„Csak idő kérdése, mikor robban” – A bécsi közönség odavolt meg vissza Mundruczótól

szerző
narancs.hu
publikálva
2016. máj. 29., 14:37
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Rasszizmus, lakhatási válság, párkapcsolati erőszak. Kirobbanó siker.

A Proton Színház Mundruczó Kornél rendezte, Látszatélet című bemutatóját tapsviharral jutalmazta a Bécsi Ünnepi Hetek közönsége, és több jelentős osztrák napilap és portál kiemelte a nagyszerű színészi alakításokat, a különleges díszletet és Mundruczó új színházi formanyelvét – tudtuk meg a színház közleményéből.

A Látszatélet Bécs után Oberhausenbe, Wiesbadenbe, Drezdába, Berlinbe és Lille-be látogat. Budapesten december 8–10. között lesz újra látható a Trafóban.

Tompa Andrea kritikáját itt olvashatják, a sajtóközleményből pedig idemásoljuk az osztrák kritikák szemelvényeit.

false

 

Fotó: Rév Marcell

„Egy olyan korban, amikor egyre fontosabb az identitás meghatározása, Mundruczó arról a kérdésről készít színházi előadást, hogy vajon el tudunk-e szakadni családi gyökereinktől, meg tudjuk-e tagadni származásunkat, lehetséges-e testre szabott identitást alkotni. A Látszatélet egy, a sajátjánál jobb életre törekvő fiatal férfi görcsös próbálkozását mutatja be.

A Mundruczó által alapított budapesti Proton Színház nemzetközi koprodukcióban létrejött előadása Szilveszter (Jéger Zsombor) történetét beszéli el. A fiú elégedetlen roma származásával, hátat fordít rokonságának, hogy Budapesten, a nagyváros névtelenségében találja meg önmagát. Az elfojtás következtében Szilveszterben egyre nő az öngyűlölet – csak idő kérdése, mikor robban.

Amikor ez megtörténik, Szilveszter sötét bőrű és fekete hajú romákkal teli világa váratlanul találkozik a testet öltött ideális énjével: egy szőke fiú él gyerekkori lakásában, emlékei között. (…) A Látszatélet ősbemutatója már az ötödik produkció, amellyel Mundruczó a Bécsi Ünnepi Heteken vendégszerepel. Rendezéseinek közös vonása, hogy kíméletlenül feltárják a jelenkori magyarországi viszonyokat. A mindennapi rasszizmussal, a párkapcsolati és a családon belüli erőszakkal, a dzsentrifikációval vagy a lakáshiánnyal foglalkozó témák tragikuma mellett azonban nem mond le egy csipetnyi humorról sem.” (Lilian Spatz, ORF.at)

„Mundruczó Kornél szokatlan kamaradarabját lelkesen fogadták a Museumsquartier-ban. (…) A nagyszabású estén az erőszak és a hangerő által fémjelzett Mundruczó először mutatja meg légiesebb oldalát anélkül, hogy veszítene erejéből.” (derStandard.at)

„Mundruczó Kornél hiperrealista mesterműve.” (mottingers-meinung.at)

„Magával ragadóan emocionális a cigány édesanyát játszó Monori Lili alakítása.” (ORF.at)

„Monori Lili és Rába Roland élőben harcolnak a lakásért. Lenyűgöző páros. (…) Szatírába hajló hiperrealizmus.” (Wiener Zeitung)

false

 

Fotó: Rév Marcell

„Az Ágh Márton tervezte kiváló színpadkép a darab minden egyes szakaszában meggyőző. A forgása által előidézett káosz és rendetlenség szemléletes metaforája ennek a nyugtalan, kaotikus korszaknak, melyben sokunk élete a feje tetejére áll, mikor elvesztek a szilárd viszonyítási pontok. (…) A darab pontosan és élesen mutatja meg a romák rejtett és nyílt megkülönböztetését Magyarországon, illetve hogy mennyire makacsul tartják magukat a hagyományos előítéletek, és mennyire erőteljesen van jelen a kirekesztés még a 21. században is.” (european-cultural-news.com)

„A magyar Mundruczó Kornél halk, mégis erőteljes hatáselemekkel operáló rendezése a rasszizmust, a lakhatási nyomorúságot és a párkapcsolati erőszakot tematizálja. (…) Mundruczó, aki már több ízben volt a Bécsi Ünnepi Hetek vendége, tapintatos gondossággal, kliséktől mentesen vitte színpadra hazájának legégetőbb gondjait, arcot és történetet adva a diszkriminált embereknek. A százperces színházi este végén hosszan ünnepelte a közönség a társulatot és a rendezőt.” (Tiroler Tageszeitung)

„Mundruczónak alig féltucatnyi karakterre és mindössze 100 percre van szüksége ahhoz, hogy vázolja a helyzetet, természetesen a magyarországitól elemelve és egyetemessé téve azt. A dzsentrifikáció, a nők elleni erőszak, a szélsőséges jobboldaliság és a rasszizmus témáit következetesen, két családtörténetbe ágyazva dolgozza ki anélkül, hogy a cselekmény szétesne vagy parttalanná válna. Felmutat, nem magyaráz, anélkül is érthetővé válik a hatalmi viszonyok rendszere.” (mottingers-meinung.at)

szerző
narancs.hu
publikálva
2016. máj. 29., 14:37
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:
  1. 4 Blama
    Blama
    2016. június 07., kedd 08:25
    Kedves 3. számu hülyegyerek:

    A magyar értelmiség mindig ugyanezt tette.
    Ezért hívják értelmiséginek - az értelmiség ugyanis kritikai.
    Az volt a múlt század elején, majd a 20-40-es években és a 60-80-asokban is.
    Most sem működik.
    Neked ez nem tetszik, mit csináljunk?
    Embereid éppen azon dolgoznak, hogy egy darabont-"értelmiséget" állítsanak elő.
  2. 3 grrr
    grrr
    2016. május 31., kedd 07:08
    Nyugaton elismeréseket lehet azzal szerezni ha a magyar értelmiség nyilvánosan lehányja, rasszistának bélyegezi meg a magyar társadalmat.
    Nyugaton jólesően lenézik a magyarokat, ehhez szolgáltatja a talpalávalót az eszdéeszes értelmiség.

    Vö: a Lionel Jospinnek küldött levél a zámolyi cigányok alkalmából.
  3. 2 grrr
    grrr
    2016. május 31., kedd 06:33
    Szögi Lajos (és mások) rasszista indíttatásból verték agyon magukat Olaszliszkán abból az alantas célból, hogy rossz hírbe keverjék az ártatlan cigányságot.
  4. 1 nőietlen
    nőietlen
    2016. május 30., hétfő 14:44
    Ja, azért is kell ám direkt a rasszizmus és azért kell a nőket is bántalmazni, hogy abból színházba' filmbe' és irodalomba sikereket lehessen csinálni... Jellemző a narancs bunkóságára.

    Úgy tudom, nőjogi mozgalmak újságíróknak is tartanak felvilágosító tanfolyamokat: hogyan nem kellene beszélni a nők elleni erőszakról. (Adott esetben pl. talán lehetett volna mellőzni a címből az erőszakot, mindenféle erőszakot és esetleg csak Mundruczó sikerére koncentrálni. A cikkben attól még lehet elemezgetni annak konkrét okát és tárgyát.)

Komment írásához