Koncert

Kesztyűs kézzel

A Depeche Mode Budapesten
szerző
Nagy István
publikálva
2017/21. (05. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ha van olyan együttes, amely hazánkban mindennap garantáltan telt házat vonzana, az a Depeche Mode. Amikor legutóbb, négy éve itt voltak, még a Puskás Ferenc Stadionban játszottak, de azt közben lebontották, így a Groupama Arénának (Fradi-pálya) jutott a feladat, hogy vendégül lássa Dave Gahanéket, valamint az őket tűzön-vízen át követő rajongóikat.

A Depeche Mode iránti rajongás azért tűnhet a hétköznapi ember számára felfoghatatlannak, mert a zenekar utoljára húsz éve adott ki igazán izgalmas albumot, a 21. századi felhozatalukból még egy ütőképes válogatáslemezt sem nagyon lehetne összeállítani. Az idei Spirit (bővebben: A jelen még sötétebb, Magyar Narancs, 2017. április 23.) sem sok vizet zavart, így még inkább csodálatra méltó néhány ember fanatizmusa, például az egyik ismerősömé, aki a mostani turnén is legalább tízszer megnézi a Mode-ot.

A többség persze inkább a régi dalokra kíváncsi. Intróként a Revolution című Beatles-klasszikus csendül fel, s ilyenkor azt várná az ember, hogy majd a Where’s The Revolutionbe csapnak bele, de nem – a Going Backwards a nyitódal, amihez képest a másodiknak választott So Much Love-ban sokkal több spiritusz van. Aztán máris jön az időutazás a Barrel Of A Gunnal, ennyi elég is, hogy megállapítsuk: a zenekar remekül össze van rakva. A korábban sokszor félreéneklő Gahan most hibátlanul teljesít, ahogy Martin Gore is, a „póttagok” – Peter Gordeno billentyűs és Christian Eigner dobos – hozzák a kötelezőt, Fletch pedig Fletch, bár arra azért kíváncsi lennék, hogy mennyi fogy abból a pólóból, ami csak őt ábrázolja.

A szettlista elég jól van összeállítva. Persze kimarad pár klasszikus, viszont meglepő módon két dal is befér a gyengécske Sounds Of The Universe-ről, sőt a Wrong most elég nagyot üt. A Delta Machine-ről semmi nem hangzik el, a két Martin-blokk (az A Question Of Lust és a Home, illetve a Somebody) egyszerűen parádés. A Just Can’t Get Enough-ot hála az égnek kihagyják, viszont van Bowie-tribute: Gahan szenzációsan énekli a Heroest, végül a Never Let Me Down Againben a 24 ezer néző jelentős hányada fehér kesztyűben integet jobbra-balra. Most láttam hetedszer a Depeche Mode-ot, és most tetszettek a legjobban. Úgy igazán csak a Policy Of Truth-t hiányoltam, különben nem sok kérdés maradt. Maximum az, hogy Dave Gahan mit vásárolt a CBA-ban?

Groupama Aréna, 2017. május 22.

szerző
Nagy István
publikálva
2017/21. (05. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1 Cheyenne
    Cheyenne
    2017. június 20., kedd 18:56
    Ezt most nem értem.. Vagy hallgatni kellett volna, vagy írni egy rendes koncertkritikát. A kritikus szerint semmi érdemleges az új album. Ehhez képest az új lemezre épülő turné ezen koncertje volt a legjobb az általa látott 7ből. Vajh mikor volt a többi? És miért volt ez a legjobb? A hogyan nem megy az elemzőnek (új és régi interpretációk vs. stúdió verziók. Élőben hogyan, milyen tempók stb stb.
    Olyan dilettáns, semmilyen ez az írás, hogy ehhez képest Greff András kiköpött Alfred Einstein keresztezve Harold C. Schönberggel..

    Viszont NI haver. Vagy haver haverja lehet. Így megy ez. Az írás NER-színvonalú.

Komment írásához