Várhegyi Éva

Ekotrip

Nemzetközi együttműködők
szerző
Várhegyi Éva
publikálva
2018/18. (05. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Nemzeti Együttműködés Rendszere nem volna életképes, ha nélkülöznie kellene a nemzetközi együttműködőket. Hiába játszotta el a 2010-ben mindenféle külső befolyással szemben szabadságharcot hirdető Orbán Viktor azt, hogy nincs szüksége „nemzetidegen” entitásokra, jól tudja, hogy nélkülük aligha őrizhetné meg a hatalmát.

A magyar gazdaság fejlődése nemcsak az uniós pénzektől függ, hanem még inkább az itt lévő multiktól, amelyek az országban dolgozó munkaerő egynegyedével a honi hozzáadott érték több mint felét állítják elő, és ők produkálják az export bő négy­ötödét. Jelenlétükkel növelik a magyar gazdaság termelékenységét és versenyképességét: egy multinál dolgozó munkatárs átlagosan közel 14 millió forint hozzáadott értéket termel egy év alatt, míg egy belföldi tulajdonú cégé alig 5 milliót.

A költségvetés bevételeinek is közel a fele a külföldi tulajdonú cégektől származik, minthogy a munkaerő közterheinek megfizetésével (ami a vállalati adók 70 százalékát teszi ki) jócskán kompenzálják a társasági adózásban kapott kedvezményeket. Muraközy Balázs és Reizer Balázs a múlt év végén a Közgazdasági Szemlében megjelent tanulmányukban kimutatták, hogy egy multi által létrehozott munkahely átlagosan annyi adóbevételt generál, mint két és fél hazai kisvállalati munkahely, ami azzal függ össze, hogy általában termelékenyebbek és magasabb béreket fizetnek, mint a hazai tulajdonú cégek.

Mindez a magyar kormány előtt sem titok. A nagyobb teljesítmény és az egy foglalkoztatottra jutó magasabb költségvetési befizetés indokolhatja azt az első pillantásra meglepő tényt, hogy még a külföldi tőkével szembeni ellenérzéseit gyakorta hangoztató Orbán-kormány is nagyvonalúan támogatja az itt működő multik jelentős részét. A külügyi tárca a múlt év végén (erős sajtónyomásra) nyilvánosságra hozta a 2004 és 2010, illetve a 2011 és 2017 közötti időszakokban egyedi kormánydöntéssel (EKD) nyújtott beruházási támogatásokat. Kiderült, hogy a nagyrészt a multiknak juttatott támogatások összege a Fidesz-kormányok idején folyó áron kétszer annyi volt (256 milliárd forint), mint a szoclib kormányok alatt.

A stratégia annyiban változott, hogy a szolgáltató szektor rovására megnőtt a feldolgozóipar súlya, ami főként a járműiparnak (Audi, Opel, Mercedes, Apollo, Hankook) nyújtott támogatásokban öltött testet. Egy új munkahelyre átlagosan 7,6 millió forint EKD-támogatás jutott, de az autógyáraknál több tízmillióra is felkúszott az összeg; igaz, esetükben a beszállítói körben generált munkahelyeket is célszerű figyelembe venni. Ezt egészítették ki a szintén tízmilliárdokban mérhető társaságiadó-kedvezmények.

A külföldi cégek fent említett adófizetési fölényét megnöveli, ha egyes, a multik által dominált szolgáltató szektorokra – a bankokra, a biztosítókra, az energiaszolgáltatókra és a telekommunikációs cégekre – kivetett, együttesen évente 500 milliárd forintot elérő külön­adókat is figyelembe vesszük. Meglepő módon még az e szektorokban működő multik között is alig találunk olyat, amely azért távozott volna az országból, mert elege lett az Orbán-kormány külfölditőke-ellenes politikájából. A magyarázat feltehetően az orbáni politika itt is megmutatkozó kettősségében rejlik. Orbán a multikkal szemben is érvényesíti a másutt is megfigyelhető taktikáját: „az okosokat megnyerjük magunknak, az ostobákat pedig hátaslónak használjuk” (Dosztojevszkij: Ördögök).

Vajon a multik közül kiket sorol Orbán a megnyerendő „okosok”, és kiket a hátaslónak használható „ostobák” közé? Nos, az elmúlt években folytatott gyakorlat alapján nem nehéz meglelni a határvonalat. Az előbbi körbe azok a cégek tartoznak, amelyekkel nemcsak stratégiai megállapodást kötött, de jóakaratát még egyedi támogatásokkal és adókedvezményekkel is nyomatékosította. A felsorolt járműipari multik mellett találunk gyógyszer-, illetve faipari cégeket is: közös vonásuk, hogy magyar tulajdonúakkal nem vagy nehezen helyettesíthető termelő vállalatok. A különféle kedvezményekkel jutalmazott cégektől nem meglepő, hogy az általános multiellenes retorika ellenére is hűséges partnerei az „újraiparosítás” tervén munkálkodó Orbán-rezsimnek. Egyszerű üzleti aktusról van szó: hozom az eladható terméket produkáló technológiát, a magyar viszonyokhoz képest jól fizető munkahelyeket létesítek, cserébe annyi támogatást kérek, hogy nekem is megérje a bolt.

Érdekesebbek a dosztojevszkiji hasonlattal „hátaslónak” tekintett „ostobák”: azok a –
leg­inkább a bankszektorban, az energetikában és a kiskereskedelemben működő – multik, amelyeket diszkriminatív szabályozással sújt a kormány. Ők azok az „idegenszívű” cégek, amelyek tulajdonosai között szívesebben látná Orbán a saját klienseit. Csakhogy az ilyen célra mobilizálható tőke szűkössége miatt
a váltás lassan megy. És amíg kénytelen megtűrni ezeket, miért ne tejeljenek, és miért
ne gyarapítsák szolgáltatásaikkal a magyar gazdaságot? Jó érzékkel választotta ki Orbán e szektorokat, hiszen az itt működő cégeket röghöz köti az évtizedek alatt megnyert ügy­félkörük, kiépített piacuk, amelyek feladása
jóval költségesebb, mint egy termelő üzem áthelyezése.

Azon multik többsége, amelyek az elmúlt évek során távoztak az országból, szép „lelépési pénzt” kapott a magyar kormánytól, talán csak a vízművek tulajdonosai a kivételek. Az állami árszabályozással működő földgáz-nagykereskedelem visszavásárlása az évek óta veszteséges E.ON-tól 300 milliárd forintjába került a magyar adófizetőknek. Az MKB és a Budapest Bank tulajdonosai önként távoztak (az előbbi uniós kötelezettséget teljesített vele, az utóbbi saját stratégiáját valósította meg), és mégis gáláns vételárat kaptak a bankokra éhes klientúrával rendelkező magyar kormánytól; a BB-t eladó GE grátiszként még egy testre szabott adóhitel-konstrukciót is
kapott.

A pénznek nemcsak szaga, de erkölcse sincs. Talán egyedül a médiavállalkozások
tulajdonosaitól várhatjuk el, hogy, legalábbis, amíg működnek, „finnyásak” legyenek, hiszen a sajtószabadság, a hiteles tájékoztatás
kö­vetelménye könnyen ütközhet a profitér­dekkel. Azt viszont még nekik sem vethetjük
a szemükre, ha a kormányzati beavatkozással (például a hirdetői piac eltorzításával) elle­hetetlenített üzletből kiszállnak, miként tették az Origót, a Tv2-t, a Figyelőt, valamint a napilapok többségét kormányközeli kezekbe adó tulajdonosok. Ma már jószerével csak az RTL Klub külföldi tulajdonosának a kitartásában bízhatunk.

László Géza a választások után e hasábokon sorra vette, hogy a társadalom mely csoportjait kenyerezte le Orbán (lásd: Ki szavazott itt a Fideszre?, Magyar Narancs, 2018. április 19.). Az ő megfigyeléseit egészítem ki azzal a – szintén nem túl derűs – megállapítással, hogy a szavazati joggal nem rendelkező, ám a rezsim fennmaradásához nélkülözhetetlen multik többségénél is elégséges egzisztenciális érdeket találunk arra, hogy működésükkel – tőkéjükkel, technológiájukkal, exportjukkal és foglalkoztatásukkal – erősítsék a rendszert.

szerző
Várhegyi Éva
publikálva
2018/18. (05. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához

  • A migrációs válság mellett Európát a következő években az új szeparatista mozgalmak állíthatják súlyos kihívások elé.

    Szerző
    Techet Péter
    Posztolva
    2017/47. (11. 23.)
    Kommentek
    9
    Techet Péter: Svarcgelb
  • Az egészségügyi törvény szerint embriónak tekinthető minden élő emberi embrió a megtermékenyítés befejeződése után a terhesség 12. hetéig.

    Szerző
    Sándor Judit
    Posztolva
    2016/28. (07. 14.)
    Kommentek
    0
    Sándor Judit: Testbeszéd
  • Mindenekelőtt szerződtetnék néhány nagy tanár­egyéniséget. Kerül, amibe kerül – és nem is kerülne annyira sokba.

    Szerző
    Mérő László
    Posztolva
    2015/34. (08. 19.)
    Kommentek
    7
    Mérő László: Ha én iskolaigazgató lennék
  • Egy évvel ezelőtt még nem hittem volna, hogy a hozzánk képest jóval gazdagabb európai országok egyik fő politikai témája, a bevándorlás ilyen viharos gyorsasággal nálunk is központi probléma lesz.

    Szerző
    Balázs Zoltán
    Posztolva
    2015/31. (07. 30.)
    Kommentek
    41
    Balázs Zoltán: A jobb lázadása
  • Ha elég erős a kísértés, még Mátyás király sem tud erőt venni magán, libidója eksztázisában elissza Pestet és Budát...

    Szerző
    Takács Ferenc
    Posztolva
    2015/30. (07. 23.)
    Kommentek
    0
    Takács Ferenc: Kapirgáló
  • Egotrip

    Maga itt a tánctanár?

    Mérő László: Sokfajta játék

    Úgy negyven évvel ezelőtt a beszervezőtiszt azzal érvelt, hogy Róbert barátunk nyugati kém, ezért hazafias kötelesség jelenteni róla. Elhűlve kérdeztem, miből gondolják, hogy kém? A tiszt válasza: tudjuk, hogy sokkal többet költ, mint amennyit keres. Ezt csak a kémkedésért kapott pénzből finanszírozhatja.

    Szerző
    Mérő László
    Posztolva
    2015/28. (07. 09.)
    Kommentek
    2
    Mérő László: Sokfajta játék
  • „A polgári kormány az adócsökkentés kormánya volt az elmúlt években, és azt szeretnénk, ha az maradna a jövőben is” – mondta Rogán Antal a 2016-os büdzsé beterjesztésekor.

    Szerző
    Várhegyi Éva
    Posztolva
    2015/25. (06. 18.)
    Kommentek
    0
  • Egotrip

    Mérő László: Maga itt a tánctanár?

    Ne a mesterséges intelligenciától féljünk!

    A mesterséges intelligencia fejlődésénél sokkal félelmetesebb az, hogy időről időre olyan természetes intelligenciákat ültetünk a saját fejünkre, amelyek lopnak, csalnak, átvernek.

    Szerző
    Mérő László
    Posztolva
    2015/23. (06. 04.)
    Kommentek
    8
    Ne a mesterséges intelligenciától féljünk!
  • Miről ismerszik meg az európai még néhány pohár sligovica után is? Miért jobb ma egy unió, mint holnap egy háború? És mi köze az európaiságnak a savanyú pudinghoz?

    Szerző
    Mérő László
    Posztolva
    2015/16. (04. 16.)
    Kommentek
    7
    Mérő László: Miért éppen Európa?
  • Egotrip

    Bán Zoltán András: Noé vendéglője

    Tizenötödik számla – Putyin után Schwarzenegger

    Farsang utóján, ahogy az antialkoholista Kálnoky László írta, meglehetősen vonszolt léptekkel közeledem törzsasztalom felé a „Kicsit szomorkás a hangulatom máma” című slágert maga elé dúdoló romkocsma-övezetben, ám elhatározásom az elmúlt évben magamba döntött hordók ellenére továbbra is sziklaszilárd: ma végre belekezdek sorsdöntő előadás-sorozatomban a Magyar Mámor történetéről.

    Szerző
    Bán Zoltán András
    Posztolva
    2015/9. (02. 26.)
    Kommentek
    0
  • Egotrip

    Várhegyi Éva: Ekotrip

    És a hajó megy

    Ha a KSH „első becslése” megerősítést nyer, akkor a GDP 3,5 százalékos tavalyi bővülésével Magyarország az uniós élmezőnybe kerülhet.

    Szerző
    Várhegyi Éva
    Posztolva
    2015/8. (02. 19.)
    Kommentek
    0
  • A magyar politika egyik legérdekesebb kérdésévé a baloldal jövője vált. Sok okosat lehet erről olvasni mindenfelé.

    Szerző
    Balázs Zoltán
    Posztolva
    2015/7. (02. 12.)
    Kommentek
    11
    Balázs Zoltán:  A jobb lázadása - Ki látott már szocialistát?
  • Egotrip

    Mérő László: Maga itt a tánctanár?

    25/40

    Mérő László az Orbán–Simicska-konfliktusról Mózes népének negyven éves bolyongásán keresztül.

    Szerző
    Mérő László
    Posztolva
    2015/8. (02. 19.)
    Kommentek
    9
    25/40
  • Tüntethetünk-e a saját, adott esetben rasszista bunkóink mellett, ha aljas módon legyilkolják őket? Mérő László különvéleménye a terrortámadásról.

    Szerző
    Mérő László
    Posztolva
    2015/3. (01. 15.)
    Kommentek
    19
    Mérő László: Je suis Ahmed
  • Egotrip

    Váradi Balázs: Csak semmi politika!

    Testvéri tankok

    A magyar közpolitika mostanában nemcsak csüggesztő, de végtelenül provinciális is. Amikor azt próbáljuk bemutatni és megérteni, mi zajlik körülöttünk, alaptörvényestül, stadionostul, hajléktalanüldözésestül, áfacsalásostul, hajlamosak vagyunk kézlegyintéssel elintézni azokat a körülményeket, amelyek éle­tünk színterén, ezen a kilencvenháromezer négyzetkilométeren kívül esnek.

    Szerző
    Váradi Balázs
    Posztolva
    2014/51. (12. 18.)
    Kommentek
    0
  • Egotrip

    László Géza: Visszajátszás

    Rögtönzések kora

    Lehet a rögtönzésben valami nagyszerű érzés: nekünk ösztönösen is sikerül, ami másoknak csak erőlködés árán, vagy még úgy sem. Nem kellenek ide hatástanulmányok és egyéb apparátusi hókuszpókusz! 2010 óta sok meglepő döntés született, gyakran előkészítetlennek is tűntek, de volt bennük logika. Még ha nem is szerettük e logikát, de volt.

    Szerző
    László Géza
    Posztolva
    2014/51. (12. 18.)
    Kommentek
    0
  • Amint az utóbbi hetekben örömtelien sokasodó számú egyik tüntetés végeztével befordulok a kocsmámat rejtő romsikátorba, azon kapom magam, hogy akaratlanul is a „Sej, a mi lobogónkat” kezdetű dalt dúdolom magam elé, különös tekintettel a „fényes szellők fújják” sorra.

    Szerző
    Bán Zoltán András
    Posztolva
    2014/51. (12. 18.)
    Kommentek
    0
  • A karácsonyelő logisztikai műveletei (ajándékok vásárlása stb.) során nyilván sokan megfordulnak a német–osztrák drogéria-üzletlánc, a dm (a logó kisbetűs írásmódú!) magyarországi leányvállalatának valamelyik boltjában. Illatszerek és egyéb piperecikkek között válogatva alighanem átsiklik a tekintetük az üzletbelső falán olvasható feliraton, mely a dm jelmondatának (mottójának vagy szlogenjének) magyar nyelvű változata: ITT VAGYOK ÖNMAGAM ITT VÁSÁROLOK.

    Szerző
    Takács Ferenc
    Posztolva
    2014/51. (12. 18.)
    Kommentek
    0
  • Egotrip

    Balázs Zoltán: A jobb lázadása

    Barátok között

    A barátot ritkán választjuk – vagy éppen soha. Leginkább rátalálunk, vagy még inkább egymásra találunk. Lehet egy pillanat, amikor ráeszmélünk, hogy van egy barátunk, de ez a pillanat nem a döntésé, hanem a fölismerésé. Furcsa módon viszont a barátságnak olykor nagyon is tudatos döntéssel vetünk véget.

    Szerző
    Balázs Zoltán
    Posztolva
    2014/51. (12. 18.)
    Kommentek
    0
  • Egotrip

    Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

    Nyelveken szólunk

    A többnyelvű emberre jószerivel úgy néznek nálunk, mint a különféle hangszerek igazi művészei közé keveredett zenebohócra vagy mint Kazinczy „szép ismeretekkel bíró szerecsenjére”, akit (miután megüté a guta), kitömtek, s a Természeti Dolgok Múzeumában állítottak ki (Pályám emlékezete, II).

    Szerző
    Cseresnyési László
    Posztolva
    2014/51. (12. 18.)
    Kommentek
    0
  • Egotrip

    Váradi Balázs: Csak semmi politika!

    Crony capitalism

    Egy nagyjából tízmilliós, Nyugat-Európától nem túl távol fekvő országról fogok most mesélni.

    Szerző
    Váradi Balázs
    Posztolva
    2014/45. (11. 06.)
    Kommentek
    3
    Crony capitalism
  • Egotrip

    Mérő László: Maga itt a tánctanár?

    Matematikai istenbizonyíték

    Van néhány olyan tudományos téma, amely időről időre a világlapok címoldalaira kerül mint nagy felfedezés, majd elül.

    Szerző
    Mérő László
    Posztolva
    2014/44. (10. 30.)
    Kommentek
    6
    Matematikai istenbizonyíték
  • Egotrip

    Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

    Zsidózásunk alapjai

    "Modern zsidózásunk retorikája annyiban különbözik a hagyományostól, hogy utána illik eljátszani: Nem is ezt mondtam! Közben lehet kacsintani."

    Szerző
    Cseresnyési László
    Posztolva
    2014/42. (10. 16.)
    Kommentek
    5
    Zsidózásunk alapjai
  • Egotrip

    Sándor Judit:Testbeszéd

    Lehet-e gyógyítani a szerelmet?

    Miért ne lehetne a vágy vagy akár a reménytelen szerelem is gyógyítható?

    Szerző
    Sándor Judit
    Posztolva
    2014/41. (10. 09.)
    Kommentek
    1
    Lehet-e gyógyítani a szerelmet?
  • Egotrip

    Sajó László: Öt és feles

    Betűk az elporladt álmoskönyvből

    Az élet álom (Pedro Calderón de la Barca) álmaim is cenzúrázom (K. Dezső)

    Szerző
    Sajó László
    Posztolva
    2014/35. (08. 28.)
    Kommentek
    0
  • Egotrip

    Váradi Balázs: Csak semmi politika!

    Itt élned, halnod

    Kérem az olvasót, tegye le az újságot, ragadjon színes ceruzát, A4-es papírt, és raj­zoljon. Ha ember lenne a magyar állam, hogy nézne ki?

    Szerző
    Váradi Balázs
    Posztolva
    2014/35. (08. 28.)
    Kommentek
    0