Spronz Júlia

Lopakodó szigor - A kormány újabb támadása az abortusz ellen

szerző
Spronz Júlia
publikálva
2017/7. (02. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Pár hónapja még ujjal mutogattunk a barbár lengyel kormányra – mennyire ciki már a 21. században nekimenni az abortuszjognak! Aztán tessék – most már a saját kormányunk teszi ezt. A szigorítás nem olyan drasztikus, mint a Lengyelországban tervezett, inkább finom, lopakodó: mint 2011 óta minden, a nők reprodukciós jogainak korlátozása irányába tett lépés. Ilyen volt az alaptörvény magzati életet védő félmondata, a gyógyszeres abortusz ellehetetlenítése, az életükért könyörgő kisbabákat mutató plakátkampányok, a sürgősségi fogamzásgátlók vényköteles kategóriában tartása, a művi meddővé tétel (sterilizáció) feltételeinek szigorítása…

Múlt csütörtökön Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter azt jelentette be, hogy a református egyház fenntartásában álló Bethesda Gyermekkórháznak és a Budai Irgalmasrendi Kórháznak összesen 7,8 milliárd forintot biztosít a kormány egy speciális, új szülészeti-nőgyógyászati osztály létrehozására. „A kórház a fejlesztésre biztosított támogatásért cserébe azt vállalta, hogy ebben a kórházban és ezen az osztályon nem lesz abortusz, és azt is vállalták, hogy hálapénz elfogadására sem kerül sor.” Ez az intézkedés, bár a gyakorlatban nem szűkíti az eddig elérhető terhességmegszakítási lehetőségeket, mégis aggasztó tendencia eleme. A kormány az 1992-es magzatvédelmi törvény azon előírásával él vissza, amely csak az állami és önkormányzati intézményekben írja elő legalább egy terhességmegszakítást végző csoport működését; az egyháziak tekintetében ilyen kitétel nem szerepel a jogszabályban. A jogalkotó egyébként arra az esetre írta elő ezt a törvényi garanciát, ha az orvos vagy az egészségügyi dolgozó lelkiismereti alapon tagadja meg a beavatkozás elvégzését, maradjon olyan orvosi egység, mely ellátja az abortuszért folyamodó nőt.

Tüntetés az abortusz legalizálásáért (Montevideó, 2012)

Tüntetés az abortusz legalizálásáért Montevideóban

Fotó: MTI/EPA

A „lopakodó szigorítás” egyik jól ismert formája, ha teret engednek az abortusz orvosi megtagadásának lelkiismereti alapon. Magyar­országon ez eddig széles körben nem volt jellemző gyakorlat, de pénzügyi ösztönzőkkel nyilván könnyen lehet segíteni. Ha díjazzák a művi terhességmegszakítások elutasítását, a tragikus pénzhiányban szenvedő egészségügyi intézmények nem lesznek restek egy kis extrapénzért a lelkiismeretükre mutogatva elhajtani az abortuszra váró nőket. A KDNP nem véletlenül nevezte közleményében a kormány húzását „üzenetértékűnek”. Valóban nem túl bonyolult a képlet: az a kórház, amelyik a fejlesztéseihez állami támogatást remél, jobb, ha „cserébe” lemond az abortusz elvégzéséről. Ha nem, hát magára vessen. Ha viszont egyre több intézményvezető hallgat a „jó szóra” és sorra szüntetik be a terhesség-megszakításokat, lassan elfogy az olyan „területileg illetékes kórház, ahol az ott dolgozó és lelkiismereti okból ezt nem kizáró szülészek” ellátják az abortuszra várakozó nőket. Ez pedig – ahogy azt talán már mindannyian kívülről fújjuk – az illegális, tehát a nők életét, egészségét, testi épségét veszélyeztető be­avatkozások növekedését és az abortuszturizmus fellendülését eredményezi, ellentétben a kívánt céllal, az abortuszok számának csökkentésével. Mely utóbbi, ugyancsak köztudottan, a fogamzásszabályozó szerek és eszközök széles körű hozzáférésének megteremtésével, a sürgősségi fogamzásgátlók vénykötelességének eltörlésével, az emberi jogi alapú szexuális felvilágosítás általános és még a nemi élet megkezdése előtt történő bevezetésével teremthető meg.

*

A lelkiismereti alapú kötelességmegtagadás jogintézményének lényege, hogy az állam legitimálja valamely kötelezettség (sorkatonai szolgálat, terhességmegszakítás végzése) vallási-világnézeti alapon történő elutasítását. Ez éppenséggel valamely belső motiváció külső elismerése – és rendes esetben nem fordítva zajlik, nem kívülről kényszerítik rá valakire, hogy miben higgyen, hogyan gondolkodjon. Valami hasonlóra gondolhatott az ENSZ Nőjogi Bizottsága is, amikor legutóbbi ajánlásai között felszólította a magyar államot: „biztosítsa, hogy a lelkiismereti alapú abortuszmegtagadás személyes, és ne intézményi döntés maradjon”. Az emberi jogi testület már 2013-ban azt javasolta kormányunk számára, hogy „hozzon létre megfelelő szabályozási keretet és monitorozó mechanizmust az egészségügyi szakemberek általi lelkiismereti alapú abortuszmegtagadással kapcsolatban”. Más országok gyakorlatából ugyanis tudjuk, hogy súlyos következményekkel járhat, ha ezt a kérdést a jog nem rendezi megfelelően. Írországban és Lengyelországban teljes megyékben maradnak a nők ellátás nélkül (gyakran spontán vetéléskor is), Olaszországban az összes nőgyógyász 70 százaléka lelkiismereti okokra hivatkozva utasítja el az abortusz végzését. Az Egyesült Államokban is van arra példa, hogy erre hivatkozással egy egész kórház egészségügyi személyzete tagadja meg a beavatkozást.

Az abortusz szál mellett szinte elsikkadt a hír, hogy az új, egyesített szülészet-nőgyógyászati osztály állítólag azt az anya- és bababarát szülészeti ellátást fogja képviselni, mely a háborítatlan szülés képviselőinek többéves álmaként létrejövő referenciaintézményben teljesedik ki. Hogy ez valóban így lesz-e, arra pusztán Velkey György kórházigazgató homályos utalásaiból és a referenciaintézetért évek óta lobbizó civil és szakmai csapat ovációjából következtethetünk. A két kórház támogatásáról szóló kormányhatározat ugyanis egy árva szót sem ejt sem szülészeti-nőgyógyászati osztály létrehozásáról, sem abortuszról, sem hálapénzről. Ellenben felhívja az Emmit, hogy készítsen előterjesztést „az egyházi egészségügyi fejlesztések folytatásaként a Budapesti Szent Ferenc Kórház és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége Szeretetkórház fejlesztésének lehetőségeiről, valamint a Magyarországi Evangélikus Egyház kórháza létrehozásának lehetőségéről”. De még ha a Bethesdában valóban fel is áll az áhított referenciaintézmény, számos kérdés marad megválaszolatlanul. Miért nem állami kórházban alakítják ki a felesleges beavatkozásoktól mentes, természetes szülést támogató gyakorlatot? Miért nem a téma leginkább szakavatott ismerője, Geréb Ágnes bevonásával építik ki a bábai modell kórházi alkalmazását? S vajon miért érzik a háborítatlan szülészeti ellátással összeegyeztethetőnek az abortuszok kitiltását? Hisz ez utóbbival szembeállítják egymással a nő és a magzat érdekeit, s az orvos saját érdekeit alárendelik a nő akaratának; a nő testéről szóló döntést az orvos kezébe adják.

A szerző jogász, a PATENT Egyesület munkatársa.

szerző
Spronz Júlia
publikálva
2017/7. (02. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1 jhamori
    jhamori
    2017. március 06., hétfő 06:51
    Minden a pénzről szól. A hálapénzről, ami inkább kikényszerített borravaló.

Komment írásához