Janisch Attila: Kell-e nekünk a Momentum?

szerző
Janisch Attila
publikálva
2017. aug. 16., 08:08
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A magam részéről, ha a politikáról van szó, szarok a barátságokra és egyéb családi, szerelmi, akolbéli kapcsolatokra.

Azt mondja ma reggel a Klubrádióban Hajnal Miklós, a Momentum nevű párt szóvivője, miközben Dési János a más baloldali és liberális pártokkal való választási összefogás vagy együttműködés lehetőségeiről, illetve e lehetőségek radikális elutasításának az okairól faggatta:

„A Momentum is egy baráti társaságból szerveződött párttá.”

Csodálkozom, hogy miközben ezt mondja, nem érzi, hogy ennek a mondatnak mennyire nincs helye ebben az országban 2017-ben, a több mint egy évtizedes Orbán-kormányzást követően.

Da facto bizonyított ugyanis, hogy a baráti társaságból párttá szerveződés önmagában semmilyen erényt nem jelent, semmilyen politikai képességet nem bizonyít, azon túl, hogy a barátságokból kibontakozó és a politikai porondon féktelen burjánzásnak induló összefonódások és az ezekből származó veszélyek legalább ennyire bizonyítottak.

A tehetségesen művelt professzionális politika egyébként sem barátságok kérdése, hanem képességeké, felkészültségé, tudásé, jellemé. Sőt kifejezetten jobb, ha nem barátok szerveződnek párttá, mert később ezek a kapcsolatok is meghatározhatják és befolyásolhatják azokat a professzionális igényű politikusi döntéseket, amelyekben nem igazán van helyük a személyes érzelmeknek, annál inkább a racionalitásnak és az objektivitásnak. A személyes kapcsolatok dominanciája a politikában – ezt mutatja Orbán kormányzása és a Fidesz egész szerveződése, szervezete és működése – egyértelmű és nehezen semlegesíthető veszélyeket rejthet, amikor egy ilyen csapat teljhatalmat szerez mások fölött.

Szóval a magam részéről, ha a politikáról van szó, szarok a barátságokra és egyéb családi, szerelmi, akolbéli kapcsolatokra. Amiről inkább szeretnék hallani, s amivel Momentumot övező egyre erősödő ellenérzéseim dacára is meggyőzhető és szimpatizánssá tehető vagyok, az semmi más, mint a tudatos racionális és hosszú távú program.

De úgy látom, hogy

a Momentum csak rövid távra tervez, politikai látványpékséget csinál.

A sikeres olimpiai népszavazás, a gyűlöletplakátok kijavítása és egy vagy két tüntetés megszervezése még nem program, és még nem bizonyítéka a valós és hosszú távon is meglévő, megmaradó politikusi képességeknek. Ezek ügyesen, esetleg másoknál jóval ügyesebben megszervezett politikai akciók, amelyek fontosak, sőt nagyon is fontosak, de ha már egy pártról beszélünk, amely kormányváltó tényezővé kíván válni, s amely minden más párttól is radikálisan meg kívánja különböztetni magát és azokkal semmilyen közösséget nem kíván vállalni, még annak a kockázatával sem, hogy ezzel minimum egy ciklushoz még hozzásegítheti Orbánt, nos, egy ilyen igényekkel fellépő párttól a politikai akciózás nem több, mint ügyesebben vagy ügyetlenebbül megszervezett politikai mutatvány, tetszetős, de valójában már kevéssé jelentős és kevéssé értékelhető tartalommal.

Minimumprogramként tehát jó lenne tudni, hogy mi a Momentum elképzelése

a demokratikus kormányzásra, a jogcím nélkül megváltoztatott alkotmány helyreállítására, a demokratikus intézményrendszer újraszervezésére, az ország teljes szétesettségének és az esetleges nyerést követő (de komoly bizonyossággal előre megjósolhatóan bekövetkező) polgárháborús helyzetek konszolidálására, az ellopott közvagyon visszaszerzésére és a kormányzásuk során bűncselekményeket elkövetők törvények szerinti megbüntetésére vonatkozóan. De a konkrétumok és nem általános lózungok szintjén, mert ez utóbbiakkal tele van már a kamra.

Persze érthető az is, ha a Momentum politikusai azt gondolják, hogy ezeket most még nem kell megválaszolni, mert a többi ellenzéki párttal szemben érzett – egyébként teljesen érthető és jogos – választói kiábrándultság és csalódottság, továbbá az általános messiásvárás a választók számára elfogadhatóvá és elegendővé is teszi a politikai látványpékséget. S a látványos akciókkal is elegendő szavazatot lehet gyűjteni ahhoz, hogy egy frissen szerveződött párt viszonylag nagyobb létszámmal is bejuthasson a parlamentbe.

De éppen ezért és persze azért is, mert a politikai racionalitás már olyan rég nem látott vendég ebben az országban, még a szokásosnál is határozottabban kellene megkövetelni egy minden eshetőségre kidolgozott koncepciót a Momentum vezető politikusaitól, hiszen egy ilyen, határozott hangon artikulált és konkrétumokban bővelkedő programban mindenki számára jobban láthatóvá válnának a politikusi képességek. Vagy azok hiánya.

Az adott helyzethez igazított és patikamérlegen kimért erőkifejtés (kvázi a megalkuvás: „2018-ban úgysem nyerhetünk még” – mondta korábban a Momentum elnöke) csak a bejutás erős óhajtását jelzi. Amely persze első körben érthető törekvés (tedd az ajtórésbe a lábad, hogy később benyomhasd az ajtót), de mégis – még a gesztus szintjén is – sokkal meggyőzőbb lenne egy komplex és az alapvető kérdéseket érintő és az arra adható válaszokat artikuláltan megfogalmazó, hosszú távú programmal előállni. És járulékos haszonként egyre

kevesebbek tanakodnának azon is, hogy a Momentum vajon Orbán kreálmánya-e.

Az pedig, hogy e gondolat egyáltalán felmerülhet a baloldali és liberális szavazók körében, már önmagában is nagyon komoly problémát jelez a baráti társaságból politikai párttá szerveződött Momentummal kapcsolatban.

Éppen ezért a Momentumnak bizony hosszasan és mindent alaposan átvizsgálva és mérlegelve kellene elgondolkodnia azon, hogy mi is lehet a kiváltója e választói gondolatoknak.

Pláne azután, hogy a Momentum a minap nagyon határozottan juttatta kifejezésre azt a végleges elhatározását, hogy nem kíván semmiféle választási együttműködést, sem szövetséget más pártokkal kialakítani. Hiszen e radikálisnak látszó, de egy másik – ugyancsak érvényesnek számító – olvasat szerint a valódi cél elérését, vagyis Orbán leváltását, de akárcsak kétharmados teljhatalmának megakadályozását is bizonytalanná tévő döntés a lehetséges szavazók körét még az eddigieknél is jobban szakítja két egymással ellentétes táborra: a Momentumban egy távolabbi megváltás reményét látókra és a pártot és vezetőit Orbán-epigonoknak tartó, őket teljes egészében elutasítókra. Márpedig a Momentum körül a kezdetektől fogva meglévő bizonytalanságot és az egymásnak homlokegyenest ellentmondó vélekedéseket csak erősítik és gyakorítják az olyan megnyilvánulások, mint a párt egyik alelnöke által az internetre posztolt gyalázkodás, amelyben „balliberális, álértelmiségi pöcsöknek” nevezi a nem velük egyetértőket, mely formula és stílus egy az egyben az Orbán által meghonosított politikai közbeszédre jellemző bayeri tónus.

Mint amikor Hajnal Miklós a már említett klubrádiós beszélgetésben arra a kérdésre, hogy ha nem is szoros választási pártszövetséget, de valamiféle laza, ám a logikai és matematikai racionalitást figyelembe vevő együttműködést el tudnak-e képzelni más pártokkal, amely azt célozná, hogy minden választókerületben csak az ott legesélyesebb párt jelöltjére lehessen szavazni, így válaszolt:

„A Momentum minden kerületben állít jelöltet, de ha valamelyik párt visszaléptetné a saját jelöltjét, akkor a Momentum azt elfogadja.”

Félreértés ne essék, nem vagyok eleve Momentum-ellenes, inkább a megítélésükben semlegessé csalatkozott egykori szimpatizáns, és bár választóként egyébként is minden demokratikus megoldás érdekel, minden ilyenre nyitott is vagyok, de a kisebb és nagyobb célok közötti fontossági sorrendet nem tudom figyelmen kívül hagyni, és sajnálkozva látom, hogy a Momentum mintha egyre jobban elveszítené a tájékozódását ezek között.

szerző
Janisch Attila
publikálva
2017. aug. 16., 08:08
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 33 rworse
    rworse
    2017. augusztus 18., péntek 19:31
    talalom, 30

    Én is csak azt tudom hozzáfűzni, hogy elég nagy kár, hogy mindez nem eleve természetes, másrészt hogy nincs igény minderre - mármint nagyon szűk az igény, mivel nagyon kevés a magyarok között a demokrata.
  2. 32 yoyo
    yoyo
    2017. augusztus 18., péntek 18:34
    talalom,
    elég baj, hogy ilyeneket ki kell hangsúlyozni, márpedig ki kell hangsúlyozni, és ja, elég baj.

    Ami szintén a baj kategóriához tartozik: a zöm ezektől az alapvetésektől még nem fog elájulni és szívdobogva az urnákhoz rohanni.


  3. 31 Salut
    Salut
    2017. augusztus 18., péntek 16:26
    @ talalom 29 : YESS! Egyetértek. És kiegészíteném:

    Az adóforintok és uniós pénzek transzparenciájával és
    a képviselők visszahívhatóságával és
    esélykiegyenlító oktatást és szociális szférát, hogy minél több tehetség és potenciál csatornázódjon a közjóba, a munkaerőpiacba és a gdp-be.

    De attól tartok, a szavakat meg fogjuk kapni, de mást nem - és az kinek lesz hasznára? Marha sokra fogunk menni velük.
  4. 30 talalom
    talalom
    2017. augusztus 18., péntek 13:55
    Ezt a pár egyenes szót várom.
    1. Magyarország jövője a föderális Európában van- ennek minden következményével (az euróval is,bár én azt,mint alsóközép jól megszívnám.(
    2. Magyarország szekuláris köztársaság:az állami szolgáltatásokban semmilyen egyháznak nincs helye.
    3.A kormánynak nincs pénze:csak az általunk befizetett adókat osztja újra - tehát mi a prioritás: pl.eü-ben:elitkórház vagy tisztességes háziorvosi hálózat? (ugyanez az oktatásban.)
    4.A gazdaság piaci versenyben működik:tehát az állami segítséget (törvényt,pénzt) KIZÁRÓLAG a gyengébb alkupozícióban lévő rétegek kaphatnak:alkalmazottak,önfoglalkoztatók.
    Lehet még szaporítani,de max.három üggyel: menekültek, világgazdaság - főkén a munkaszerepének-változásai,külpolitikai irány.
  5. 29 Salut
    Salut
    2017. augusztus 18., péntek 12:20
    A momentum általánosítóan ítélkezik az ún. baloldaliakról, akiket ide skatulyáz: "egy baloldali azt gondolja, egy magyar termék nem lehet elég jó" - WTF?? Azzal sem törődik, hogy baromság és politikai manipuláció eredménye, hogy mit neveznek Mao-n bal- vagy jobboldalnak, konzervatívnak, kereszténynek, stb-nek.

    A Jobbikról egy rossz szava nincs, de tövig behízeleg a Mészáros-tv-nek: https://www.facebook.com/100001088494013/videos/1487614064618196/ !!!

    Továbbá az sem érdekli, hogy mivel "ha nem is választási pártszövetséget, de valamiféle laza, ám a logikai és MATEMATIKAI RACIONALITÁST FIGYELEMBE VEVŐ együttműködést" sem hajlandók választani, emiatt nem lesz kormányváltás, és tovább halnak a honfitársak a kórházakban és a fűtetlen otthonokban, és sok évfolyamnyi diák ítéltetik nyomorgásra a nem megfelelő alkalmazkodóképességet nyújtó oktatás miatt. (És emiatt nem tudni, mi a francból lesz termelékenység, hozzáadott érték, szja???)

    Én végeztem velük. Kooperatív szereplőket, szerepmodellnek is megfelelő embereket akarok látni, akik el tudják végezni a dolgukat, és ez a végeredményen is látszik, nem csak a dumában, és nem csak híveik számára.

  6. 28 húsleves
    húsleves
    2017. augusztus 17., csütörtök 10:36
    „a szokásosnál is határozottabban kellene megkövetelni egy minden eshetőségre kidolgozott koncepciót a Momentum vezető politikusaitól, hiszen egy ilyen, határozott hangon artikulált és konkrétumokban bővelkedő programban mindenki számára jobban láthatóvá válnának a politikusi képességek. Vagy azok hiánya”.

    A lóbánat követeljen „a Momentum vezető politikusaitól a szokásosnál is határozottabban egy minden eshetőségre kidolgozott koncepciót”! Azt sem tudom, kik a „Momentum vezető politikusai”, nem is érdekel. Mi több, a Pukli sem érdekelt annak idején, márpedig a „Momentum vezető politikusai” sem egyebek, mint egy rakás Pukli, csak ezt Bourbon Attiláék újfent nem látják.

    A helyzet a következő: Botkáék, Pogátsáék, Andor Lászlóék vagy ki tudnak alakítani egy életképes politikai-szakmai alternatívát, s akkor lehet esély arra, hogy az Orbán klánt kiszorítsák a hatalomból (de csak az Orbán klánt, ehhez ugyanis más klánok támogatása elengedhetetlenül szükséges), lehet erre esély, már amennyiben az eddig „pártot nem választó” népség kritikus nagyságú tömege odaáll a kijegecesedett alternatíva mellé; vagy pediglen nem lesz jegecesedés, s akkor marad minden a régiben.
    Egy biztos: a permanens puklisodás és újrapuklisodás (akár „összefogással”, akár „összefogás” nélkül) csak arra „jó”, hogy Bourbon Attiláéknak legyen mit folyamatosan cumizni.
  7. 27 weljan
    weljan
    2017. augusztus 17., csütörtök 10:22
    O.K.
    Ha a FIDESZ "csak" 35%-ot szerez, de ezzel is a FIDESZé a legtöbb szavazat, akkor melyik pártok indulnak a koalíciós lehetőségért? 3 db 5%-os párt, vagy egy 16%-os? Melyik esetben marad erősebb a FIDESZ kormányzati poziciója?
    És hogyan néz ki ugyanez, ha az MSzP lesz 35%-kal a legerősebb?
  8. 26 Valakicske
    Valakicske
    2017. augusztus 17., csütörtök 10:03
    ja (23)

    "2.) Ugyanakkor azt gondolom, hogy a programnak már a párttá alakulásuk pillanatában nyilvánosságra kellett volna kerülnie (de legkésőbb a mindenki mással való szövetség lehetőségének a felmodásakor), pláne, ha a párt gerincét egy baráti társaság adja, hiszen mire nem volt még elegendő idejük eddig és mit értenek meg majd októberig, amit eddig ne értettek volna, mivelhogy azok a kérdések, amelyeket én, mint a programban kifejtetten megválaszolandókat felsoroltam nem most váltak aktuálissá, a hetedik éve Orbán önkényuralmában stagnáló országban, tehát bőven volt idő arra, hogy ezeken, egyszóval a helyreállítás lehetőségein gondolkozzon az, aki mindenki mástól is függetlenedve, egyéni módon és egyéni koncepcióval kíván beszállni az országos politikába és a választási versenybe."

    Köszönöm, én pontosan ugyanerről beszélek!
    Bárki, aki nem kidolgozott programmal áll elő manapság már, az mind kókler és nem mást akar, csak egy szeletet a választói tortából.
  9. 25 Valakicske
    Valakicske
    2017. augusztus 17., csütörtök 10:01
    yoyo(22)

    "Mindig voltak, akik lehetőséget láttak bennük, de legalább annyian azok is, akik rögtön elmagyarázták, miért nem ér az egész semmit, hogy pont olyan a fejük, ezek is hazudni fognak, nincsenek szakembereik, nincsen programjuk, blablabla."

    De erről - szerintem - nem az tehet, aki kételkedik. Vagy csak óvatos.
    Az a mentalitás, légkör, továbbmegyek: az a fajta viselkedés okozza ezt, ami szinte mára egyeduralkodóvá vált a magyar politikai életben: jön valaki és nem, nem azzal kezdi a tevékenységét, hogy AZONNAL és KÖZÉRTHETŐEN, mondhatnám: pontról pontra közli, mi a célja, mit akar - hanem úgy viselkedik, mint ha mondjuk egy éppen esküvőt ülő háznál az új vendég berúgná az ajtót és elkezdené ócsárolni a házigazdát (választópolgárok), meg a többi vendéget (másik pártok), majd rögtön azt óbégatná, hogy a nászajándékokból nekik mi jár majd.

    És ebből sokaknak marhára elege van (nekem is). Ezek a közömbösök, csalódottak, kételkedők.

    Az nekem régóta mániám, hogy azért szarok bizonyos értelemben a hazai politikai pártok, mert nem ismerték fel, hogy a választókat nem az utolsó öt percben kell meggyőzni (legalábbis azokat, akik nem agyhalottként tengődnek), hanem bizony ... nevelni kell őket. Gondozni, mint a kertet: évek hosszú sora alatt mindenféle, demokráciával kapcsolatos dolgot be kell nekik vésni + úgy kell viselkedni, hogy senkinek eszébe ne jusson: ezek nem értem dolgoznak, hanem a saját pénzükért.

    Orbán - vagy valaki a térfeléről - azt ismerte fel, hogy itt (kvázi) ajnározással, a választó kedvére tevéssel, az igényei kiszolgálásával nyerni lehet.
    És nem akadt egyetlen párt sem a másik oldalon, aki megpróbálná ezt megváltoztatni (törekvést láttam rá, de elég harmatos és időnként megijed attól, hogy a szavazó nem veszi az adást ...), átkeretezni a közbeszédet (nagyon fontos lenne!), vagy NEM REAGÁLNI nyilvánvaló fasságokra, PR-cselekvésekre, kamu / elterelő hülyeségekre - mert ezzel belemgy a másik által gründolt játékba és veszíteni fog, mert nem ő írta a szabályokat.
    Ezért mind a fidesz után kullog - és nem előtte próbál menni.

    A többivel, amit írtál, szinte egyetértek.

    A Momentum - lásd, amit este írtam, hogyan lopták el a Gémesi- féle párt ötleteit, majd adták el sajátként - semmiben nem más, mint a korai fidesz.
    Az államiság szétrúgva, az ország ellopva, a hűbéri rendszer kiépült.
    Arra fogok szavazni, akinek ezekről lesz érdemi mondandója - és nem arra, aki a választási rendszer megváltoztatásáról hablatyol fél évvel a fidesz által rendezendő választások előtt. Ami nonszensz, lássuk be - hiszen még egy rendkívüli parlamenti ülést sem képesek abszolválni!

    Ilyen szempontból igen, már szinte tökmindegy, hogy Orbánt elrugdalják-e a kondér mellől, vagy sem, míg a jelen felhozatal egyike SEM ad konkrét receptet arra, hogy milyen radikális intézkedésekkel szándékozik gátat szabni a fidesz rombolásának. Mert úgy tűnik, a Momentum inkább folytatni akarja a "nemes hagyományokat", akkor pedig az a helyzet, hogy a piramist építő rabszolgáknak egyre megy, hogy az istenkirályt Orbánnak hívják-e, vagy Fekete-Győr Andrásnak.

  10. 24 ja
    ja
    2017. augusztus 17., csütörtök 08:30
    Kieg: a megjegyzések száma háromra bővült. :-)

Komment írásához