Propagandisták a sajtószabadságról – A Fidesz Magyarországa, vidéki csatajelenetekkel

szerző
Bod Tamás
publikálva
2017. jún. 23., 18:15
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nemcsak arról szól ez az írás, hogy mire számíthat a NER kritikusa, hanem arról is, mire késztet embereket a hatalomféltés.

„Óvni kell a sajtó szabadságát, az újságírói függetlenséget és pártatlanságot a tulajdonossal szemben is, akár magántulajdonosról, akár közösségi – önkormányzati – tulajdonosról van szó. (…) Az újságírónak etikai kötelezettsége védelmezni, mindennapos munkájában érvényesíteni a sajtó szabadságát, a nyilvánosságot és teljesíteni az információ áramlásával kapcsolatos szakmai feladatait. (…) A helyi sajtó feladata (…) a vélemények sokféleségének bemutatása, (…) a kisebbségi álláspontok megjelenítése, nézetek sokszínűségének bemutatása.”
A fentieket a Gyulai Hírlap 2017-es üzleti tervéből, az alapelvekről szóló részből másoltam ide. A lap mindezt a magyar újságíró-szövetségek és a Sajtószakszervezet közös etikai alapelveiből emelte át. Ami helyes. A kérdés mindig az, hogy mindezt hogyan sikerül érvényesíteni a mindennapokban.

Próbálunk úgy tekinteni az önkormányzati lapokra és online felületekre, mintha valódi sajtótermékekről lenne szó – nagyon nehéz. Fokozottan igaz ez a 2010 utáni időkre, de az őszödi beszéd miatt inkább már 2006 őszétől. (Az őszödi Gyurcsány-beszéd miatt a 2006-os helyhatósági választásokat követően narancssárgába borult az ország önkormányzati térképe.) Hogy az elmúlt több mint tíz, de legkevesebb hét évben mi történt az amúgy is sanyarú sorsú vidéki sajtó önkormányzati részével, azt a Gyulai Hírlap néhány példáján mutatom be.


*

Az önkormányzati kiadású helyi lapok (és immár ezek online verziója) főszerkesztőjének megválasztása ma már politikai, hatalmi, lojalitási kérdés. Erről a képviselő-testület többsége dönt. Ez néha fura szituációt eredményez, 2006 őszén Gyulán is. A polgármesteri címet Perjési Klára tartotta meg, aki szocialista színekben országgyűlési képviselő is volt, ám a városházi többséget a Fidesz adta. Az általuk kinevezett főszerkesztő pedig a Fidesz kottája szerint játszott. A gyulai adófizetők pénzéből fenntartott lap a helyi ügyeket pártatlanul és sokszínűen bemutató újság helyett egy pártlap jelent meg. A helyzet aztán 2010-re „letisztult”, mivel a polgármester is fideszes lett, az önkormányzat által jegyzett Gyulai Hírlap pedig haladt tovább a totális elfideszesülés útján.

2012 év eleje fontos dátum. A hetente megjelenő Gyulai Hírlap harmadik számában 11 fotó, képaláírás, 14 cikk, valamint egy egész és egy negyedoldalas hirdetés „foglalkozott” Görgényi Ernő fideszes polgármesterrel. (Erről lásd: Előfizetett személyi kultusz, Magyar Narancs, 2012. január 30.)
2013 őszétől aztán már nem én írtam a Gyulai Hírlapról, hanem a Gyulai Hírlap írt rólam. Ekkor körvonalazódott, hogy közéleti pályára lépésem nyomán a 2014-es tavaszi választáson a balközép ellenzék közös országgyűlési képviselőjelöltje lehetek a gyulai választókerületben. A „Fidesz gyulai szervezete” arctalanul ontotta a közleményeket, amiket a lap gond nélkül közölt. Ekkor lettem „bukott újságíró”, akinek „pályáját szakmai és emberi hibák miatt szétvert szerkesztőségek szegélyezik”. (Szerkesztőségeket belülről akkor már hosszú évek óta nem láttam, fővárosi lapoknak írtam Békés megyéből.) „Megélhetési politikus” is voltam, amikor az újságírói pályát elhagytam, de a közéletire még meg sem érkeztem. A helyi Fidesz-kommunikációban, a Gyulai Hírlapban a „hazug” állandó jelzőmmé vált. Egyértelműsítették, hogy „Gyula szégyene” vagyok. Az általános iskolát csak küszködve elvégző helyi Fidesz-elnök a miérttel adós maradt.
Ez a hírlapi attak 2013 szeptemberétől decemberig tartott. Mire 2014 elején elindult a valódi választási küzdelem, addigra mindent elmondott rólam a gyulai Fidesz, ami becsmérlőt, aljasat lehetett. S mindennek tág teret adott – mint fentebb láttuk – a lapgazdával, a fideszes önkormányzattal szemben is a sajtószabadságot védő Gyulai Hírlap-főszerkesztő. (Részletesen lásd itt.)

*

Az elmúlt években pedig egyértelműen kiderült: a nagyobb részt közpénzekből és kisebb részt (önkormányzati és kormányzati) hirdetésekből működő Gyulai Hírlap nem egyszerűen a helyi Fidesz kiszolgálója, hanem egyenesen az ökle. Olyan dühödt talán a legvérmesebb fideszes képviselő sem tud velem szemben lenni, mint a hetilap „független” főszerkesztője jegyzetírás közben. Egyoldalúsága, a végletes pártpropagandára hajlama az ötvenes éveket idézi. Mocsár-Pörjés József főszerkesztő „sajtógyakorlata” új elemeket hordoz magában. Nem azért, mert az engem ért politikai és személyes támadásokra nem enged válaszolni – ebben a szubkultúrában ez az alap. Hanem ennek az indoklása – az az újdonság. Nem egyszer vagy kétszer fordult elő, hogy az újabb támadásra történt reagálásomról kijelentette: azt nem tekinti válasznak. Vagyis azt a döntési jogot is magának tartja fenn, hogy a megszólított válasza válasz-e egyáltalán.
A másik „érdekes” gyakorlat, hogy az engem karcoló fideszes gyalázkodást teljes terjedelemben közli, ám tényszerű válaszomat, ha netán hozza is, alaposan meghúzva jelenteti meg arra hivatkozva, hogy erről már volt szó. Az önkényes húzások miatt persze borul a szöveg logikája, ráadásul a csonkítás mellett nagy terjedelmű és többnyire gunyorosnak szánt felvezetéssel és befejezéssel is torzítja a válaszomat. Amikor ezeket szóvá tettem és teszem, akkor a pártpropagandista főszerkesztő és a monolit hatalmat mindenáron fenntartani kívánó gyulai fideszes vezetők azzal intézik el, hogy én vagyok a „sajtószabadság legnagyobb ellensége”.

*

Így érkezünk el a mához. Nemrégiben időközi választást tartottak az egyik gyulai önkormányzati választókerületben. A Fidesz számára több mint presztízsszempont volt, hogy újból az ő jelöltje győzzön. Ezért meg is tettek mindent, végül sikerrel. E történetnek csak a végét, annak is csak a Gyulai Hírlapra vonatkozó részét mondom el.
Amikor az ellenzéki szervezetek a voksolás előtt néhány nappal úgy döntöttek, hogy külön-külön visszaléptetik két jelöltjüket egy harmadik, magát civilnek nevező aspiráns javára, akkor újból megmutatkozott a Gyulai Hírlap és vezetőjének „elfogulatlansága”, „pártatlansága”, „függetlensége”. Ebben szerepet játszhatott, hogy a gyulai Fidesz-szervezet tényleg tartott attól, hogy ezt a képviselői helyet elveszíthetik. Mocsár-Pörjés József nem kevesebb mint 5 (!), jegyzetnek nevezett gyűlöletbonbont engedett el. Hármat online, míg kettőt a hetilap nyomtatott számában – egyazon számban kettőt is. Itt nem csupán a mennyiség, hanem a „minőség” is fontos. „Sunyiságról”, „aljasságról”, „cselszövésről”, „félelemről” és „koporsószögekről” vizionált.
Vagyis egy közpénzből megjelent pártpropaganda-kiadvány így „védte meg az önkormányzati tulajdonossal”, a Fidesszel szemben a szép alapelvekben lefektetett sajtószabadságot.

A szerző egykori újságíró kollégánk, jelenleg az Együtt gyulai választókerületi elnöke.

szerző
Bod Tamás
publikálva
2017. jún. 23., 18:15
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 2 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. június 24., szombat 08:33
    „Próbálunk úgy tekinteni az önkormányzati lapokra és online felületekre, mintha valódi sajtótermékekről lenne szó”

    Én például egyáltalán nem így tekintek rájuk. Ezért is írtam ki a levélszekrényre, hogy nem kérek reklámkiadványokat.
  2. 1 rworse
    rworse
    2017. június 23., péntek 18:44
    Kb. a Magyar Vizslával kezdődött.

Komment írásához