Simonka György földszerzési vágya már a saját kormányának is sok volt

szerző
Bod Tamás
publikálva
2016. ápr. 30., 11:58
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Narancsban többször is megénekelt békési fideszes országgyűlési képviselő aktivitása ezúttal már Lázár János figyelmét is fölkeltette.

Egy választókerület országgyűlési képviselőjének térsége és az ott élő emberek érdekeit, részérdekeit kell képviselnie. Normális esetben ez olyan magától értetődő, hogy le sem kellene írni. De legalább hat éve nem normális idők járnak Magyarországon, noha próbálunk úgy tenni, mintha.

Mindez az alábbi történetről jutott eszembe: Simonka György, a Fidesz Békés megyei erős embere (bővebben itt), a dél-békési térség országgyűlési képviselője nemrég súlyos politikai vereséget szenvedett. Nem akárkitől, a saját kormányától.

A tét

A Fidesz-kormány – politikai bázisa erősítéséül – dobra verte a pótolhatatlan és nagyon is véges számú, még állami tulajdonban lévő földeket. „A földet a gazdáknak!” szlogen hazugságát Ángyán József volt földművelésügyi államtitkár tények, adatok, számsorok és az új tulajdonosok lajstromozásával már mindenki számára világossá tette. Tavaly december 8-án, a mezőhegyesi földek békéscsabai árverésének kezdetekor ezzel szembesültem én is. A Mária Terézia óta fennálló, és minden rendszert, diktatúrát túlélő egyedi, egyben komplex és semmi mással nem összehasonlítható Mezőhegyesi Ménesbirtok földjei is kalapács alá kerültek; csak úgy röpködtek a 450, 500 és 530 milliós kikiáltási árak. Óhatatlanul fölmerült a szemlélőben a kérdés: melyik gazdának van ennyi pénze? Vagy, legyünk megengedőbbek, mely gazdák tudnak ennyi hitelt bevállalni úgy, hogy a hitelfedezetnek a vételár két-háromszorosát kell fölmutatni?

false

A gond nem csak ez. Ha a kormány akár nagyobb parcellákban is elkezdi szétszedni a 230 éves Ménesbirtokot, akkor nem csupán az egyedi és jól működő komplex gazdasági egység fog megszűnni, hanem maga a település is. Ugyanis itt a városfejlődés érdekes példájával állunk szemben: nem a település hozta létre a gazdaságot, hanem fordítva: a Ménesbirtok hozta létre Mezőhegyest. E kettő egymás nélkül nem tud létezni. (Lásd erről részletesen az ügyet földolgozó riportunkat.) Ezért is volt szakszerűtlen, egyben durva politikai döntés az a minden észérvet figyelmen kívül hagyó elképzelés, hogy az összes többi állami földdel együtt dobra verik a Mezőhegyesi Ménesbirtok majd 10 ezer hektárját is. Ami, nem mellesleg, Európa legjobb minőségű földjeit érinti (hektáronkénti értéke bőven negyven aranykorona felett van).

Egyszer sem jött

A térség helyismeretekkel rendelkező parlamenti képviselője, Simonka György minderre nem hívta fel kormánya figyelmét. Inkább beállt a sorba. Ő maga, a strómanjai, valamint azok strómanjai is licitáltak a földekre. Így lett volna állami tulajdonból magánvagyon – politikai hátszéllel –, ám a térségben élők ellenében; és mindez a térség országgyűlési képviselőjének hathatós közreműködésével. (Ne hallgassuk el: a még az MSZP idején privatizált cég tulajdonosi köre is licitált a mezőhegyesi állami földekre.)

Simonka György az elmúlt másfél évben sűrűn és kitartóan bizonygatta, milyen jó lesz, ha magánkézbe kerülnek mezőhegyesi földek. A szétaprózódással sem volt gondja. Majd összefognak az új gazdák, mondta. Az Európa-szerte híres vetőmagtermelés 4-5 ezer hektár alatt nem működik. A magyar gazda pedig nem az együttműködésről és az összedolgozásról híres. A fideszes parlamenti képviselőt az elmúlt egy-két évben tucatszor hívták a mezőhegyesiek megbeszélésre, lakossági és/vagy politikai fórumra, hogy megvitassák, ki miként képzeli a nagy múltú gazdaság és a város jövőjét. Ki mit lát: hanyatlást, bukást, vagy ígéretes kibontakozást? Simonka, saját választói hívószavára egyszer sem jött, noha ott megindokolhatta, megvédhette volna álláspontját. (Érthető, hiszen volt más dolga is, például ez.)

Lázár fölfogta

Több tiltakozó megmozdulás, demonstráció, fórum, valamint az Együtt révén egy Lázár Jánossal a Miniszterelnöki Hivatalban folytatott megbeszélés, ha lassan is, de elvezetett oda, hogy a napi kormányzási ügyeket irányító kancelláriaminiszter is belátta: Mezőhegyes speciális ügy. Súlyos tragédiák és visszafordíthatatlan folyamatok indulhatnak be a Ménesbirtok szétverésével: az esztelen földárverés a város csődjével, az ott élő emberek lehetetlen helyzetbe kerülésével jár. Ez az apróság a térség fideszes országgyűlési képviselőjének nem tűnt fel. Simonka György nem szólt, nem tiltakozott. Sőt, térsége egyik települése és vonzáskörzete ellenében dolgozott. Megkockáztatom, a saját és környezete gazdagodására is játszva.

Mai programok
Ezt húzta keresztül az a kormányrendelet, amely visszavonta a mezőhegyesi földekre kiírt árveréseket és azok eredményét, és ehelyett mintagazdaságot rendelt létrehozni. Persze, sok a tisztázatlan részletkérdés. Ezzel nem a Mezőhegyesi Ménesbirtok problémája megoldásának a végén, hanem az elején járunk, hiszen jó lenne tudni, hogy a földeket a mezőhegyesieknek, vagy egy „másik Simonkának” mentették-e meg. De a kép azért némileg tisztult, a mezőhegyesiek egyelőre fellélegezhetnek, ha meg nem is nyugodhatnak. Látni kell azonban, hogy a kormány ez esetben a saját térségi országgyűlési képviselőjével szemben lépett föl, mivel Simonkának parancsolt megálljt, tőle védte meg a mezőhegyesi földeket és az ott élőket. Ilyen még talán nem volt. Magyar abszurd a dél-békési tájban, de tanulságnak ez sem kevés.

A szerző az Együtt gyulai elnöke.

szerző
Bod Tamás
publikálva
2016. ápr. 30., 11:58
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához