Laoszban nyitott kocsmát, aztán jött a Győzike-show, ahonnan már sima út vezetett a Katona József Színházba

szerző
Kozár Alexandra
publikálva
2017. márc. 02., 14:23
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nyomtatott kiadásunk végre interjút készített mindnyájunk kedvenc rendezőjével – aztán csak fogtuk a fejünket: micsoda pálya! Kedvcsinálónak kifejezetten az interjú kevésbé izgalmas részeiből válogattunk, de azért a biztonsági öveket tessék csak gyorsan bekapcsolni!

Magyar Narancs: Miért jöttél haza három év múlva (Laoszból)?

Székely Kriszta: Az egyik nap nagyon rosszul végződött a bárban, részegek, verekedés stb. Bevittek minket a fogdába, nem volt olyan egyszerű kijönni onnan, végül a német konzulátus segített. Laosz után még másfél év Sanghaj jött. Tulajdonképpen telítődtem, és éreztem, hogy haza kell jönnöm. Hirtelen Európának lett olyan vákuuma, mint korábban Keletnek. Ösztöndíjat nyertem egy amerikai filmes egyetem kurzusára egy rövidfilmemmel. Ott találkoztam Kovács Dániel Richárddal, aki most az RTL Klub kreatív főrendezője. Képességesnek tartott. Elhívott dolgozni.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Milyen műsorok létrehozásánál voltál jelen?

SZK: Majdnem minden műsorénál, ami nem stúdióban forgott. Például két hónapig forgattuk Argentínában, az esőerdőben a Celeb vagyok, ments ki innent, de néhány adás erejéig dolgoztam a Győzike-show-ban is.

MN: Nem irritált a közeg?

SZK: Az elején nem, de amúgy is csak két és fél évig csináltam. Huszonnégy éves voltam, rendező szak csak évek múlva indult az egyetemen.

(…)

MN: Hogyan kerültél aztán a Katonába, az ország egyik legjobb színházába?

SZK: Már másodévtől kisebb feladatokat kaptam Zsámbéki Gábor és Máté Gábor igazgatóktól, részt vettem különböző projektekben. Szépen lassan, fokozatosan ismertem meg a társulatot, és dolgoztam velük ebben-abban. Készítettem jubileumi videót, képviseltem a társulatot Fullajtár Andreával a Bergman-fesztiválon Stockholmban, aztán Ascher Tamással közösen rendeztem Fischer Iván Vörös tehén című operáját. A Szép napokat, a negyedikes egyetemi monodrámavizsgámat, amit Szirtes Ágival csináltunk, még mindig játssza a színház. Zsámbéki A nép ellensége című előadásában pedig színpadon voltam, végig próbáltam a társulattal két hónapot, így megéltem arról az oldalról is egy munkafolyamatot. Tanulságos volt, közelebb is hozott a színészekhez. Az ötödév végi diplomarendezésemet, a Petra von Kantot pedig már ide készítettem az alagsori játszóhelyre, a Sufniba.

 

A teljes interjú a Magyar Narancs csütörtökön megjelent nyomtatott kiadásában olvasható.

szerző
Kozár Alexandra
publikálva
2017. márc. 02., 14:23
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Székely Kriszta
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához