A Fidesz sikerének receptje

szerző
Mikecz Dániel
publikálva
2018. ápr. 11., 15:56
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Orbán Viktor a szuverenitást és a magyar példát az EU és a nyugat-európai államok gyakorlatával állította szembe. A „hanyatló Nyugat” tézise azért működhetett, mert a magyar társadalomban jogos igény mutatkozott arra, hogy ne csupán mintakövető ország legyünk.

A Fidesz újabb kétharmados győzelmének okait elemző írások, elemzések, megszólalások rendre a kistelepülések szavazóinak mozgósítását jelölik meg az egyik legfontosabb tényezőként. A mozgósításban minden bizonnyal meghatározó szerepe volt a bevándorlásról, a betelepítésekről szóló kormányzati propaganda-hadjáratnak. A kistelepülések lakóinak mozgósítása elengedhetetlen volt a Fidesz győzelméhez, azonban önmagában természetesen nem lett volna elegendő. A sikerhez szükség volt ahhoz, hogy egymástól gyökeresen különböző társadalmi csoportokat lehessen összekovácsolni. Olyan szavazói tábort kellett építenie a Fidesznek, amely elegendő a kormányzati többség megszerzéséhez. A menekültellenesség Magyarországon széles körben új jelenség, így a Fidesznek lehetősége nyílt rá, hogy a saját szája íze szerint mutassa azt be. A menekültek elutasítása elsősorban kulturális és nem faji alapon történt, így nem lett az vállalhatatlan a Fidesz középosztályi szavazóinak. Persze érdemes megemlíteni, hogy a kampányban a színes bőrű férfiakat démonizáló plakátok minden valószínűség szerint romaellenes attitűdöket is aktivizáltak.

A kulturális tekintetben értelmezett menekültellenesség nem önmagában létezett, hanem a magyar szuverenitáshoz, függetlenséghez kötődött. Orbán Viktor a szuverenitást és a magyar példát az EU és a nyugat-európai államok gyakorlatával állította szembe. A „hanyatló Nyugat” tézise azért működhetett, mert a magyar társadalomban jogos igény mutatkozott arra, hogy ne csupán mintakövető ország legyünk. Orbán így egy sajátos modernizációs utat vázolt fel: ha gazdasági szinten még belátható ideig nem is fogjuk elérni a magállamokat, de demográfiai, kulturális és biztonsági tekintetben előnyre tehetünk szert velük szemben. Erre a modernizációs ajánlatra, mint közép-európai modellre hivatkozott a kormányfő, ami növelte annak hitelességét, megalapozottságát, ráadásul van is előzménye a magyar politikai gondolkodás történetében. A magyar, ill. közép-európai modernizációs út azért is kerülhetett előtérbe, mert a 2008-as gazdasági válság kiábrándította a térség lakóit az európai integrációval kapcsolatban. Magyarországon ráadásul különösen súlyos hatása volt a válságnak, így az EU csatlakozás optimizmusa, ami 2006-ban még lökést adott az MSZP-nek és az SZDSZ-nek, 2010-re eltűnt.

A magyar bal- és liberális oldalnak éppen az európai integráció nyújtott egy olyan narratívát, mint most a Fidesznek a nemzeti szuverenitás. Az EU-hoz való csatlakozás a gyarapodást, a felemelkedést ígérte a kelet-magyarországi munkásoknak és a fővárosi technokratáknak egyaránt. Kulturális értelemben a csatlakozás ráadásul a kompország Nyugaton való lehorgonyzását jelentette sokaknak. Erre a narratívára fel lehetett fűzni egyéb üzeneteket is, továbbá indokolni lehetett bizonyos népszerűtlen intézkedések szükségességét. Sokan értetlenkednek azon, hogyan írhatja felül a migránsozás a nyilvánvaló korrupciót a fideszes szavazók számára. Hasonló mechanizmus játszódott le azonban amikor az MSZP szavazói nézték el a neoliberális gazdasági intézkedéseket a nyugati integráció reményében. Az MSZP és az SZDSZ válhatott ráadásul az EU integráció hiteles képviselőjévé, ahogy most a Fidesz tűnik annak a nemzeti szuverenitás kapcsán. Senki nem tiltakozott volna a 90-es években a vád ellen, hogy Brüsszel pártját fogja.

Ahogy az európai integrációs narratíva, ill. modernizációs ajánlat, úgy a nemzeti szuverenitásra építő politikai és kommunikáció nagy előnye, hogy nem állít szembe egymással társadalmi csoportokat eltérő gazdasági érdekek mentén. Az ígéret a rendszerváltás után az volt, hogy majd mindenki számára gyarapodást hoz, ha csatlakozunk az Európai Unióhoz. A magyar emberek, a kultúra és nyelv védelme, a terrorizmustól, bevándorlóktól való biztonság hasonlóan mindenkit érint, függetlenül annak anyagi helyzetétől. A narratíva inkluzív természete megengedi a széles merítést. A baloldal problémája, hogy az európai modernizációs narratíva meggyengült és nem sikerült revitalizálni azt, vagy valamilyen új, integratív narratívát találnia. A radikálisabban baloldali üzenetek pedig óhatatlanul is csak a választók egy vékonyabb szeletét érhetik el, hiszen osztályellentétekről szólnak, tehát nem alkalmasak különböző társadalmi csoportok közötti szövetségek kötésére.

A fideszes oligarchák életszínvonalának szembevetése az egészségügy és az oktatás helyzetével, a stadion vs. kórház üzenet működhetett volna. Az egészségügyben azonban sok szövetségese van a Fidesznek, ráadásul hiányzott egy olyan eszmei habarcs, mint ami Európa volt korábban vagy jelenleg a nemzet. Az ellenzék többszólamúsága, a kooperációról-koordinációról szóló viták, a választási matematikai szöveges feladatok ráadásul hátráltatták, hogy kialakulhasson egy meggyőző, inkluzív narratíva. Nem segít továbbá az sem, hogy nemzetközileg is sok problémával küzd a baloldal.

Orbán Viktor arra készül, hogy a családok helyzete, a demográfiai kihívások lesznek a kormányzás fókuszában 2018-tól. A bevándorlás, a nemzeti szuverenitás témájából ezek az ügyek könnyen levezethetők: „a nyugati államoktól eltérően Magyarország nem bevándorlással, hanem a családok támogatásával kívánja kezelni a demográfiai problémákat.” A családok támogatása önmagában általánosan elfogadott politikai üzenet. Ahhoz, hogy táborképző erővé váljon, szükség van ellenségképre is. Valószínűsíthető, hogy ezt a már eddig is támadott „gender-ideológiában” fogja megtalálni a kormány. Saját üzenetének elfogadhatóságát úgy növelheti ugyanis a Fidesz, ha bizonyítja, hogy családpolitikája ellen olyan emberek tiltakoznak, akikkel a magyar választók többsége nem tud azonosulni. Itt érnek be politikai szinten azok a fogyasztási, kulturális, szociológiai különbségek, amelyek szakadékot képeznek a nagyvárosi és vidéki Magyarország között.

A választás óta sok helyen lehetett arról olvasni, hogy több politikus, aktivista és véleményformáló a kistelepüléseken élők megszólítását tűzte ki célul. Bár lényeges tényezőről van szó, azonban ez is egy formai, módszertani és nem tartalmi kérdés. 2014-ben az együttműködés, 2018-ban a koordináció szükségességéről szólt ez ellenzéki diskurzus, nem érdemes leszűkíteni a vitát 2022-re az elérés mikéntjére. Ha eljut ez ellenzék a kistelepülésekre, tudni is illene, hogy mit mondjon.

Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n.

Liberális szemmel – Republikon

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

 

szerző
Mikecz Dániel
publikálva
2018. ápr. 11., 15:56
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 5
    rworse
    2018. április 12., csütörtök 14:44
    Régóta értelme(zhete)tlen szókapcsolat, hogy a Fidesz sikere. Szégyen minden, ami körülöttük és általuk történik. A Fidesz és az ország szégyene. Ennek a szégyennek a receptjéről kell írni.
  2. 4
    deruyter
    2018. április 12., csütörtök 13:02
    A nagy feladvány az lenne az ellenzéknek, hogy megfejtse hogy tudott pont azokban a társadalmi csoportokban kaszálni a fidesz, akiket a legjobban megszívatott. Vidéken, falvakban, idősek közt tanulatlanabbak közt, szegényebbek közt.Az ugyanis nem titok, hogy a határon túli új állampolgárok természetszerűleg hálásak neki. Ez adottság. Szintén hálásak neki természetszerűleg, azok, akik jól jártak anyagilag az elmúlt8ban. Ez egyrészt a felső középosztály egy része másrészt a mutyikba bevettek, akármelyik rétegben is vannak vagy voltak. Ez azonban önmagában kevés lenne még a világnézeti konzervatívokkal és konzum-keresztényekkel együtt is. Részben egyetértve a cikkel azt gondolom, hogy OV. egyszerre adott célt, fenyegetést és illúziót egy csomó embernek.
    A cél, hogy egy erős Magyarország felé kell kart karba öltve menetelni, a fenyegetés nyilvánvalóan a migráncs feltupírozva azzal, hogy ez nem csak úgy önmagában van, hanem háttérhatalmak fenekednek ellenünk és azok kényszerítik ránk őket.
    De mindez önmagában kevés lenne. Az illúzió, az ami felteszi erre a koronát azaz megélhetővé teszi mindezt, tettre sarkall, sőt ráveszi az embereket, hogy a „jó irányba aktivizálódjanak”. OV. felismerte, hogy a tájékozatlan, de sokszor jó szándékú ámde keserű/haragvó emberek tömege csodafegyver, mert manipulálható és tettre is sarkallható. A legfontosabb, a fejébe verni, hogy kire kell haragudni, és meg kell neki adni az illúziót, hogy most végre valami jót tehet, nulla erőfeszítéssel.
    Tehát, kell egy ellenség, aki ellen csak annyit kell tenned, hogy elmész szavazni, arra, aki majd helyetted legyőzi azt és boldogan mehetsz haza, hogy két generációra előre megtettél mindent a gyerekeidért is.
    Persze mindez nem tudna működni, akkor, ha ezek a tömegek kicsit is tájékozottak lennének vagy legalább akarnának gondolkozni. Például azon, hogy az ő személyes életükre, a családjukra nézve mi a nagyobb fenyegetés, egy teljesen leépült állam (szar oktatás, szar egészségügy stb., jóléthez jogegyenlőséghez való hozzá nem férés) vagy az, hogy kb. 1 az 1.000.000-hoz eséllyel valamilyen bevándorló bármilyen bűntényt követ el a sérelmükre.
    Úgy gondolom, annak aki kormányra akar kerülni ezt a tömeget kell maga mellé állítania, félretéve intellektuális gőgjét, mint ahogy az t OV már rég megtette, igaz, neki könnyű volt, mert lelkiismereti aggályok sosem nyomasztották.
    Az ellenzéknek ezek alapján két feladata van: egyrészt le kell valahogy bontani az információs majdnem monopóliumot (azaz el kell juttatnia az információt) és le kell cserélnie a most meghatározó információt. Azaz az emberekhez új célokat és új ellenségképet kell eljuttatni. És persze el kell hinniük, hogy elég ha az ezeketa célokat zászlójukra tűző és az ezektől a fenyegetésektől őket megvédő politikusokat kell támogatnia. Ehhez elég, ha 4 évente egyszer elmegy és leszavaz rájuk.
    Persze mindezt nyíltan egy politikus sem mondhatja ki, viszont megvalósítani szabad.
    Ha a hozzászólásom kicsit cinikusra sikerült volna, annak az az oka, hogy a politika cinikus műfaj.
  3. 3
    stonepiter
    2018. április 11., szerda 17:31
    "Ha eljut ez ellenzék a kistelepülésekre, tudni is illene, hogy mit mondjon."

    Azonban ebben, teljesen egyetértek.
  4. 2
    stonepiter
    2018. április 11., szerda 17:29
    Azaz az érzésem, hogy maga a szerző is egy behatárolt közegben mozog, ahol a megállapításai valós megfigyeléseken és válaszokon alapulnak, de csak annyira "méretes" közeg, hogy megzavarja a valóság érzékelést és "nagyszerű elméletek" gyártásához nyújt megfelelő táptalajt.

    "Orbán Viktor a szuverenitást és a magyar példát az EU és a nyugat-európai államok gyakorlatával állította szembe. A „hanyatló Nyugat” tézise azért működhetett, mert a magyar társadalomban jogos igény mutatkozott arra, hogy ne csupán mintakövető ország legyünk."

    Mi az EU és a nyugati államok gyakorlata? Nincs igazán egységes gyakorlat. Kérdések vannak, ami legtöbbjüket érinti és válaszok, amelyek hasonlóak, de mind időben (1969-től mostanáig. Igen, már 69-ben többen erősen megszigorították, pl a külföldiek munkavállalását, sőt sok egyebet is), mind térben (egyes országok) vannak különbségek Jó! Vegyük azt, hogy értelmében van egy nagyon hasonló gyakorlat. "Ne legyünk ennek a mintának követői." OK! Ezzel azonban nagyon sok gond van. Az úgymond gyakorlat, egy kihívásra felel, amely jórészt független az országok vagy az EU politikai vezetésétől. A kihívásnak meg kell felelni. Azonban más hátterű országok nem tudják azt az utat bejárni, ami pl. a kelet-európai országok előtt nyitott lehet,..talán. Azonban ez sem számít, hanem a kérdés magja a fontos. A szerző szerint a Fidesz szavazók többsége képes ezen elvek komoly értelmezésére. Szerintem, még azok sem, akik olvasottak, mert az információ csak egy adalék a keverékben. Az embernek létezik szuverenitása, legalábbis, bizonyos mértékben. Magam is egy "szabad" legény voltam fiatalabb koromban. Majd, megházasodtam. Tisztában voltam vele, hogy mire adom esküm, a házasság intézményében. Persze, azt nem tudhattam, hogy mi vár rám, ránk, de az UNIÓ-t megkötöttem, szabad akaratból, tiszta szívvel, őszintén, hűen és magammal szemben azzal az elvárással (ego), hogy szavamat megtartom. Nem tudhattam, hogy az első lányom mozgássérült lesz és nagyon sok foglalkozást igényel, főleg tőlem, mert a feleségem, lehagy pénzkereseti, családfenetartó képességekben a saját vállalkozásában. Nem tudhattam, hogy később, mikor ezen gondjaim enyhülnek az anyósom demenciával lesz diagnosztizálva, és vagy két évig nekem kell ellátni, mire megfelelő otthont találunk neki, miközben állapota alig egy év alatt hatalmasat romlik. Aljasnak tartanám, hogyha kimondom, "jóban-rosszban", akkor ha ott a probléma, kihívás az UNIÓ-m másik tagjának hátteréből (a feleségem és családja), akkor bedobom a törülközik és csak a hasznot (pénzt) akarnám kivenni ebből társas kötelékből. Én mérnök vagyok (voltam), a feleségem meg háromszor annyit keres mint én. Arra szövetkeztünk, hogy egy csapat vagyunk, az ebből is fakadó előnyök és a hátrányok együttes viselése mellett. Ez ego. Az én egom is. Enélkül nem nézhetsz a saját szemedbe. Tudom! A magyarok jó része nem is érti ezt a szövetséget. A Pető intézetben az anyukák 1/3-nak már nem volt társa. Otthagyta Őt, mert problémát hozott a párkapcsolatban, az UNIÓ-jukba. Szóval ez az a szuverenitás?! Gratulálok! Tegye ki mindenki az ablakba, aki így gondolja! Legyen büszke rá! Én tudom, pontosan olyan ember is. No, akkor most lehet beszélni, a "kulturális tekintetben" idegen és egyéb hasonló kérdésekről, amiben van sok igazság és lehet hozni példát mellette, meg van sok ellenkező előjelű példa is, még ha ez nem írja felül az esetleges veszélyeket, amit az is megértet a hatalmas hype-ból ami körülötte folyt, aki egyébként egyetlen szakszerű és teljes körű vitát, megoldási javaslatot nem értene meg, de szegénynek még lehetősége sincs rá.
  5. 1
    sachs
    2018. április 11., szerda 16:35
    Nem annyira biztos, hogy megvan a recept. A 2/3 más dolgokon is múlt. Mert,

    - ha az lmp az elvárható módon együttműködik másokkal, vagy
    - ha a kétfarkúak nem vicceskednek oda másfél százalékot a fidesznek, vagy
    - ha nincsen választási csalás,

    akkor mindjárt nem lett volna meg a 2/3. Akkor is fidesz többség volna, de mégsem volna olyan egyszerű eleget venni abból a bizonyos tételből.

    Ezzel szemben viszont nem látom, miért lett volna jobb az ellenzék eredménye, ha a dk megszünteti magát, mint ahogy sokan követelik.

    (Megj. Az lmp-t árulónak tartom, ezért írom a nevüket csupa kisbetűvel.)

Komment írásához