A Fidesz most a kiábrándult fideszesekre hajt

szerző
Madlovics Bálint
publikálva
2018. márc. 07., 12:15
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Fidesz szavazótábora már nem elegendő a győzelemhez.

A múlt héten a vásárhelyi győzelem nyomán újból fölbugyogó összefogás-diskurzus mellett az egyik érdekes kérdés az volt, hogyan reagál a Fidesz erre a számára is váratlan helyzetre. A legtöbb értékelés nagyjából egybehangzó volt: a Lázár János városában elszenvedett vereség bebizonyította, hogy nem jött be az „elemi iskolai szintű” sorosozás, az embereknek nem elég a migránsokkal szembeni folyamatos riogatás. A helyzet új kampányért kiált, valami más üzenetet kell most, a kampány hajrájában kitalálni – mondták –, melynek jegyében meg is jelentek a hírek, hogy a Fidesz visszafogja a sorosozást, illetve konszolidálódni fog, és inkább egy pozitív kampány keretében az elmúlt nyolc év eredményeire helyezi a hangsúlyt.

A gondolkodás, ami ezt a vélelmet szülte, két szempontból is hibás. Egyrészt félreérti a Fideszt, amely nem ügyekben, hanem narratívákban gondolkodik. A Fidesz kommunikációjának – egyszersmind sikerének – nem az a titka, hogy egyes ügyeket vagy témákat fog meg, hanem hogy a táborának egy komplett világképet nyújt, a maga összefüggéseivel és állandó szereplőivel. Ami a Fidesz táborát összetartja, az a közös identitás, ami ebből a világképből fakad: a tudat, hogy ők közösen a nemzetet védő erőket támogatják a nemzetietlen, a magyarság vesztét és ennek érdekében migránsokat betelepíteni akaró erőkkel szemben. Erre az összetartó erőre a Fidesznek mindenképp szüksége van, ha győzni akar, és látjuk is: az ENSZ képében megvan az új nemzetietlen erő, aki ellen – a Fidesz-narratíva értelmében – védekeznünk kell.

Narratívák és összeesküvés-elméletek - avagy miért és hogyan működik a sorosozás?

Amikor a kormánytagok Soros Györgyről beszélnek, akkor az nem egy hirtelen jött ötlet: tökéletesen illeszkedik az eddig kommunikált világképükbe. A politikai kommunikációnak két, egymástól eltérő fölfogása van. Az egyik ügyalapú (issue-based): ez azt vizsgálja, hogy mely ügyek vagy témák napirenden tartása előnyös vagy előnytelen az adott politikus számára.

Ez átvezet a másik hibához: Hódmezővásárhely félreértéséhez. Hódmezővásárhely tanulsága nem az volt, hogy a Fidesz-tábor ingott meg, hogy számukra nem volt elég az említett identitás – a fideszes jelölt valójában több szavazatot kapott, mint az ezt megelőző választáson. A tanulság az, hogy ez a tábor nem volt elég: nemcsak egy ellenzéki jelöltre összpontosították a kormányellenes választók a szavazataikat, hanem elmentek szavazni a bizonytalanok is, ami így elég volt ahhoz, hogy a független Márki-Zay Péter kerekedjen fölül. Nem túlzás kijelenteni, hogy ha a bizonytalanok nem mentek volna el, akkor a közös ellenzéki jelölt ténye önmagában nem hozott volna győzelmet.

A Fidesz-kampány feladata tehát kettős: egyrészt továbbra is egyben kell tartania a saját tábort, másrészt pedig el kell érnie, hogy ha az ellenzék képes is lesz minden körzetben egy egyéni jelöltet állítani, akkor se menjenek el rájuk a bizonytalanok szavazni. Az előbbi feladathoz elégséges a migránsellenes kampány; az utóbbihoz már szükség van valami új üzenetre is. Egy olyan szólamra, ami nem a saját tábort, hanem a bizonytalanokat szólítja meg, és őket riasztja el a (közös) ellenzéki jelöltekre való voksolástól.

A Fidesz már meg is találta ezt a szólamot, amely egy meglepő fölismerésen alapul: hogy a már meglévő Fidesz-tábor és a pártot választani nem tudók jó része hasonlóan gondolkodik. Ezt úgy kell érteni, hogy a bizonytalanok között sok a kiábrándult fideszes: látjuk, hogy már 2014-ben jelentősen kevesebben támogatták a Fideszt a teljes népességben, mint négy évvel korábban, a helyzet pedig ezen a téren máig nem sokat változott. A kiábrándult fideszesek pedig, bár például a Fidesz korrupciós ügyei miatt már nem támogatják a kormányt, alapvetően továbbra is osztják a Fidesz fönt vázolt narratíváját. Egy hasonlattal élve: ha egy pap ellopja a perselypénzt, attól a templomba járók elítélhetik magát a papot, de nem fognak a hitükből kitérni. A vallásuk továbbra is megmarad, és ugyanez a helyzet a kiábrándult fideszesekkel is, akikről a Fidesz jó okkal feltételezheti, hogy továbbra is osztják a még aktív fideszes korukban elsajátított narratívaelemeket, toposzokat.

false

 

Fotó: MTI – Mathé Zoltán

A Fidesz így egyszerre szól most a meglévő és az egykori híveihez, amikor a régi szimbólumainak segítségével kommunikál: a vásárhelyi vereséget a 2002-es első fordulóhoz hasonlítja Bencsik András; a Gyurcsány-érával kapcsolatban 2006-ra emlékeztet; valamint aláhúzza, hogy ha most az ellenzékre szavaznak, „visszajönnek a kommunisták”, és az emberek mindent elveszítenek. Egyelőre ezek az elemek még nem kerültek a Fidesz-kommunikáció központjába, viszont várható, hogy a következő hetekben ezekkel, a 2014-es „együtt tették tönkre az országot”-plakátokhoz hasonló kampánnyal fogunk találkozni. A Fidesz megpróbálja az egykori hívei fölhívásával is megteremteni azt az ún. ostromlotterőd-mentalitást, ami nagy nyomás esetén nagy ellenállásra, a „nemzetietlenek támadása” során a tábor összetartására hív föl. Eddig ezt az érzületet csak a migránsozással teremtették meg: az ellenség fő attribútuma, hogy „lebontaná a határzárat”, és beengedné a migránsokat. Ez a meglévő, bő kétmilliós tábornak volt elég, és látjuk, erre a szólamra most még rá is erősítenek egyre súlyosabb vádakkal. Ha ezt kiegészítik még azzal, hogy az ellenség nemhogy egyesítette erőit és ott van már a kapuk alatt, de visszahozná a 2010 előtti „elmúlt nyolc évet” is, az elég lehet ahhoz, hogy a kiábrándult fideszeseket is otthon tartsák.

Az ellenzék feladata ennek kapcsán szintén kettős. Egyfelől megpróbálhatják ellensúlyozni ezt a kampányt, vagy legalább nem ráerősíteni; ez főként a DK esetében érdekes, amely azzal a szlogennel kampányol, hogy „Gyurcsánnyal megcsináljuk”, a plakátjain pedig a volt miniszterelnök arca van. Könnyen lehet, hogy egy ilyen kampány ráerősít a Fidesz szándékaira, és – szemben például Márky-Zay Péter semleges kampányával – maga emlékezteti a DK-s jelöltek kerületeiben a választókat, hogy az „esélyes jelölt” a 2010 előtti világ ma legelutasítottabb, szimbolikus figurájához tartozik.

Az ellenzék második lehetősége viszont, hogy megpróbálják megszólítani, akiket a Fidesz nem ér el: a bizonytalanok közül a nem kiábrándult fideszesek, a baloldal felé nyitottakat vagy a politikából kiábrándultakat. Ezeknek az embereknek a megszólítása, aktivizálása, azaz összességében a választási részvétel növelése kiemelt jelentőségű az ellenzék szempontjából, bárhogyan is alakul végül a jelöltjeik koordinációja.

Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n.

Liberális szemmel – Republikon

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

szerző
Madlovics Bálint
publikálva
2018. márc. 07., 12:15
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 7 yoyo
    yoyo
    2018. március 08., csütörtök 17:02
    természetesen jó lenne, ha a fidesz bukná a választást, abba viszont belegondolni is rémes, mi lesz, ha elkezdődik a koalicós tárgyalás...

    A fidesznek még 3 forgatókönyve van a folytatásra, az egyik egy választást átengedni az ellenzéknek, égessék csak magukat ország-világ előtt, gyűlöljék meg és járassák le egymást, és utána belátható időn belül nemcsak a 19. századi vagy milyen pártok, de az lmp meg a momentum se kap annyi szavazatot, amivel a átvinnék a parlamenti küszöböt.
  2. 6 yoyo
    yoyo
    2018. március 08., csütörtök 16:54
    szerintem hódmezővásárhelyen kristálytiszta képlet volt, összadódott tizenszázaléknyi jobbik, mszp, 5-10 százaléknyi dk, lmp, + a pártot nem választó bizonytalanok egy része (aki egy függetlenre szívesebben szavazott)

    A jóval 60%feletti szavazaton belül lett vesztes a fidesz stabil bázisa.

    És ugyanez a képlet megvan az összes körzetben. (szűk 50 fidesz, 50+ nem fidesz)
    A fideszt semmi nem fenyegeti, csak ha 1 domináns jelölttel találja magát szembe (a pártucat, párszáz kamupárti voks ilyen szituációban nem tétel).

    Láttam egy becslést a jelenlegi állapotokról, ha jól emlékszem, a 106 egyéni körzetben 86 volt a biztosnak látszó fideszes fölény. Rengeteg helyen érvényes az az állapot, hogy csak az szálegyedül induló domináns ellenzékinek van esélye.

    Ez az egy forduló varázsa, gyakorlatilag előre tudható az eredmény, ahol több ellenzéki jelölt indul, ott fideszes, ahol egyetlen ellenzéki, ott ellenzéki győzelem lesz.
  3. 5 rworse
    rworse
    2018. március 08., csütörtök 12:14
    Igen, az "ellenzéki" jelölt is alapvetően "fideszkádéenpés" jelölt volt.
  4. 4 rworse
    rworse
    2018. március 08., csütörtök 12:13
    Ihi

    Egyetértek, én is ezt magyarázgatom, hogy Hódmezővásárhelyen elsősorban nem az ellenzék győzött, hanem elsősorban a helyi rezsimből valamiért kiábrándultak, akik amúgy többségükben alapvetően "fideszesek".
  5. 3 lhi
    lhi
    2018. március 07., szerda 18:49
    Tegyük hozzá, hogy Hódmezővásárhelyen éppen egy olyan jelölt győzött, aki amúgy osztja a Fidesz-KDNP narratívát, hiszen azt nyilatkozta, örömmel lenne egy "megtisztult" KDNP részese. Ilyen értelemben Hódmezővásárhelyen nem egy ellenzéki jelölt győzött, hanem a korrupcióból kiábrándult Fidesz-KDNPs.
  6. 2 rworse
    rworse
    2018. március 07., szerda 15:46
    "a Fideszt, amely nem ügyekben, hanem narratívákban gondolkodik."

    Ez pontosan így van a '90-es évek közepe óta. És azóta csak így van. A narratíváik változnak, az az egy állandó, hogy narratívákban gondolkoznak és csak azokban.
  7. 1 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2018. március 07., szerda 15:23
    Lehet, hogy sok a kiábrándult ember, de Orbán mögött még mindig tömegek állnak:
    http://www.miniszterelnok.hu/wp-content/uploads/ov_thumb/20171023__BGA9373-e1508773097387-ngcp3yvia6w9lts76lo8codfw2v2hk6qqfgsnkxv14.jpg

Komment írásához