Íme Dörner nyertes pályázata: „Erő és gondolat, ami összetartja a nemzetet”

szerző
Pálos Máté
publikálva
2016. szept. 07., 01:07
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az Újszínház újraválasztott igazgatója Nagy Ferót és Szikora Róbertet is színpadra állítja, hogy harcoljon a külhoni divatok ellen.

Bár tizenketten pályáztak az Újszínház igazgatói pályázatára, a főváros újabb öt évre Dörner Györgynek adta a fővárosi teátrumot. A döntés azért is meglepő, mert a pályázók nagy számából arra lehetett következtetni, hogy a szakma bízott a pályázat tisztaságában, a szakmai szempontok érvényesítésében, ráadásul a Dörner-féle Újszínház sem anyagilag, sem szakmailag nem muzsikált kifejezetten jól, bár az tény, hogy a kezdeti politikai botrányok idővel elmaradtak, a színház inkább a jegyeladások feltornászására koncentrált.

De Dörner öt évvel ezelőtti pályázata és kinevezése már magában botrányos volt, tüntetések is követték, kiszivárgása után pedig mindenki láthatta a tizennyolc oldalas munkáról, hogy írója

nem ismeri a színház adottságait, és sokkal fontosabbak számára a szélsőjobboldali összeesküvés-elméletek, mint a művészi sikerek.

A Fővárosi Közgyűlés augusztus utolsó napján megint Dörnernek adta az Újszínházat, Gy. Németh Erzsébet DK-s politikus szerint szabálytalanul. Szerinte azért lett Dörner a befutó, mert ő volt az ábécésorrendben a második, és megkapta a Fidesztől a minősített többséget. A másik két jelöltről, akiket a szakmai bizottság javasolt, nem is szavaztak – állítja Gy. Németh. Ha ez így van, akkor a szakmai bizottság

valószínűleg csak Bodó Viktorról és Dörner Györgyről szavazott,

Hargitai Ivánról és Radó Denise-ről nem.

A döntés óta sorra hozzák nyilvánosságra pályázataikat a színházi szakemberek. Tóth Péter, a Szputnyik korábbi ügyvezetője Mátyássy Bence színésszel pályázott, „felelősségünk, hogy pályázzunk, hogy gondolkodjunk a jövőnkről” – írják. Hargitai Ivánék azzal a szándékkal hozták nyilvánosságra pályázatukat, hogy „nyilvános vitasorozatot kezdeményezzünk az újszínházi pályázat kapcsán a pályázati rendszerről, a kinevezések szakmai megalapozottságáról, színház és politika viszonyáról”. Bodó Viktorék hasonlóan indokolták jelentkezésüket: „A pályázat megírása alatt pontosan tudtuk, hiszen mi is itt élünk, hogy

nincs esélyünk a programot megvalósítani.

Hangozzék bármilyen fellengzősen, szakmai becsületből írtuk meg. Azért, hogy önök olvashassák, milyen lehetne, és szerintünk milyennek kellene lennie egy »magyar dráma színházának« itt, ma, most; illetve hogy lássék: mihez képest döntött a főváros közgyűlése.”

Mindeközben sikerült hozzájutnunk Dörner György pályázatához, pontosabban ráakadtunk az Újszínház honlapjának egyik félreeső szegletében, egészen pontosan a közérdekű adatok között. A pályázat felkerülésére egyébként a színház munkatársa is felhívta a figyelmünket, mert az anyagot korábban kikértük tőlük, akkor még hiába. Dörner a többiekkel ellentétben csöndesen, bármiféle nyilatkozat, sajtóanyag vagy közlemény nélkül hozta nyilvánosságra az anyagot. (A pályázatot a fővárostól is elkértük a döntés után, ők ugyanazon a napon küldték el, amikor az felkerült a honlapra.)

A közel százoldalas pályázat túlnyomó része az elmúlt négy év dicsérete, a programok felsorolása, és a vázlatos tervek – a következő öt évad koncepciója alapján

irányváltás nem várható a színházban.

Az értékeléstől eltekintenénk, első olvasásra csak szemezgetni szeretnénk abból a szakmai anyagból, amely alapján a főváros további öt évre a szélsőjobboldali kötődésű Dörner Györgynek adta az Újszínházat. Másképpen fogalmazva a következő gondolatok és szakmai színvonal mögé állt oda a magyar állam, öt év után újra.

A teljes pályázati anyag innen tölthető le, íme néhány idézet:

„A szakma hol támadott, hol negligált, hol teljesen elhallgatott bennünket. A színészek és rendezők félve szerződtek az Újszínházhoz.”

„Szeressük meg egymást a magyar szerzőkön keresztül, mi magyarok, és elkezdjük az önbecsülésünket átragasztani a másik magyarra, megbecsülve azt, azon keresztül, amit látunk a színpadon. Azt szeretném, hogy a színház hasonló érzelmeket tudjon kelteni az emberekben, mint amit a futballszurkoló egy Európa-bajnokság kapcsán átél.”

„Ráadásul a színjátszás stílusát is megfertőzte megannyi külhöni divat.”

„Amikor idejöttem, megkezdődött a sivalkodás, hogy jaj, most nyílik meg a Csurka-színház. (…) Csurka István neve és munkássága, a Trianon-kérdés külön ok volt arra, hogy az Újszínházat és rajta keresztül engem támadjanak. A dolgot végül az örökösei (gyermekei) oldották meg. (Jogvitájuk miatt egyelőre nem játszahtunk Csurka-drámákat.)”

„Trianon gyalázatáról nem írtak s még ma sem írnak eleget a tankönyvek. Tulajdonképpen csak kevesekben tudatosult, hogy Magyarország kétharmada került a határon kívülre. És nemcsak erdők, mezők, hegyek és völgyek meg gyárak, hanem emberek is – köztük alkotók, írók is, például Erdély teljesen sajátos irodalmi közössége.”

„Idén, a III. Keresztény Színházi Fesztivál megrendezésekor már tudjuk, az iszlám Európába tolakodása egy csöppet sem békés: kontinensünkön terror és félelem van, vér folyik, s közben zajlik az idegenek honfoglalásszerű beáramlása.”

„E kétféle »szószék« – a színház és a templom – tapasztalataink szerint sokat tud segíteni egymásnak, a vallás és a mindennapi élet erkölcsi példázatainak és igazságainak keresése által.”

„A színház önmagában véve is aktív, szakrális tevékenység, nem véletlenül alakult ki vallási rítusokból. (…) A talajvesztettség orvoslásában, az identitás- és a hovatartozás keresésében a színház és a hit ősidők óta egymást erősíti.”

„Farkas Zsuzsa művészeti tikár Indiában jártunk címmel állított össze egy, a társulat által készített képekből válogatott mini fotókiállítást a jaipuri, új-delhi utazás emlékeiből.”

„Színházunk hagyományai közé tartozik, hogy egy-egy magyar rocklegendát, országosan ismert sztárt vagy zenekart megörökítsünk rockmusical formájában. A 2017-es évben fog színpadra kerülni a Nagy Feró és a Beatrice történetét megelevenítő Boldog szép napok című rockballada, Falussy Lilla szövegével. Ezt a hagyományt folytatva újabb rocklegendát szeretnénk színdarabba foglalni. Ezért terveink között szerepel, hogy az R-GO történetét is színpadra vigyük.”

„…az Elvira egy roma környezetben játszódó, keserű ízzel megírt tragédia, Felső-Magyarországon játszódik a 21. század első évtizedében, ezért látleletet ad a kortárs társadalmi viszonyokról. (… ) Szeretnénk erről a témáról is szólni, lehetséges, hogy ez egy rétegtéma, de mivel nagy jelentőségű, nem kívánjuk elhanyagoni ezt a társadalmi réteget, s kiáltó problémáit, kíváló színpadi környezetbe ágyazva.

Olyan beszélő nevű szereplőket írt meg Fazekas, mint Boszi, Mocsok, Viola, Báró, Dzsina.”

„Hiszek abban, hogy szükség van egy olyan erőre, gondolatra, ami összetartja a magyar nemzetet. Reményeim szerint ebben az általam vezetett Újszínház jelentős szerepet tölt majd be.”

szerző
Pálos Máté
publikálva
2016. szept. 07., 01:07
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 7 grrr
    grrr
    2016. szeptember 08., csütörtök 11:19
    A kézivezérelt kultúra még a kézivezérelt tőkésosztálynál is rémesebb mert látszik. A tőkefelhalmozás a háttérben zajlik, csak az eredményről értesül a köz hellyel-közzel, pl. óeánt gründol mészáros alcsútra vagy felcsútra a Mount Everest lábaihoz.

    De a kultúra, az látszik. A folyamat is, az eredmény is.

    Boldogult Aczél György, hát nem hiszem, hogy rendelt volna kultúrát, vagy hogy azt mondta volna neki Kádár János, hogy itten most kell egy ilyen színmű, meg egy olyan film, kérlek csináljatok nekem, illetve a rendszernek ilyent. Vagy valaki írjon ilyen könyvet, amolyan verset, hát el nem tudom képzelni. Azt meg pláne nem, hogy Aczél György valaha is partner lett volna egy ilyen eszement elképzeléshez.

    A tűrt, tiltott, támogatott nyilván arra vonatkozott, hogy az írók írtak amit akartak, a filmesek csináltak olyan forgatókönyvet amilyent akartak, sőt olyan filmeket is, a színpadi szerzők meg írták ami eszükbe jutott.
    A kész mű aztán zord időkben kerülhetett tiltólistára, de szerzők direkt toszogatása - eztet tessék írni, aztat tessék írni - hát ilyen ordenáréság, az biztosan nem volt. Kizárt.

    Nade a mai idők!

    Amikor dúró dórácska házi feladatot ad a filmeseknek - a Saulról jutott az eszébe az ordenáré tyúknak - hogy akkor legyen erről is film, legyen arról is film, majd ő megmondja miből legyen, esetleg a szereplőket is kiválogatja - és ez a nyomorult senkiházi liba a parlament kulturális bizottságának ez elnöke, hogy ott rohadjon meg a pártjával együtt ahol van.
  2. 6 szegedi789
    szegedi789
    2016. szeptember 07., szerda 21:13
    azt a keresztyény-nemzeti értelemben vett nemzeti-keresztyény csikidamot ...
  3. 5 Hóvarjú
    Hóvarjú
    2016. szeptember 07., szerda 17:34
    A kettő között pedig aláírja a beszervezési nyilatkozatot, és külön felvonás szól majd arról, hogy semmi lényegeset nem jelentett
  4. 4 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2016. szeptember 07., szerda 16:52
    Vajon a Beatricét megénekelő rockballadában Feró rögtön bőrszerkóban jön majd a világra, vagy előbb a Gyere, kislány, gyere c. diszkóballada előadójaként fog harcolni a kommunizmus ellen?

  5. 3 grrr
    grrr
    2016. szeptember 07., szerda 10:20
    Na tessék!
    Elvitte a cica az előttem szólót.
  6. 2 grrr
    grrr
    2016. szeptember 07., szerda 10:19
    Hajrá normális magyarok!
  7. 1 grrr
    grrr
    2016. szeptember 07., szerda 05:12
    "Szeressük meg egymást a magyar szerzőkön keresztül, mi magyarok, és elkezdjük az önbecsülésünket átragasztani a másik magyarra,..."

    Kedves Narancs, neked nincsenek lelki csipkéid!

    Ez gyönyörű!

    Sajnálatos hogy Szittya Attila Bendegúz költészetének bemutatása nem szerepel a tervek között.

    Már csak ő hiányzik.



    ("... az iszlám Európába tolakodása egy csöppet sem békés: kontinensünkön terror és félelem van, vér folyik, s közben zajlik az idegenek honfoglalásszerű beáramlása.“
    Ez viszont igaz.)

Komment írásához