Most elmaradt a csoda is – Székhelyi József (1946–2018)

szerző
László Ferenc
publikálva
2018. aug. 23., 10:25
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Őszintétlenség lenne, és alighanem hiba is, máshonnan kezdeni: ő volt Homer Simpson magyar hangja, és ő volt Kémeri doktor is. Hiszen ezek az alakítások idézik fel a legérzékletesebben Székhelyi József figurateremtő tehetségét – és a közszeretetet, amely évtizedeken át kísérte a színész útját.

Játszott természetesen veretes klasszikus szerepeket is, volt országgyűlési képviselőjelölt a Terézvárosban és színigazgató Szegeden. Székhelyi József majdnem minden volt pályafutása során, s játszott majdnem mindenhol: Kecskeméten és Sopronban, a Nemzetiben és a Madáchban, a Vidám Színpadon és Veresegyházán, no és persze a televízióban. Abban a régi királyi tévében, amely színházi közvetítések, tévéjátékok és szakmányban gyártott telepódium-kabarék révén teljes színésznemzedékeket tett a nézők meghitt ismerőseivé, sőt szinte családtagokká.

false

 

Fotó: MTI

Így történt ez a Színművészetit 1971-ben elvégző Székhelyi Józseffel is. Dadogó-hebegő, frenetikusan slemil figurái nélkül éveken-évtizedeken át elképzelhetetlen lett volna bármely vidám esti összeállítás, régről elővett bohózat. Vérbő komikus volt, a szemérmetlen játékkedvben és a nevettetés áldott öncélúságában Körmendi János, Márkus László vagy Haumann Péter egyenrangú partnere. Tökélyre vitte a bohózati zavartságot, a kínos elakadások és pánikszerű begyorsítások háromdimenziós emberábrázolását. A pampák bikája című Nóti-bohózatban mint félősen szerény főpincér rendre a haját megérintve indította parolára a kezét: a tenyérizzadást talán még sosem játszották el ötletesebben és hatásosabban.

S miközben Székhelyi maga volt a cingár slemilség, valamiképp a sosemvolt békebeli világ eleganciáját is elénk tudta idézni. Igaz, sosem bokacsattogtatós merevséggel, hanem inkább pestiesen, lazult kávéházi modorban. Ez tette őt alkalmas tánctanárrá (Én táncolnék veled), és persze mindenekelőtt ez a fesztelenül polgárias hitel adott értelmet az 1986-os Kémeri-sorozatnak is. Székhelyi ideális pesti link volt, zsirárdikalappal a fején vagy anélkül, zsúron és tetthelyen egyaránt helytállva.

Kémeri bohémes figurája elképzelhetetlen Székhelyi egyszerre érzelmes és szemtelenül konfidens, fürkésző tekintete nélkül. Homer Simpson viszont értelemszerűen csupán a hangját kaphatta a magyar színésztől. Túlbecsülhetetlen hozzáadott érték volt ez a hang: Homer dühös „doh”-i a magyar rajzfilmszinkron csúcsairól visszhangzottak. Beszédes tény, hogy amikor egy ízben, mindössze egyetlen epizód erejéig Csuja Imre ugrott be A Simpson család magyar hangjainak összeszokott csapatába, az ugyancsak hatalmas szinkronrutinú kolléga nem tudta pótolni Székhelyit.

Székhelyi József életének utolsó éve, a tüdőrákkal folytatott egyenlőtlen küzdelme a nyilvánosság előtt zajlott. A közszeretet, amelyet a mára rég megzápult emlékű politikai támadások sem tudtak érdemben apasztani, igazolta a privát szemérem végső felfüggesztését. A Kémeri utolsó epizódjának legutolsó jelenetében a Kémeri házvezetőnőjét és nyomozótársát alakító Tábori Nóra épp a doktor sírjától távozik, s mi látjuk, amint a temető kapujában ott ül Székhelyi József szakállas, vak koldusnak maszkírozva. Feltámadunk, mondta akkor a sorozat címszereplője, alighanem már a reménybeli folytatás felé kacsintva. A folytatás akkor elmaradt, ahogyan most elmaradt a csoda is.

 

szerző
László Ferenc
publikálva
2018. aug. 23., 10:25
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 15
    rworse
    2018. augusztus 25., szombat 23:47
    Ezek a mai fiatalok...
  2. 14
    szegedi789
    2018. augusztus 25., szombat 21:02
    Konzervatívnak hangzó elitista hablaty, rworse. Különösen taszít ez a kérlelhetetlen felsőbbrendűségi hangvétel. És hogy aczéli legitimációs dumát ilyen szépen felmondod. Nem engedünk, miből is?
    Mitológia. Bocs.
  3. 13
    rworse
    2018. augusztus 24., péntek 23:26
    6

    Hja,
    "Simpson-család a Monty Phyton utáni legfontosabb humoros sorozat, a vicces rajzfilmek ősforrása."

    Neeeem, neeem, neeem. Nem említhető egy napon Monty Pythonnal. Nem ősforrása semminek. Százegyedik futószalagtermék száz korábbi futószalagtermék paneljeiből. Szimpla pop. Kicsit sarkítok, mert hát persze, van valamennyi szerzőiség, eredetiség, tartalom a Simpsonsban, de nem sok. A lényege, ahogy te is mondod, a pop.

  4. 12
    rworse
    2018. augusztus 24., péntek 23:07
    10-11

    De hiszen én is arról beszélek, hogy a Simpsons a popkultúra alappontja. A pop-é. A popkultúra pedig nem számít sehova. Csak tűrjük.
    Székhelyi pályája ellenben eredendően kultúra. "Magas". A South Park is kultúra. "Magas". A kultúra számít. A "magas". Meg néha a középfajú, ha olyan - ld. pl. Rejtő, Dumas, Tati, Allen, de Funes... A popkultúra nem kultúra. Nem tartalom. Nem számít.

    A Simpsons a pop-kultúra alappontja. Erről van szó. Tehát nem számít sehova. Nincs tartalma. Nem érték, hanem puszta érzék, azaz, pornó - kicsit sarkítok. A popkultúra nem számít sehova. Sőt.

    Nem moshatod össze (nemzedéki kérdés) a (pl. magyar) cucilizmus kulturális korszakát a mostani magyar kulturális korszakkal, mert teljesen más kulturális korszakok. Akkor "régen" a kultúra volt a cél, azaz, a kulturális normativitás. A popkultúra pedig tűrt volt - vagy tiltott. Most a popkultúra (ipari tevékenység) triumfál, a kultúra pedig kis réteg művelménye. Rossz mondat, hogy "Akkor is, most is van minőség / szar.", ugyanis akkor "régen" a minőség volt a cél, az elvárás, a megvalósítandó, de nem a szarral szemben, hanem a popkultúrával szemben, azaz, a kulturális "pornográfiával" szemben. A nemszámítóval szemben. Akkor "régen" az volt a cél, hogy számítson, kultúra legyen. Ma a popkultúra a természetes, de attól az még nem kultúra. Szabadjára van engedve a pop, és egyenjogúvá vált, de ettől még nem vált olyanná, ami számít. Csak van. A Simpsons a popkultúra alappontja, de nem számít sehova, hogy mi a popkultúra alappontja. Ezért nem illendő Székhelyi nekrológot Simpsons-szal kezdeni. Mert Székhelyi pályájának alappontjai olyasmik, amik számítanak, amik kultúrák, vagy legalább kulturális szintre emelt középfaj. Székhelyi pályáján a popkultúra mellékvágány (nem vak-, de mellékvágány).

    Mint megjegyeztem, a mondandóm végett egy kicsit sarkítok, csúsztatok a Simpsons kárára - de csak egy kicsit.


    "Ahogy régebben is futószalagon gyártották a tévéjátékokat, ma meg mást."
    Nem igaz, nem futószalagon gyártották a tévéjátékokat. Szerzőileg, egyedileg alkották őket. Kulturális céllal. Ma meg Magyarországon is tévésorozatokat (soap opera) csinálnak, pop céllal. Összehasonlíthatatlan. A rendszerváltás után jónéhány évig a kulturális hanyatlás egyik állandóan emlegetett indikátora volt, hogy nem készülnek tévéjátékok (és színházi tévéközvetítések-felvételek). A tévéjátékok, színházi közvetítések teljesen más terület, mint a szappanoperák. Összehasonlíthatatlan, nem említhető egy napon. Horribile dictu, amikor a cucilizmusban is elkezdtek tévésorozatokat készíteni, óriási "társadalmi vita" volt, hogy szabad-e, óriási fanyalgás volt, hogy az addigra viszonylag felemelt közkultúra visszazuhan a kápitálizmusban jellemző populáris szintre (a hanyatló nyugat ópiuma, hehe). Igen, amiről beszélünk, az pl. Magyarországon jelenleg nemzedéki kérdés, mert a cucilizmusban bizony létrejött a kultúrának egyféle "aranykora", ugyanis abban a rendszerben a kultúrában is a normativitás volt az alap, azaz, az érték(teremtés) volt az alap, ergo, a "szórakoztatás" pedig csak a megtűrt volt. Ugyebár rengeteg bornírtság rakódott arra a normativitásra, de mégiscsak rengeteg eredménye lett annak, hogy a normativitás volt az alap, a szórakozás pedig a tűrt. Nem említheted egy napon az akkori "tévéjátékokat" (szerzői!) és a mai sorozatokat (futószalag!), mert ég és föld. Azok a "tévéjátékok" NEM futószalagon készültek. Sőt. A futószalag ellen készültek. (Aztán a korszak vége felé - a nyolcvanas évekre - persze egyre lazult a normativitás, egyre több polgárjogot nyert vissza a szórakoz(tat)ás, ami meg is látszott a végeredményeken is, például a futószalagok újraindultak.)

    Volt kulturális "aranykor". Székhelyinek is. Aminek hamar végeszakadt a rendszerváltáskor. A "Székhelyik" talpa alól kihúzták a szőnyeget, eleinte elsősorban a filmben, mert a színházkultúra tovább tartotta magát. A magyar film egyik legfontosabb karakterszínészéből lett Homer-magyarhang. A Homer-szinkron egy Székhelyinek albatrosz-sors, talp alóli szőnyegkihúzás - mondom, kicsit sarkítok.

    Ahogy tiszapolgári is mondja, Székhelyi nem tartozott a legnagyobb színészlegendáink közé, de nézd meg, akik odatartoztak, azoknak is kihúzta a szőnyeget a talpa alól a rendszerváltás. A rendezőlegendák talpa alól is kihúzta (csak Jancsó tudott az új korszakban is érvényessé alakulni).

    Szóval igen, nemzedéki kérdés, az én korosztályom a "Béketáborban" abba nőtt bele, hogy a kultúra az alappont, a kulturális normativitás a természetes, a "pornografikus" popkultúra pedig legfeljebb megbocsátólag félrenézve megtűrt gyarlóság. Székhelyi pályájának a kultúra a lényege, a középfaj a "megélhetési", "népszerűségi" eleme, a popkultúra pedig az albatrosz-sorsa - kicsit sarkítva. Érzed ugye, a nekrológíró László is kvázi mentegetőzve kezdi a méltatást Székhelyi pályájának "pornografikus" elemével - amely "pornográfiával" egyébként a Kémeri se összehasonlítható, mert az is ég és föld. A saját korszakának "szórakoztató" (magyar) Kémerije "magasművészet" a saját korszakának popkulturális alappontja (amerikai) Simpsonshoz képest. És ez nem mindegy. Székhelyi nem "Játszott természetesen veretes klasszikus szerepeket is", hanem Székhelyi legelsősorban a veretes klasszikus szerepek színésze-rendezője - valamint az akkori korszak középfajáé és kabaréjáé. A saját korszakának kabaréja is szerzői "magasművészet" a Simpsons panelhez képest. A Simpsons alig több a Hollywood panelmódszernél, illetve nem több, hanem abba a "száz meglévő termék paneljeiből összerakunk egy százegyedik terméket" szcénába tartozik. A Simpsons nem tartalom, hanem panel. Székhelyi eredetileg tartalom - aztán elérte az "aranykor" vége, mint minden színház- és filmművészeti (különösen a filmművészeti) kortársát.
  5. 11
    szegedi789
    2018. augusztus 24., péntek 12:42
    Ahogy korábban írtam, The Simpsons a mai / 1990 óta popkultúra egyik alappontja.

    Ahogy régebben is futószalagon gyártották a tévéjátékokat, ma meg mást. Akkor is, most is van minőség / szar. Kultúra intzéményrendszere persze hogy változik, de ha ilyen megfelebbezhetelen bélyegeket használunk, akkor barlangrajzoktól, vagy esetleg eljutva a gótikáig?, mi változott volna? Hogy lenne szent kánon, szent hagyomány ? Amire hivatkozva újra ilyen paradox helyzetbe lavírozzuk majd magunkat ? :) Elképzelem pl. Esterházyra, Parti Nagyra a logikád, és hajaj...

    De ahogy korábban írtam, és amiben nincs vita köztünk, az az "aranykor" kicsit messzire került a mai befogadótól. Persze ilyen szétzüllött közszolgálati mellett az ember nem is csodálkozik, ha szinte csak odadobják elé az önkényesen "kikukázott" műsorokat...

    Úgyhogy szubjektíven nem értem a szubjektív értékítéletedet. Nincs apelláta ! :) :) :)
  6. 10
    szegedi789
    2018. augusztus 24., péntek 12:27
    Ezt a "tartalmi" kategóriádat nem értem. South Park igen, The Simpsons nem ?
    Mi ???? (SP külön résszel tisztelgett a semminek????)
    Kicsit olyan tamásgáspármiklósfélemamindenszarhanyatlikótvar-f. tempót érzékelek. Bocs.
  7. 9
    rworse
    2018. augusztus 24., péntek 01:44
    szegedi789

    Értjük egymást, csak nem teljesen értünk egyet. És igen, ez részben nemzedéki kérdés - amiben éles cezúra a rendszerváltás.
  8. 8
    rworse
    2018. augusztus 24., péntek 01:34
    szegedi789

    Például a South Parkot hasonlíthatónak tartom például a Monty Pythonhoz. Ezek valamik. Van tartalmuk. Számítanak. A Simpson család nem valami. Nem hasonlítható. Nincs tartalma. Nem számít. Ezt próbáltam mondani - egy kicsit szándékosan sarkítva a Simpsonék kárára.
    Székhelyi ellenben sok olyasmit csinált, ami számít. Ami valami. Aminek van tartalma. És Székhelyinek ez a lényege.
    No persze, közben volt egy rendszerváltás, a kultúrában is. Mások az általad hivatkozott szeretett és ismert karakterek ma, mint a cucilizmusban voltak. Más karakterekkel nőttek össze akkor a színészek mint ma. Ez a változás jellemzően a valami-nemvalami, tartalom-nemtartalom, számít-nemszámít egyenesen való arrébbtolódásban érhető tetten - kivétel a kivétel, de a Simpsonék nem kivétel. Mellékes. Nem számít. Nem tartalom.
  9. 7
    szegedi789
    2018. augusztus 23., csütörtök 19:38
    Jav.: Monty Python, The Simpsons
  10. 6
    szegedi789
    2018. augusztus 23., csütörtök 19:36
    Dehonesztáló lenne? Szerintem általános jelenség, hogy ismert színészek neve összenő a széles körben ismert és szeretett karakterekkel. Így természetes. Lentebb pedig elég korrekt pályaívet kapunk a szerzőtől.

    Simpson-család a Monty Phyton utáni legfontosabb humoros sorozat, a vicces rajzfilmek ősforrása. Popkulturális nehézvad. Lehet fokozni. Hát csak a szinronja, istenkém ! Csuja tényleg nagyot bukott a beugrással. SZJ képes volt hozzá tenni a karakterhez, az én megítéséem szerint bőven túlszárnyalta az amerikai eredetit.

    És hát nemzedéki dolog is ez. Nincs mit vcsodálni rajta. Fiatalabb korosztályoknak , nekem is, a fent emlegetett tévéjátékok, kabaré jelenetek már szinte érthetetlen, emészthetetlen. Kihullt mögülük a korszellem, történelem, kulturális kontextus. És hála a köztévé archívumot kizsigerelő, lerabló műsorpolitikájának is, a felek nem közeledtek egymáshoz.

    Lehet aranykorozni, "ennyit meg annyit játsztamozni", de nekünk The Simpson a mérvadó. Bár így belegondolva, 2018-ban már ez is egy kicsit meghaladott. Mivel The Simpson is már inkább egy popkulturális ősmamut.

Komment írásához