A mazsoláról

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2014. dec. 29., 13:00
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Édesanyám felvett az ünnepi levelezőlistájára. Harminc embert köszöntött, köztük rokonokat, barátokat, templomi orgonistát és a pszichológusát. És mert sosem volt a szavak embere, ez az üzenete is tömör: „Áldott ünnepeket kívánok.”

Pont. Ott állt feketén-fehéren, hogy nem vagyok a helyemen. Fel sem tűnt volna a ködös Times Square eső áztatta felhőkarcolói között, hogy ünnepek vannak. Dekoráció még nem csinált ünnepet. Azt édesanyám hangja teremti, amikor a családfői imádságot kéri a fa alatt, azt az Iványi Gábor és legjobb barátja közösen celebrált „éjféli” istentisztelete, Kiss Zoli halászléje, a fintor a húgom arcán, akinek gasztronómiai fejlődése a rántott sajtnál megrekedt, meg a két ünnep közötti családi elbujdokolás a világ elől és az újévi lencse a barátokkal. Ezért, az ünnepcsiholók miatt nem tarthatott még vissza tenger, óceán, elfoglaltság vagy pénzszűke, de még beleszerettem-ember sem, hogy az ünnepeket otthon töltsem. Csodának kellett ehhez történnie.

Családalapítás, szüleink halála vagy bármi is kényszerítsen egy második otthon építésére, ott válik a szándék komollyá, amikor újrateremtjük a hagyományainkat, közöttük az ünnepeinket, melyekért idegenben – a Ponyvaregényben emlegetett „kis különbségek” okán – gyakran árral szemben kell úszni, és végeláthatatlan kompromisszumokat kell kötni. Előbb a „kisebb” ünnepek sínylik meg a tengert és az óceánt, elfoglaltságot és pénzszűkét: ezekre az ünnepekre az elmúlt években már csak emlékezem. New York nem ül húsvéthétfőt, nem kelt hajnalban szódásüvegből spriccelt jéghideg vízzel, nem fest piros tojást. Kárpótlásul a világ negyedik legnagyobb keresztény templomában, a magyar cukrászdával szemben tornyosuló Szent János-székesegyházban lehet hallgatni világraszóló húsvéti misét. Ha mégis marad hiányérzet, meg lehet látogatni a magyar közösséget New Jerseyben, és addig járkálni fel s alá, amíg valamelyik másodgenerációsnak le nem esik a tantusz, és elő nem kerít valami olcsó parfümöt.

A „Magyarok New Yorkban” című fotóprojekt fiatal alkotóinak is könnyebb dolguk lett volna, ha nem útmutatás nélkül kérik őket a „másodgenerációs magyarok életének dokumentálására”, hanem például kijöttek volna az ünnepekre, megörökíteni, mi maradt itt a magyar karácsonyból. Forráskúti barátném, Livi, aki munkanapokon a Wall Streetet gazdagítja irigylésre méltó elméjével, biztosan őket is beengedte volna plafonig érő karácsonyfától ragyogó New Jersey-i lakásukba, ahol férjével, Csabival emigráns baráti párokat láttak vendégül karácsony napján. Ketten mentünk: dél-amerikai vőlegényemet ismertettem össze papíron nemsokára amerikaivá váló, mégis legmagyarabb itteni barátaimmal – a harcsából készített házi halászléről és a cseresznyepálinkával leöblített töltött káposztáról nem is beszélve. Bejgli is volt, kompenzálandó a szentestén brazil szokás szerint fogyasztott csülköt, melyről hiába magyaráztam jövendőbelimnek, hogy jól összekutyulja a születés ünnepét a feltámadáséval. A karácsonyi ebéd akár egy óbudai lakásban is történhetett volna: ott a négy jerseyi fal között néhány órára otthon voltunk, mert együtt voltunk, még ha leginkább angolul folyt is a szó, hogy minden jelenlévő értse, miről töpreng a magyar, ha hazaiakkal jön össze.

Példának okáért azon, hogy kinek kínosabb a már említett fotós projekt egyik anyagát publikálni a hvg.hu-n, karácsony előestéjén. (Nem azé a művészé, aki vegyes párokat, közöttük minket is lefényképezett – a mi képünk csak a január közepéig megtekinthető kiállításon látható a Capa Központban, számomra egyelőre ismeretlen képaláírással.) Bartha Máté fotós ötlete, hogy képeinek szereplői saját szavaikkal mondják el történetüket – azaz hogy a megnyilatkozásokat szó szerint közöljék, mint a vállalkozó Brunóét: „2008-ban megszületett a fiam, Alexander, 2010-ben megszületett Izabella, so … ideragadtunk. Lehetőségek, nagyon sok van belőle, nagyon gyorsan lehet csinálni pénzt is, meg bukni is” –, ugyan hűen dokumentálja, ki hogyan rakja élőszóban egymás után a hol magyarul, hol angolul először eszébe jutó szófordulatokat, esetleg felejt el helyesen magyarul azon évek alatt, amíg az angol nyelven való megélhetéséért küzd, de nem ez volt a szándékolt üzenet. A művész azt mondja, videointerjúhoz hasonlatos kép- és szövegegyüttest szeretett volna létrehozni, amely szerinte nem leépülési folyamatot dokumentál, hanem egy létező „nyelvjárást”. „Többszöri átolvasás után sem gondolom azt – válaszolt kérdésemre Bartha Máté –, hogy a mesélőket ezek a jellegek nevetségessé tennék, mert nem gyengítik az alapvetően (a külföldre utazás és otthonkereséshez szükséges) bátorságról, alkalmazkodásról szóló történeteket. Azt gondolom, hogy a kontextus változott meg azzal, hogy az alapvetően intim, kiállítási környezetbe szánt anyag egy hírportál platformjára került.” Egyetértek. Ha az élőbeszéd minősége a megszólaltatott emigránsokéhoz hasonlóan nem csak nehezen olvasható, de a másik embert sajnálhatóvá is teszi, azt gondolom, az ötlet nem ad akkora értéket a képekhez, amely megmagyarázná a hvg.hu döntését a szerkesztetlen újraközlésről, bár Stiller Ákos képszerkesztő szerint épp az élőbeszéd teszi "nagyon hitelessé" a beszámolókat és "jóval szerethetőbbekké" az alanyokat. Akadt a karácsonyi társaságban, aki egyenesen úgy vélte, hogy az anyag a New York-i magyarokról ad hamis összképet. Hol vannak azok, akik tehetségük és lehetőségeik miatt lettek sikeresek? – kérdezte. Hol vannak a diplomás vagy PhD-s kutatók? Hol van, aki még amerikaivá válása után is helyesen beszél és ír magyarul? Én meg, mint Cato szenátor a beszédei végén, mindig Karthágóval kontráztam: hol van az etikai szerkesztő a HVG online-ról?

Mindezt mindjárt el is küldöm édesanyámnak, válaszul köszöntésére, nyugodjék meg: életem első nélkülük töltött sátoros ünnepén – ha már úgy hozta a sors, hogy felettem álló erők a terhesség vége felé nem engedik, hogy fittyet hányjak az óceánra New York és Budapest között – nincs okom panaszra: ünnepeltünk, sikeresen megkerülve az afféle barbárságokat, minthogy Amerikában egynapos a karácsony, és az a nap 25-re esik. És másodnapja, amikor a Mikulás végre ide is elér az ajándékokkal – innen a „Boxing Day” név –, már munkanap. A karácsonynak azonban nem csak az az ünnepi szokása van meg, hogy közösség nélkül nem történik meg. Kegyetlen különlegessége, hogy távol a családtól elvész belőle, ami igazán fontos. Édesanyámnak majd úgy fogalmazom: a Lélek a Szentháromságból. Ami a mazsolát jelenti a mákos gubából.

Az a mazsola igen tud hiányozni. Ezt talán csak azok érzik, akiknek a sorsa az idegenben ragadtakénál is nehezebb: a sötét év végi napokon egyedül maradottak, hiszen az ő ünnepfosztottságuk nem merő kesergés. És az ünnep elsődleges címzettjei: a gyerekek. Egyetlen helyzetben nem sírtunk, hogy édesapánk másokat helyez előtérbe: szenteste, amikor a bontogatás közepette felállt, és a rádióba indult, hogy jó pásztorként az éteren keresztül azokkal legyen, akikkel más senki.

Bár saját hagyományaink kialakítása, a brazil karácsonyi sonkát elnézve, emberi számítás szerint még jó néhány ünnepbe beletelik, idén kaptam a legnagyobb karácsonyi ajándékot: közösséget ott, ahol az nem evidencia. Ami pedig az ünnepnek lelket adó mazsolát illeti: ha az Örökkévaló is úgy akarja, a miénk az új évben előbújik a hasamból.

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2014. dec. 29., 13:00
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1
    2014. december 29., hétfő 22:25
    Mirus, velünk voltál akkor is, ha - sajnos - a mazsola hiányzott...az új évben családodnak és neked jó egészséget, sok boldogságot....igazi anyai örömöket....kívánok magam és az enyéim nevében,

Komment írásához

  • Édesanyám felvett az ünnepi levelezőlistájára. Harminc embert köszöntött, köztük rokonokat, barátokat, templomi orgonistát és a pszichológusát. És mert sosem volt a szavak embere, ez az üzenete is tömör: „Áldott ünnepeket kívánok.”

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. dec. 29., 13:00
    Kommentek
    1
    A mazsoláról
  • Egy időben azzal, hogy Brittany Maynard megjelent a People címlapján, egy harmincas éveiben járó amerikai fiatalember úgy döntött, megosztja a világgal, hogy nincsen kedve tovább élni.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. nov. 03., 06:15
    Kommentek
    1
    Meghalni nincs jogunk?
  • Azt kérdezi a barátném, aki egyedül él, pedig mással szeretne: át kellett-e ugranom az árnyékomat, hogy párra leljek. Olyan párra, amelyet egykor, gyermekként álmodunk magunknak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. okt. 05., 12:20
    Kommentek
    1
    Modern szerelem New Yorkban – 4. rész: Egy csónakban
  • Ha az amerikai filmkritikusok többsége úgy véli, hogy egy Luc Besson-film „együgyű“, akkor az európai néző fogja magát, és már a bemutatón a moziban ül. Nem is téved: a New York-i mezőnyben a Lucy a nyár eddigi legélvezetesebb alkotása.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. aug. 05., 12:46
    Kommentek
    0
    Van úgy, hogy az ember már csak a moziba vágyik
  • Jelenleg 19 amerikai állam engedélyezi a melegházasságot. De az alapjában vallásos amerikai nép az elmúlt tíz évben többségében a melegházasságot támogatóvá vált.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jul. 05., 10:15
    Kommentek
    2
    A szivárvány másik végén
  • Így történt, hogy Indiana helyett Brazíliába utaztam, hogy fehér orvos helyett fekete programozó oldalán élek boldogan, amíg meg nem halok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jun. 05., 07:36
    Kommentek
    0
    Modern szerelem New Yorkban – 3. rész
  • Miért maradt itthon Rubik Ernő? New Jerseyben szerzőnk őt magát kérdezte erről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. máj. 19., 09:42
    Kommentek
    0
    Generációs fejtörő
  • Ha akarjuk, kivehetjük a részünk az otthoni ügyekből. Az Amerikában élő magyarok szavazási szándékának számosított eredménye akár azt is mutathatja, hogy akarjuk.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. ápr. 03., 10:00
    Kommentek
    2
    A nyolcszázból egy biztos: New Yorkból szavazók
  • Mint aki kitölt egymillió szelvényt, majd a legelsővel megnyeri a főnyereményt. Így fizettem be egyéves társkereső tagságot, hogy azután az első randin kézen fogva elsétáljak a naplementében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 18., 10:59
    Kommentek
    2
    Modern szerelem New Yorkban – 2. rész
  • Ne nézzük meg többet soha az Annie Hallt Woody Allen szexuális zaklatási botránya miatt? És mit gondol minderről Radnóti Sándor?

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 10., 11:03
    Kommentek
    4
    Művész keze által
  • Négy hónappal azelőtt, hogy a Catskills hegyekben megkérték a kezem, fizettem 52 ezer forintot egy e-Harmony nevű társkereső cégnek. Az ár az amerikai piacon is magasnak számít, de amiért a másik is fizet, azt talán komolyan is veszi.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 30., 11:15
    Kommentek
    1
    Hogy néz ki a szerelem New Yorkban? 1. rész
  • Élt: 2 napot. Beszélt róla: egy egész világ. Gyászolja: 0.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 09., 10:01
    Kommentek
    2
    A Sarki Örvény halálára
  • Ha megerőltetném magam, biztosan találnék tíz dolgot, amiben New York jobban működik, mint Budapest. Csak nem ezt a bizonyos tízet.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. dec. 13., 08:40
    Kommentek
    3
    Ama tíz dologról, ami New Yorkban sem működik jobban, mint Budapesten
  • Ha a New York Times ír az országunkról, akkor valami gáz van otthon. Most épp az, hogy ugyanabban a headline-ban szerepelnek a Magyarország és az antiszemitizmus szavak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 28., 10:00
    Kommentek
    4
    Didchoo eat? Not, did you eat, but Jew eat? Jew. You get it?
  • Azt azért mégsem magyar asztrofizikusoktól várnánk, hogy moszkitókat keltessenek a föld alatt Amerikában. Pedig ez a helyzet, és milliók életét menthetik meg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 07., 10:48
    Kommentek
    1
    De szabadíts meg a Gonosztól
  • Eljött hát az ideje, hogy megosszam a legfontosabb pozitívumot az országról, ahol elidegeníthetetlen jog boldogságra törekedni, és ahol ennek megfelelően az ember csak boldog lehet, boldogtalan legföljebb átmenetileg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. okt. 22., 09:15
    Kommentek
    2
    Hogy taníts meg nevetni
  • Aki azt gondolja, hogy lehet „New York-inak” lenni Brooklynban, Queensben vagy urambocsá! New Jerseyben, az ne is üljön be a filmre: a poénok felét nem fogja érteni. Valamint ne üzenjen a Facebookon – engem sem fog soha érteni. Manhattanben még a hajléktalanok is sznobok. A szó legpozitívabb értelmében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 27., 11:08
    Kommentek
    1
    Jázminság – Woody Allen negyvennyolcadszor
  • A francia pilóta, Antoine de Saint-Exupéry, éjjelente írt. Megvárta, amíg leszáll az este és csillagfényét felgyújtva karnyújtásnyira kerül az ég, épp, mint amikor a felhők között repült. Csakhogy Manhattanban nincsenek csillagok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 20., 20:08
    Kommentek
    0
    A kis herceg földjén
  • Hét évvel a zsebórás malac parlamenti beidézése után, a 2003-ban regnáló szocialista kormány ismét megkereste, hogy működőképes médiatörvényre rendeljen tőle javaslatot. Gellért Kis Gábor emlékezete.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 06., 10:48
    Kommentek
    0
    Egy kommunikátor halálára
  • Manhattanban egy egyszobás, harminc négyzetméteres dobozka átlagára 1900 dollár, azaz... nagyon sok forint. Szerződést akkor írnak alá, ha ennek vagy a negyvenszeresét megkeresi az ember egy évben.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jun. 12., 11:00
    Kommentek
    5
    New York: 25 éven felülieknek nem ajánlott
  • Jelentem, április 19-én, pénteken, meghalt a tulipánfa, amelyik a 6-os kapu mellett állt. Az, amelyik legalább harminchét tavasz óta tulipán alakú fehér virággal köszöntötte a munkába érkező parlamenti dolgozókat. Se beteg nem volt, se a járókelők biztonságát nem veszélyeztette.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. máj. 03., 13:14
    Kommentek
    1
    Twitter és tulipán
  • Tudta, hogy nem azért ragadt kívül az ünneplő emberek körén, mert azok ne akarták volna bevenni őt, hanem mert számára vesztették jelentőségüket a hagyományok az otthonától távol.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. ápr. 16., 12:09
    Kommentek
    0
    Én istenem, itt a tavasz
  • Ami azt illeti, a New York-iak sem repesnek attól, hogy a városban, amely az elérhető luxusból él, nincsen mosógép a lakásban. Sokan lefizetnek egy rakat embert, a mosógépárustól a portáson át a szerelőig, és titokban szereltetik be a masinát.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. márc. 24., 14:03
    Kommentek
    1
    Kosárral ölemben
  • Malik Bendjelloul dokumentumfilmje bizonyítéka az amerikai mitológia főtételének: bárkiből lehet sikertörténet, bárki a csúcsra érhet, ha a maximumot hozza ki magából, ha igaz szívvel küzd, és értéket teremt. Egy idős detroiti munkás éppúgy, mint egy fiatal svéd kalandor.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. febr. 25., 09:30
    Kommentek
    0
    Az Oscar-mezőny legjobb sztorija
  • „Hogy mi a bajom ezzel a 70 éves Gandalf-figurával, aki előbb kicsavarta Godard híres mondatát, úgy, hogy »a játékfilm másodpercenként 24 hazugság«, majd be is bizonyította? Az, hogy fekete mágus.” New York-i bloggerünk Hanekéről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 28., 08:01
    Kommentek
    0
    Egy filmről, amely Oscar-díjat fog nyerni
  • A Lower East Side-i tetőlakástól Draviczki Attila Keybárjáig („kulcs kocsma”, nem kéjbár) húsz sarok az út. Nincs Szex és New York: nem intek taxit, a sárga folyamban hömpölygő kocsik alig tudnak egymástól mozdulni, egyébként sem olyan mulatóba tartok, ami előtt tűsarokban kell sorban állni. Sétálok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 17., 15:41
    Kommentek
    0
    Állítsátok meg a… New Yorkot!