Állítsátok meg a… New Yorkot!

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2013. jan. 17., 15:41
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Draviczki Attilának születésnapja volt. Attilára, hajdúnánási vállalkozóra, az East Village egyik népszerű bárjának tulajdonosára, az Unicum amerikai forgalmazásának nagymesterére én felnézek. Nem kreatív üzleti ötleteiért, nem a bátorságért, amellyel idegen földön jól ragadta meg a munka végét, nem is kiterjedt kapcsolati tőkéjéért, melynek révén barátjának tudja – többek között – Michel Gondryt. Hanem mert szíve van. Olyan „nem nézem, honnan jöttél, magyar, nálam mindig kapsz egy kupicával”, bajbajutottat segítő, embert emberrel összekötő nagy szíve. A köszöntésére még a magamfajta kanapégombolyag is beleveti magát szombat éjjel a manhattani sötétségbe.

Járnék én mulatni minden szombaton, ha hétközben a vámpírváros nem szívná ki az életerőm. De azt teszi. Modern kori Spárta, díszcsomagolásban. Csabai tanár urat, aki egyszer helyettesített töriórán, megkérdeztük, hogy azok a spártaiak huncutkodtak-e, merthogy tinédzserként összeraktuk, hogy ha csak egymással bulizhattak, biztosan melege lett sokuknak. Csabai gondolkozás nélkül felelte: „Csak nem képzelitek, hogy miután végigmenetelték a napot talpig vasedényben, még volt erejük odaszólni: Pisti, jössz egy körre?” Hát ez az. Valahogy alapvetőleg én is így vagyok a szombattal New Yorkban. Azután a múlt héten olvastam Rita Levi-Montalcini Nobel-díjas biológusról, aki 103 éves korában most halt meg decemberben. Épp, mint Évamamóka, ő is sajnálta az időt az alvásra, öt órákra hajtotta álomra a fejét, naponta egyszer evett, és kutatta éjjel-nappal, hogyan fejlődnek az idegrostok. Szabad idejében saját ruháit varrta, ékszereit készítette, manikűrözött, és rajzolt – saját kézével illusztrálta kutatási eredményeit. Kerestem, kerestem a cikkben, vajon volt-e családja. Lehet az embernek házassága is meg Nobel-díja, gyerekei is meg gyönyörűre manikűrözött keze és politikai karrierje? És ha a második világháború alatt volt leány, zsidó leány Olaszországban? A munkahelyemről szabadító liftbe szállva még mindig ezt kerestem, amikor egy sikeres riporterkolléga boldogan oldalba lökött, hogy ő is olvasta a Levi-Montalcini-cikket, és hogy mekkora sztori. Kérdeztem, volt-e családja a néninek. Hát hogyne lett volna, felelte, és kiszálltunkkor még odaszólt: „Hiszek benne, hogy a fontos dolgok mind beleférnek az életünkbe.” Ezen kicsit meghatódtam, mint mindannyiszor, amikor szembetalálkozom az amerikaiak idealizmusával.

A Lower East Side-i tetőlakástól Draviczki Attila Keybárjáig („kulcs kocsma”, nem kéjbár) húsz sarok az út. Nincs Szex és New York: nem intek taxit, a sárga folyamban hömpölygő kocsik alig tudnak egymástól mozdulni, egyébként sem olyan mulatóba tartok, ami előtt tűsarokban kell sorban állni. Sétálok. Azaz huszonöt percen át küzdök a nosztalgiával a Kazinczy utca kőkockái után, melyekre rá sem ismertem, amikor most decemberben arra ballagtam, hogy kontextusba kerüljenek a Szabó Zoli-minikrokik, melyeket Pest eme társaspontjáról a Facebookon publikál, és amelyeket legfőbb ideje közzétennie. A legviccesebb rész, mindig, amikor főhősei, bulizástól ittas Kazincy utcába járók, taxisofőrök meg mások, felismerik mint az Index újságíróját, amitől épp azzal a „nem ácsoroghatok egyedül az utcán, mert tán bele is döglenék a dologba” bosszankodással jön zavarba, mint Woody Allen.

Egy dolgot véletlenül mindig otthon felejtek, ha szombat estébe indulok. A születési évemet igazoló okiratot: jogsit, újságíró-igazolványt, útlevelet, bármit. Nem azért, mert érzékeny lennék a koromra, csak az örökös igazoltatástól berzenkedem. És mert érzékeny vagyok a koromra. Nem emlékszem pontosan, mikor lett így, de egész biztosan New Yorkban történt, talán egy időben azzal, amikor festeni kezdtem a körmömet. Mindkét cilikeség Évamamókára emlékeztet, ragaszkodom is hozzájuk rendesen: festem a körmöm, és otthon felejtem az okiratokat. És ez mindig problémát is jelent, mert angolszász országban nem engednek közösségben italt fogyasztani igazolvány nélkül. Kivéve a New York-i East Village-ben Attila bárját, és ez egy igen nagy piros pont, amelyre ebben a nem-reklámcikkben felhívom a figyelmet. Hogy úgy lépünk be az ajtón – amelyet éppolyan kétajtós szekrénnyi fekete szekuritis nyit, mint bármelyik másikat Manhattanben –, mintha Hajdúnánáson lennénk.

Biztosan minden kocsma mesebarlang, csak máshol nem nappali méretű a tér, hogy 70 embernél kiteszik a „telt ház” táblát, egyetlen kandalló fűti be, és Attila, miután a kezedbe nyom egy Unicumot, bemutat a körülötted lévőknek. Mint egy házibuliban. Takács Zoltánnak szeretne például, aki Magyarországot a National Geographic Fiatal Felfedezők listáján képviseli, és akit Attila kígyóbűvölőnek harangoz be, pedig igazából kígyómérgész, aki a Keybárban töltődik fel, mielőtt a következő dzsungelbe vetné magát. A herpetológust az Attiláról és a tulajtárs Gyusziról rajzolt portré alatt várjuk, mellettünk a képet alkotó művész issza a sörét. Ha már ott áll, elárulja, hogy a Marvelnél dolgozik. A Pókembert rajzolja például. A kígyász végül nem tűnik fel, csak Örs Erdélyből, aki ugyan szintén tart otthon óriáskígyót, de a kenyerét egész mostanáig az amerikai profi focicsapatban kereste mint hátvéd. Arcok, történetek, felesek: Attilát is az foglalkoztatja, mint Szabó Zolit. Isten éltesse sokáig!

A hazaút győzelemittas. Mintha a Thermopülai szorosnál nyakon ragadtam volna New Yorkot, és visszaszívtam volna egy kis életerőt. Ahogy kimondtam Ádámnak – akiről éjfélkor, már a New York-i „Nemzeti Színház” épületében mesélték a társai, hogy nem akármilyen színész –, hogy „kollégák vagyunk”, leesett számomra is: az energiát valójában a szerep emészti fel, amelyet egy idegen nyelven, idegen kultúrában szakadatlan játszom, és amelyben még mindig csak nagy vonalakban emlékeztetek önmagamra. De a szombat éjjelnek nem kell játszani. Bele is fog férni szépen az életembe, hiszen „a fontos dolgok mind beleférnek”.

Még akkor is, ha Levi-Montalcininek – a gyönyörű, törékeny öregasszonynak a Nobel-díjjal és a végigalkotott, általam olyannyira csodált életével – sosem lett családja.

A szerző a Reuters hírügynökség munkatársa. A cikkben kifejtett álláspont a sajátja.

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2013. jan. 17., 15:41
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához

  • Édesanyám felvett az ünnepi levelezőlistájára. Harminc embert köszöntött, köztük rokonokat, barátokat, templomi orgonistát és a pszichológusát. És mert sosem volt a szavak embere, ez az üzenete is tömör: „Áldott ünnepeket kívánok.”

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. dec. 29., 13:00
    Kommentek
    1
    A mazsoláról
  • Egy időben azzal, hogy Brittany Maynard megjelent a People címlapján, egy harmincas éveiben járó amerikai fiatalember úgy döntött, megosztja a világgal, hogy nincsen kedve tovább élni.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. nov. 03., 06:15
    Kommentek
    1
    Meghalni nincs jogunk?
  • Azt kérdezi a barátném, aki egyedül él, pedig mással szeretne: át kellett-e ugranom az árnyékomat, hogy párra leljek. Olyan párra, amelyet egykor, gyermekként álmodunk magunknak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. okt. 05., 12:20
    Kommentek
    1
    Modern szerelem New Yorkban – 4. rész: Egy csónakban
  • Ha az amerikai filmkritikusok többsége úgy véli, hogy egy Luc Besson-film „együgyű“, akkor az európai néző fogja magát, és már a bemutatón a moziban ül. Nem is téved: a New York-i mezőnyben a Lucy a nyár eddigi legélvezetesebb alkotása.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. aug. 05., 12:46
    Kommentek
    0
    Van úgy, hogy az ember már csak a moziba vágyik
  • Jelenleg 19 amerikai állam engedélyezi a melegházasságot. De az alapjában vallásos amerikai nép az elmúlt tíz évben többségében a melegházasságot támogatóvá vált.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jul. 05., 10:15
    Kommentek
    2
    A szivárvány másik végén
  • Így történt, hogy Indiana helyett Brazíliába utaztam, hogy fehér orvos helyett fekete programozó oldalán élek boldogan, amíg meg nem halok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jun. 05., 07:36
    Kommentek
    0
    Modern szerelem New Yorkban – 3. rész
  • Miért maradt itthon Rubik Ernő? New Jerseyben szerzőnk őt magát kérdezte erről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. máj. 19., 09:42
    Kommentek
    0
    Generációs fejtörő
  • Ha akarjuk, kivehetjük a részünk az otthoni ügyekből. Az Amerikában élő magyarok szavazási szándékának számosított eredménye akár azt is mutathatja, hogy akarjuk.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. ápr. 03., 10:00
    Kommentek
    2
    A nyolcszázból egy biztos: New Yorkból szavazók
  • Mint aki kitölt egymillió szelvényt, majd a legelsővel megnyeri a főnyereményt. Így fizettem be egyéves társkereső tagságot, hogy azután az első randin kézen fogva elsétáljak a naplementében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 18., 10:59
    Kommentek
    2
    Modern szerelem New Yorkban – 2. rész
  • Ne nézzük meg többet soha az Annie Hallt Woody Allen szexuális zaklatási botránya miatt? És mit gondol minderről Radnóti Sándor?

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 10., 11:03
    Kommentek
    4
    Művész keze által
  • Négy hónappal azelőtt, hogy a Catskills hegyekben megkérték a kezem, fizettem 52 ezer forintot egy e-Harmony nevű társkereső cégnek. Az ár az amerikai piacon is magasnak számít, de amiért a másik is fizet, azt talán komolyan is veszi.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 30., 11:15
    Kommentek
    1
    Hogy néz ki a szerelem New Yorkban? 1. rész
  • Élt: 2 napot. Beszélt róla: egy egész világ. Gyászolja: 0.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 09., 10:01
    Kommentek
    2
    A Sarki Örvény halálára
  • Ha megerőltetném magam, biztosan találnék tíz dolgot, amiben New York jobban működik, mint Budapest. Csak nem ezt a bizonyos tízet.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. dec. 13., 08:40
    Kommentek
    3
    Ama tíz dologról, ami New Yorkban sem működik jobban, mint Budapesten
  • Ha a New York Times ír az országunkról, akkor valami gáz van otthon. Most épp az, hogy ugyanabban a headline-ban szerepelnek a Magyarország és az antiszemitizmus szavak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 28., 10:00
    Kommentek
    4
    Didchoo eat? Not, did you eat, but Jew eat? Jew. You get it?
  • Azt azért mégsem magyar asztrofizikusoktól várnánk, hogy moszkitókat keltessenek a föld alatt Amerikában. Pedig ez a helyzet, és milliók életét menthetik meg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 07., 10:48
    Kommentek
    1
    De szabadíts meg a Gonosztól
  • Eljött hát az ideje, hogy megosszam a legfontosabb pozitívumot az országról, ahol elidegeníthetetlen jog boldogságra törekedni, és ahol ennek megfelelően az ember csak boldog lehet, boldogtalan legföljebb átmenetileg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. okt. 22., 09:15
    Kommentek
    2
    Hogy taníts meg nevetni
  • Aki azt gondolja, hogy lehet „New York-inak” lenni Brooklynban, Queensben vagy urambocsá! New Jerseyben, az ne is üljön be a filmre: a poénok felét nem fogja érteni. Valamint ne üzenjen a Facebookon – engem sem fog soha érteni. Manhattanben még a hajléktalanok is sznobok. A szó legpozitívabb értelmében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 27., 11:08
    Kommentek
    1
    Jázminság – Woody Allen negyvennyolcadszor
  • A francia pilóta, Antoine de Saint-Exupéry, éjjelente írt. Megvárta, amíg leszáll az este és csillagfényét felgyújtva karnyújtásnyira kerül az ég, épp, mint amikor a felhők között repült. Csakhogy Manhattanban nincsenek csillagok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 20., 20:08
    Kommentek
    0
    A kis herceg földjén
  • Hét évvel a zsebórás malac parlamenti beidézése után, a 2003-ban regnáló szocialista kormány ismét megkereste, hogy működőképes médiatörvényre rendeljen tőle javaslatot. Gellért Kis Gábor emlékezete.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 06., 10:48
    Kommentek
    0
    Egy kommunikátor halálára
  • Manhattanban egy egyszobás, harminc négyzetméteres dobozka átlagára 1900 dollár, azaz... nagyon sok forint. Szerződést akkor írnak alá, ha ennek vagy a negyvenszeresét megkeresi az ember egy évben.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jun. 12., 11:00
    Kommentek
    5
    New York: 25 éven felülieknek nem ajánlott
  • Jelentem, április 19-én, pénteken, meghalt a tulipánfa, amelyik a 6-os kapu mellett állt. Az, amelyik legalább harminchét tavasz óta tulipán alakú fehér virággal köszöntötte a munkába érkező parlamenti dolgozókat. Se beteg nem volt, se a járókelők biztonságát nem veszélyeztette.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. máj. 03., 13:14
    Kommentek
    1
    Twitter és tulipán
  • Tudta, hogy nem azért ragadt kívül az ünneplő emberek körén, mert azok ne akarták volna bevenni őt, hanem mert számára vesztették jelentőségüket a hagyományok az otthonától távol.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. ápr. 16., 12:09
    Kommentek
    0
    Én istenem, itt a tavasz
  • Ami azt illeti, a New York-iak sem repesnek attól, hogy a városban, amely az elérhető luxusból él, nincsen mosógép a lakásban. Sokan lefizetnek egy rakat embert, a mosógépárustól a portáson át a szerelőig, és titokban szereltetik be a masinát.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. márc. 24., 14:03
    Kommentek
    1
    Kosárral ölemben
  • Malik Bendjelloul dokumentumfilmje bizonyítéka az amerikai mitológia főtételének: bárkiből lehet sikertörténet, bárki a csúcsra érhet, ha a maximumot hozza ki magából, ha igaz szívvel küzd, és értéket teremt. Egy idős detroiti munkás éppúgy, mint egy fiatal svéd kalandor.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. febr. 25., 09:30
    Kommentek
    0
    Az Oscar-mezőny legjobb sztorija
  • „Hogy mi a bajom ezzel a 70 éves Gandalf-figurával, aki előbb kicsavarta Godard híres mondatát, úgy, hogy »a játékfilm másodpercenként 24 hazugság«, majd be is bizonyította? Az, hogy fekete mágus.” New York-i bloggerünk Hanekéről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 28., 08:01
    Kommentek
    0
    Egy filmről, amely Oscar-díjat fog nyerni
  • A Lower East Side-i tetőlakástól Draviczki Attila Keybárjáig („kulcs kocsma”, nem kéjbár) húsz sarok az út. Nincs Szex és New York: nem intek taxit, a sárga folyamban hömpölygő kocsik alig tudnak egymástól mozdulni, egyébként sem olyan mulatóba tartok, ami előtt tűsarokban kell sorban állni. Sétálok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 17., 15:41
    Kommentek
    0
    Állítsátok meg a… New Yorkot!