géneket, annál is kevésbé, mert az utódok genetikai összerakása (előbb-utóbb) tudományos kérdés lesz. Nem elhanyagolható előmozdítója a (forradalmi) folyamatnak a haditechnika fejlődése: a győzelemhez sem a fizikai erő, sem a (bátorságnak, esetleg hősiességnek nevezett) agresszivitás nem lesz sinequa non. Vagyis – Bitó László szavaival – „véget ér a kétezer éves tesztoszteronőrület”. De hogyan? Mozart ezt is tudta: nem öli meg Don Giovannit, hanem (egyik áldozata, a megerőszakolt Donna Anna apjának szobra) élve viszi magával a pokolba (vagy a mennybe).

Don Giovanni ugyanis örök.

Szóval a „világ rendje” évezredeken át az volt, hogy az „erős férfi” a tulajdonos, a nő pedig a tulajdon. Időnként nagyon becses tulajdon, de változatlan „jogállásban”. Helyenként az is „természetes” (mainapság is), hogy egy tulajdonosnak több tulajdona van. Ha muszlim, akkor törvényesen és egyszerre, ha keresztény, akkor illegálisan egyszerre, vagy törvényesen: egymás után. A tulajdonszerzés történhetett (és történhet) egyszerű vásárlással, magasabb körökben („királyok, hercegek, grófok…”) szerződéssel. Tanúm a magyar nyelv: Az „eladó sorban lévő leány”-nak „apja-ura” van, ha „elkel”, valódi „ura” lesz. Az élő ember mint tulajdon, rabszolga, jobb esetben cseléd. Parancsot, utasítást teljesít, természetesen a szerelmi életben is. Ha nem teszi, vagy hibásan teszi, akkor büntetést kap. (Pénz számolva, asszony verve…) Kikapós férjnek lenni ma is bocsánatos, ám a hűtlen asszony általános megvetés tárgya (még csak nem is alanya).

A huszadik század már a „dolgozó nők” kora.

Azonban a munka még mindig elsősorban fizikai, így a nők a termelésben is csak kisegítő szerepeket kapnak, értelemszerűen kisebb fizetségért. De a saját jövedelem megcsillantja a kisebb függés (a nagyobb szabadság) örömét – otthon. A munkahelyen viszont újabb függő viszony alakul ki. Téeszelnök és marokszedő menyecske, művezető és esztergályos lány, főnök és titkárnő, iskolaigazgató és tanárnő, főorvos és doktorkisasszony, orvos és ápolónő, rendező (pláne főrendező-színigazgató) és színésznő, sőt – erre is tudok példát – érett korú takarítónő és tekintélyes tudós professzor. És a felsorolás (az ez ügyben sietve érkezni látszó ítéletnapig) folytatható. Minden esetben a „gyengébb nem” a kiszolgáltatott, a „teremtés koronája” pedig így vagy úgy, kopogtatás után vagy berúgott ajtóstul – átlép a küszöbön. De nem mindenki lép át a „jó ízlés határán”. Ám ez a határ koronként máshol húzódik.

Közeledik tehát az idő, amikor a fizikai erő jelentősége – a társadalmi életben – minimumra csökken.

(Noha utalnak sajnos az ellenkező irányra is aggasztó jelek. A gyúrásnak nevezett testi erőépítésre gondolok. Szerencsére a biológia nem alszik: egyrészt a nők is előszeretettel erősítenek, másrészt a tesztoszteron-túladagolás rontja a nemzőképességet és az utód genetikai minőségét.) A számítógépes automatika mind a termelésben, mind a hadviselés során kiváltja a fizikai erőt. Ha minden jól menne, fokozatosan kihalnának az alfa-hímek. Azonban nem megy minden jól, legalábbis nem megy egykönnyen. Az élet bizonyos területein még hosszú ideig előnyt jelent a férfihormonhatás az agresszivitás különféle fokozatainak életben tartásával. Hogy magammal kezdjem: a sebészi szakmákban a sikeres és gyors működéshez szükséges az agressziónak legalább a vagányságig menő fokozata. Ugyanez vonatkozik a művészeti életre, a hadseregvezetésre és a politikára. És mindennél jobban a bizniszre. Közülünk kerülnek ki az alfa/2 (félalfa) hímek, amikor az agresszivitáshoz már nem tartozik a testi erő, a vonzó külső. Ha egy félalfánál hiányzik az intelligencia és/vagy a morális érettség, (fölöttébb gyakori), akkor bizony jönnek a szexuális pótcselekvések, a perverziók, és a lépcső tetején ott van az erőszak is. Természetesen, amíg az agresszivitás megmarad, igazítani kell a törvényeket (nem visszamenőleg) és hangsúlyozni a jó etikai modellt. A zsidó-keresztény erkölcs erre alkalmas, a muszlim még nem. A többit nem tudom.

A szerző sebész.


szerző
Haskó László
publikálva
2018. febr. 13., 08:30
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
férfi-nő
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 9
    Rumata
    2018. február 15., csütörtök 12:55
    "Természetesen, amíg az agresszivitás megmarad, igazítani kell a törvényeket (nem visszamenőleg) és hangsúlyozni a jó etikai modellt. A zsidó-keresztény erkölcs erre alkalmas, a muszlim még nem."

    Dupla tévedés.

    Egyrészt a zsidó-keresztény "erkölcs" sem volt alkalmas rá egészen addig, amíg kemény törvényekkel rá nem kényszerítették a civilizáltságra.

    Másrészt a muszlim "erkölcs" is minden olyan országban alkalmas rá, ahol kemény törvényekkel civilizáltságra kényszerítik.

    Tehát ilyen szempontból a két vallási áramlat "erkölcse" között az égvilágon semmi különbség nincs.
  2. 8
    yoyo
    2018. február 14., szerda 15:51
    sachs, és mindenki, aki háborog a metoo kampányon,

    nyilván szó van magukról a neves művészekről, befolyásos médiaszemélyiségekről IS, de a lényeg, hogy az a gyakorlat, ami eddig évezredek óta háborítatlanul működött, érjen véget.
    Ennek pedig az az útja, hogy közmegbecsülésnek, tiszteletnek örvendő, tehetséges és jelentős emberek gyalázatai kerüljenek nyilvánosságra.

    Ezek után már nem fogja senki olyan felszabadultan tapperolni, malac ajánlatokkal környékezni azokat, akiknek a karrierje az ő tekintélyétől függ.

    Ezt szerintem nem olyan nagy vasziszdasz megérteni.

    Ennek az egésznek pedig óhatatlan következménye, hogy pl. Az utolsó tangót az ember kellemetlen érzésekkel fogja nézni. Nagyon helyesen.
    Én nem tudom, hol itt a probléma.
  3. 7
    sachs
    2018. február 14., szerda 15:29
    Óriási szerencsénkre mi olyan korban és kultúrában élünk, hogy gyönyörködhetünk Michelangelo, Csajkovszkij és társaik műveiben. Vannak azonban olyan kultúrák, ahol a Dávid szobrot szétzúznák, a szimfóniákat betiltanák, az alkotókat megköveznék. A me too kampány egy lépés ez utóbbiak felé. A barbárság felé. Amikor a jog helyett a közvélemény határoz a retorziókról. Egyáltalán nem látok előrelépést a me too-ban. Ellenkezőleg.

    A magam részéről, amikor a King's Consort lemezeit hallgatom, kurvára nem érdekel, hogy a karmester le volt csukva fiúk molesztálásáért.

    Várom továbbá a híreket, miszerint hites könyvvizsgálókat, pékeket, kőműveseket tiltanak el a foglalkozásuktól nőkkel szembeni helytelen viselkedés miatt. Mert a mérce legyen egyenlő.


  4. 6
    talalom
    2018. február 14., szerda 11:39
    Talán abba kéne hagyni annak precíz felméregetését, hogy megváltoztak a női és férfi szerepek.Ideje lenne azon töprengeniük férfitársainknak, hogy mit kellene tenniük ahhoz, hogy PARTNEREK lehessünk. Az operációnál is elkel a vagányul vágó mellé valaki, aki türelemmel és óvatosan varr...
  5. 5
    rworse
    2018. február 14., szerda 08:49
    Azt akartam írni, hogy rendezhet, vezényelhet, de kivel és kinek?
  6. 4
    rworse
    2018. február 14., szerda 08:47
    "Milyen már az, hogy a Marton nem rendezhet, a Levine nem vezényelhet..."

    Olyan, hogy a közönség jó eséllyel elutasítja őket, ezért a közeg preventíve kiveti magából, megelőzendő a közönség elementáris felháborodásának nézőtéri és köztéri megnyilvánulásait. Rendezhet, vezényelhet, de kinek?
  7. 3
    sachs
    2018. február 13., kedd 23:47
    Nagyon utálom, hogy a művészeket nem hagyják dolgozni. Ha bűncselekményt követ el, csukják le. Ha csak úgymond "helytelenül" viselkedik a nőkkel (fiúkkal), akkor görcsöt a pöcsére, de ne a munkájától tiltsák el. Milyen már az, hogy a Marton nem rendezhet, a Levine nem vezényelhet. Majd rá fognak valamit a Messire, akkor ő meg ne futbalozzon? Mér jó az nekünk?

    Annyit tennék még hozzá, hogy a ruhája alatt mindenki meztelen.


  8. 2
    yoyo
    2018. február 13., kedd 13:18
    Egyszer a lányommal néztük végig és szórakoztunk kiválóan azon, amikor két csaj fociban hamuvá égetett három nagyarcú csávót.
    Egy törékeny, nagyon barna, feszes sortos csaj rugdosta vagányul a falnak a lasztit, erre odament hozzá a három csávó, hogy majd megmutatják, a nagyok hogyan csinálják. Próbálták elvenni tőle a labdát, de hamar kiderült, hogy rossz helyen kopogtattak, a csaj hülyét csinált belőlük, aztán az addig az árnyékban olvasgató barátnője is odament, ketten olyan bohócparádét csináltak a három menőcsávóból, hogy azt már nézni is kínos volt. És mivel az egész viszonylag nagy közönség előtt zajlott, az erőszakoskodást se merték bevetni ellenük, bár én már abban se vagyok biztos, hogy a puszta fizikai erő alkalmazásában is nem a csajok kerekedtek volna felül.
    Szóval hátrább azokkal az agarakkal, hímtársak.
  9. 1
    yoyo
    2018. február 13., kedd 12:57
    "Közeledik tehát az idő, amikor a fizikai erő jelentősége – a társadalmi életben – minimumra csökken."

    ez az idő már régen, nagyon régen bekövetkezett.
    A társadalmi hierarchia legalján vannak azok, akik a fizikai erejükkel keresik a kenyerüket.

    Mára már egy háborút se a spártai kiképzésen átesett katonasággal lehet, hanem lúdtalpas, szemüveges autista informatikusokkal, vagy szexi intelligens csajokkal.

    Hogy a férfidominancia megmaradt, az már nagyon régen nem a fizikai fölényen alapul, hanem mindazokon a normákon, amiket valamikor a fizikai fölény alakított ki.

    Ez leginkább a király új ruhája történetre hasonlít, mindazok a pozícióelőnyök, amik jellemzően a férfiak birtokában vannak, már rég nem a biológiai determáción, hanem tényleg puszta megszokáson alapulnak.

    Bő évszázaddal ezelőtt a nőket alkalmatlannak tartották az egyetemi tanulmányokra, mára lényegesen több nő szerez egyetemi diplomát, mint férfi. 1967-ben (!) eltorzult arcú szervezők próbálták Kathrine Switzert kirángatni a bostoni maraton mezőnyéből, mondván, hogy ott nőnek semmi keresnivalója - ma a férfiak közel 100%-a maradna alul a női maratoni versenyzők elitje mögött.

    50-100 évvel ezelőttig a klasszikus művészeti ágakban is drámai volt a férfiak domináns jelenléte-
    Amióta bárki számára olcsón, könnyen hozzáférhetővé váltak az önkifejezésnek, az alkotásnak olyan eszközei, mint a fotózás, videózás, zenélés, illetve mindezeknek a közösségi publikálása, drámai élmény, mennyivel eredetibb, szórakoztatóbb, izgalmasabb dolgok tömegét hozzák létre nők.
    Nem túlzás azt állítani, hogy mára a költészet, a fotó és a raknroll is a nőknek áll jobban.

Komment írásához

  • Néhányan nemrég bedobták a köztudatba, hogy a baloldalnak az Orbán-rendszer megdöntése érdekében össze kellene fognia a Jobbikkal. A Jobbik ezt úgy vágta vissza fél kézzel, hogy még jól be is tartott a „baloldalnak”, mondván: mivel tudják, hogy vesztesek, ezzel csupán a parlamenti férőhelyeiket próbálják biztosítani.

    Szerző
    Ungváry Rudolf
    Posztolva
    2017/2. (01. 12.)
    Kommentek
    2
    Az önbecsapás újabb állomása
  • Az őszinteség kérdése Vona Gábor esetében irreleváns. És ez az, amit a Magyar Narancs múlt heti szerkesztőségi cikke félreért. (Lásd: A rabbi kedden válaszolt, Magyar Narancs, 2017. január 5.) Az őszinteség belügy, az intim szféra része. Ugyanakkor Vona Gáborral, a Jobbikkal jó ízlésű ember nem alakít ki intim viszonyt.

    Szerző
    Köves Slomó
    Posztolva
    2017/2. (01. 12.)
    Kommentek
    6
    Hirtelen felindulásból…
  • Schmidt Mária elkezdte az „intellektuális megújítást”. A lap vezető újságírója felmondott. Mi lesz most?

    Szerző
    Urfi Péter
    Posztolva
    2017. jan. 26., 19:27
    Kommentek
    14
    Ezentúl Habony Árpád kifutófiúja irányítja a Figyelőt
  • Érdekelheti a Békés megyei polgárokat az, hogy miként működik a kormánypárt a közvetlen környezetükben? Nyilván nem, legalábbis a megyei hírlap szerint.

    Szerző
    Bod Tamás
    Posztolva
    2017. jan. 26., 13:18
    Kommentek
    1
    Függetlenül a hírértéktől – A kormánypárti megyei sajtó a mindennapokban
  • Az év eddigi legszimpatikusabb és legkonstruktívabb tiltakozó akciója.

    Szerző
    - urfi -
    Posztolva
    2017. jan. 09., 16:10
    Kommentek
    4
    Az állami akadémia ellen tiltakozó írók ingyen tanítanának fiatalokat
  • Alistair Cooke, a BBC riportere 95 éves korában hunyt el. Ismert ember volt, szép, hosszú életet élt, s hamvait a Central Parkban szórták szét. A hozzátartozók gyásza mégsem volt háborítatlan.

    Szerző
    Sándor Judit
    Posztolva
    2016/48. (12. 01.)
    Kommentek
    3
    Kegyelet és ráció
  • 4 milliárdos miniszterelnöki rongyrázás a 4 millió létminimum alatt élő országában.

    Szerző
    Janisch Attila
    Posztolva
    2016. dec. 28., 12:40
    Kommentek
    129
    Janisch Attila: Lopj, amennyi csak beléd fér!
  • A kormánypártok semmit sem akarnak a véletlenre bízni, kiváltképp a 2018-as választást nem.

    Szerző
    Tamás Ervin
    Posztolva
    2016/49. (12. 08.)
    Kommentek
    6
    A győzelem nem elég - Orbán harca a Jobbik ellen
  • Az Európai Unió sok jót tett értünk. De az eurómilliárdos támogatások mostani formájával inkább kiszúrt velünk.

    Szerző
    Váradi Balázs
    Posztolva
    2016/47. (11. 24.)
    Kommentek
    3
    Mérgezett manna
  • „Sokkolóak” a felmérés eredményei? Még sokkolóbbak lesznek, ha tisztában vagyunk azzal, miben romlottak drámaian a készségek.

    Szerző
    Világi Mariann
    Posztolva
    2016. dec. 15., 19:15
    Kommentek
    4
    Mi is az a PISA-felmérés valójában? – A politikán innen és túl
  • Alábbi írásunk hét évvel ezelőtt született, a 2009-es minimálbér-emelésről. Közgazdász szerzőnk ma is írhatta volna.

    Szerző
    Váradi Balázs
    Posztolva
    2016. nov. 29., 18:11
    Kommentek
    4
    A minimálbércsapda
  • Az LMP célja a kormány leváltása 2018-ban. Ez az előfeltétele annak, hogy végre tudjuk hajtani a politikai programunkat.

    Szerző
    Hadházy Ákos
    Posztolva
    2016/43. (10. 27.)
    Kommentek
    23
    Ellenzéki cukrászda
  • A kormánynak komoly fejfájást okoz a Brüsszelben a roma gyerekek iskolai szegregációja ügyében májusban indult kötelezettségszegési eljárás.

    Szerző
    Ujlaky András
    Posztolva
    2016/44. (11. 03.)
    Kommentek
    2
    Kelletlenül