Interjú

„Elfog az undor”

Fodor Tamás, a Stúdió K igazgatója
szerző
Szentgyörgyi Rita
publikálva
2016/26. (06. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Annyi élete van az embernek, ahány figurával találkozik – vallja. Politikai karrierjéről, igazgatói terveiről, színészi alkatáról és az értelmiség felelősségéről is kérdeztük.

Magyar Narancs: A Pulitzer-ügy című darabban játszik a Spinozában. A makói születésű médiamogul a Panama-ügyben felvetődött korrupciós gyanúk miatt keveredett perbe az Egyesült Államok elnökével. A Pulitzer-díj centenáriumán túl a magyar sajtó- és véleményszabadság jelenlegi állapota miatt tartja aktuálisnak a történetet?

Fodor Tamás: Pulitzernek Theodore Roosevelt elnök idejében kellett megvívnia azt a csatát, amely példát szolgáltatott arra, hogy a sajtó függetlensége mennyire fontos egy ország fejlődése, szabadság- és demokráciaélménye szempontjából. Pulitzer kötődése Európához igen erős volt, de csak a művészet szeretete miatt. „Hiába csodálom a művészetéért, elriaszt Európa elmaradottsága, hűbéri hagyományai, szolgalelkűsége és a szabadság hiánya.” E szavakkal indokolta, hogy miért ragaszkodott ahhoz, hogy amerikaiak kapják a Pulitzer-díjat. Azért vállalta a pert az Egyesült Államok elnökével szemben, mert, mint mondta, az Egyesült Államoknak demokráciára érzékeny polgárokra van szüksége. Megfogalmazása szerint: „Nemzeti érdek, hogy minden fontos beruházás, politikai döntés nyilvánosságra kerüljön. Nincs olyan trükközés, szélhámosság, bűn, amely ne abból élne, hogy titokban tartják.” Mintha ezeket ma fogalmazták volna! Elméletileg létezik még választás az állampolgárok számára hírfogyasztásban, gyakorlatilag a kormány mindent államosít, az oktatást, a művészeteket, a sajtót, legutóbb az alternatív iskolákat. Van egy olyan mondat a darabban, hogy „Az elnök urat a tömegek oktatása szemmel láthatóan nem érdekli.” A mostani kormány annektálja az oktatást is, azért, hogy ne alakulhasson ki sem a gyerekekben, sem a velük foglalkozó pedagógusokban, illetve a szülőkben a kétely, a vélemény és kritika, ami megalapozhatná, hogy valami lényegest érezzenek a világból.

MN: Rokon lelkek lehetnek Sándor Annával, a Spinoza Ház tulajdonosával, aki önhöz hasonlóan szintén intim térben képzeli el a színházat…

FT: A Spinoza igazi magánszínház. Ez a megszállott asszony Hollandiából jött haza a férjével, és vette magának a bátorságot 2000-ben, amikor már nem volt olyan boomja a függetlenségnek, hogy színházat alapítson. Arra gondolt, hogy a hollandok, az értelmiségiek, a zsidó szervezetek esetleg támogatni fogják a holland filozófus nevével fémjelzett kultúra népszerűsítését. Tévedett, tőlük sem, a magyar államtól sem kapott támogatást. Persze a Stúdió K is csak azért kap jelentősebb alapítványi támogatást, mert szinte erején felül vállal pluszfeladatokat is, amelyek túlmutatnak az egyes színházi előadások minőségi eredményein. Oktatással is foglalkozunk, drámapedagógiával, hátrányos helyzetű gyerekekkel, a más rétegekkel való szolidaritással, és mindez valamilyen alapot ad a megélhetéshez.

MN: A rendszerváltáskor, 1990 és 1994 között az SZDSZ parlamenti képviselője volt, a kulturális bizottság alelnökeként részt vett a médiatörvény körüli vitákban. Mi vitte a politizálás felé?

FT: A 70-es évektől természetes érdeklődésem volt az ellenzéki mozgalmak és a politika iránt, de korábban is már munkált bennem a rokonszenv. A lengyel Szolidaritás megjelenésétől már tudatosan, bár epizodista szerepkörben vettem részt egy-két megmozdulásban. Haraszti Miklóssal ugyan az irodalmi életből ismertük egymást, de ő vett rá a komolyabb szerepvállalásra. Az SZDSZ-nek szüksége volt olyan emberekre, akik a saját területükön népszerűségre tettek szert, és képesek voltak arra, hogy megszólaltassák azokat a gondolatokat, amelyeket a liberálisok képviseltek. Megyei listáról jutottam be a parlamentbe, az egyéniben néhány száz szavazattal lemaradtam egy fórumostól, akinek már a nevére sem emlékezhetünk. Én voltam az elsők között, aki talán a második ülésnapon felszólalt, és a megyei lapok újságíróinak védelmében tett felszólalásom nyomán született meg a Csurka dominálta médiabizottság.

MN: Manapság mi jut eszébe, ha rátekint a tiszteltnek nevezett ház működésére?

FT: Egyszerűen szólva, elfog az undor.

MN: Mi a véleménye a mostani liberális kezdeményezésekről?

FT: Nincs velük rokonságom. A mai pártok 19. századi maradványok. A Fidesz olyan mértékben beásta magát a magyar valóságba tulajdonilag, ideológiailag, rokonilag, maffiai­lag, a választójog eltorzításában, hogy ezen a hagyományos eszközökkel, pusztán a képviseleti demokráciával nem lehet változtatni. Amíg egy kritikus tömeg nem születik meg, amelyik felülemelkedik a saját természetes konformizmusán. Az emberben természetesen munkál a túlélési ösztön, az alkalmazkodási kényszer, egyszerűen nem bírjuk elviselni az állandó izgalomban tartást, a folytonos harci készültséget. Erre játszik rá a „keresztapa” és politikai családja. A rezsiharctól kezdve a szabadságharcig szinte a teljes honvédelmi szótárat mozgósítja. És ez fájóan ingerlő arra az ifjúsági környezetre, amelyik szeretné a saját éle­tét élni, nem harci eszköznek felhasználtatni magát.

Reménytelennek látom az elkövetkezendő pár évet. Nem hiszem, hogy a következő választáson bármi is eldől, legfeljebb fékezni lehet a kétharmadot. A testületi kivonulás lenne talán az egyetlen célravezető ebből a fajta álpolitikai életből, áldemokráciából. Minden vonalon a bojkott híve vagyok, ugyanakkor támogatom az autonóm közösségek kialakulását, a közpolitikai interakciókat, az egyes csoportok közötti valódi kommunikációt, a részérdekek követelését. Ezeknek az összekapcsolódása jelenthet egy olyan kritikus erőt, aminek a hatására megindul az uralkodó elit erjedése. Amint megkezdődik a bomlás, megerősödhetnek az ellenerők, amik most még nem látszanak.

MN: Akár a Stúdió K is betölthet ilyen közösségi szerepet?

FT: Egy lehetséges példával szolgálhat. Némi derűlátásra ad okot, hogy minden represszív, korlátozó törekvés ellenére létezik még független szcéna és független szféra. Erős pedig a szándék a függetlenség elnyomására, lásd a folyóiratokat, a filozófusokat, a színházakat. A kiemelkedő eredmények viszont talán megóvják ezeket a struktúrákat, mint ahogy a Kádár-rendszerben is megóvták. Van oka félni ennek a rendszernek, amelyik nem a belső gazdasági fejlődésre, hanem a külső európai pénzre épít.

MN: Született ellenzéki, szabadgondolkodó, kőszínházi struktúrán kívüli. Lehetett volna más olvasata is a pályájának, vagy ez az alkatából fakadó, életre szóló vállalás?

FT: Már a 60-as évek elején így gondoltam, amikor az Egyetemi Színpadra mentem, és nem a színművészeti főiskolára. Abban a párhuzamos kultúrában próbáltam megtalálni a helyemet, amelyik nem tagozódik be egy központilag irányított és központi akaratot kifejező intézménybe. A Stúdió K nevében a K betű Brecht Keuner urára utal. Kedvenc kis történetem így hangzik: „– Min dolgozik? – kérdezték K. úrtól. – Sok gondom-bajom van – felelte K. úr. – A következő tévedésemre készülök.” Ha úgy tetszik, ez az ars poeticám. Nincsenek örök igazságok, konkrétumok vannak, amelyek kérdések formájában merülnek fel, és az embernek tovább kell kérdezni, kritikával illetni mindent. Ha végignézek a k betűkön: kollektíva, kreáció, képzelet, költészet, kivételesség, kritika, csupa olyan szó, amit a magaménak érzek. És hozzá a leglényegesebb dolog, amivel meg lehet fogni egy nemzedéket, amivel elindítjuk a kíváncsiságot, a kérdezést, a kritikát: a humor. A most látható Picasso-kiállítás apropóján idézik a mester mondását: „Minden, amit lehetetlen elképzelni, az valóságos.” A legérdekesebb kérdés számomra az, hogy meddig képzelet valami, és mikor kezd valósággá válni. ’68-nak is az volt a jelszava, hogy legyünk realisták, követeljük a lehetetlent. A képzelet a költészettel rokon. Azért sem rendezek már, mert nem vagyok olyan erős, hogy mernék a képzelet­­ben továbblépni. Annyira lehúz a valóság, hogy inkább játszom, és a figurákban próbálom a képzeletet és a valóságot költészetté varázsolni.

MN: Szikszai Rémusz, aki az utóbbi években öt előadásban is rendezte, mindig olyan karakterek megformálását bízza önre, akikre felelősség hárul. Ez is kulcsszó a szótárában?

FT: Szabadság és felelősség együtt jár. A szabadságnak más határa nem lehet, csak a saját felelősségem. Kivételes a helyzetem: nyugdíjas vagyok, van munkám, nem kell rettegnem az egzisztenciális ellehetetlenüléstől. A szabadság ellenségei pontosan azzal tudják érvényesíteni az akaratukat, hogy a létezésükben lehetetlenítik el mind az egyént, mind a közösségeket. És az emberek féltik a családjukat, a lakhelyüket, a megszokott kényelmüket. Magyarország lakosságának nagy része nem jut hozzá egészséges vízhez, levegőhöz, száraz lakhelyhez, sokan éheznek, szörnyű körülmények között élnek. Itt olyan problémák vannak, amihez képest az értelmiség problémái el­enyésznek. Itt mutatkozik meg igazán az értelmiség felelőssége.

szerző
Szentgyörgyi Rita
publikálva
2016/26. (06. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 16 grrr
    grrr
    2016. július 28., csütörtök 14:51
    Drága Rumatám nagy sóhajok közepette mondok le a nézetek közeledéséről. Fáj ez nekem, de be kell látnom, hogy nem jutunk közelebb véleményileg.

    (Én ugyanis a tolvajt tartom felelősnek a lopásért. Az elkövető a bűnös, ő a felelős a lopásért nem az ártatlan lakástulajdonos aki legfeljebb csak szórakozott volt. Más vonatkozásban: nem a szavazó a felelős a lopásért amit az általa megválasztott egyed elkövet. Akár hajlandó elsiklani felette akár nem. Az a felelős aki cselekszik nem az aki a partvonalon kívül van és teljesen eszköztelen a lopás megakadályozásában.)

    Azért más esetekben még egyetérthetünk!

    Remélem fogunk is.

    Őszinte híved:grrr


  2. 15 Rumata
    Rumata
    2016. július 28., csütörtök 11:47
    Kedves grrr,

    az álláspontjaink kizárólag csak azért nem közelednek, mivel te az érveimre való reagálás helyett mellébeszélsz.

    Még egyszer mondom.

    1. A nyitva hagyott ajtón besurranó tolvaj esetében is a lakástulajdonos a felelős.
    A tolvaj a bűnös, de a tolvajlás bekövetkeztének lehetőségéért a lakástulajdonos a felelős.

    A Fidesz rablásaiért is az őket kormányra juttató szavazópolgárok a felelősök.
    A fideszes rablók a bűnösök, de a rablás lehetőségének megteremtéséért a Fideszre szavazó polgárok a felelősök.

    2. A Fideszre szavazó polgárok pontosan tudják, hogy a Fidesz nagyüzemben lop, rabol, és rombolja az országot.

    Ezt azonban nyíltan kimondva JÓ DOLOGNAK TARTJÁK, mivel az a rögeszméjük, hogy a rabló jobboldal "a baloldal elől" rabolja el az ország vagyonát, tehát szerintük az a rablással csupán "jó kezekbe kerül".

    Amíg a baloldal kormányzott, addig a jobboldali szavazók tűrhetetlennek tartották a lopást, és minden eszközzel felléptek ellene.

    Amióta viszont jobboldali kormány van hatalmon, a jobber szavazók már nem háborognak a lopásokon, hanem azt hajtogatják, hogy "mindenki lop, és ezen úgysem lehet segíteni".

    A Fideszre szavazó polgárok nyíltan kimondják, hogy a Fidesz törvénytelenségeit és rablásait csupán "egyszerűsített igazságszolgáltatásnak" tekintik, és ezért nem tartják fontos kérdésnek azt, hogy a Fidesz tiszteletben tartja-e a törvényeket, vagy sem.

    3. A jobboldali szavazók erkölcstelensége már a rendszerváltástól kezdve érzékelhető volt.

    Ugyanaz a jobboldali rabló mentalitás, ami 1945 előtt a zsidók kifosztását és elkergetését, majd 1945 után a svábok kifosztását és elkergetését eredményezte, 1990 után a Kádár-rendszerben létrejött összes eredmény lerombolására és széthordására ösztönözte őket.

    Az ország érdeke a jobboldalon soha fel sem merül.

    Hanem kizárólag csak az számít, hogy kit lehet bűnbaknak kikiáltani, és ezen a címen kirabolni.

    A jobboldali nemzetieskedés a monarchiabeli és a Horthy-korszakbeli jobboldal "nemzet" felfogását tükrözi, vagyis kizárólag csak a szűk uralkodó réteg jólétének hatalmi eszközökkel való megteremtését célozza az összes többi réteg rovására.

    A jobberek számára a két világháború közötti Horthy-korszak volt az "aranykor".
    A reális történetírás azonban a Horthy-korszakot "3 millió koldus országának" nevezi.
    És akkor a zsidóüldözéseket és a nemzetvesztő háborús politikát mégcsak nem is említettük.

    Fogd már fel, hogy a jobber szavazók a 3 millió koldust produkáló Horthy-korszakot tekintik mércének. És rohadtul nem érdekli őket, hogy az ország a szakadék felé tart.

    Hanem abban az illúzióban élnek, hogy pénz van dögivel, csak el kell venni.

    És el is veszik.
  3. 14 grrr
    grrr
    2016. július 28., csütörtök 06:27
    Drága Rumatám!

    Látom, nem csak egyetérteni nem fogunk, de közeledni sem fognak az álláspontok amit sajnálok.

    "És a fidesz-hívőket az sem érdekli, ha Orbán ezt az ország teljes tönkretétele árán teszi meg."

    Ez egy képzet amivel nem lehet semmit sem kezdeni.

    Én azért nehezen tudok elképzelni olyan fideszest aki úgy vélekedne, hogy Orbán tönkreteszi ugyan az országot, ami nem baj, fő, hogy a szeretett viktorom lophasson.

    "..a népen múlik az, hogy megtűri-e maga fölött a korrupt, demagóg, populista, diktatórikus politikusokat."

    Mit csináljon a nép ha nem tetszik neki a korrupt, demagóg, populista, diktatórikus politikus?

    Visszajutottunk a már feltett kérdéshez amire én azt mondtam, hogy csak tehetséges politikus esetén van remény a lázadásra, a rossz politikus elkergetésére.

    Ha azok akiknek módjukban áll egy normális, tehetséges ellenerőt képezni - az ellenzéki értelmiségre gondolok - azok ezt nem teszik, vagy azért nem mert nem vállalják az ezzel kapcsolatos munkát, vagy vállalni akarják ugyan de tök tehetségtelenek politikailag, szóval ilyenkor a lakosságra tolják a felelősséget.

    Arra a lakosságra amelynek viszont nem áll módjában értelmes és normális ellenerőt képezni, mert a feltételei nem adottak hozzá.

    "..a népen múlik az, hogy megtűri-e maga fölött a korrupt, demagóg, populista, diktatórikus politikusokat."

    Ez a mondat felelősségelhárítás, nem más és nem több. A népet okolják mint olyant, mivel ők maguk - mármint az értelmiség - nem képesek semmi jót, semmi életképeset létrehozni.

  4. 13 Rumata
    Rumata
    2016. július 27., szerda 23:13
    Kedves grrr,

    látom, képtelen vagy a lényeget felfogni.

    A lényeg ugyanis nem az, hogy a fidesz-hívők nem tudják megakadályozni Orbánta lopásban.

    Hanem a lényeg az, hogy a fidesz-hívők NEM AKARJÁK megakadályozni Orbánt a lopásban.

    Hanem valami furcsa perverz logikával hasznos dolognak tartják, hogy Orbán lop, és lopat.

    Mert az Orbán-hívők az eltorzult erkölcsükkel úgy gondolják, hogy az Orbán által ellopatott pénzek "jó helyre kerülnek".

    Építik a nemzeti burzsoáziát.

    És a fidesz-hívőket az sem érdekli, ha Orbán ezt az ország teljes tönkretétele árán teszi meg.

    Mert ők hisznek Orbán messianisztikus küldetésében. Még akkor is, ha ezzel ők maguk is rosszul járnak.

    Próbáld egy kicsit ízlelgetni ezt az információt.

    És akkor talán képes leszel megérteni: Fodor Tamás miért állította azt, hogy kizárólag csak a népen múlik az, hogy megtűri-e maga fölött a korrupt, demagóg, populista, diktatórikus politikusokat.
  5. 12 grrr
    grrr
    2016. július 27., szerda 20:13
    Rumata, a székház-ügy miatt harminc százalékos népszerűség vesztésen ment át a fidesz.Többek között én is akkor és attól hagytam abba az orbán dukkerséget ami a maszop drukkerség mellett akkor még elképzelhető volt és én bőven el is képzeltem.
  6. 11 grrr
    grrr
    2016. július 27., szerda 20:06
    Rumatám, orbánt csak úgy lehetne megakadályozni a lopásban, hogy kidobják. Ő azért egész rendesen gondosokodott róla, hogy azok akik kidobhatnák azok vele együtt lopjanak, tehát semmiféle jogcímük se legyen a számonkérésre.

    Azaz, hasonszőrű gazemberekkel vette körül magát Ők azonban gondolom, hogy feljogosítva érzik magukat a lopásra, mert az nem lopás, hanem csak elveszik ami nekik jár.

    Pont úgy mint az eszdéeszesek, ők sem loptak, csak bepótolták amit a Kádár-rendszer megtagadott tőlük.

    Az SZDSZ csak kussoljon lopás-ügyben.

    "Pedig bármikor megakadályozhatnák Orbán lopásait, ha legalább az elemi törvényességet számon kérnék rajta."

    Bemegy az egyszeri fideszes a Viktorhoz:

    - Te Viktor! Te lopsz!
    - Hát, szó mi szó.
    - Holnaptól ne lopjál!
    - Holnaptól nem lopok. Esetleg ma délután?
    - Már ma délután se!
    - Jó.

  7. 10 Rumata
    Rumata
    2016. július 27., szerda 18:01
    @grrr: "hogy orbán készakarva akarjon rosszat az országnak azt nem hiszem"

    Kedves grrr, ezt most tényleg komolyan, harsány röhögés nélkül írtad le?

    Már hogy a fenébe akarna Orbán rosszat az országnak?

    A farkas sem akar rosszat a báránynak. Csak megenni akarja.
    Minden húst le akar rágni róla, amíg csak a csontjai maradnak.
    És akkor otthagyja.

    Orbán is csak az ország javát akarja. Az összeset. Elvenni.

    - - -

    @grrr: "Mit tehetnek most azok a fideszesek - akik számosan vannak - azon céllal, hogy a viktor hagyja abba a lopást, nemkülönben a fideszes brancs?"

    Te most hülyéskedsz?

    Ha te egy fideszesnek megemlíted, hogy Orbán lop, akkor szerinted az a válasz, hogy "sajnáljuk, mindent megpróbáltunk, de nem tudjuk megakadályozni"?

    Nem ez a válasz.

    Hanem az válaszolják a fideszesek, hogy:

    - joga van Orbánnak is lopni, mert a maszop is lopott (bár ezt nem tudják bizonyítani)
    - most legalább jó emberekhez kerül a vagyon (de ezt sem tudják bizonyítani)
    - érthető, ha Orbán a saját embereinek kedvez (és szarnak rá, hogy törvényellenesen)
    - nem lehet mit tenni, mert mindenki lop (de ezt sem tudják bizonyítani)

    A fideszes rajongóknak eszük ágába se jut Orbánt akadályozni a lopásban.

    Pedig bármikor megakadályozhatnák Orbán lopásait, ha legalább az elemi törvényességet számon kérnék rajta.

    - - -

    A jobboldal az erkölcsi színvonalát már az 1993-beli székházlopással is nyíltan kimutatta.

    Antall 1993-ban úgy döntött, hogy állami támogatáshoz juttatja az MDF-et és a titokban vele szövetséges Fideszt, mert szerinte nincs elég pénzük a közelgő választásokra.

    Ezt simán megtehette volna törvényesen is úgy, hogy kitalál egy olyan jogcímet, ami alapján minden pártnak ad egy fix összegű állami támogatást.

    De nem ezt tette.

    Hanem titkos kormányhatározattal törvénytelenül adományozott az MDF-nek és a Fidesznek egy 1,3 milliárdos állami ingatlant, amit aztán Antall és Orbán titokban eladtak, és a pénzt a holdudvaraik feltőkésítésére költötték.
    És bár ez az ügy nyilvánosságra került, de a két párt szavazótáborában mindmáig semmiféle zúgolódást nem okozott.

    Miért csinálják törvényesen, ha törvénytelenül is lehet?

    Ez a magyar jobboldal.

    - - -

    Én még nem találkoztam olyan fideszessel, akit a Fidesz és az Orbán-kormány törvénytelenségei zavartak volna.

    Legfeljebb az zavarta őket, hogy a fideszes gazemberségekre nem tudnak rá hihető mentséget találni.

    Tehát ne gyere nekem azzal, hogy a Fidesz támogatói nem tudnak semmit sem tenni a Fidesz gazemberségei ellen.

    Mert pont amiatt tud Orbán rabolni, mert a fideszes szavazókat egyszerűen NEM ÉRDEKLI az, hogy Orbán gazemberségeket követel az ország ellen.
  8. 9 grrr
    grrr
    2016. július 27., szerda 16:51
    Drága Rumatám!

    Vannak a fidesznek fanatikusai, hogyne volnának, de a nagy többség szerintem nem ilyen. Ők kesernyésen és sóhajtozva szavaztak már a múltkor is rájuk, pontosan tudva és látva, hogy mennyire nem fenékig tejfel orbán.

    De úgy vélték, vélhették hogy még mindig ők a kevésbé rossz. Én pontosan ezen indíttatásból szavaztam régebben a maszopra, elhiheted, hogy igen kevés lelkesedés volt bennem, kivéve 1994-et amikor is azt hittem, hogy a második 'Németh-kormányhoz' lesz szerencsénk, noha nem ő lesz a kormányfő. De azért lényegileg mégis olyan lesz, gondoltam én.
    Hát nem olyan lett, nagyon nem olyan. Hanem egészen másmilyen.

    Szóval azok a szomorkás fideszesek most azt olvashatják - feltéve ha mazochista hajlamokkal rendelkeznek és ún. ballib médiákokat fogyasztanak, - szóval ők arról értesülhetnek a felkentektől,. hogy fanatikusan imádják a viktort, rajongásukkal övezik, minden állati klassz nekik amit az orbán csinál és teljesen el vannak vakulva.

    Remélem alacsony a vérnyomásuk és túlélik ezeket az eszmefuttatásokat.

    Hála az égnek az enyém is alacsony különben nem biztos, hogy kibírtam volna idáig.
  9. 8 grrr
    grrr
    2016. július 27., szerda 16:27
    "De a nép a felelős azért, hogy lehetőséget adott a politikusnak.."

    Drága Rumatám!

    Elárulnád, hogy mit tehet a nép ha az általa választott politikus elkanászodik? Én maszop szimpatizánsként csak gutaütést kaphattam attól a párttól amelyre hajdanán szavaztam. Semmiféle eszköz nem volt sem az én kezemben sem a másokéban, hogy befolyással legyünk a pártra amellyel szimpatizáltam/tunk.

    Mit tehetnek most azok a fideszesek - akik számosan vannak - azon céllal, hogy a viktor hagyja abba a lopást, nemkülönben a fideszes brancs? Milyen eszköz van a kezükben?

    Persze, lehet tüntetni. Hogyne. De a tüntetésekből amelyeken nem bukkan fel politikai tehetség nem lesz semmi. Pontosabban, hiszterizált orbánutálkozás lesz., de a hisztéria csak elriaszt mindenkit.

    Rumatám!

    A népanyázás akkor lenne indokolt, ha lenne normális választható párt, tisztességes és tehetséges jobboldali vezetővel és a balga nép még mindig a felettébb elkanászodott orbánt akarná.

    Ha lenne a fidesznek normális alternatívája és a balga népnek nem kellene akkor látnám indokoltnak a felfuvalkodott értelmiség néplehányását. Van normális alternatívája a fidesznek? Bármely oldalisággal, bal, jobb, liberális, bármi - van?

    Szólj ha látsz ilyet!

    Nem hiszem, hogy a fidesz rosszat akar az országnak. Sokat lopnak és az éppen elég rossz mert kinyírja a közerkölcsöt. Továbbá: minden tele van tökkelütött fidesz-káderekkel akik vállvetve csinálnak hülyeséket. Pimasz és hülye fideszesekkel tele az ország és a hócipő.

    De hogy orbán készakarva akarjon rosszat az országnak azt nem hiszem. Ez már hisztéria.
  10. 7 Rumata
    Rumata
    2016. július 27., szerda 15:50
    Kedves grrr,

    bármennyire is berzenkedsz ellene, de Fodornak van igaza.
    Minden népnek pont olyanok a politikusai, amilyeneket megérdemel.

    Az kétségtelen, hogy a politikus követi el a bűnt.
    De a nép a felelős azért, hogy lehetőséget adott a politikusnak arra, hogy elkövethesse.
    Ha egy nyitva hagyott ajtón a tolvaj besurranhat, azért nem a tolvaj, hanem egyértelműen a házigazda a felelős.

    A békés rendszerváltással pont az volt a probléma, hogy a nép nem vett részt a demokrácia kiharcolásában, és ezért később nem is tudta azt megvédeni.
    A rendszerváltás annyira könnyen ment, hogy az emberekben egyszerűen nem alakult ki az igény arra, hogy a politikusoknak komolyan a körmére nézzenek.
    Pedig már akkor gyanút kellett volna fogni, amikor a kerekasztal-tárgyalások videofelvételeit titkosították.

    Fodor tehát nagyon jól látja: amíg az emberekben nem alakul ki széles körben a belső igény arra, hogy ne tűrjék a zsarnokságot és a visszaélést, addig a politikusok azt csinálnak velünk, amit csak akarnak.

    - - -

    Azt pedig nyugodtan elhiheted Fodornak, hogy Orbán tudatosan veri szét a hagyományosan önálló oktatói tevékenységre építő magyar oktatási rendszert, és ezzel kifejezetten az önálló gondolkodás kiirtása, a tömegek manipulálhatóvá tétele a célja.

    Csodálom, hogy ez eddig nem tűnt fel neked: Orbán tudatosan teremt olyan kiszámíthatatlan politikai és gazdasági környezetet, hogy az emberek egy idő után lemondjanak arról, hogy a dolgok működését megértsék és átlássák.

    Mert amint az emberek lemondanak a körülöttük folyó dolgok átlátásáról és megértéséről, rögtön manipulálhatóvá válnak.

    És bizony teljes joggal nevezheted ezt rontásnak, mivel ma már a tankönyvekben és a médiában olyan tömény hazugságáradat zúdul a gyerekekre, ami már nyilvánvaló személyiségtorzuláshoz vezet.

Komment írásához