A nyolcszázból egy biztos: New Yorkból szavazók

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2014. ápr. 03., 10:00
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Olvasom, hogy ha valóban izgatnának a választások, akkor „talán” nem New Yorkban lennék. Talán. Talán úgy értette a nyilatkozó szakértő, hogy az, aki a szívén viseli országa sorsát, nem költözik el abból. Évamamóka – tíz éve halott nagyanyám – bizonnyal egyetértene. Igaz, ő a 21. századra csupán futó pillantást vetett. Nem ismerte meg azt az életet, melyben kapcsolatot nagyobbrészt virtuálisan tartunk egymással, amelyben az angol az új német, amerikai a tömegkultúra, és az országhatárt mint szobáink küszöbeit lépjük át. Oda-vissza. A szakértő – Sik Endre migránskutató – arra a következtetésre jut az interjúban, hogy a külföldön élő magyarok „vélhetően nem nagyon akarnak most részt venni az ő kis Magyarországuk közéletében”. Vélhetően. Vélhetően Arany János jut most majd eszetekbe, amikor azt vésem erre a virtuális margóra, hogy nem nagyon akar a fene.

A magam nevében beszélek, természetesen. Mert ami az adatokat illeti, hát azok nincsenek. Becsülgetik, hány honfitársunk él idegenben, csak hát, épp ahogy ötven évvel ezelőtt, ma sem jelzi senki a hatóságoknál, hogy holnaptól a Nyugati-Meki helyett a brüsszeliben mossa majd az asztalokat. Vagy a tengerentúlon. Vagy máshol. Vagy nem asztalt mos, hanem karriert csinál. Vagy gyerekeket. Magánügy. Akárcsak a szavazás, és ettől áll össze ez a történet szakértőstől, újságíróstól, politikai elemzőstől hatalmas spekulációmasszává. Mutatok rá egy érdekes példát.

Nyolcszáznyolc, magyar lakcímmel rendelkező honfitárs jelezte, hogy Manhattan közepén, az 52. utca keleti végében sorban állna most szombaton, hogy gyakorolja szavazati jogát. Ami Amerika másik két szavazóhelyét illeti, Los Angelesbe 314-en, Washingtonba 291-en készülnek elzarándokolni. (A többiek, akik eddig lakcím híján nem szavazhattak, 1123 amerikai magyar, levélben kísérlik meg leadni a szavazatukat.) Hogy a konzulátusokon szavazni tervező 1413 ember smafu? A becsült számokhoz mérten – mint amilyen a washingtoni becslések szerinti 23-25 ezer Amerikában élő magyar állampolgár (mely becslés ugyan nem tartalmazza az illegálisan itt ragadtakat, akik természetesen szavazhatnak) – az. Semmi se. Ha azonban ugyanezt a számot a nyolc évvel ezelőtti választásokra az első fordulóban regisztráltak számával (850) vetjük össze, máris jelentősebbnek látszik. A négy évvel ezelőtti választások előtt bejelentkezőkhöz (673) képest pedig kimagaslónak: idén több mint kétszer annyi Amerikában élő magyar tervez konzulátuson szavazni, mint 2010-ben. Ők, a „kismagyarországiaknak” is becézett szavazók, mind rendelkeznek magyar lakcímmel. Ebből két dolog következhet, a hangsúlyt a feltételes módra téve: vagy még egyszer annyi magyar érkezett Amerikába az elmúlt négy év alatt, mint amennyi 2010-ben itt volt, vagy minden elemzésnek ellentmondva az Amerikába vándorolt magyarok 2014-ben kedvet kaptak élni a szavazati jogukkal.

A washingtoni nagykövetség megerősítette, hogy az Amerikában élő magyarok számát sem Magyarországon, sem a nagykövetségen nem tartják nyilván semmiféle formában. A kétségtelenül növekvő tendencia mellett azonban az, hogy ez a szám négy év alatt megduplázódott volna, a követség szerint „túlzásnak tűnik”.

A mezei szájhagyomány módszerére támaszkodva azután népszerű magyar bártulajdonost, magyar rendezvényszervezőt és magyar könyvesboltost kérdeztem, kimagasló számban talált-e rájuk az elmúlt években új magyar klienskör. A bárba többen járnak, a könyvesboltos vásárlói száma nem nőtt, a rendezvényszervező széttárta a kezét.

A helyzet tehát az, hogy biztosat csak egyről állíthatok: magamról.

A választóról, akire a második feltételezés áll. Nem szavaztam még külföldről. Alkalom ugyan nyílt 2010-ben, mintegy két évvel azután, hogy megkezdtem amerikai tanulmányaimat, hogy kipróbáljam, milyen külföldről szavazni. Egyenest egy országgyűlési választás kínálkozott. De azon a sokkal langyosabb tavaszon „két ország közötti voltam” még, a saját túléléséért önösnek lenni kénytelen kivándorló, aki még élvezi is létének téttelenségét: az otthon gondja már nem nyomja a vállát, az idegen ügyei még nem az övéi. A regisztrálás határidejének napján egy limai luxushotel tetőmedencéjébe hullattam krokodilkönnyeket (a sors sosem válogatja meg a helyszínt, ha fájni akar), és mire visszaértem New Yorkba, már lőttek az állampolgári jog gyakorlásának. Nem jártam időben utána a technikai feltételeknek. Félreértés ne essék, „technikailag” négy évvel ezelőtt sem volt egyszerűbb külföldről szavazni.

Négy évvel és egy választásitörvény-módosítással ezelőtt a magyar média még nem kapta fel az „így szavaznak a külföldi magyarok” témát, minthogy a kivándorlássztori sem volt akkor még divatos. A Facebookon nem ütköztem naponta öt bejegyzésbe, hogy hogyan és miként kivitelezendő a kintről voksolás, nem voltak még „Menj el szavazni!” oldalaik a külföldön élő magyaroknak, nem láttam szavazásra buzdító videókat a YouTube-on. Az egész választási tavaszt végig tudtam csinálni teljes amnéziában arra vonatkozóan, hogy közben otthon kormányt választanak. Lelkiismeret-furdalás nélkül, anélkül, hogy egyszer is eszembe jutott volna, hogy amit teszek, azaz tevőlegesen nem teszek, attól a nagyapám, a Donáth, biztosan forog farkasréti sírjában. A múlt vasárnap aztán még ő is, ők is – rendszerváltó nagy öregek – meg lettek idézve Index-cikkben, főoldalon. Nincs mit tenni, szavazni kell.

Nem szakértő vagyok, csak egy mezei migráns, aki tisztában van vele, hogy a hazafelé vezető út – épp, mint a kifelé hozó – hegymenet. Mégis mondom: azt gondolom, az internet-békekorszak magyar vándorai egészen más népség, mint a globalizmus előtti századok emberei voltak. Ez a csoport a saját kezében tartja a sorsát. Számunkra nincs meg az életveszélyből menekültek felmentése, a „nem volt más választás”, ellenben megvan a szabadságunk a bármikori hazatérésre. Annak a felelőssége nyomja a vállunkat. Ha akarjuk, kivehetjük a részünk az otthoni ügyekből, ha akarjuk, hozzátehetjük a sajátunkat. Az Amerikában élő magyarok szavazási szándékának számosított eredménye akár azt is mutathatja, hogy akarjuk. De amire valójában szüksége van „kis Magyarországunknak”, az nem a teória, hanem mi magunk. Ha meg mi egyelőre még nem vagyunk – legalább a szavazatunk.

A szerző a Reuters hírügynökség munkatársa. A cikkben kifejtett álláspont a sajátja.

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2014. ápr. 03., 10:00
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 2
    mesimarci
    2014. április 07., hétfő 03:33
    jelen esetben a külföldi szavazóknak egyszerűbb a dolga, kisebb előéletének kell lennie a történetnek, kérvényezés, regisztrálás és a többi, de nincsen akkora sor, mint otthon most, kétségtelen, érdemes tehát meglépni, ha az ember jobb utóéletre számít, tapasztalatom szerint így van
  2. 1
    GabeGab
    2014. április 03., csütörtök 21:26
    Nekem tizenöt év kellett amíg rávettem arra magamat, hogy odautazzak a konzulátusra. Persze kellett ehhez még egy s másnak történnie otthon. Mindenekelőtt egy választási törvénynek, amely betű szerint is sutba dobta azt a (szerintem egyébként helyes) egykori elvet, hogy a választás a magyarországi lakosok dolga. De az a vonat tényleg elment. És egyébként valóban: nem nagyon akar a fene.

    Egy, abból a 291-ből (ezek szerint nem lesz sorbanállás).

Komment írásához

  • Édesanyám felvett az ünnepi levelezőlistájára. Harminc embert köszöntött, köztük rokonokat, barátokat, templomi orgonistát és a pszichológusát. És mert sosem volt a szavak embere, ez az üzenete is tömör: „Áldott ünnepeket kívánok.”

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. dec. 29., 13:00
    Kommentek
    1
    A mazsoláról
  • Egy időben azzal, hogy Brittany Maynard megjelent a People címlapján, egy harmincas éveiben járó amerikai fiatalember úgy döntött, megosztja a világgal, hogy nincsen kedve tovább élni.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. nov. 03., 06:15
    Kommentek
    1
    Meghalni nincs jogunk?
  • Azt kérdezi a barátném, aki egyedül él, pedig mással szeretne: át kellett-e ugranom az árnyékomat, hogy párra leljek. Olyan párra, amelyet egykor, gyermekként álmodunk magunknak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. okt. 05., 12:20
    Kommentek
    1
    Modern szerelem New Yorkban – 4. rész: Egy csónakban
  • Ha az amerikai filmkritikusok többsége úgy véli, hogy egy Luc Besson-film „együgyű“, akkor az európai néző fogja magát, és már a bemutatón a moziban ül. Nem is téved: a New York-i mezőnyben a Lucy a nyár eddigi legélvezetesebb alkotása.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. aug. 05., 12:46
    Kommentek
    0
    Van úgy, hogy az ember már csak a moziba vágyik
  • Jelenleg 19 amerikai állam engedélyezi a melegházasságot. De az alapjában vallásos amerikai nép az elmúlt tíz évben többségében a melegházasságot támogatóvá vált.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jul. 05., 10:15
    Kommentek
    2
    A szivárvány másik végén
  • Így történt, hogy Indiana helyett Brazíliába utaztam, hogy fehér orvos helyett fekete programozó oldalán élek boldogan, amíg meg nem halok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jun. 05., 07:36
    Kommentek
    0
    Modern szerelem New Yorkban – 3. rész
  • Miért maradt itthon Rubik Ernő? New Jerseyben szerzőnk őt magát kérdezte erről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. máj. 19., 09:42
    Kommentek
    0
    Generációs fejtörő
  • Ha akarjuk, kivehetjük a részünk az otthoni ügyekből. Az Amerikában élő magyarok szavazási szándékának számosított eredménye akár azt is mutathatja, hogy akarjuk.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. ápr. 03., 10:00
    Kommentek
    2
    A nyolcszázból egy biztos: New Yorkból szavazók
  • Mint aki kitölt egymillió szelvényt, majd a legelsővel megnyeri a főnyereményt. Így fizettem be egyéves társkereső tagságot, hogy azután az első randin kézen fogva elsétáljak a naplementében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 18., 10:59
    Kommentek
    2
    Modern szerelem New Yorkban – 2. rész
  • Ne nézzük meg többet soha az Annie Hallt Woody Allen szexuális zaklatási botránya miatt? És mit gondol minderről Radnóti Sándor?

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 10., 11:03
    Kommentek
    4
    Művész keze által
  • Négy hónappal azelőtt, hogy a Catskills hegyekben megkérték a kezem, fizettem 52 ezer forintot egy e-Harmony nevű társkereső cégnek. Az ár az amerikai piacon is magasnak számít, de amiért a másik is fizet, azt talán komolyan is veszi.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 30., 11:15
    Kommentek
    1
    Hogy néz ki a szerelem New Yorkban? 1. rész
  • Élt: 2 napot. Beszélt róla: egy egész világ. Gyászolja: 0.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 09., 10:01
    Kommentek
    2
    A Sarki Örvény halálára
  • Ha megerőltetném magam, biztosan találnék tíz dolgot, amiben New York jobban működik, mint Budapest. Csak nem ezt a bizonyos tízet.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. dec. 13., 08:40
    Kommentek
    3
    Ama tíz dologról, ami New Yorkban sem működik jobban, mint Budapesten
  • Ha a New York Times ír az országunkról, akkor valami gáz van otthon. Most épp az, hogy ugyanabban a headline-ban szerepelnek a Magyarország és az antiszemitizmus szavak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 28., 10:00
    Kommentek
    4
    Didchoo eat? Not, did you eat, but Jew eat? Jew. You get it?
  • Azt azért mégsem magyar asztrofizikusoktól várnánk, hogy moszkitókat keltessenek a föld alatt Amerikában. Pedig ez a helyzet, és milliók életét menthetik meg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 07., 10:48
    Kommentek
    1
    De szabadíts meg a Gonosztól
  • Eljött hát az ideje, hogy megosszam a legfontosabb pozitívumot az országról, ahol elidegeníthetetlen jog boldogságra törekedni, és ahol ennek megfelelően az ember csak boldog lehet, boldogtalan legföljebb átmenetileg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. okt. 22., 09:15
    Kommentek
    2
    Hogy taníts meg nevetni
  • Aki azt gondolja, hogy lehet „New York-inak” lenni Brooklynban, Queensben vagy urambocsá! New Jerseyben, az ne is üljön be a filmre: a poénok felét nem fogja érteni. Valamint ne üzenjen a Facebookon – engem sem fog soha érteni. Manhattanben még a hajléktalanok is sznobok. A szó legpozitívabb értelmében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 27., 11:08
    Kommentek
    1
    Jázminság – Woody Allen negyvennyolcadszor
  • A francia pilóta, Antoine de Saint-Exupéry, éjjelente írt. Megvárta, amíg leszáll az este és csillagfényét felgyújtva karnyújtásnyira kerül az ég, épp, mint amikor a felhők között repült. Csakhogy Manhattanban nincsenek csillagok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 20., 20:08
    Kommentek
    0
    A kis herceg földjén
  • Hét évvel a zsebórás malac parlamenti beidézése után, a 2003-ban regnáló szocialista kormány ismét megkereste, hogy működőképes médiatörvényre rendeljen tőle javaslatot. Gellért Kis Gábor emlékezete.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 06., 10:48
    Kommentek
    0
    Egy kommunikátor halálára
  • Manhattanban egy egyszobás, harminc négyzetméteres dobozka átlagára 1900 dollár, azaz... nagyon sok forint. Szerződést akkor írnak alá, ha ennek vagy a negyvenszeresét megkeresi az ember egy évben.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jun. 12., 11:00
    Kommentek
    5
    New York: 25 éven felülieknek nem ajánlott
  • Jelentem, április 19-én, pénteken, meghalt a tulipánfa, amelyik a 6-os kapu mellett állt. Az, amelyik legalább harminchét tavasz óta tulipán alakú fehér virággal köszöntötte a munkába érkező parlamenti dolgozókat. Se beteg nem volt, se a járókelők biztonságát nem veszélyeztette.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. máj. 03., 13:14
    Kommentek
    1
    Twitter és tulipán
  • Tudta, hogy nem azért ragadt kívül az ünneplő emberek körén, mert azok ne akarták volna bevenni őt, hanem mert számára vesztették jelentőségüket a hagyományok az otthonától távol.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. ápr. 16., 12:09
    Kommentek
    0
    Én istenem, itt a tavasz
  • Ami azt illeti, a New York-iak sem repesnek attól, hogy a városban, amely az elérhető luxusból él, nincsen mosógép a lakásban. Sokan lefizetnek egy rakat embert, a mosógépárustól a portáson át a szerelőig, és titokban szereltetik be a masinát.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. márc. 24., 14:03
    Kommentek
    1
    Kosárral ölemben
  • Malik Bendjelloul dokumentumfilmje bizonyítéka az amerikai mitológia főtételének: bárkiből lehet sikertörténet, bárki a csúcsra érhet, ha a maximumot hozza ki magából, ha igaz szívvel küzd, és értéket teremt. Egy idős detroiti munkás éppúgy, mint egy fiatal svéd kalandor.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. febr. 25., 09:30
    Kommentek
    0
    Az Oscar-mezőny legjobb sztorija
  • „Hogy mi a bajom ezzel a 70 éves Gandalf-figurával, aki előbb kicsavarta Godard híres mondatát, úgy, hogy »a játékfilm másodpercenként 24 hazugság«, majd be is bizonyította? Az, hogy fekete mágus.” New York-i bloggerünk Hanekéről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 28., 08:01
    Kommentek
    0
    Egy filmről, amely Oscar-díjat fog nyerni
  • A Lower East Side-i tetőlakástól Draviczki Attila Keybárjáig („kulcs kocsma”, nem kéjbár) húsz sarok az út. Nincs Szex és New York: nem intek taxit, a sárga folyamban hömpölygő kocsik alig tudnak egymástól mozdulni, egyébként sem olyan mulatóba tartok, ami előtt tűsarokban kell sorban állni. Sétálok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 17., 15:41
    Kommentek
    0
    Állítsátok meg a… New Yorkot!