„Komoly szereptévesztés a tankönyvszerző részéről”

szerző
Czenkli Dorka
publikálva
2014. nov. 28., 16:44
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A nyolcadikos biológia-tankönyv kapcsán szőrkérdésről, gyantázásról és borotválásról, de sokkal inkább szabadságjogokról, társadalmi elvárásokról és a ránk nehezedő nyomásról beszélgettünk a TASZ munkatársával, Dojcsák Dalmával, aki a Politikai Szabadságjogok Program munkatársa, szólásszabadság szakértő. Egyébként feminista.

magyarnarancs.hu: A nyolcadikos biológia-tankönyv gyakorlatilag szőrtelenítésre buzdítja a lányokat: „látványos szépséghibaként” emlegeti az arcon, alkaron, lábszáron megjelenő szőrnövekedést. Mit szólsz ehhez?

Dojcsák Dalma: Az ember teste, a szőrös kar vagy bármely szőrös testrész – főleg egy tinédzser esetében – annyira önmagunkkal megegyező dolog, hogyha abban valaki rámutat egy hibára, az nagyon meg tudja viselni az embert. Vagy legalábbis úgy emlékszem, hogyha azt éreztem, hogy valami nem jó bennem, vagy a fizikai megjelenésem kapcsán erre utalt valaki, azt valami nagyon súlyos dolognak éltem meg, olyan súlyos problémaként, ami megakadályozza azt, hogy akár sikeres legyek, akár jól érezzem magam. Nyilván vannak olyan vélemények, amikre az ember ad, ha a hőn szeretett osztályfőnök azt mondja, hogy ne járj olyan pólóban, amiből kint van a derekad, mert meg fogsz fázni, akkor azon lehet, hogy elgondolkodunk, de amikor még a biológia-tankönyv is mindenki számára követendő magatartást ír elő, akkor gyakorlatilag normát teremt. És a normateremtés egy nagyon nagy jogosultság.

Nem tudom a jogászságomat levetkőzni: a jog egy előíró dolog, aminek megvannak a határai, mit írhat elő, milyen magatartásformákat szabhat meg, nem véletlenül alakítunk ki olyan társadalmat, amiben ennek komoly szabályai vannak, mert csak nagyon szűk és jól körülhatárolt területen hagyjuk, hogy az állam előírjon számunkra. A biológia-tankönyv előír, preskriptív a saját testünkkel kapcsolatban, hogy annak milyennek kell lennie, és ez az, amit nem lenne szabad hagyni. Vagy ha azt mondjuk, hogy ezt lehet, akkor csak jól indokolt, körülhatárolt esetekben, mondjuk, ha benne van a biológia-tankönyvben, hogyha minden étkezés előtt megmosod a kezed, akkor kevéssé valószínű, hogy hasmenést kapsz. Ezt a preskriptív szabályt el lehet fogadni egy biológia-tankönyvtől, de az, hogy esztétikai kategóriákban írjon elő, ráadásul egy olyan sérülékeny csoport számára, mint a kamaszok, az nagyon káros.

magyarnarancs.hu: Hogy kerülhet bele szerinted egy tankönyvbe az az általános társadalmi elvárás, hogy ha nő vagy, akkor bizonyos testrészeidet szőrtelenítsd?

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

DD: Erről az egészről nekem a nyelvtan jut eszembe. A nyelvtan mint előíró vagy leíró tudomány – ez egy örök vita. Az iskolában meg a tankönyvszerzőkben folyamatosan az előíró szemlélet van a leíró helyett. Valószínűleg azt is problémásnak tartanám, ha bekerülne a könyvbe, hogy a nők nagy része szőrteleníti a karját, lábát, nem tudom mijét, de hogy ez egy előíró dologgá válik a tankönyvben, „neked is ezt kell tenned, hogy a társadalom elfogadjon”, az nagyon komoly szereptévesztés a tankönyvszerző részéről. Pedig nyilván vannak olyan kategóriák, amik beleférhetnek egy ilyen narrációba, mondjuk az erkölcsi kérdések, amiket az ember meg tud ítélni, hogy követi-e vagy sem. De ha az esztétikai kategóriák is erkölcsi kategóriákká válnak a biológia-tankönyvben, az… Mindig próbálok jelzőt mondani arra, hogy ez milyen, de leginkább nagyon frusztráló. És elveszi a lehetőséget egy tinédzsertől, hogy ő döntse el, milyen akar lenni – nyilván egyébként is borzasztóan sok nyomás nehezedik egy kamaszra.

magyarnarancs.hu: Van abban valami pikantéria, hogy ezt a tankönyvet csak nők írták?

A tankönyv vonatkozó részlete

A tankönyv vonatkozó részlete

 

DD: Nem, nem (nevet). Sőt egy férfiban fel sem merülne, hogy egy nőnek szőrtelenítenie kell a karját, mert az van benne, hogy egy nőnek nem szőrös a karja, hiszen azt látja, hogy a nők karja nem szőrös. Egyszer olvastam egy amerikai cikket a női fanszőrzet alakulásáról, és abban megszólalt egy 18 év körüli lány, aki azt mondta, hogy a fiú osztálytársai teljesen megdöbbentek, hogy a lányok szőrtelenítik a nemi szervüket – ez már a pornón nevelkedett korosztály –, mert azt gondolták, a nőknek nem szőrös a nemi szervük, és nem értették, hogy akkor ez hogy van és miért.

A dologban semmi pikantéria nincs, a nők szeretik leginkább magukévá tenni ezt, amíg egy férfi nem fogja észrevenni, hogy ki van-e szedve a szemöldököd, addig a melletted ülő nő pontosan fogja látni, épp ezért tud sokkal előíróbb lenni, mert a szerzők ismerik a kategóriák közötti különbségeket.

magyarnarancs.hu: Arra szocializálják a gyerekeket, hogy természetes, sőt elvárt dolog, hogy a nők szőrtelenítik a testüket, de fel sem merül, hogy a férfiak is tehetnének bármi hasonlót.

DD: Sokat szoktam arról beszélgetni, hogy vajon a férfiaknak is nehéz, vagy olyan nehéz-e megfelelni az esztétikumnak. Nyilván szubkultúránként változik, van, ahol óriási elvárás van a férfiakkal szemben, hogy például hatalmas izmaik legyenek, meg van, ahol ez mindegy, és egyéne válogatja. Azt gondolom, hogy az, hogy a nők nem tudnak választani, egy erős csúsztatás, mert a nőknek is megvan a lehetősége a választásra a saját testükkel kapcsolatban, csak ehhez lépni kell egy nagyot az ismeretlenbe, ami nyilván kockázatos, és nem várható el senkitől, hogy ezt a kockázatot meglépje, anélkül, hogy tudná, milyen ítéletekkel fog szembesülni. Mert valójában nagyon könnyű ezt kezelni, ha az ember elkezdi lebontani maga körül azokat a határokat, amiket a külső elvárások teremtenek. Igazából azt írnám egy nyolcadikosnak szóló tankönyvbe, hogy abban a pillanatban, amikor elkezdesz nem foglalkozni azzal, hogy mások mit gondolnak vagy mondanak rólad, olyan fokú szabadsággal gazdagodsz, amit a szőrtelenítés nem ad meg. Persze azoknak az embereknek nagyon jó, akik a lehető legtöbb szempont szerint megfelelnek az általános szépségideálnak, nekik csomó módon könnyebbé válik az életük, de ezzel összehasonlítható könnyebbséget okoz az, amikor az ember elkezd nem foglalkozni másokkal.

Nem fogja kivetni magából a társadalom azokat a nőket, akik nem szőrtelenítik a karjukat vagy bármely testrészüket. Ez valójában nem olyan komoly elvárás, nyilván csak arról a környezetről beszélhetek, ahol én élek, de sokkal kevésbé komoly dolog, mint amilyennek tűnik. Nyilván, amikor az ember barátnői meglátják, hogy szőr nő a hónalján, azt mondják, hogy „fú, ez azért fura”, meg hogy „csinálj már vele valamit”. De ez egészen addig tart, amíg azt nem mondod nekik, hogy „de mi közöd van hozzá”. Van, aki elgondolkodik, és van, aki nem. Az ember anyukája nagyon sokáig nem tudja ezt kezelni, meg olyanokat mond, hogy „de adok egy borotvát”. Csóválja kicsit a fejét, de ez körülbelül eddig tart. Persze ez következetességet kíván, meg azt, hogy valamennyire elfogadd magad. De ez a szőrkérdés áttehető sok minden másra is: bőrhibára, túlsúlyra, zsírosodó hajra. Egy idő után eljön az a szint, mikor, ha valaki elkezd a társadalmi normákból kivetkőzni, eljut arra a szintre – ha olyan normákat választ –, hogy nem lesz vonzó a szó általánosan elfogadott értelmében. Az biztosan vízválasztó, hogy az ember felvállalja, hogy egy olyan társadalomban, ahol az emberek jelentős része a külseje alapján választ párt, úgy dönt, hogy ezeket az embereket kizárja a saját párválasztásából. Persze ez is egy tágítható kategória, ez sem annyira merev, de ez mind értékrendbeli kérdés, amit mind azért csinálunk, hogy a többi ember elfogadjon bennünket, na meg azért, mert akarunk magunknak egy párt, aki szeret minket.

Nagyon nehéz, vagy nem is lehet elvárni azt egy mondjuk 17 éves lánytól, hogy azt mondja, lemondok arról, hogy a fiúk szépnek találjanak, lemondok egy lehetséges párkapcsolatról azért, hogy ne kelljen megfeszülnöm a társadalmi elvárásoknak. Ezt elvárni gyakorlatilag lehetetlen, de a nyomást lehetne csökkenteni.

Belpol
magyarnarancs.hu: Mi köze a szőrnek a feminizmushoz?

DD: Ez egy olyan szembetűnő jellemző, ami alapján meg lehet állapítani, hogy valaki vitatja a fennálló társadalmi szabályokat. Az nem látszik valakin, hogy a gyereke születése után mikor ment vissza dolgozni; mennyi pénzt keres vagy vezető beosztásban dolgozik-e, egyenrangú párkapcsolatban él-e a hetero- vagy homoszexuális partnerével – csak, hogy néhány feminista sztereotípiát felsoroljunk –, de az látszik, ha valakinek szőrös a lába, azt könnyen meg lehet állapítani. És ezért ez egy egyszerű módja, hogy lássuk, valaki visszautasítja-e, hogy megfeleljen olyan elvárásoknak, amiknek nem akar. Ezért kötik össze általában a két kérdést. Meg egy idő után ez egy statementté is válik, ha az ember akarja ezt erősíteni, akkor tudja, hogy ki az úgymond bevett értékrendű ember, és az orra alá fogja dugni a szőrös lábát vagy nyújtózkodik egyet a hónaljával, mert ez egy idő után provokációvá is válik. És ezt egy idő után – bizonyos élethelyzetekben – jó érzés csinálni.

magyarnarancs.hu: Kell vagy lehet a szőrtelenítés ellen érvelni, vagy a döntéshez való jog szabadsága miatt ez magánügy?

DD: Persze, a szőrös nem feministák között elég kevés olyat találni, aki azt mondja, hogy márpedig ez a norma. Épp ez a lényege, hogy te magad szabhatod meg, hogy érzed jól magad. Ha neked úgy jó, hogy a lábad ujjától a fejed tetejéig legyantáztatod magad, akkor hajrá. Ha meg nem csinálsz semmit, sőt még fésülgeted is, mert neked ez a jó, akkor meg legyen úgy. A te szabadságod eldönteni, és ebbe más ne szóljon bele. Semmi nem történik, nem dől össze a világ, ha bizonyos elvárásoknak nem felelsz meg. De azzal még nem találkoztam, hogy emberek másokat azért győzködnek, hogy hagyják abba a szőrtelenítést.

szerző
Czenkli Dorka
publikálva
2014. nov. 28., 16:44
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:
  1. 10 hapci
    hapci
    2014. december 01., hétfő 07:14
    Igen egyszerű: A borotvált nő undorító. Kizárólag az ipari pornó bevételorintált iniciatívája nyomán alakult ki ez a pedofil ízlésirányzat. Egészséges szexualitású felnőtt férfi nem vágyik kislányokra, egészséges szexualitású felnőtt nő nem akar kislányos szexepillel imponálni, és az amerikai borotválás "kultúra" is az eleve brutalitásra és erőszakra hangolt átlag amerikai férfi lappangó pedofiliájára épül.

    Sajnos a szexualitásban ez a torz, gusztustalan divatirányzat az ipari pornó hatására mindkét nemben erősen jelen van, ám különösen a női oldalon jelez erősen pszichotizált, betegesen aberrált ösztönéletet.
  2. 9 esztej
    esztej
    2014. november 30., 21:21
    Mert korábban azt mondtam, hogy a cikk azt sugallja, hogy egy valamirevaló feminista szőrt növeszt, utána meg, hogy ne tegyük a szőrös lábat a feministák normájavá...hol itt az ellentmondás?
  3. 8 hapci
    hapci
    2014. november 30., 19:50
    Sajnos kedves esztej, hiába is állítja, ön egyáltalán nem ezt mondta, hanem tartalmilag, logikailag és értelmileg egyaránt éppen az ellenkezőjét. Semmi jelentősége, csak a pontosság kedvéért.
  4. 7 esztej
    esztej
    2014. november 30., 18:16
    Ezzel mind teljesen egyetértek, bár a női uralomnak szerintem nincs túl sok köze a feminizmushoz. Annyit próbáltam csak mondani, hogy ne tegyük a szőrös lábat a női egyenjogúságban hívő nők normájavá.
  5. 6 Elen
    Elen
    2014. november 30., 16:40
    Szerintem meg azt mondja, hogy egyrészt te magad döntsd el felnőttként, hogy hogyan akarsz élni és kinézni, és ha neked bajod van a szőrtelenítéssel vagy más "normákkal", akkor ne kövesd. Viszont a tankönyv ne mondja meg, hogy egy biológiailag érett, ám más szempontból kevésbé érett korosztályban a nőknek hogy "kell" kinézni, mert egyébként "szépséghiba", hogy nő rajtuk szőr. Én speciel kétségbeejtőnek tartom, h a barátnőm 11 éves lánya már gyantáztatja a lábát, mert cikizték az osztálytársai. Szőke lányka, volt rajta vagy 5 szőke pihe -.- Ez kb. olyan, mint a csador viselése. Presszió arra, hogy "valamilyen" legyél, valahogy viselkedj, öltözködj, különben nem felelsz meg a normáknak. Igazán tökös csaj vagyok, megjegyzem, de nem vagyok sem feminista (az egyenlőségben hiszek, de sem a női uralomban, sem az egyformaságban nem), sem szőrös lábú, kiszedem a szemöldököm, befestem a hajam, igyekszem adni magamra, ettől függetlenül azt gondolom, mindenkinek joga van úgy kinézni, ahogy akar, és a kamaszokat ilyen baromságokkal tényleg békén kéne hagyni. Amíg ugyanis tök természetes, hogy az emberen nő szőr, az egész csak divatkérdés. A 70-es években pl. ki az anyámat érdekelte, hogy a nőnek szőrös-e a lába? Mindenkinek az volt. A hónalja is. És ha egyszer csak azt mondja a divat, hogy légy tényleg csupasz a fejed búbjától a talpadig? Boldogan fogjuk borotválni a fejünket? Netán gyantáztatni? Most röhögünk ezen, de simán bekövetkezhet.
  6. 5 ferencke
    ferencke
    2014. november 30., 09:48
    "Amíg egy férfi nem fogja észrevenni, hogy ki van-e szedve a szemöldököd". De, észre fogja venni, csak nem tulajdonít az ilyesminek akkora fontosságot, hogy ezt a tényt közölje veled.
  7. 4 esztej
    esztej
    2014. november 30., 00:58
    Kedves Ilona!
    Én egy feminista vagyok, a szőrtelen lábúak csoportjából. Ezért talán nem tudom teljesen objektíven megítélni ennek a cikknek a tartalmát, de határozottan az volt az érzésem, hogy mindamellett, hogy elvileg arról szól, amit Ön ír, leginkább azt mondja, hogy az igazán tökös csajoknak lebeg a szőr a hónuk alatt és zsíros a hajuk.

    Eszter
  8. 3 daridazsuzsi
    daridazsuzsi
    2014. november 29., szombat 21:31
    Ilona, eleget olvasgattam ezt a címet, úgyhogy vágom miről van szó, ön viszont nem érti, én mitől háborodtam föl.
    zs
  9. 2 lhi
    lhi
    2014. november 29., szombat 20:15
    Kedves darida zsuzsi,
    Talán olvassa el ismét azt a bizonyos cikket (eetleg még kétszer-háromszor), hátha előbb-utóbb megérti annak legfőbb mondanivalóját: nevezetesen az, hogy a biológia tankönyv nem arra való, hogy az éppen aktuális szépség-normák átgondolatlan követésére buzdítson kamaszokat.
    És még valami: azt, hogy ma már nem illetlenség Öntől, hogy nőként a nyilvánosság előtt megszólal - nos, ezt bizony a feministáknak köszönheti, és persze fordítva: azzal, hogy ezt nő létére megteszi, máris feminista cselekedetet hajtott végre (tán ebből próbál visszavenni nevének írásmódjával?). Inkább vállalja fel, kedves zsuzsi, hogy életmódját tekintve Ön is feminista.
    Üdvözli:
    Ilona
  10. 1 daridazsuzsi
    daridazsuzsi
    2014. november 29., szombat 14:54
    Tisztelt Czenkli Dorka,
    én magam sosem bukkantam volna a biológia tankönyvben található botrányosnak ítélt szövegrészre, de hogy mások kiszúrták, és vitára bocsátották, így érdeklődéssel olvastam, miért és hogyan háborodnak fel azon, hogy szépséghiba jelzővel illetik a lányok testszőrzetét.
    Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a Komoly szereptévesztés a tankönyvszerző részéről című cikkük, amelyben Dojcsák Dalmával a TASZ munkatárásával készítenek interjút, legalább olyan felháborító bizonyos részeit tekintve, mint az a pár négyzetcentis terület a biológia tankönyvben, ami miatt háborognak. Ugyanis az interjú során értékítéletet fogalmaznak meg azokról az emberekről, akik szőrtelenítik testüket.
    A cikkben felsorolt ún.: feminista sztereotípiákból egy egész konkrét karakter típus körvonalazódik ki. Olyan ember, aki könnyebben felel meg az elé állított elvárásoknak, és befolyásolhatósága miatt, nehezen tud nemet mondani.
    Olyan ember, aki világképében, például saját szabadságáról alkotott képében ingatag, aki nem elég érett ahhoz, hogy a társadalmi korlátokon átlendüljön, szemben azokkal, akik szőrös hónaljukkal mindezt már elérték.
    Én ezt kikérem magamnak!
    Mint ahogyan az említett tankönyv íróitól komoly tévedés szépséghibaként aposztrofálni a szőrös női lábat, úgy ehhez hasonlatosan – kérdezem én -nem hiba e, a feminista sztereotípiákat felerősíteni, és ezek mentén megítélni egy jelentős embertömeget, azokat, akik nem érzik jól magukat szőrösen.
    Mitől különb az utóbbi, mint az előbbi? Azért más, mert egy jogvédő szájából hangoznak el?
    Tisztelettel, darida zsuzsi

Komment írásához