Mit tehetne az ellenzék, ha számolna a realitásokkal?

szerző
Madlovics Bálint
publikálva
2017. nov. 14., 16:11
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Építhetne identitást! Meg bázist is!

A jövő évi választásra készülve az ellenzéki stratégiaalkotás egyik alapvető eleme a győzelmi esélyek számbavétele. Van rá reális esély, hogy meg tudják dönteni az Orbán-rezsimet, vagy nincs? Ennek eldöntése nem mást jelent, mint a realitások fölmérését, melyből aztán – az igenlő vagy nemleges válasznak megfelelően – különböző stratégiák, különböző utak következnek. Ha van reális esély, akkor érdemes lehet többet kockáztatni: a kampányban magasra tenni a választás tétjét, belemenni az ekkor szokásos ígéretlicitbe, vagy akár kompromisszumokat is érdemes lehet kötni alapvetően nem annyira szimpatikus pártokkal, már amennyiben ez vezet el a győzelemhez.

Más a helyzet viszont, ha nincs reális esély, és ez már komoly fejtörést okoz, nemcsak a politikusnak, hanem az elemzőnek is: ha esélytelenségről kezd el beszélni, túl könnyen rásüthetik az önbeteljesítő jóslat bélyegét, mondván „ha ebből indulunk ki, akkor biztos veszítünk”. De ha tényleg nincs esély, akkor mindenképp veszítünk – csak ha a realitásokkal szemben győzelemre készülünk, akkor még pazaroljuk is az erőforrásainkat. Ha az ellenzék a helyzetből a legtöbbet akarja kihozni, számolnia kell a realitásokkal. A realitás pedig véleményem szerint ma az, hogy az ellenzéknek nincs tényleges esélye az Orbán-rezsim megdöntésére a 2018-as választásokon.

Lándzsát törtek

A legtöbb elemző vitába szállna ezzel az állítással. Mióta az év elején többen is levezették, hogy elvileg hogyan is tudná a baloldali-liberális ellenzék az egyéni körzetekben megakadályozni – akár a Jobbik nélkül is – a Fidesz abszolút többségét 2018-ban, sok elemző tört lándzsát a koordinált indulás vagy „jelöltritkítás” taktikája mellett. Mások szerint viszont még erre sincs szükség: ha nem is koordinálnak a pártok, a szavazók akkor is fogják látni, hogy melyik jelöltnek van esélye, és ez alapján lesznek majd annyira bölcsek, hogy őrá szavaznak majd, érvényesítve a magyar társadalomban relatív többségben lévő kormányváltó akaratot.

false

Miközben azonban a matematikai esély és a logikai lehetőség kétségkívül megvan, a reális esély és lehetőség nem. Hogy ezt belássuk, vessük össze a közvélemény-kutatások mostani számait a 2013-as év azonos időszakának számaival; azokkal a számokkal, amik ugyancsak fél évvel előzték meg a választásokat, illetve a 2014-es vereséget. Ha a Medián számait nézzük, mely mindkét időszakban végzett fölméréseket, ez év októberében a Fidesz 40, az MSZP 7, a Jobbik 11, az LMP 5, a DK 5 és az Együtt-Párbeszéd 1 százalékon állnak a teljes népességben. Ugyanezek a számok 2013 októberében: Fidesz 36 százalék, MSZP 14, Jobbik 9, LMP 2, DK 3, Együtt-PM 5. A Fidesz rosszabbul állt 2013-ban, mint most; az MSZP támogatottsága a mostani duplája volt, az Együtt-PM-é az ötszöröse. A többi párt 2-2 százalékponttal jobban áll most, viszont ha megnézzük, hogy mekkora volt a szakadék az ellenzék és a Fidesz között és mekkora most, azt látjuk, hogy a 2013-ban átlagosan 5 százalékponttal voltak közelebb a pártok a Fideszhez, mint 2017 októberében (rendre 29,4 és 34,4 százalék). Az első és a második helyezett közötti különbség is nőtt: míg a Fidesz 22 százalékponttal előzte meg a 2013-ban második MSZP-t, a mostani második Jobbik hátránya a Fideszhez képest már 29 százalékpont. Az ellenzéken túl pedig érdemes azt is leszögezni, hogy 2013-ban a támogatottságuk mellett a kormányváltó hangulat is erősebb volt: az Ipsos akkori mérése szerint a választók 52 százaléka akart kormányváltást, míg ez az arány a legfrissebb fölmérések szerint ma csupán 43.

Botka el

Persze ezek a számok a következő fél évben még alakulhatnak – viszont a folyamatok kedvezőtlenebb irányba mennek, mint mentek 2013-ban. Hogy csak egy elemet említsek, a föntebb idézett vélemények szerint az egyik legfontosabb lehetőség abban áll, hogy a választók fogják látni az egyértelmű kihívót. Ez így volt legkésőbb 2014 elején: a baloldal egységesült Mesterházy Attila mögött, közös támogatottságuk pedig rendre 20 százalék fölött volt, egyértelmű kihívóvá téve őket a Jobbik előtt (még inkább, mint az MSZP önállóan volt korábban). Most azonban úgy tűnik, hogy Botka László távozása után a baloldal nem fog előjönni egy miniszterelnök-jelölttel, és nagy kérdés, hogy Vona Gábor képes lesz-e elfogadtatni az alapvetően bal-jobb fölosztottságban gondolkodó magyar társadalommal magát, mint a Fidesz jobboldali kihívója. A pártok közti versenyben, az egyéni jelöltek szintjén sem tisztább a képlet, sőt mindenképp homályosabb, mint 2014-ben volt – és az a fönt idézett adatok mellett is csúfos vereséghez vezetett, illetve a Fidesz kétharmados győzelméhez.

Az esélyek ellenére a baloldali ellenzék pártjai jelenleg is olyan stratégiát folytatnak, ami egy téttel bíró választás kampányához illik. Hogy ez milyen pazarláshoz vezet, az különösen a kommunikáció terén figyelhető meg. Az összefogás-diskurzus, mely a korábbi baloldali kísérletek leamortizálódását is okozta, továbbra is él, amikor például Gyurcsány Ferenc az LMP-t támadja nyerhető körzetek kockáztatásáért, vagy amikor Fekete-Győr Andrást támadják azért, mert a Momentum színeiben egyedül indul az V. kerületben ahelyett, hogy összefogna. Bár történtek kísérletek más, megosztó kérdések bedobására s egyszersmind a kommunikációs lehetőségek programszerű üzenetek terjesztésére való használatára, továbbra is az összefogás foglalja le az ellenzéki kommunikáció komoly hányadát – ugyanis sokan továbbra is az összefogást tartják a jövő évi győzelem zálogának. Az ellenzéki pártok és a baloldali-liberális értelmiség pedig srófolják föl a ’18-as választás tétjét, tovább tolva az ellenzéket egy reménytelen stratégiába és a választások után egy egyre nagyobb csalódásba.

Mi lenne hát a teendő?

Mit tehetne az ellenzék, ha számolna a realitásokkal? Alapvetően két dolgot tud ilyenkor tenni. Az első az identitásépítés. Ahelyett, hogy a stratégiájukat és a különösen a kommunikációjukat az összefogásra fűznék föl, az egyes pártoknak pont a saját arculatuk minél határozottabb megerősítését megcélozniuk – határozottan megkülönböztetve magukat nemcsak a kormánytól, hanem a többi ellenzéki párttól is. A másik teendő pedig a bázisépítés: az pártinfrastruktúra fejlesztése, az aktivisták toborzása, illetve általában a passzív választók személyes bevonzása a politikába. Egy téttel bíró választásra való rövid távú koncentrálás helyett ez az erőforrások egy hosszabb távú projektbe való befektetését jelentik, viszont éppen ez az, ami az ellenzék hosszabb távú sikeréhez: a bizonytalanok megszólításához és az építendő identitásuk országos elterjesztéséhez szükséges.

szerző
Madlovics Bálint
publikálva
2017. nov. 14., 16:11
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1 hakohen
    hakohen
    2017. november 14., kedd 17:19
    .
    A több tucatnyi megmondóember baromságai között itt most megint találunk kiemelkedőt. Engem két dolog billentett ki egyensúlyomból.

    1.) "...2014 elején a baloldal egységesült Mesterházy Attila mögött..." Mi vaaan? Ja, ugyanúgy, mint most majd Molnár Gyula mögött. Botka László legalább egy karakter, aki jelentős személyiség, sokak számára vonzó min.eln.jelölt lett volna, ha ki nem lövik. Na de a másik kettő? Két 'futottak még' ürge? Röhög a vakbelem. - Na de ez a múlt.

    2.) Viszont ha a szerző nem a számokkal bűvészkedne, hanem valóban a pártok tényleges tevékenységét elemezné, akkor két pártnál nem tenne úgy, mintha nem léteznének az elemzés tárgyaként: a Jobbiknál és főleg a Momentumnál. Ha nem lenne elfogult a Momentummal szemben (amely pártot még nem vagy csak 1 %-on mérik a közvéleménykutatók), akkor észrevehetné, hogy éppen az általa kiútnak tartott két tényezőt próbálja megvalósítani: a más pártoktól eltérő, saját markáns arculatot (lásd programjukat, amely egy kiváló politikai elemző számára nyilván leküzdhetetlen olvasmány) és a bázisépítést.

    Persze, ehhez látni is kellene, és nem csak bámulni a vakvilágba. Mint tizenkettedik észosztó 'politikai elemző' a tucatban.
    .
  2. 2 galambocskám
    galambocskám
    2017. november 14., kedd 17:38
    Az ellenzéknek szert kellene tennie egy tehetséges politikusra.

    Tehetséges politikus nem terem minden bokorban, de teljesen tehetségtelen és alkalmatlan személyek feltupírozása tehetségessé, hát az aztán nem fog menni.
  3. 3 galambocskám
    galambocskám
    2017. november 14., kedd 18:08
    Ahogy elnézem az ellenzékről készült fotót - Isten őrizz, hogy ez a bagázs rászabaduljon az országra.
  4. 4 Kovacs
    Kovacs
    2017. november 14., kedd 19:38
    1: A második pontodhoz szólnék hozzá, amit kritizálsz. (És elnézésedet kérem a nyers reagálásomért a múltkori "szellemes" szoci beszólás ügyben.)
    Igen mit értsünk identitáson (melyik lenne programpárt...témapárt...?)
    Hol keressék a "bázisukat".(alkalmazottakat akarnak vagy a társadalom peremén élőket stb.akarják - vagy ígérik- jobb helyzetbe hozni.)
    Ezt valahogy valóban elfelejtette feldolgozni a cikk szerzője. Hatalmas meló lett volna, mert az összes (ellenzéki?) alakulat egy hatalmas potpourri. Individuálisan is. Nehéz kibogozni, hogy miben "sántikálnak".
    Én (is) úgy látom, hogy Botka volt az egyetlen, aki a képetekbe(képünkbe) vágta, hogy "Fizessenek a gazdagok", hogy egy igazságosabb elosztó rendszerben gondolkozik. Ez lett volna egy lényeges pont, amin el lehetett volna indulni. A szocik nem akartak elindulni.
    (attól függetlenül tartottam ezt jónak, hogy személy szerint, ha szavazhatnék én a Párpeszédet választanám az alapjövedelem és a környezetvédelem miatt, mert mindenkinek vissza kell magát fognia, ha még ezen a bolygón akarunk még élni egy ideig)
    Ui.: A Momentum jelenleg 5%-on áll állítólag.
  5. 5 Cyrano
    Cyrano
    2017. november 14., kedd 20:42
    tubika, ezt csak magának:
    http://coub.com/view/ze5ae
  6. 6 Cyrano
    Cyrano
    2017. november 14., kedd 20:43
    Kovács: kérdezd a zuglóiakat a pm-féle környezetvédelemről, tudnának neked mesélni.
  7. 7 Kovacs
    Kovacs
    2017. november 14., kedd 21:48
    6: Igen. "Költészet és valóság"? Azt akarod mondani, hogy nagy szerencsém van, hogy nem szavazhatok? (Egyébként sem szavaznék, mert a "határtalan szavazókat"nem szeretik, ha hozzászólnának a dolgokhoz. Pláne azokat, akik össze-vissza minden országban adóznak, attól függően, hogy éppen hol vannak. Kivéve persze a panama és a "paradicsomos"adózókat. Magyarországon ez a menő. Kormányzatilag. Is.
  8. 8 states42
    states42
    2017. november 14., kedd 22:06
    Az Iránytű ma a Mediánnál sokkal durvább adatokkal jött ki. Fidesz 49 százalék, a szocik 7. Ami a tendenciákat illetően az MSZP kiesését jelenti jövőre. Azaz minden idők legnagyobb ellenzéki veresége várható, felül múlhatja a 2010-est is, és a teljes baloldali összeomlást jelenti.
  9. 9 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. november 14., kedd 23:33
    states42

    Elég furcsa is lenne, ha a jobbikos-barikádos Iránytű baloldali győzelmet jósolna.
  10. 10 states42
    states42
    2017. november 15., szerda 05:04
    tiszapolgári
    Azt nem igazán értem, mitől lenne érdeke a jobbikos Iránytűnek 49 százalékot mérni a Fidesznek. Ami a szocik zuhanását illeti, azt minden közvélemény-kutató már régóta jelzi, egyértelmű, hogy a szavazóik a DK-hoz és az LMP-hez vándorolnak. Ha nem sikerül megállítani a trendet, tavasztól nem lesznek parlamenti párt.

Komment írásához