A szivárvány másik végén

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2014. júl. 05., 10:15
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Mátyás király-mesében Katica, az okos lány a király legfortélyosabb kihívásaira is sziporkázva felel, míg végül lehetetlennek tűnő feladatot kap: menjen is el a királyhoz meg ne is, köszönjön is neki meg ne is, hozzon is neki ajándékot meg ne is. Valahogy így, katicásan oldotta meg a Heti Válasz is a feladatot: úgy közölt homofób írást, mintha nem is azt közölt volna, megérvelve a megérvelhetetlent, miszerint a kirekesztést lehet tisztességesen is csinálni.

Egy queensi fürdőkádban olvasom a 46 éves, fehér, katolikus, heteroszexuális főszerkesztő-helyettes, a minőségi újságírás díjat nyert Szőnyi Szilárd 11 pontba szedett vallomását az emberi tolerancia határairól, és az a felismerés költözik belém, hogy ha gondjaim lennének a homoszexualitással, milyen hálás is lennék ilyen cikkekért. Alternatív univerzumot kínál ugyanis, olyat, amelyben a többség a fenyegetett kisebbség, a neves hetilap vezetője a véleménynyilvánításban korlátozott, és a fehér, hímnemű hetero az emberi jogaiban sértett. Mint valami groteszk mesében.

Június vége, július eleje a szivárványszínű események szezonja. Itt a másság fővárosában múlt vasárnap dübörgött a melegfelvonulás az Ötödik Avenue-n a Greenwich Village felé. Negyvenöt éve így van ez, amióta 1969-ben, amikor Szőnyi Szilárd kétéves volt, a New York-i melegközösség megszorongatta a razziázó rendőrséget a village-beli Stonewall Innben. Mesebelibben hangzik, ha úgy írom, hogy a falubeli Kőfal fogadóban – és valóban: a Manhattan szigetének délnyugati sarkában elhelyezkedő „Greenwich Village” faluként létezett a sziget szupergyors fejlődésnek induló déli része mellett. Görbe utcáiban a már gyakorlott turista is könnyedén elveszhet, hiába vágta még a labirintusba lépte előtt, hogy merre volt észak és merre dél. Itt, a 19. században bohém művésznegyeddé alakult kerületben él a legtöbb saját neméhez vonzódó New York-i, de aki nem, az is idejár társaságba. A Kőfal fogadóban esett incidenst háromnapos tüntetéssorozat követte, és ezekre az eseményekre való megemlékezésként született az első melegfelvonulás 1970-ben.

A New York-i nem rózsaszín inges menet, hanem hardcore bőrtangás, csipkés harisnyás, melyben félmeztelen férfiak és nők – és mindenki a kettő között – öleli-csókolja egymást és a rendőröket, táncol hivalkodó tollakban, fülrepesztő diszkózajra a másság ünneplésére. 2011 júniusa óta azt is ünneplik a New York-iak, hogy szabadon házasodhatnak. Más kérdés, hogy ebben a városban a munkába menet felér egy másságparádéval: a Queens végéből induló F vonat arab–kínai–fekete közönségének reggeli ricsajától át az irodámhoz vezető Times Square-i emberkertig, ahol ami a földön emberi viselkedésből létezik, képviselteti és konfrontáltatja magát. A legtöbb New York-i személyes viszolygásait magánügynek tekinti, és békében él a másik – ki tudja, honnan és milyen szokásokkal jött – New York-i mellett, és minderre legalább olyan büszke, mint a fegyverére a széfben. Előfordul mindennek az ellentéte is: legutóbb tavaly májusban, amikor a Village-ben valaki egy meleg pár nyomába eredt, és rövid buzizós sértegetést követően lelőtte az egyiküket, a 32 éves Marc Carsont.

Fontos dátum még Szőnyi Szilárd hatodik születésnapja, mert 1973 decemberén az Amerikai Pszichiátriai Egyesület – a világ legnagyobb szakmabeli társulata – törölte a homoszexualitást a mentális betegségek sorából. Azt az összefoglaló jelentést, mely eredménytelennek ítélte a kezeléseket, melyek kiutat ígérnek a homoszexualitásból, 2009-ben az Egészségügyi Világszervezet is saját álláspontjává tette.

Erről a betegség/nem betegség kérdésről egyébként mindig beugrik a Para-Kovács-elemzés a homofóbiáról mint betegségről, mellyel vannak, akik kimennek tüntetni az utcára. „…mert például más betegségek esetében ez szinte sohasem történik meg, én legalábbis még nem láttam egyenruhába bújt csoportot a Kossuth téren, akik azt kiabálták, hogy »Aranyerünk van! Aranyerünk van!«. Mondhatnám: nem jellemző.”

Legbölcsebb lenne megkérni a Parát, hogy írjon egy rendes paródiát abból, hogy egyszer volt, hol nem volt egy fehér, hetero, katolikus főszerk.-helyettes, aki a tolerancia diktatúrájáról hirdetett, de az egészséges nevetésen túl azt is fontos fejben tartani, hogy mire képesek a szégyellt előítéletekre építő katicás írások.

„Ezek a dolgok (homofóbia) általában önmagukban bizonytalan heteroszexuálisoktól erednek”, fogalmaz Albert Sakhai divattervező, aki Iránból költözött New Yorkba egy új életért. Az amerikai melegek helyzetéről kérdeztem, melyet így foglalt össze: „ebben az országban a munka piszkos részét már elvégezték.”

Sokat segített ebben a fekete elnök, az első, aki nyíltan támogatja a melegek közötti házasságot. Volt külügyminisztere, Hillary Clinton 2011-ben a genfi ENSZ-ben az LMBTQ jogokat „a korszak egyik megoldandó emberi jogi kihívásának” nevezte. Közvetlenül azután, hogy az amerikai Legfelsőbb Bíróság tavaly nyáron semmisnek nyilvánította a házasság védelméről szóló szövetségi törvényt, mely szerint házasságot csak férfi és nő köthet, az amerikai nagykövetségek is megkezdték kiadni azonos nemű amerikaival házasodott  bevándorlóknak a házastársi vízumot. Obama tavaly öt nyíltan homoszexuális nagykövetet nevezett ki. Mindebből otthon az amerikai nagykövetség támogató részvételét érezni a szivárványrendezvényeken.

Színház
Az amerikai állam és keresztény vezetője persze sem az egyes államok saját törvényeibe, sem egyházai állásfoglalásába nem szólhat bele. Jelenleg 19 állam engedélyezi a melegházasságot. De az alapjában vallásos amerikai nép az elmúlt tíz évben többségében a melegházasságot ellenzőből többségében a melegházasságot támogatóvá vált. (Míg 2001-ben 57% ellenezte, 2014-ben 54% támogatja.)

A másik másságától, ricsajától, színétől és szagától lehet viszolyogni, csak morális konzekvencia levonására nincsen felhatalmazva senki sem. Egy keresztény nevelésemben jelentős szerepet játszó személyt idézve: „A jézusi evangélium ismeretében senkit sem lehetne kirekeszteni pusztán valamely adottsága folytán. Önmagában az a tény, hogy valaki homoszexuális, sem nem jó, sem nem rossz Isten országa szempontjából. Ember. Az, hogy milyen életet él, annak van jelentősége.”

Édesanyám valamikor kisiskolás korom táján felhívta a figyelmemet a „Nekem semmi bajom a cigányokkal, de…” kezdetű mondatokra. Ha ott van benne a „de”, mondta, akkor legjobb résen lenni. Elsősorban saját magunkkal szemben, persze. Hogy tudjuk, mikor a legjobb előbb a pszichológusunkkal megvitatni a félelmeinket, és csak utána az olvasókkal.

A szerző a Reuters hírügynökség munkatársa. A cikkben kifejtett álláspont a sajátja.

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2014. júl. 05., 10:15
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 2
    2014. július 06., 02:20
    "Egy queensi fürdőkádban olvasom a 46 éves, fehér, katolikus, heteroszexuális főszerkesztő-helyettes, a minőségi újságírás díjat nyert Szőnyi Szilárd "
    Ki mondta, hogy heteroszexuális? Ő annyit mondott, hogy vallásos és szentségi házasságban él (ha jól emlékszem). Mi van, ha pont azért állítja saját magát piedesztálra, mert ő önmegtartóztató életet él ilyen szempontból? Nem szexel senkivel, csak fajfenntartási célból, és ezt várná el másoktól is (akik ugye nem felelnek meg az elvárásának). Képe alapján én valószínűbbnek tartom, hogy nem vonzódik a nőkhöz, mint hogy igen.
    Az elfogadható külső kritériumaként azt határozza meg, hogy a külsőnek olyannak kell lennie (C. Wurst-tal kapcsolatban jegyezte meg) , amilyet a szülők szeretnének gyereküknek. Abba szerintem nem gondolt bele, hogy ő maga vajon megfelelne-e a saját maga által felállított kritériumnak.
  2. 1
    2014. július 05., szombat 12:51
    A legjobb a "melegházasságban", hogy nem születik belőle több gyermek. A túlnépesedett társadalmakban is terjeszteni kellene az igét, kedves Mirjam Idővel ugyan, de a túlnépesedés okozta bajokon lehetne enyhíteni ezzel.

Komment írásához

  • Édesanyám felvett az ünnepi levelezőlistájára. Harminc embert köszöntött, köztük rokonokat, barátokat, templomi orgonistát és a pszichológusát. És mert sosem volt a szavak embere, ez az üzenete is tömör: „Áldott ünnepeket kívánok.”

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. dec. 29., 13:00
    Kommentek
    1
    A mazsoláról
  • Egy időben azzal, hogy Brittany Maynard megjelent a People címlapján, egy harmincas éveiben járó amerikai fiatalember úgy döntött, megosztja a világgal, hogy nincsen kedve tovább élni.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. nov. 03., 06:15
    Kommentek
    1
    Meghalni nincs jogunk?
  • Azt kérdezi a barátném, aki egyedül él, pedig mással szeretne: át kellett-e ugranom az árnyékomat, hogy párra leljek. Olyan párra, amelyet egykor, gyermekként álmodunk magunknak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. okt. 05., 12:20
    Kommentek
    1
    Modern szerelem New Yorkban – 4. rész: Egy csónakban
  • Ha az amerikai filmkritikusok többsége úgy véli, hogy egy Luc Besson-film „együgyű“, akkor az európai néző fogja magát, és már a bemutatón a moziban ül. Nem is téved: a New York-i mezőnyben a Lucy a nyár eddigi legélvezetesebb alkotása.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. aug. 05., 12:46
    Kommentek
    0
    Van úgy, hogy az ember már csak a moziba vágyik
  • Jelenleg 19 amerikai állam engedélyezi a melegházasságot. De az alapjában vallásos amerikai nép az elmúlt tíz évben többségében a melegházasságot támogatóvá vált.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jul. 05., 10:15
    Kommentek
    2
    A szivárvány másik végén
  • Így történt, hogy Indiana helyett Brazíliába utaztam, hogy fehér orvos helyett fekete programozó oldalán élek boldogan, amíg meg nem halok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jun. 05., 07:36
    Kommentek
    0
    Modern szerelem New Yorkban – 3. rész
  • Miért maradt itthon Rubik Ernő? New Jerseyben szerzőnk őt magát kérdezte erről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. máj. 19., 09:42
    Kommentek
    0
    Generációs fejtörő
  • Ha akarjuk, kivehetjük a részünk az otthoni ügyekből. Az Amerikában élő magyarok szavazási szándékának számosított eredménye akár azt is mutathatja, hogy akarjuk.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. ápr. 03., 10:00
    Kommentek
    2
    A nyolcszázból egy biztos: New Yorkból szavazók
  • Mint aki kitölt egymillió szelvényt, majd a legelsővel megnyeri a főnyereményt. Így fizettem be egyéves társkereső tagságot, hogy azután az első randin kézen fogva elsétáljak a naplementében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 18., 10:59
    Kommentek
    2
    Modern szerelem New Yorkban – 2. rész
  • Ne nézzük meg többet soha az Annie Hallt Woody Allen szexuális zaklatási botránya miatt? És mit gondol minderről Radnóti Sándor?

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 10., 11:03
    Kommentek
    4
    Művész keze által
  • Négy hónappal azelőtt, hogy a Catskills hegyekben megkérték a kezem, fizettem 52 ezer forintot egy e-Harmony nevű társkereső cégnek. Az ár az amerikai piacon is magasnak számít, de amiért a másik is fizet, azt talán komolyan is veszi.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 30., 11:15
    Kommentek
    1
    Hogy néz ki a szerelem New Yorkban? 1. rész
  • Élt: 2 napot. Beszélt róla: egy egész világ. Gyászolja: 0.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 09., 10:01
    Kommentek
    2
    A Sarki Örvény halálára
  • Ha megerőltetném magam, biztosan találnék tíz dolgot, amiben New York jobban működik, mint Budapest. Csak nem ezt a bizonyos tízet.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. dec. 13., 08:40
    Kommentek
    3
    Ama tíz dologról, ami New Yorkban sem működik jobban, mint Budapesten
  • Ha a New York Times ír az országunkról, akkor valami gáz van otthon. Most épp az, hogy ugyanabban a headline-ban szerepelnek a Magyarország és az antiszemitizmus szavak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 28., 10:00
    Kommentek
    4
    Didchoo eat? Not, did you eat, but Jew eat? Jew. You get it?
  • Azt azért mégsem magyar asztrofizikusoktól várnánk, hogy moszkitókat keltessenek a föld alatt Amerikában. Pedig ez a helyzet, és milliók életét menthetik meg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 07., 10:48
    Kommentek
    1
    De szabadíts meg a Gonosztól
  • Eljött hát az ideje, hogy megosszam a legfontosabb pozitívumot az országról, ahol elidegeníthetetlen jog boldogságra törekedni, és ahol ennek megfelelően az ember csak boldog lehet, boldogtalan legföljebb átmenetileg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. okt. 22., 09:15
    Kommentek
    2
    Hogy taníts meg nevetni
  • Aki azt gondolja, hogy lehet „New York-inak” lenni Brooklynban, Queensben vagy urambocsá! New Jerseyben, az ne is üljön be a filmre: a poénok felét nem fogja érteni. Valamint ne üzenjen a Facebookon – engem sem fog soha érteni. Manhattanben még a hajléktalanok is sznobok. A szó legpozitívabb értelmében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 27., 11:08
    Kommentek
    1
    Jázminság – Woody Allen negyvennyolcadszor
  • A francia pilóta, Antoine de Saint-Exupéry, éjjelente írt. Megvárta, amíg leszáll az este és csillagfényét felgyújtva karnyújtásnyira kerül az ég, épp, mint amikor a felhők között repült. Csakhogy Manhattanban nincsenek csillagok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 20., 20:08
    Kommentek
    0
    A kis herceg földjén
  • Hét évvel a zsebórás malac parlamenti beidézése után, a 2003-ban regnáló szocialista kormány ismét megkereste, hogy működőképes médiatörvényre rendeljen tőle javaslatot. Gellért Kis Gábor emlékezete.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 06., 10:48
    Kommentek
    0
    Egy kommunikátor halálára
  • Manhattanban egy egyszobás, harminc négyzetméteres dobozka átlagára 1900 dollár, azaz... nagyon sok forint. Szerződést akkor írnak alá, ha ennek vagy a negyvenszeresét megkeresi az ember egy évben.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jun. 12., 11:00
    Kommentek
    5
    New York: 25 éven felülieknek nem ajánlott
  • Jelentem, április 19-én, pénteken, meghalt a tulipánfa, amelyik a 6-os kapu mellett állt. Az, amelyik legalább harminchét tavasz óta tulipán alakú fehér virággal köszöntötte a munkába érkező parlamenti dolgozókat. Se beteg nem volt, se a járókelők biztonságát nem veszélyeztette.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. máj. 03., 13:14
    Kommentek
    1
    Twitter és tulipán
  • Tudta, hogy nem azért ragadt kívül az ünneplő emberek körén, mert azok ne akarták volna bevenni őt, hanem mert számára vesztették jelentőségüket a hagyományok az otthonától távol.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. ápr. 16., 12:09
    Kommentek
    0
    Én istenem, itt a tavasz
  • Ami azt illeti, a New York-iak sem repesnek attól, hogy a városban, amely az elérhető luxusból él, nincsen mosógép a lakásban. Sokan lefizetnek egy rakat embert, a mosógépárustól a portáson át a szerelőig, és titokban szereltetik be a masinát.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. márc. 24., 14:03
    Kommentek
    1
    Kosárral ölemben
  • Malik Bendjelloul dokumentumfilmje bizonyítéka az amerikai mitológia főtételének: bárkiből lehet sikertörténet, bárki a csúcsra érhet, ha a maximumot hozza ki magából, ha igaz szívvel küzd, és értéket teremt. Egy idős detroiti munkás éppúgy, mint egy fiatal svéd kalandor.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. febr. 25., 09:30
    Kommentek
    0
    Az Oscar-mezőny legjobb sztorija
  • „Hogy mi a bajom ezzel a 70 éves Gandalf-figurával, aki előbb kicsavarta Godard híres mondatát, úgy, hogy »a játékfilm másodpercenként 24 hazugság«, majd be is bizonyította? Az, hogy fekete mágus.” New York-i bloggerünk Hanekéről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 28., 08:01
    Kommentek
    0
    Egy filmről, amely Oscar-díjat fog nyerni
  • A Lower East Side-i tetőlakástól Draviczki Attila Keybárjáig („kulcs kocsma”, nem kéjbár) húsz sarok az út. Nincs Szex és New York: nem intek taxit, a sárga folyamban hömpölygő kocsik alig tudnak egymástól mozdulni, egyébként sem olyan mulatóba tartok, ami előtt tűsarokban kell sorban állni. Sétálok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 17., 15:41
    Kommentek
    0
    Állítsátok meg a… New Yorkot!